Hogyan szakad meg két szív, mely valaha egy volt ? Összeforrhat -e újra ? Mennyit bír el egy házasság?
Avagy újabb csodálatos olvasmány ajánlójával érkeztem hozzátok, kedves olvasók!
Sziasztok!
Talán ilyen friss élménnyel még nem jelentkeztem itt. A könyvet, melyről ma mesélni szeretnék , alig egy pár órája fejeztem be (amikoris ezeket a sorokat írom). Mindössze annyi történt, hogy aludtam egyet rá.
Hogy hogyan éreztem magam rögtön az elolvasása után?
Hát így :
Hát így :
’22. 07. 07.0:16Vége?! Most akkor vége van?S nézd , tényleg elfogytak a lapok…!✨️Jó pár perce ülök már itt a regény felett. Gondolkodom. Emésztem az olvasottakat.Lehet ezt egyáltalán egy ötös skálán értékelni?? Nem hiszem! Mondjuk úgy ez akkor egy tízes. Vagy még több.Hűha!Hamarosan jövök egy ajánlóval, addig ezt itt hagyom , mintegy emlékeztetőül , hogy az elolvasása után szó szerint nem tudtam megszólalni… Elképesztő ez az írásmód! A történetre ez nem jó szó, mert az nagyon is valódi!
S az említett ajánló most kerül megírásra.
Könyv tehát mégegyszer: Pap Éva : Megbocsátás
A könyv, amely teljesen biztosan beírta magát 2022 legjobb könyvei közé. Az írónő, Pap Éva regényei nem ismeretlenek számomra , minden eddig megjelent könyvét olvastam és nagyon szerettem. Ezúton is szeretném Évának megköszönni, hogy elküldte nekem ezt a regényét is, hálás vagyok, hogy olvashattam! Ha még nem olvastad az ezt megelőző regényeit, itt hagyom azok ajánlóinak linkjét:
S most, kedves olvasó készülj, mert nagy utazásra indulunk! Egyenes Újvidéket vesszük célul, de az a mesteri a regényben, hogy nem muszáj pontos úticélt kineveznünk, mert a Megbocsátás bárhol játszódhatna. Akár nálad is!
Fülszöveg következik:
Megbocsátás
„Nem az a kérdés, tudok-e, hanem hogy akarok-e, és kinek…”Mekkora terhet bír el egy házasság?Lizi és Tomo közös élete hosszú évek egzisztenciális megpróbáltatása után egyenesbe kerül. Végre élvezhetik az életet. Ám egy átlagos délelőttön Lizi férje bejelenti, hogy az életükből néhány hónapja eltűnt közös barátjuk, Klaudia születendő gyermekének lehet, hogy ő az apja – bár nem Tomo az egyetlen apajelölt.Újvidék nyüzsgő városában Lizi eltökélten küzdeni kezd a házasságáért. Úgy érzi, a másik nő a gyereket eszközként használja arra, hogy elvegye tőle a férjét. Ám ahhoz, hogy eldöntse, merre lépjen tovább, minden részletet tudni akar. A mélybe zuhan, ahonnan nehéz felemelkedni, főleg úgy, hogy családjának tagjai, érthetetlen okból, a másik nő mellé állnak.Egy nap végül arra ébred, elveszítette korábbi önmagát. Pokoljárását a múlt is kísérti. Rájön, hogy legfőbb ellenségei nem is az őt körülvevő emberek, hanem a másik nő a puszta létezésével.Négy év küzdelem után még mindig nem biztos abban, hogy végre maga mögött tudja-e hagyni a múltat. És hogy éli meg mindezt a férfi, akit – meglehet – manipuláltak? Elég erős-e a házasság, hogy a megpróbáltatásokat kibírja? Mi lesz a megszületett gyerek sorsa? Vajon tényleg Tomo a gyerek apja? Nem az a kérdés, meg tud-e bocsátani, hanem hogy akar-e és kinek.Pap Éva új regénye a nő és a férfi szemszögéből mutat be egy valós eseményeken alapuló drámát. Olyan drámát, amely velünk is megtörténhet. Vagy már meg is történt.
Pap Éva könyvei folyamatosan rávesznek valamilyen új olvasási szokásra , vagy épp visszatalálok általuk a régiekhez.
Miért?
