Búcsúszimfónia - Miután elmentél

by dontforgettosmileandread - április 02, 2022

Van egy pont, ahol eldöntöd, hogy egy olvasmányélményből blogbejegyzés lesz. Van egy pont, amin túl már nem tudod és nem is akarod leírni, rövidíteni az ajánlódat. Van egy pont, amikor elbizonytalanodsz, értelmes e , amit írsz, vagy csak szüntelen szavakat pakolsz egymás után... Van egy pont, ahol sírsz egy könyvön, mert ez a könyv Te magad vagy. Azt mondják, akkor igazán jó a könyv, ha kicserélve a neveket önmagadra találsz benne. Akkor jó, ha tanít, ha példát mutat, ha szétszakít, ha mindenhol a fejedben van, ha nem tudsz másra figyelni, csak az adott olvasásra. Amikor az utolsó szöveted is megérzi, feszít a mellkasod, mert benne a szíved minden sejtje érzi.

Nem fogom tudni leírni mit jelentett ez a könyv, mert az már azon a bizonyos határon túl menne, amit még megosztanék. Azok az apró részek lennének, ami a jelszóval védett naplómban vannak megírva, de ott sem az összes részlettel... Így hát nem mondhatom el, nem érzem ildomosnak, hogy elmeséljem, hol kapcsolódom én ehhez a kötethez. Csak az érzést tudom elmesélni, mit jelentett és mit adott !

Röviden mindent. Mindent jelentett! Annyira fájdalmasan mindent, hogy csak remélni tudom, hogy elolvassátok és átérzitek azt, amit én éreztem. Szükségtelen is lenne a saját történetem feltárása, hisz Te máshol, másképp fogsz vele azonosulni. Affelől, hogy megtalálod benne magad, nincs kétségem. Hisz ez a könyv mi vagyunk, ifjúságunk, életünk, kételyeink és magabiztos állításaink.

Bízom benne, hogy ez az ajánló méltó lesz ehhez.

A rövid felvezető után folytatnám. Sziasztok, hisz a köszönés elmaradhatatlan. Ma egy komolyabb hangvételű regény ajánlójával készültem. Meghatározó olvasmányélményben volt részem. Nagyjából olyanban, ami annyira fájdalmasan gyönyörű volt, hogy a nagy részét végigsírtam. Pedig ha valakit, engem aztán nehéz ennyire megérinteni egy könyv által. Majdnem egyhuzamban olvastam el, ami igencsak ritkaság számba megy manapság. Pláne, hogy nem egy rövid regényről beszélünk. Nem is egy könnyű regényről. Mindössze kétszer álltam meg olvasás közben, először aludni, hisz beesteledett. Másodszor pedig inni egy kis vizet és teát. Mert az kötelező emellé! Plusz zsepi! Zsepi is mindenképp!

Gondolkodom, ülök a billentyűzet felett, hallgatva a kedvenc együttesen legszebb számait és felváltva írok. Hadd kezdjem most mégis egy személyes élménnyel. Az előbb említett favorit együttes a Bagossy Brothers Company. Ez talán nem meglepő. Az viszont már az lehet, hogy van tőlük egy dal, amit nem tudok meghallgatni. Egy időben sokat hallgattam, a zene gyógyír, írtam a felkomferáló képen. Gyógyított. Ponttá változtatta a megmaradt kérdőjeleket. Ahogyan az összes zenéjük, de az talán mindközül a legfájdalmasabb. (Számomra biztosan). Ez egyébként a Maradj így c szám, de nem ez a lényeg. A hasonlat, ami miatt ezt idehoztam az az, hogy ahogyan ezt a számot nem tudom könnyek nélkül meghallgatni, úgy ezt a könyvet sem lehet ilyen eufórikus állapot nélkül elolvasni. Számomra ugyanazt az élményt nyújtotta. Az a keserű, fájdalmas, de ugyanakkor gyönyörű élményt. A zenei hasonlat sem véletlen, hisz a regényben is kiváltképp fontos a zene.

Stella Albright - Búcsúszimfónia tehát a legutóbbi olvasmányom, ami nemhogy 2022 legjobb könyve lesz nálam (igen, ez már biztos), hanem a jelenlegi életem legmeghatározóbbja is.

