Sziasztok!

Rohamtempóban az Április vége felé közeledünk , ami azt is jelenti, hogy bármilyen hihetetlen , az év egy negyede már eltelt. Három hónap rengeteg idő. Azt kell mondanom, hogy olvasmányok terén az eddigi legjobb évem vette kezdetét - minden bizonnyal - . Ezidáig 47 könyvet olvastam el, ami hajszálpontosan annyi, mint az előző évem féléves teljesítménye. WOW! Tudom, álljunk meg egy pajkaszegi szóra...! Hogy?? Nekem is hihetetlen, de mentségemre szóljon, tudom az okát. Január a megszokott kevés könyves időszak volt a vizsgaidőszak miatt, utána viszont ez a két hónap most lazább, mármint nyilván sokat tanulok ésatöbbi, de nincs olyan megfeszített tempó, mint az egyetemisták kedvenc időszakában... (Ha-ha..)

Arra gondoltam, hogy bevezetnék egy új fajta olvasmányösszegzőt, a negyedéveset. Van egy nagyon jó kis sablon, amit szoktam töltögetni, lényegében annyit tesz, hogy a legjobb olvasmányokat és szigorúan minden hónapból egyet, kell kiválasztani, majd pedig három hónap után a legjobb kettőt ezek közül, végül e kettő közül a legjobbat. Így lesz majd az év végére egy könyv. Értitek szerintem. Na most, ez egy szuper jó dolog, de ! Nincs az a könyvmoly, aki így letudja szűkíteni az olvasását, nekem legalábbis nagyon nehezen megy! Így nem is érzem annyira igazságosnak, hisz sok olyan könyv van, amit ki tudnék emelni. És ebben a bejegyzésben ki is fogok! Némiképp ezért is született meg.

Eszerint az összegző szerint a negyedéves olvasmányaim közül az abszolút favorit : a Holtak vallatója. 

Nos, nem tagadom, imádom azt a könyvet. Nálam nagyon betalált, nagyon jókor! Írtam róla természetesen egy hosszas élménybeszámolót katt ide és már ugrik is a cikkhez. Lassan én már a Holtak vallatója nagykövetének mondhatom magam. Tényleg annyi ódát zengtem már róla, pusztán azért mert egy baromi jó könyv. Tényleg!! Aki olvasta, meg tudja erősíteni. S a legnagyobb büszkeségem, hogy több tucat visszajelzés érkezett a bejegyzésem, ajánlóim óta. Akár itt, akár molyon. Miszerint nagy valószínűséggel elmentetek volna mellette, ha nem hívom fel rá a figyelmeteket. Annyira, de annyira örülök! Olvasni azt, hogy Ti az én írásaim alapján vettétek meg és olvassátok, valami leírhatatlan érzés! Boldog vagyok!

Na de, bármennyire is tudnék mit mondani még, ne csak erről a könyvről szóljon ez a poszt, hisz neki már megvan a saját cikke . 

Régóta szeretnék egy olyan bejegyzést, ahol az #egymondatbankönyvekről sorozatom nagyobb reflektorfényben tündököl. S megint a sors, ugye nincsenek véletlenek, hogy épp az egymondatos egy éves születésnapján kezdek bele egy ilyenbe! Ez az a saját kreálmányú ajánlóm, amiben minden hónap végén az összes olvasmányomat összegyűjtve jellemzem őket egyetlen mondatban! Jöjjön a januári:

Könyvek, amiket tehát januárban olvastam rövid elemzéssel és borítóval:

Jelenleg pedig a Mindig karácsony az, amit 2019-ben olvastam először, azóta pedig minden évben újraolvasom. 2021 karácsonyi olvasása végül csúszott egy picit idén januárra, de az biztos, hogy még jó sokszor fogom olvasni. Nekem ez az a könyv, amit leveszek, leülök, elkezdek, majd a nap végén befejezem. Minden évben másra tanít ez a könyv, a szórakoztatása mellett. Magával ránt és az utolsó oldalig visz magával, együtt éled át a karácsonyt a szereplőkkel, szurkolsz, izgulsz, élvezed. Imádom.
Az Otthontól fűtött tél a másik olyan, amit vizsgaidőszakban lapozgattam, így kevés szó esett róla. De, íróiról annál több. Újabb köztudott tény, hogy hatalmas Bagossy Brothers Company rajongó vagyok. Minden dalukat kívülről tudom (igen, még a zoknidalt is... :D ), most, amikor írom ezt a bejegyzést is, az ő dalaikből összeállított egyveleg szól a háttérben. Szerintem azt, amit ők képviselnek, kevesen a hazai zeneiparban. Alázat, munka, igazi mondanivaló... Hidegrázós élmény. Valahogy ennyire jól jellemezhető a saját könyvük is. Könyv, amiben sztorizgatnak, önfeledten, édes gyermekkori élményeket idéznek fel, vagy épp a leghidegebb koncertélményüket elevenítik fel. Újabb 5 csillagos kötet!
Bagossyéknál maradva, karácsonyra kaptam egy Poket zsebkönyvet a barátnőmtől, amit ők ajánlottak. Bevallom, ezért is volt kívánságlistán. A Zeng a lélek népdalválogatásról van szó. A Kárpát-medence „best of” népdalait tartalmazza a kis kötet, amit Berecz István válogatott. A kötet grafikai megjelenését a népdalok olykor misztikus, olykor sűrű, súlyos képi világából, a folklór motívumaiból kiinduló, mégis a széles, városi nagyközönség számára is vonzó vizualitás jellemzi. Páratlan vizuális élményt nyújt, nagyon tetszett.