Az első regényét utazás közben olvastam, noha köztudott, hogy nehezen tudok autóban vagy bármilyen mozgó járművön olvasni. Azt mégsem tudtam kihagyni. A másodiknál, megszakítva a hagyományt, miszerint mindig olvasás közben jegyzetelek a telefonomba. Annál csupán egy zsebkendőre írosgattam. S ennél? Ennél az bizony kevés lett volna. Garantáltan mondhatom, hogy az írónő az eddigi legerősebb regényét vetette papírra. Így hát én is papírt ragadtam. De nem akármilyet, a régi blogos füzetemet vettem elő és írtam bele az olvasás közbeni gondolataimat. ( Régen ugyanis, még mikor jobb állapotban voltak a kezem szalagos összeköttetései, mindent kézzel írtam.. Ma már ez lehetetlen küldetés lenne. ) Ám ennél a könyvnél ezt is bevállaltam!
Az első regényét utazás közben olvastam, noha köztudott, hogy nehezen tudok autóban vagy bármilyen mozgó járművön olvasni. Azt mégsem tudtam kihagyni. A másodiknál, megszakítva a hagyományt, miszerint mindig olvasás közben jegyzetelek a telefonomba. Annál csupán egy zsebkendőre írosgattam. S ennél? Ennél az bizony kevés lett volna. Garantáltan mondhatom, hogy az írónő az eddigi legerősebb regényét vetette papírra. Így hát én is papírt ragadtam. De nem akármilyet, a régi blogos füzetemet vettem elő és írtam bele az olvasás közbeni gondolataimat. ( Régen ugyanis, még mikor jobb állapotban voltak a kezem szalagos összeköttetései, mindent kézzel írtam.. Ma már ez lehetetlen küldetés lenne. ) Ám ennél a könyvnél ezt is bevállaltam!
Legeslegelsőként a nyelvezete hódított meg! Amikor kinyitottam egy benzinkúton voltam és azonnal éreztem , megszűnt minden zaj körülöttem. Ahogyan ez a könyv megszólít, azt érzed. Olyan, mint a legbelsőbb hang, amit csak a zsigereidben érzel , amiről csak Te tudod, hozzád szól. Amit képtelen vagy szavakba önteni. Hozzád szól és mesélni kezd!
Először Lizi mondja el, mi történt azon az átlagosan induló reggelen. Szerettem azt a húsbatépő őszinteségét.
A második rész Tomóé. Pap Éva férfiszemszögei verhetetlenek. Fogalmam sincs , hogy csinálja, azt hiszem ezt hívják veleszületett tehetségnek. Döbbenet a párhuzam, biztosan az sem véletlen, hogy Tomo beszél másodjára. Ő az , akinek történetét összehasonlítjuk a már megismerttel. Párhuzamot vonunk . S jéé, mennyire másképp látják.. Elképesztő!
Minden papírra van vetve. Hogyan jön rá a férfi, hogy egy " gyökértelen kapcsolatért " kezdi feláldozni házasságát. Kell ez neki? Késő volt az ébredés, és az addigiakért is túl nagy árat fizetett.
" Azon is elgondolkodtam, hogy amin én mentem keresztül, azt vajon olyan egyszerű-e letenni. Lehet, hogy az Isten megbocsát. De a feleségem, ha hazamennék és kitenném elé a csomagot, ő megbocsátana-e? És én magamnak?"
Én vajnyi keveset tudok a házasságról, így nyilván nem tisztem erről ítélkezni. Én a könyvet ajánlom . És a fő üzenetét közvetítem. Éppen ezért kortalan ez a könyv! Mindenkinek tanít valamit.
Mi jut eszedbe a könyv címéről? M e g b o c s á t á s. Úgy általánosságban.
A megbocsátás egy út. Egy út a boldogság felé. Ha úgy tetszik szinonima. Amikor a lelked ezentúl nem a félelem és a bűntudat foglya. Békesség. A megbocsátás kulcs, mely megnyitja a jövő kapuját. Próbálkoztál már megbocsátani valakinek és rádöbbenni, hogy képtelen vagy rá? Mintha „lebénult” volna benned valami amiatt, amit akarattal vagy sem, de ellened tettek.... Hogyan sikerülhet?
Minderre is választ kapsz a regényben. Ahogyan arra is, hogy a megbocsátás nemcsak egy szó. Hanem cselekedetek összessége , döntés kérdése.