Az első fejezet előtt két idézet található meg. Az a két idézet, amit én is nagyon szeretek:

Folytatnám az idézetes sort egy harmadikkal, ami részlet, a már említett dalból. És igen, most is könnyezem...

"Minden vihar lassan,
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél.
Lassan összeforr,
Nem tátong az űr tovább.
És a lélek meghajol
Elengedi bánatát."

Ez a zene ereje. Amelynek olyan hatása van, hogy az szavakkal leírhatatlan.

Hadd meséljek kicsit, hogyan került hozzám ez a könyv. December elején rendeltem meg és elmondhatatlanul vártam a tavaszt, hogy olvashassam. Majd pár nappal a megjelenés előtt keresett meg a kiadó, elolvasnám e Stella Albright debütáló regényét? Leírhatatlan örömöm volt! És van a mai napig, ugyanis a könyvszimatom nem csalt, olyan élményben volt részem, amiről álmodni sem mertem volna. Nem gondoltam, hogy valaha lesz az Ugyanúgy más mint én című életem könyvének párja. Ha valaki megkérdezte tőlem, melyik az a három könyv, amit mindenképp megtartanék vagy magammal vinnék egy lakatlan szigetre? Mindig azt mondtam, legyen inkább egy és az a fentebb említett kötet. Nos, most, 2022 áprilisában megtörténik az, hogy ezentúl erre a kérdésre meglesz a második címem is. A Búcsúszimfónia.

Szerelmes vagyok a borítóba és szerelmes vagyok ebbe a regénybe.

Az elolvasása után teljesen kész vagyok és kezdem érteni a könyvnaposság kifejezést. Amikor egy könyv elolvasása után nem tudod melyik lesz a következő, de nem is akarod tudni. Az utolsó oldal után eldöntöttem, hogy akkor most hagynom kell egy pár nap szünetet, egy pár napig nem olvasni semmit és hagyni magamnak, hogy megeméssze ezt a könyvet. Erős. Erős és tényleg húsba tépő.

Szeretném még kiemelni, hogy a képekhez a saját hegedűmet kértem fel fotóalanynak, aki lubickolt ebben a szerepben. A képeken szereplő kották is sajátjaim, valamikor ezeket játszottam az utolsó zenesulis záró fellépések egyikén... Kevesen tudják, de én nyolc évig hegedültem, bár a főszereplőnkkel ellentétben, én hobbi szinten.

Mindezek után a fülszöveget szeretném ismertetni, hogy a cselekményszállal képben legyetek, utána folytatom az elemzést.

Kívül-belül gyönyörű

"Egy szerelem megváltoztathatja az életed
Harmony képtelen elengedni a múltat. Kislányként mindene megvolt: jó fej, menő szülők, akik rajongásig szerették. Azt hitte, ő a legszerencsésebb gyerek a világon, mígnem egy hideg, téli reggelen mindent örökre elveszített.
Édesanyja meghalt, és imádott rockzenész édesapja is magára hagyta. Tíz éve csak sodródik. Fél újból szeretni, ezért senkit sem enged közel magához. Egyedül a zenében talál vigaszt, és úgy tűnik, különleges tehetsége szélesre tárhatja előtte a világ kapuit. Azonban a találkozás a távolságtartó, vonzó brit sportolóval, Hayden Pryce-szal megváltoztat benne mindent. Örökre.
Vajon a szerelem begyógyíthatja két megtört lélek sebeit? Képesek lesznek megtanítani egymást újra szeretni? És még nem is tudják, hogy egy különös ismerős visszatérte a múltból mindkettőjük világát fenekestől felforgatja majd.

Stella Albright Búcsúszimfónia-duettjének első része szívszorító, nagy hatású, felejthetetlen romantikus debütregény a lélek mélységeiről, a halhatatlan szeretet hatalmáról, a hit erejéről és a zene különleges hatásáról."

