Sziasztok!💙

Ma ( pontosabban, mire ez a bejegyzés kikerül csütörtökre gondolván) van a dontforgettosmileandread blogom első születésnapja.🌟🎉

Egy évvel ezelőtt tettem közzé az első bejegyzésemet. Ahogyan azt már említettem, a barátnőimet avattam be a terveimbe, lényegében elsőként. Amikor is a nagy tracsparti közepette mondtam, hogy nagy bejelentésem van, ugyanis blogolásba kezdek. Hihetetlen lelkesedéssel vették ők is az elgondolást és azóta már egy jól kialakult rendszerem van. Réka ellenőrzi a még nyers bejegyzéseket, mert hiába olvasom el én ezerszer is, tuti, hogy átsiklik a szemem valamilyen apró hibán. Réki pedig tudja, hogy az elkövetkezendő remélhetőleg jó pár hétre megvan a szombat délutáni egyik programja, hiszen Word helyesírás ellenőrzőként működésbe lépve, el nem múló lelkesedéssel vizsgálja át röntgenszemével az írásaimat.

Miután hozzáillesztettem a képeket , betettem a kellő linkeket és hivatkozásokat, jön az első számú olvasóm, az én bff-m ,(bocsi, de annyi b-t nem tudok ide írni, amennyi kifejti mennyire az) Zsuzsi. Aki, hogy úgy mondjam a véleményezőm. Ő, mint ahogyan azt egy jó legjobb barátnőhöz illik, elolvassa majd őszintén megmondja a véleményét az adott posztról, legyen az írásos formában a blogon, vagy akár kép formájában Instán. Egyszóval csajok, köszönöm, hogy vagytok, ilyen téren is.

Ezután jöttök Ti, olvasók! Akik miután meghalljátok, hogy új bejegyzés érkezett, buzgón elolvassátok és kifejezitek álláspontjaitokat, egy-egy lájkkal, kedves üzenettel vagy kommenttel.

Azt hiszem megvagyok a köszönésekkel, úgyhogy jöhet a számotokra (talán) izgalmasabb rész is.

Sokat gondolkodtam, megírjam e Nektek a bejegyzés végét ilyen formában, de végül mégis csak arra döntöttem, hogy igen. Már volt egy 'hogyan kezdtem el fotózni és miért' című bejegyzés, amelyben a kezdetekről írtam. (Ha nem olvastad kattints ide). Most azonban kicsit továbbhaladunk. Vágjunk is bele.

Mint már említettem 2015 elején csatlakoztam az Instagram közösségéhez. A tényleges képfeltöltést viszont csak akkor szeptemberben kezdtem el. Az első eredményem valahol december környékén lehetett, amikor is meglett az első 1000 követőm. Ez pedig hatalmas lendületet adott! Fotóztam és lelkesen töltöttem fel a bejegyzéseimet. 2016 májusában már 3 ezer követővel rendelkezett az oldalam. Már akkor is nagy elismerésként fogtam fel ezeket a számokat! Ha belegondolsz, lehet nem tűnik soknak, de hányan is járnak mondjuk egy iskolába? 4-500-an ? Ez pedig ennek a hatszorosa! Így már nem is olyan kevés, igaz?

Elhatároztam, hogy elérem a 10 000 követőt. Hazudnék, ha azt mondanám nem próbáltam ki semmilyen appot annak érdekében, hogy ez gyorsabban meglegyen! De ki kell ábrándítsak mindenkit, aki arról ábrándozik, hogy egy kattintással ezrek fogják követni, ez nem ilyen egyszerű. Gondoljuk csak végig! Te miért követsz oldalakat? Mert tetszenek az adott oldal képei, vagy csupán azért, hogy visszakövessen? Nos, ha az utóbbi táborba tartozol, hidd el rossz úton haladsz. (Tapasztalat!). Minden egyes ember, aki valamilyen generátor miatt követ, hamis visszajelzés a számodra. Elvégre is, nem önszántából nyomott rá arra a 'követem' gombra. Ezt kellett nekem is letisztáznom magamban! Hiszen mi is a lényeg? Az, hogy minőségi emberek kövessenek és hogy az oldaluk valódi arcokat rejtsen. Nem a mennyiség számít viszont egy nagy plusz, ami ad egyfajta varázslatot az egésznek. Még mindig '16-ban járunk. Miután mindenféle módszert kipróbáltam , hiszen miért ne tettem volna, megbizonyosodtam újra abban, hogy az életben semmit nem adnak ingyen. Minden sikerért keményem meg kell dolgozni. Vártam és hűen posztoltam számotokra! Próbáltam fejlődni, ami sokatok szerint sikerült is, és végül szintén decemberben, az oldalam 1 éves szülinapján az a bizonyos mutató átgördült a 10k-ra. Kérdezheted, hogy ez miért volt annyira fontos számomra. Utólag már mosolyogva írom le, nem szerettem , hogy napról napra látszik mennyit változott a követő számom. Mert bizony volt olyan ( sőt még mindig van, de erről majd később) , hogy az este még meglévő pl 4000 követőm , reggelre tíz, olykor húsz emberrel is lecsökkent. Ilyenkor mindig elgondolkoztam azon, vajon mit csináltam rosszul, nem tetszett nekik az újabb kép, na akkor ezt a témát hanyagolom, esetleg nem lett jó az utómunka, túl homályos a kép, akkor nincs mit tenni, próbáljunk ki mást. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fordultak/fordulnak meg mindig a fejemben.