Minderre is választ kapsz a regényben. Ahogyan arra is, hogy a megbocsátás nemcsak egy szó. Hanem cselekedetek összessége , döntés kérdése.
Elengedhetetlen a belső gyógyuláshoz. Akármilyen sebekkel küzdünk, az első lépésnek ennek kell lennie. Ha nem, úgy gúzsba kötve maradunk. Oda leszünk láncolva. A lánc pedig csak korlátok, határok között enged mozogni, majd újra visszaránt oda, ahonnan elkezdődött. Ezért kell feloldani. Ezt ki így, ki úgy teszi meg. De minden láncszemet egyesével, aprólékosan kell megsemmisíteni a megbocsátás erejével.
A megbocsátás elhatározás kérdése is . Nem az alapozza meg ezt az elhatározást, amihez kedvet érzünk, hanem az, amiről tudjuk, hogy helyesen cselekszünk, ha megtesszük.
S akkor, szabad leszel!
Amikor a felénél tartottam a kötetnek és szereplőváltás volt ( érdemes megjegyezni, hogy mindössze két fejezetből álló regény) , megálltam az olvasásban. Épp hazafelé tartottunk, Debrecen városának egy tipikus hétköznapi életképe suhant el mellettem. Az ablakon keresztül néztem, néztem a mellettünk levő autók utasait, az embereket a járdán sétálni. Ilyenkor jövünk rá, nem sokban különbözünk másoktól. Miután elolvasod ezt a könyvet, arra kezdesz rájönni, igazából bárki lehet Lizi és Tomo. S hány LiziésTomo pár megy az utcán. Ki - ki a maga problémáival... A saját poggyászaival a szívében lépked mosolyogva a téren, kifelé elfeledve lelke sebeit.
Abszolút flow élmény. Olyan, ami után most pár napig valami könnyedebb regényt választok, amin nem kell annyit gondolkodni. Mert fejben , én még Újvidéken vagyok.
S a vége?
Az az utolsó előtti oldalon, a 346. " Hát, oda megyek most... " kezdetű mondat... Ahogyan minden összeér, a kusza pályák egyenesbe jönnek, megérted. Teljes libabőr!
Az az utolsó előtti oldalon, a 346. " Hát, oda megyek most... " kezdetű mondat... Ahogyan minden összeér, a kusza pályák egyenesbe jönnek, megérted. Teljes libabőr!
Sokszor egy - egy dal, többet mond minden szónál. Imádtam, hogy a könyvben is több dal említve van.
Nekem most egy nemrégiben nagyon felkapott szám jut az eszembe, Mostantól.. Ugye ismeritek? Rácz Gergő és Orsovai Reni közös száma. Egy pici részletet teszek most ide csak:
"Odavan a csendélet, fáj, de ez nem lényeg
A levegő nehezebb szavaidnál
Sose lesz ugyanaz már "
Mert néha csak olvasni kell, és úgy jönnek a szavak. S megint máskor minden szó nehéz. Amit én nem tudok kifejezni és szavakba önteni.
Lizi divattervező ( egy színházban dolgozik jelmeztervezőként) , Tomo üzletember. Ahogyan Tomo megvallja nekünk: " Én az üzlet világában, Lizi a művészetben, szóval mindketten felfogtuk, hogy mindenhol a kapcsolatokon múlik az előrelépés, és a másik, ami édessé teszi az életet : a siker, a boldogulás, hogy ne csak létezz, hanem élj is. Jól élj! Tudjuk, hogy ennek ára van. Mindennek ára van. Csak akkor még nem sejtettük, mi mennyit fizetünk majd ezért. "
Jó szó ez a vallomás. Az egész könyv olyan volt, mint amikor felszakad az emberben valami, aztán csak mesél és mesél. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy nincsenek benne fejezetek. 2 rész, két ember vallomásával, akik ugyanazt a történetet mesélik el a maguk szemszögéből.
És az olvasó, csak hallgatja. Emészti és továbbgondolja.
Mégis érez valami megmagyarázhatatlan kapcsolatot közte és a történet között. Talán azért, mert Éva mesterien engedi be az olvasót a történeteibe.
" Ízlik a kávé? … Ugye? Örülök! Ezért is szeretek ide járni… "
" Kicsit megint elkanyarodtam. Tudsz még követni?..."