Ez a könyv maga az élet. Mindenkinek el kell olvasnia, aki félt már szeretni, aki csalódott már. Akit bántottak már meg azok, akiktől a legkevésbé várta volna azt, akit ért már fájdalom. Mindenkinek, aki felejtett már és akit felejtettek már el. Akit hagytak már kérdések között, aki nem hisz és aki hisz. Mindenkinek, aki fiatal és aki volt már fiatal. Mindenkinek olvasnia kell, akit összetörtek már, mégis sikerült újjáépülnie. Ez a könyv is ilyen. Emlékeztet, ha még nem forott be kellően a seb, feltépi, hogy majd később újra betapassza. Ha már elég régen ejtették és már csak hegek vannak a szíven, akkor csak mosolyogsz rajta és elgondolkodsz azon, mennyire erős vagy! Mennyi mindent kibír az ember. Hisz akármilyen klisé is, ami nem öl meg, az megerősít. Valahol minden közhely igaz.

Harmony Rayne életébe akkor csöppenünk bele, amikor olyan lehetőség előtt áll, ami csak egyszer adódik az életben. Egy nemzetközi verseny előtti meghallgatás előtt áll az egyetlen darabbal, ami az összetört szívén kívül megmaradt neki : a hegedűjével, és a zene iránti hitével.

Ez lenne az esély, hogy élete - amely egy zord téli napon örökre megváltozott s azóta annyi sebből vérzik a felszín alatt- megváltozzon. A jó irányba! Szülei elvesztése óta nem tud újra bízni, egy része odaveszett.

Nagyszüleivel él, akik igyekeznek őt mindenben támogatni. Mindössze 17 éves, de neki a zene a menedék. Haydn és Beethoven művekbe menekül a világ elől. (A napokban - egészen pontosan március utolsó napján volt Joseph Haydn születésének 290.évfordulója. Véletlen lenne? Nem hiszek a véletlenekben. )

Ám de Mami és Papi sem árul el mindent. Vannak olyan családi titkok, melyeket homály fed, amelyek ha felmerülnek, szüntelen terelés a válasz. Kérdőjelek.

Ám amikor Harmony megszólaltatja a hangszerét minden megszűnik körülötte. Ott lehet igazán önmaga. Nincsenek túldíszített részek, ez magáról az életről szól, ami néhol frazírokkal, olykor lecsupaszított egyszerűséggel, de az egész fájdalmasan gyönyörű és igaz!

Nem csoda hát, hogy Harmony fél, fél bízni és fél szeretni. Egészen addig, amíg Hayden Price meg nem jelenik, mint új osztálytárs. Olyan gyorsan történik minden. Ám a nagy és égető szerelem tud egyszerre az égig emelni, de ugyanakkor a legfájóbb sebeket is ejteni.

Ennek a két fiatalnak meg kell gyászolniuk a gyermekkorukat. Hisz azokért, amik akkor történtek velük, nem ők tehetnek, ám az, hogy miként reagálnak rájuk és hogy jutnak túl ezen, az már nagyon is a saját felelősségük, terhük. De vajon ennek együtt kell e sikerülnie? Sikerülhet e együtt?

Ha igazán szeretsz valakit, néha el kell engedned őt, amennyiben neki így a legjobb. Ám de ki dönti el? Nem végtelenül önző magatartás ez? Ezáltal nemcsak az illetőt, magunkat is mélyebbre sodorhatjuk.

Hihetetlenül csodás megfogalmazások, metaforákkal és hasonlatokkal színesítve emelik magasra a regényt. Gondolatok. Generációkon átívelő traumák és örökölt sorsok.

Mindegyik mellékszereplő is annyira kidolgozott, senki sem egyszerű, mindenkinek megvan a maga keresztje. Hisz mindannyian megannyi sebet cipelünk életünkön át, toldozgatjuk- foldozgatjuk, elrejhetjük, de mind tudjuk, mindig ott vannak valahol.

Küzdelem nélkül, viszont nincs győzelem és ez a könyv megmutatja, érdemes küzdeni, hogyan és miért.

"Hibázunk, aztán jóvátesszük, tanulunk belőle, majd előfordul, hogy ismét hibázunk. ... A kudarc lehetősége mindig fennáll, a kérdés az, hogy vajon megéri-e vállalni a kockázatot még úgy is, hogy esetleg kudarcot vallhatsz majd?"