A tízezer követő után indult meg az oldal az igazi fejlődésnek! Hálásan köszönöm azt, hogy már 35 ezren kíséritek figyelemmel a mindennapjaim azon részét, amelyet megosztok veletek.

2017 júniusában fordul meg először a fejemben az, hogy milyen jó lenne "igazi" blogger lenni. Ha lenne egy saját weboldalam, ahol kifejthetném az érdeklődőknek a véleményemet különböző témákkal kapcsolatban. Főként könyves blogra gondoltam , de mivel a fotózás is érdekel és még több különböző téma, azokat is belevettem a repertoárba. Elkezdtem keresgélni a különböző netes felületetek között, míg végül létrehoztam a saját oldalam a blogger.hu-n keresztül.

Nem mondom, hogy könnyű volt belevágni , de élvezem. Van egy elég tartós hobbim (fotózás), aminek mostmár szerves részévé vált a blogolás is. Azt, hogy hogyan kezdtem , illetve, hogy milyen tanácsaim vannak már egy korábbi bejegyzésben kifejtettem (kattints hozzá erre a szövegre). Nem is írnám le újra, csak annyit jegyeznék meg a témával kapcsolatban, hogy érkezik a második rész, amelyben konkrétan arról fogok írni, hogyan születik meg egy teljes bejegyzés.

A dontforgettosmileandread oldallal kapcsolatban még a statisztikákról szeretnék néhány szót szólni. Én látom, hogy statisztikailag melyik bejegyzésekre kattintottatok a legtöbben és azt is , hogy eddig több tízezer kattintás volt az oldalon, ami elmondhatatlanul sok! Legtöbbször a könyvajánlós és fotózási tippek kerülnek a lista elejére, ami nem is meglepő. Ezekkel a témákkal szeretném a közeljövőben is folytatni. Hozzávetve természetesen a szépségápolás, utazás témaköröket, amikre szintén pozitív visszajelzéseket kapok.

És mi van most az Insta oldallal? Jelenleg mintha picit visszafelé csúszna. Az évet is kb ennyivel kezdtem, majd megugrott a szám és nemrégiben elkezdett visszafelé esni. Őszinte leszek, sokat gondolkodtam a dolgok miértjén. Elkezdtem még jobban figyelni a statisztikákat, és arra lettem figyelmes, hogy a megjelenési illetve elérési arány nem változott. Ami magyarul annyit tesz, nem jelent meg kevesebbszer vagy értétek el kevesebben átlagosan a képeimet. Ez adott némi pozitív löketet, hogy csak azok követhettek ki, akik alapból sem nézték az oldalt. Egyik reggel az feed görgetése közben láttam, hogy több embernek is van hasonló jellegű problémája. Kicsit utánaolvastam a neten, mire találtam egy cikket, miszerint olyan sok az Instagram felhasználó, hogy a szerkesztők elkezdték törölni azokat a fiókokat, ahova x idő elteltével nem léptek be. Megnyugodtam, reméltem nálam is csak ez a baj. Aztán jött egy kisebb negatív hullám. Minden héten legalább egyszer rá szoktam kattintani az elemzésekre, hogy megnézzem mikor voltatok a legaktívabbak, a legtöbben fent, hányan követtetek be. Az utóbbi szám 60(!)-al csökkent. Akkor ki is tettem egy sztorit a helyzetről.

Bevallom, még azt sem zártam ki, hogy szüneteltetem az oldat, vagy felhagyok a bloggerkedéssel. Ezután jöttetek Ti! Azt a több száz üzenetet amit kaptam, nehéz megköszönni! Az a minőségi követős dolog, amiről az elején beszéltem, nemcsak üres fecsegés! Olyan lelket tudtatok kis social media létembe önteni, hogy azt nehezen tudom kifejezni. Nagyon jól esett! Azóta pedig a kikövetések száma minimalizálódott én pedig egy boldog influencer oldal tulajdonosának tudhatom magamat!



Végezetül pedig szeretnék még pár szót szólni a látható jegyekről. Ha valaki rátalál az oldalamra, több dologgal is szembesülhet. Az egyik, hogy tényleg sokan követnek, a másik viszont az, hogy a képeimen tanúsított visszajelzések száma elég széles skálán mozog. Egy-egy bejegyzésemen 300-2000 mindenféle like szám megtalálható. Érdekes, ugye? Ez az aminek az okára a mai napig nem jöttem még rá. A statisztikákat nézve, néha olyankor jön a legtöbb like, amikor a sáv szerint a legkevesebben vagytok fent. Az azonban bizonyossá vált számomra, hogy a könyves és természettel kapcsolatos képeimet nagyon szeretitek.