 A kötet elején QR-kód található, melyet  beolvasva azonnal a poket Spotify-lejátszó listáját hívja elő. A szövegeket így hangzó-anyagként, az olvasással párhuzamosan, zenei élményként is felkínáljuk. Bár mostanában sajnos több negatív élmény is ért a pokettel kapcsolatban, ami miatt egy ideig nem szeretnék most az automatákhoz menni, meg kell hagyni, hogy ez egy nagyon kivételes és remek összeállítás, nagyon tetszett. Méltó volt, nem véletlenül adták Norbiék a nevüket hozzá. 

A hónap zárásaként pedig egy verseskötetet is elolvastam Simon Mártontól. Akinek nagyon szeretem a verseit, szerintem mestere a szakmának. Ám de, nekem ez, az Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni , egy kicsit alulmúlta a várakozásaimat és elvárásaimat. A többihez képest nekem kevesebbet adott. De ugye, mint ahogy egy könyv, úgy egy verseskötet sem mindig ugyanazt a hatást váltja ki az emberekből. Sőt egyazon emberből sem, nem mindegy milyen időszakodban olvasod. Ezért mindenképp szeretném majd még fellapozni később, mert így csak 4 csillagot érdemelt tőlem, ami kicsit bánt, szeretném, hogyha jobb kapcsolatom lenne a kötettel és megtalálnám benne az igazán nekem való verseket. Így biztos választásom lesz később.

Januári olvasmányok mégegyszer, együtt.

Szóval ezekkel a könyvekkel telt a február és ezeket szerettem volna kiemelni.

Februári pakk

Máricussal folytatjuk és érünk majd a bejegyzés végére is. Itt is sok minden van, amit szeretnék kiemelni. Kiváltképp meglepett, hogy ebben a hónapban is sikerült sokat olvasnam, igazából nem vettem ennyire észre. Bár a párhuzamos olvasást folytattam, illetve esténként több ideig olvastam, tv nézés helyett is,  ez egy másik pro tipp annak, aki szeretne belecsempészni olvasást a napjaiba. Ezen túl egyébként, amit még gyakorta alkalmazom, hogy reggelente hamarabb kelek olvasni.  (Persze a kettő - a késő estig és a korán reggel olvasás - kizárja egymást , hisz az alvás kimondhatatlanul fontos és nagyon sokan nem vetnek neki kellő figyelmet!) . 

Rögtön egy klasszikussal indítok. Vagyis Sally Rooney kötete. A könyv, amiről nem tudok mit írni ?Szerintem két éve már eléggé a célkeresztben van egy a könyv, én bárhová mentem szembe jött velem. És ha valamit ennyire jónak mondanak, attól az olvasmányélménytől picit ódzkodom. Miért? Két opció van : az a könyv nekem nem jön be , vagy én is felülök a hype vonalra. Jelen pillanatban nem tudom, valahol az aranyközépúton vagyok a könyvvel kapcsolatban ; pedig ilyen nagyon ritkán van. Emiatt azt mondom, kivételes könyv.
Nem szokványos , sőt! (Mivel láttam a sorozatot nagyjából tudtam miről szól.) Érdekelt Rooney stílusa. Meglepett. Nyilván számítottam rá, hogy valamelyest érzelemmentes lesz, de számomra túlontúl is tárgyilagos volt. Szerintem nem is olvastam mostanában olyan könyvet, ami ennyire leíró és hiányoznak belőle a párbeszédek és a szöveget tagoló gondolatjelek. (És ez zavaró lenne...Mert ennél a könyvnél nekem az volt.) Továbbra is azt mondom, kellenek a nem szokványos történetek. Barátságról, két ember közötti kötődésről. Egy kicsit az elmék harcát éltem meg benne. Mi az, hogy normális ember? Ki az, ki nem az. Joggal jelenthetünk e ilyet ki? Hát nem vagyunk mind a magunk módján, mind normálisak (saját világunkban), mind pedig "furák". Akkor miért akar mindenki a más világához csatlakozni…? Ki mondja meg mi a jó és a normális. Nekem , mint fejlődésregény adott. Elgondolkodtató. 