Őrjítő mennyire szükség van az ilyen könyvekre. Imádom és imádom, hogy itt a komolyzene kap végre szerepet! Éreztem! Nem véletlen vannak a képen a hanglemezek. Olvasás közben feltenni egy bakelitet még magasztosabbá emelte az élményt, amit amúgy is kaptam.

Van ebben családi rejtély, nyomozás, szeretet és szerelem, megbocsátás és begyógyíthatatlannak látszó sebeket hordozó fiatalok! Elképesztően tud írni a szeretetről. A szeretet fontosságáról. Azt hiszem sosem volt még ilyen erős olvasmányom, amiben ennyire fontos szerepet kapna.

Jöjjön a szeretet himnusza:

Szeretet himnusza:

" 1Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 2 És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.3 És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból. 4 A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. 8 A szeretet soha el nem fogy.

De legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. 9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás. 10 De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. 11 Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. 12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. 13 Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. "

1 Korinthus 13

Fájdalmas. Ezt a lelkedben érzed, Mit mondjak még? Igen, olvasd!

A könyvjelző, amely épp szabad volt.
Győztes vagy, sose feledd! Szárnyalj!

Kevesen tudják, de én nyolc évig hegedültem, így van személyes érintettségem is. Bár nálam a főszereplővel ellentétben hobbi volt. A komolyzene szeretetét valahol mégis ezidő alatt sajátítottam el, és viszem tovább azért a mai napig. (Spotifyon van is egy lejátszási listám a kedvenceimből, amit tanuláshoz gyakran hallgatok!)

Én az az olvasó voltam, akinek erre a könyvre most égetően szüksége volt! De nemcsak nekem, az egész világnak kellene!!

Ne feledd, amit már Márquez a 20.században megfogalmazott :

"Szereti a zenét?

– Hát ez hogy jön ide? – kérdezett vissza.

– A zene jót tesz az egészségnek – mondta a férfi."

A zene gyógyít! Az olvasás gyógyít! A könyv, amiben e kettő megjelenik, igazi gyógyszer!

Higgy a csodákban, higgy abban, hogy újjászülethetsz . Figyelj befelé, figyelj arra, mit súg a szíved és hallgass rá. Ne gondold, hogy az apró törések megállíthatnak!

"Ne a mások szemében lásd magad, legyél te a saját lelked tükre!" (Részlet Papp Csilla: HA/MAR c regényéből.)

Tudd, hogy Te magad vagy az a kapaszkodó, aki mindig ott lesz veled.

Első könyves szerzőként ilyennel debütálni azt hiszem egyedülálló. Magasan a léc, de biztosan meg lesz ugorva. Kedvencem lett , ez nem kérdés.

Leírhatatlanul várom a második részt!

Könyv elérhető: https://alomgyar.hu/konyv/bucsuszimfonia-1 (Az Álomgyár kiadó honlapján, ahol kedvezménnyel szerezhető be az első rész, illetve rendelhető elő a második.)

Soha nem volt ekkora jelentősége az idézeteknek, mint most! Jöjjenek!

Pontozás / tudnivalók:📚📚

Történet: 5/5****

Karakterek: 5/5*

Borító: 5/5*

Cím: 5/ 5*

Stílus: 5/5***

Szórakoztatás: 5/5

Vége: 5/5**

Kiadás: 2022, Álomgyár

Oldalszám: 336

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖

"A képen egy lány tűnik fel, türkizkék koktélruhában, mosolya szomorúnak hat, tekintete elvágyódik a végtelenbe. Egy lány, akit egész életében csak egy dolog éltetett: a zene. Egy lány, aki nem bízott senkiben, csak az elrejtett lelkéből, a legmélyebb érzelmeiről síró hegedűjében, amit azóta is, már hosszú évek óta makacsul az ujjai közé szorít.

Ez volt minden.

Tényleg.

Minden, amiről valaha is tudtam, hogy az enyém, és soha, senki nem veheti el tőlem: a hitem a zene hatásában."

"Túlságosan félünk feltenni a nehéz kérdéseket.

Túl sok a csendes perc, a félbehagyott mondat, az ezernyi elhallgatott, kimondatlan igazság ebben a házban."