A következő sorokkal picit ellent fogok mondani saját magamnak. A legelső bejegyzésemben azt írtam, hogy a számok csak irányadóak és nem feltétlen lényegesek. Ezen álláspontom mellett már csak részben tudok kiállni. A számok igenis fontosak! Sok mindent elárulnak az embernek. Jelentheti azt, hogy nem jó a kép, mert annak ellenére, hogy sokan látták nem váltott ki túl sok aktivitást az emberekből. Sugallhatja azt, hogy erős a kép, mert bár kevés embernek jelent meg, sokan lájkolták. Továbbá üzenheti, hogy bocsi, de ez most nem jött össze... sokan látták, de nem tetszett nekik! Na jó, ez kicsit túl ironikusra sikeredett, hiszen mindenkinek nem tetszhet minden! Én sem nyomok minden követettem képére egy szívecskét. Ki győzi idővel mindent visszanézni? Viszont van még egy jó opció. A relatíve sokan látták és sokan is likolták című variáció. Az, hogy kinek melyik mit jelent, egyéni döntés. Személy szerint én minden lájknak és kedves kommentnek örülök. Bíztatlak benneteket, hogy fejtsétek ki véleményeiteket a hozzászólásaitokkal. Ezáltal próbálok közösséget teremteni.

Nem is olyan régen volt egy kisebb fajta közvélemény kutatásom insta sztoriban. Apropó! Említettem már mennyire örülök, hogy van ez a szavazás lehetőség Instán? Megkönnyíti a dolgomat. Mint civil ember én sem gyakran kommentelek képek alá. Hogy miért? Nem tudom. Talán ez egyfajta szolidaritás vagy elzárkózás a hozzászólástól. Vagy egyszerűen csak elegendőnek vélem egy lájkkal kifejezni a véleményemet. Egy szónak is száz a vége, én is jobban szeretek szavazással válaszolgatni, mintsem kommentelgetni mások képe alá. Pedig higgyétek el, sokat jelent egy-egy rövidke hozzászólás, vélemény, kérdés...
Szóval ebben a kérdéssorozatomban több dologban is kértem a véleményetek. Az eredményeken nem lepődtem meg. A szavazók 83%-a inkább este aktív, 62% részesíti előnyben a természeti képeket, és 55% a könyves posztokat. A többség naponta szeretne új képeket, amit igyekszem tartani, de nem akarok túl sok sem lenni.. értitek... Külön örültem, hogy 64% inkább hetente látna új bejegyzést a blogon, mint minden második szombaton. 91 százalékotok az insta storyból értesül az új írásokról, de sokan inkább képet is látnának róla, így ezt sem felejtem el! 52% nem nézi a kiemeléseket, amit sajnálok, hiszen sok olyan információ van benne, ami egyébként (a feltett kérdéseitek alapján) érdekelhet benneteket. Az egyetlen dolog ami meglepett az a 14%-volt, aki változtatna az oldalon. Nagyon vártam, hogy min javítsak, de ötlet nem jött. Aki tudja, hogy azok között volt, aki a 'változtatnék' gombra nyomott, írja meg miért tette, szívesen fogadok kritikát, hiszen ezáltal épül az oldal.

Mennyire eltelt az idő... több mint négy órája írom ezt a bejegyzést. Rövidre fogom a végét.

Valami nagyon frappáns befejezésre gondoltam, de végül nem sok minden jut az eszembe, úgyhogy csak leírom amit gondolok, kertelés nélkül. Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy érdemesnek találjátok az oldalt a követésre, az aktivitásért is hálás vagyok. Minden üzenetre válaszolok, amint időm engedi, írjatok nyugodtan kérdéseket, vagy csak gondolatokat az oldallal kapcsolatban. Maradjunk mindig ilyen jó kis közösség!


Nagyon király tudni, hogy már egy éve létezik a dontforgettosmileandread és szeretitek! Valamint az insta oldalam, ami idén már három esztendős lesz!

Ui: Emlékeztek rá, mikor iratkoztatok fel az oldalamra? Írjatok benyomásokat, észrevételeket!

Az utóirat utóirata: 📎
A blog egy éves születésnapjának apropóján kicsit feltuningoltam az oldalt. Új színek, háttér és lényegében teljesen más dizájn. Egy valami azonban maradt: én, KtssyEdina, aki töretlen lelkesedéssel hozza majd az olvasóknak a friss írásokat.

Két napja megtaláljátok a blogom Facebook oldalát is (https://www.facebook.com/ktssyedina), amit nagyon örülnék, ha támogatnátok egy lájkkal!

Szép hétvégét mindenkinek!
Hamarosan jövök,

Edina📌

Előző bejegyzésem:Könyvajánló-9 📚