Mindketten nagyon sokat szenvedtek azidő alatt. Felmerülhet a kérdés, miért döntött Lizi úgy, hogy megpróbálja megmenteni a kapcsolatukat. A dolgok mélyére kezd ásni. Ez a döntés azonban nem egyszerű. Nem beszélve arról, hogy Tomo családja nem őt támogatja... Szétesni látszik a család, lesz e , aki összetartja?
Nekik maguknak is meg kell járni a legnagyobb mélységeket, megtapasztalni azt, hogy majd együtt tudjanak újjáépülni. Van egy pont, ahol az olvasó elkezdi félteni Lizit, hogy mindez lassan felemészti.
" Szerettem volna megérteni a miérteket, mert úgy működöm, hogy meg kell értenem az összefüggéseket, hogy világosan lássam és elfogadjam a tényeket. "
" Az ok, amiért küzdeni akartam a házasságért és Tomóért, az volt, hogy bármennyire is fájt az árulása, tisztán éreztem, hogy még mindig szeretem. Hibázott, mégis úgy éreztem, nem tudnék nélküle élni, és ha ezt a hibát megbánja és többet nem követi el, akkor én is folytatnám vele. Azért, mert ami történt, legyen bármilyen súlyos is, nem az utolsó csepp volt egy majdnem teli pohárban. Hogy értsd, a házasságunk mindezek előtt nem egy romokban álló építmény volt. Ugyan megremegett, repedések keletkeztek a falán, de mi építettük, erős kötőanyagot használtunk, s úgy tűnt, menthető. És amit az ember hosszú évek alatt felépített, azt nem szívesen hagyja maga mögött. Mindent elkövet, hogy megmentse… "
Mind a ketten azt választják, küzdeni és harcolni fognak házasságukért és szerelmükért. Hogy ez várhatóan milyen út lesz? " Egy hosszú és göröngyös úté. Nem tudom, hogy a múltat sirattam-e, vagy a jövőt, amitől féltem. Letaglózott az egész. "
" Évekkel később állapítottam meg, hogy bennünket a nehézségek mindig csak összetartottak és megerősítettek. A további erős kötőanyag, amit korábban említettem, az ezeknek a pénztelenségeknek, kudarcoknak és az azokat követő talpra állásoknak a sikerélménye volt. Hogy azt is meg tudtuk csinálni. De mindig egy irányba húztunk.
Hiszem, hogy ez kulcskérdése egy jól működő házasságnak. "
S mégegyszer címszavakban, mielőtt rátérnénk a kedvenc részeimre:
Érzelmes, kifinomult, olykor húsbatépően igaz, kortalan (mester)mű!
Érzelmes, kifinomult, olykor húsbatépően igaz, kortalan (mester)mű!
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Történet: 5/5***
Karakterek: 5/5 - ahogyan az életben is, mindenki hibázik, a kérdés az, hogyan reagál rá
Borító: 5/5** - gyönyörű . Az írónő a Facebook oldalán meg is osztotta, hogyan talált rá : itt a poszthoz vezető link
Cím: 5/ 5**
Stílus: 5/5****
Karakterek: 5/5 - ahogyan az életben is, mindenki hibázik, a kérdés az, hogyan reagál rá
Borító: 5/5** - gyönyörű . Az írónő a Facebook oldalán meg is osztotta, hogyan talált rá : itt a poszthoz vezető link
Cím: 5/ 5**
Stílus: 5/5****
Szórakoztatás: 5/5
Vége: 5/5** - libabőr
Kiadás: 2022 , Álomgyár kiadó
Oldalszám: 349
Kiadás: 2022 , Álomgyár kiadó
Oldalszám: 349
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
" De azokban az időkben egyébként is sokkal jobban meg kellett küzdenünk mindenért, és épp ezért jobban vigyáztunk egymásra. Nem úgy, mint ekkor, amikor minden olyan biztosnak tűnt. Sajnos, a veszélyt jelző vörös lámpa nem villant föl a szemem előtt… "
" – Te mit gondolsz? – faggattam. Ő nem gondolt semmit. Tudhattam volna, hiszen a környezetemben élő férfiak többsége soha nem gondolta túl a dolgokat. "
" Nem fordultam felé. Közben fészkelődhetett, mert megreccsent a parketta. A gyenge pontoknál a fa egy kicsit mindig tovább reped, mert szárad vagy mert feszültség keletkezik benne akárcsak bennünk,emberekben. Csak mi nem hasadunk szét olyan könnyen. "