" Ezek vagyunk mi. Egy furcsa, darabokból összerakott család, akik csupán kényszerből képesek a nevetésre. A legjobb barátaink sem tudják, akik vendégként leülnek mellénk a családi asztalhoz, akik nevetnek a már milliószor elsütött favicceiken, hogy a mosolyunk mögött egy életre még épp csak képes szív bújik meg, bátor tekintetünk mögött pedig rettegés rejtőzik. Próbálunk mindenkinek megfelelni, de a családunk szétesése óta már senki és semmi sem ugyanaz. Meg kellett tanulnunk újra élni. Másképp. Anélkül, aki egykor mindannyiunknak a világot jelentette."

"- Azt mondják, ősztől lesz egy új osztálytársunk. Imádkozz, hogy Edward legyen az - mondja aztán Lindsey.

Hangosan felsóhajtok.

-Értsd már meg, hogy Edward Cullen nem létezik - nevetek. "

" Szeretni fáj. És én nem vagyok mazochista."

" Laktam már a nagy, francia fővárosban és egy kis amerikai városkában is. De igazán otthon mindig is csak a zenében éreztem magam..., és ha már mindenhol rossz, akkor inkább hadd legyek itthon. Talán az életben soha nem is lesz más vigasztalóm, egyedül a zene. "

"Különben sem hiszek az ilyesmiben. Hidd el, nem kellenek ahhoz mesék és ősi legendák, hogy az életed egyik pillanatról a másikra átváltozzon valami szörnyűvé."

" Ő az a barát, aki nélkül sosem éltem volna túl ebben az amerikai kisvárosban. Aki mindent tud rólam, aki a legnagyobb ellentétem, és ezzel együtt mégis a legnagyobb támaszom. Valójában nemcsak barát, hanem testvér is. Nevet, amikor félek, és ezzel eloszlat minden kételyt bennem. "

"Azt gondoltam, hogy csak addig tudom sikerre vinni az életemet, amíg szingli maradok. Miközben valójában csak féltem.

Rettentően féltem.

Attól,hogy valakit tiszta szívemből megszeretek, és az a valaki egyszer ismét elhagy majd, kilép az életemből, és otthagy egyedül a szeretettel, amit iránta, és a hiánnyal, amit nélküle érzek. "

"A gyász tulajdonképpen egymásnak ellentmondó érzések összessége - ezt még olvastam valahol, és igaz. Mégis ez az egyik legemberibb, legtermészetesebb folyamat, amin végigmehetünk életünk során, és hogy fel tudjuk dolgozni, el kell viselnünk a szomorúságot, a haragot és a fájdalmat, meg minden ehhez kapcsolódó érzést. Minden ember otthagy bennünk valamit, egy darabot önmagából, ki nagyobb, ki kisebb darabot, de a részünkké teszi. És minél több ember lesz életünk része, annál több darab kerül a lelkünkbe, de ha az az egész, aki birtokolta azt a kis darabot, egy idő után eltűnik mellőlünk, létrejön bennünk a hiány. A lenyomat, amit bennünk hagynak az emberi kapcsolatok, ad értelmet a találkozásoknak, és tulajdonképpen a búcsúzásoknak egyaránt. De éppen ettől, időről időre, de mindig hiányozni fog az, aki egykor bennünk hagyott egy darabot önmagából.

De szeretet nélkül a szív kihuny. Szükségünk van arra, hogy szeressünk és szeretve legyünk."

"Világéletemben úgy hittem, a sport és a zene két külön világ; míg a zenészek művészi beállítottságúak, a sportolóknak realista gondolkozásuk miatt még csak fogalmuk sincs, milyen egy zeneszerető élete.

Be kell vallanom, óriásit tévedtem.

Az elhivatottság a legfőbb, ami közös bennünk. Évekig is eltarthat, mire egy sportoló vagy egy zenész igazán profivá válik, a test és az elme közös edzésére van szükség, hogy a megfelelő zónába érve folyamatosan magasabb szintre érjenek.

A zene és a sport újabb és újabb lehetőséget ad arra, hogy megtanuljuk leküzdeni a félelmeinket. Ki kell használnunk a lehetőséget, hogy a legtöbbet adjuk magunkból, mert ott és akkor csak az az egy esélyünk van a sikerre.

Megtanítanak nem feladni, hanem a végtelenségig küzdeni egészen a célig. Nem adhatjuk fel egy nagy meccs vagy éppen egy előadás közepén, csak mert elhibáztunk egy lépést. Tovább kell mennünk. Küzdenünk kell a legvégsőkig. Koncentrálni a célra.

Végül pedig, mindkettő feszegeti a határainkat: azt hinnénk, lefáraszt, de amikor elérjük azt a pontot, amikor a játék végül szenvedéllyé válik, mindennél elképesztőbb energialöket tölt fel, és megtanít élvezni a pillanatot, mely olykor egészen természetfelettivé válik, amelyet sehol máshol nem érzünk.

Rájöttem, hogy csak más szavakat használunk; a lényeg a sport és a zene szenvedélyében is pontosan ugyanaz."

"De ez akkor sem jelenti azt, hogy a nagy világ nem létezik többé. Hanem azt, hogy van a nagyvilág, és van benne egy kicsi, ami a tiétek, van egy másik, ami a barátaitoké, van egy harmadik, ami a karrieredé, a negyedik, ami a hobbidé és így tovább, de ezek a kis világok akkor is mind a nagy világ részei, mindegyiknek meg van a saját funkciója, de egy kerek egész része, amik így vagy úgy, de kapcsolódnak egymáshoz és ki is egészítik egymást. Nem működik egyik a másik nélkül. Része kell hogy legyél minden egyes kis világodnak, és át kell térned néha egyikből a másikba, hogy az ott lévő energiából töltekezni tudj, amire ugyanúgy szükséged van, mint bármely másra, amit a többi kis világod nyújt számodra.

Szükségünk van a kis világainkra ebben a nagy világban, hogy kerek egésszé váljunk, és megtaláljuk a helyünket benne; hogy tartozzunk valahová. "

"Nézd, nagyon egyszerű a képlet. Van, amin változtathatsz, és van, amin nem. Csak azon kell változtatni, amin tudsz, ami rajtad áll, a többin meg felesleges kattogni. Este ugyanúgy lemegy a nap, reggel pedig ugyanúgy felkel, teljesen mindegy, hogy neked épp rossz napod volt, valakinek pedig lehet, hogy épp jó, de sokszor rajtad múlik, hogy milyen az a nap. Izgulni, kattogni bármin teljesen felesleges. Ne kattogj olyanon, amin nem tudsz változtatni. Pont ezért. Múltkor bementem egy egyirányú utcába, hiába kerestem a táblát, nem láttam, és egy csaj hadonászva káromkodott velem szemben, de na és? Mi van abban? Ez van! Legközelebb majd nem megyek be, hanem a másik irányba megyek. Ami a jó út lesz. Meg különben is, mindig lesz olyan, akinek nem tetszik majd, amit csinálok, akkor végül is miért ne tehetném azt, amit igazából szeretnék? És ha valami nem jön össze, nem tragédia, majd megpróbálod újra. A cél nem az, hogy örülj a kudarcnak, hanem egyszerűen az, hogy ne súlyosbítsd még inkább a vele járó fájdalmat. Ne ostorozd magad jobban, mint kéne. Gondolj a kudarca úgy, hogy az a fejlődés útjának része. Legyél önmagad legjobb barátja, képzeld el, hogy a legjobb barátod mit mondana neked egy ilyen helyzetben. Te olyan jól bátorítasz mindig, miközben önmagadnak nem adsz ezekből az inspiráló szavakból, pedig ezt a képességedet akár arra is használhatnád, hogy perspektívát válts, és tekints úgy önmagadra, mintha egy barátod lennél, akit szeretsz és együtt érzel vele."

"Hibázunk, aztán jóvátesszük, tanulunk belőle, majd előfordul, hogy ismét hibázunk. "

"- Szóval a hibáim ellenére is szeretsz?

- Nem - válaszolom halkan. - Azokkal együtt szeretlek."

"Pedig a feledés törvényszerű, és egyszer majd porrá lesz minden, amit alkottunk.

De addig olykor kínkeserves út vezet."

"Papi ezúttal is ráébreszt, hogy a zene a világ leghatékonyabb csodagyógyszere."