" Meghasonlottam. Egyszerre voltam a moziban a néző az első sorban, akit a hetedik percben egy tragikus pillanattal ránt magával a film, és az is, aki akkor kínosan felnevet. Mindez még felfoghatatlan és értelmezhetetlen volt számomra. "
" Aztán leengedtem a kezem, de nem tudtam ránézni. A tévénk fekete képernyőjét bámultam, amelyből visszatükröződtek elmosódott kontúrjaink és a közénk telepedett sötét árnyak. „..” Az egész olyan szürreális és sokkoló volt. Lebénultam. "
" Ám a házasságunk egy nyíl egyenes vasúti sínen száguldott, csak a bódulattól nem éreztem, hogy az a sín kissé lejt. "
" Rendet akartam mindenhol, de csak az edényeket, a széthagyott, gombócba gyűrt zoknikat, cipőket, levetett pizsamákat tudtam a helyükre rakni – a gondolataim és az érzéseim keszekuszák maradtak. "
" Mert ahogy múlik az idő, mi is változunk, csak az a kérdés, ugyanazok maradunk-e. Tudunk-e ugyanazok maradni egymás számára is? "
" És nem a házassági fogadalom kötött, a jóban-rosszban, holtodiglan-holtomiglan. Hanem ami mögöttünk volt, ami összetartott bennünket akkor is, amikor a leggyengébbek, legsérülékenyebbek voltunk. "
" Rávilágítanak, hogy a nyomorunk elviselhetőbb, ha tudunk nevetni rajta. Lehet, nekem is azt kellett volna tennem később, a legsötétebb időszakokban… "
" Nehéz lehetett, mondod… Iszonyatosan. Es még mindig ott van a kofferomban, de tudod, már nem olyan súlyos, mint az elején. "
" De eljön majd annak is az ideje. Mindennek eljön a maga ideje. Te, olyan emberi játszmák ezek, amelyek sokkal bonyolultabbak annál, mint aminek kinéznek. "
" Semmi gond, mondtam, megszoktam, hogy vannak, akik kívülről jobban látják az életünket. "
" Kell ez nekem? Vajon amit kapok, az jelent-e annyival többet, mint amit veszíthetek. "
" Fiatalember… Tudod, hogy a félelmeinknek csak egy kis része teljesül be? … És ha igen, Isten gyakran azon az oldalon vág arcul, ahol nem számítasz rá… "
" Fiatalember, nem tudom, észrevetted-e, hogy amikor minden jól megy az életben, és a belső napod melegít, akkor az emberek vágynak a társaságodra? Amikor sötét felhők lebegnek fölötted, és nem tudsz nekik adni a melegedből, azok maradnak veled, akik őszintén szeretnek. A többiek elfordulnak tőled, mert a puszta jelenléted is fárasztja és zavarja őket. "
" A bűntudat… – Amikor ezt mondta, úgy tett, mint aki elgondolkodik.
-…felemészt – fejeztem be. "" A mosoly mosolyt hív elő a másik arcán. "
A regény számomra legkedvesebb mondatával búcsúzom!
" A megbocsátás az nem egy kimondott szó. A cselekedet az, ami megmutatja, és ez egy hosszú és nehéz folyamat. "
S végezetül, a könyvhöz készült képekről egy mondat: nagyon sokat gondolkodtam , mi lehetne hozzá illő, majd egyszercsak beugrott és ott volt előttem a kompozíciót! S csak remélni tudom, hogy méltó ehhez a páratlan olvasmányhoz. A kedvenc összeállításom Instagramon fog debütálni a fotósorozatból, amint ez megtörtént, ide is beillesztem...
 |
| A kép ♥️ |
Olvassátok, olvassatok !
Előző bejegyzésem: Félévzárás könyves fronton - booktag
Előző könyvajánlóm: Lontai Léna - Sebzett pillangó - könyvajánló
A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell
Ajánlom figyelmedbe a nyári közös olvasós kihívást, amelyhez nyereményjáték is társul : részletek itt.
Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.
Köszönöm, hogy itt voltál! Hálás vagyok!
Hamarosan jövök,
A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges.
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2022
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