"- Ez az, ami összeköt titeket - hangosan megköszörüli a torkát, mielőtt folytatná. -A zene. Tudod, a testünk mulandó, de a zene halhatatlan."

" A hangszer pedig mesélni kezd. Nem csak a zongora, de a szív billentyűin is játszik ebben a pillanatban."

"A szeretet egyszerűen csak idővel kialakul, és összekapcsolja az embereket, akik nélkül egy idő után már el sem tudod képzelni az életedet, a szeretetük éltet, értük van értelme mindennap felkelni, és tovább létezni ebben az olykor reménytelenül elcseszett világegyetemben. Olyan ez, mint a felső és az alsó szólam egy zenedarabban; léteznek egymás nélkül, de akkor válnak igazán gyönyörű dallammá, amikor egy időben szólnak, és ezzel értelmet nyer a darab valódi lényege. A legszebb talán az az egészben, hogy ez a szeretet végtelen, soha nem fogy el, mindenki számára jut elegendő, mindig önzetlenül cselekszik, gyógyít, amikor fáj, bátorít, ha félnél, megfedd, ha magad és a világ ellen fordulnál, felemel, amikor már úgy érzed, képtelen lennél ismét felállni. Átformál, megváltoztat, teljesen a hatása alá von, emberré tesz, és megteremti az élet legmegfoghatóbb értelmét. "

" Erősnek akar látszani előtted, de tudom, hogy a lelke darabokban van. Veled jobb ember lett, boldoggá vált melletted."

"Azt kívánom, bár újra gyerek lehetnék, állítólag akkor minden sokkal könnyebb volt."

" „Olyan szerelemmel szeretlek, amely türelmes és kedves. Ez a szeretet nem féltékeny és nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán veled, nem önző, nem haragszik meg, nem tartja számon a hibáid. Nem örül annak, ha rossz történik veled, de ujjong, ha jó és helyénvaló. Szerelmem irántad soha nem adom fel, ez a szeretet mindig hisz és mindig remél, és veled mindenben és mindörökké kitart. Olyan szerelemmel szeretlek Leonard R. Rayne, mely irántad soha el nem fogy." "

" Úgy tűnik, a negatív élményekre többet gondolunk, és sokkal több időbe is telik feldolgozni őket."

"Ugye mennyire érdekes az élet? Az egyik nap még minden rendben, az életed tökéletes, másnap pedig átfordul valami teljesen másba. Különös, ahogy egyik pillanatról a másikra gyökerestül megváltozik az ember sorsa, és egy perc alatt rémálommá változik az élet. "

" Bármennyire is szörnyű, de az igazság az, hogy

sokszor egy kimondott szó milliószor fájdalmasabb, és sokkal mélyebb nyomot hagy bármilyen fizikai sérelemnél. "

" Hová tűnnek a rég megfakult emlékek? Talán már csak a képzeletemben vagy egy rég halványodó álomban élnek tovább, az elfeledett csillagok homályában."

"A szeretetet vajon el lehet felejteni?"

" Nem tudjuk, mi lesz holnap, de talán pont ez benne a szép. Mert megtanít értékelni a jelent, - Hosszasan felsóhajt, és a tenyerébe fogja nedves arcomat. - "

" A nap minden reggel felkel. De ki tudja, hogy hol? Amikor az egyik földrészen megtölti fénnyel az eget, a másikon elsötétül a világ. A fénysugarak sosem találkoznak,és sosem töltik meg a világ két különböző pontját ugyanabban az időben."

A bejegyzés végére pedig szeretnék egy ide kapcsolódó programajánlót mondani. 2015-ben a családi kirándulásunk egyik napján volt lehetőségünk ellátogatni az ausztriai Raiding településre, ahol egy kiváló zeneház található Liszt Ferenc emlékére. De természetesen a komolyzene nagyjai is feltűnnek a kiállításon, így például Bach , Beethoven és Haydn is. ( Végig audionarrációval, külön lejátszóval járható végig a ház, egyedi élményt adva.)

Cím: Franz Liszt-Platz 1, 7321 Raiding, Ausztria

Konkrét múzeum honlap : ezen a linken keresztül elérhető

Innen mutatnék pár képet búcsúzóul,