Kicsit fekete-fehér vászonra festve. A maga egyszerűségével ad sokat.

A kíváncsiságom győzött. 

Ajánlom? Igen..

5/3,5 *

A 3,5 csillagos olvasásoknál maradva, jöjjön egy másik bestseller itthonról. Örökölt sors . Talán az utóbbi idők leggyorsabban felkapott könyve, ami végülis hozzám is elért. 92%-os molyos értékelésen áll, amit több ezer olvasó adott neki. Eleinte óvakodtam tőle, többször is nézegettem a könyvtárban, de boltban is került már bele a kosaramba, aztán végül kivettem. Végül ennek az egyszerűnek nem  mondható kapcsolatnak most márciusban vetettem véget, amikor elolvastam a könyvet. Vagy jobban mondva, végigrágtam. Valószínűleg a kisebbséggel fogok egyetérteni, de nekem nem jött át ez a könyv. Nagyon érdekes volt, de nekem sokkal inkább egy ismeretterjesztő és figyelemfelhívó könyv volt, mintsem egy lelki utazás magam körül.
Nem találtam meg benne magamat, a saját személyiségemet, ha így lett volna, sok minden talán jobban átérzem. Nyilván ennek a könyvnek valahol nem is ez a célja, de "transzgenerációs önismereti úton" szeretné végigvezetni az olvasót a fülszöveg alapján. Én úgy éreztem, nem tudok rálépni erre az útra, csak egy felüljáróból nézem a hosszú-hosszú útszakasz villódzó fényeit, amint lassan suhannak rajta az autók az esti forgalomban…

Rengeteg példával próbálja illusztrálni a különböző sorsokat, de ez pont elég benne, utána jönnek egy-egy élethelyzetre  a tudományos alátámasztások. Valahol egyébként ezek voltak a kedvenceim. 

Természetesen ez a könyv nem egyenlő egy szakspecialistával való több alkalmas konzultációval, inkább irányt mutathat, merre indulj. 

Talán azért nem érzem most a magaménak, mert nagyon mást vártam , mást kaptam. Valahol a jó könyv felé van, de mégsem adott akkorát, amiért a 4-csillagot nálam öregbítené. 

Mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt!

Ámde, mindezek alapján, nekem sokkal inkább egy olvasmányos tankönyv volt, mintsem lélektani. 

(A szerző másik könyve várólistán van, kicsit negatívabb fennhangot kapott az előzőhez képest, de úgy érzem, nekem pont ezért lesz sokkal jobb élmény. Remélem igazam lesz.)

A hónap és talán az év legnagyobb meglepetése A gyémántkalitka sorozat. Szenteltem neki külön blogbejegyzést, így abból MINDENT IS megtudhattok. 

A Lagom volt a másik olyan könyv, ami már ősidők óta a kívánságlistámon volt! És nagyon tetszett! Imádtam, hogy olyan volt, mint egy lapozható boldogságfüzet, tele illusztrálva, praktikákkal, mindenféle jóséggal. Valahogy a svéd életstílus annyira követendő példa. Annyira, jó! A Lagom (ejtsd: lá-gom) jelentése egyébként: nem túl kevés, nem túl sok, - éppen elég. Annyira más volt ez a könyv és annyival másabb lenne ez a világ, ha megfogadnánk , amit írt benne. 

A Nyitott könyvvel folytatnám, Perepelica Claudiától, akit követek instán már nagyon-nagyon régóta, és olvastam a Piszkos kis Instagram hazugságok kötetét is, pazar az is, kézikönyv és felhasználói útmutató a platformhoz. A nyitott könyv által pedig ismét egy csodával lettem gazdagabb. Őszinte alkotás.Már az előző könyve is hatással volt rám (sajnálom, hogy a legelsőt nem olvastam...), ez pedig... Hát mit is mondjak. Olyan energia van ebben a könyvben, amit nem lehet egy szimpla könyvajánlóban összefoglalni. (Olyan,hogy le kell tenni a könyvet pár fejezet elolvasása után,  mert emészteni kell és beépíteni , elgondolkodni a saját életünkre reflektálva. )

Megnevettet, megérint (volt egy pont, ahol csak azt vettem észre, pörögnek a könnyeim és elfogytak a post-iteim - a fizikai és mentális is), összetör, összerak minden lelket. Rendkívüli erő van benne és a köteteiben, ami valahol Ő maga. Egy része, a lénye egy darabja. 

Becsülendő minden egyes bátorító, tanácsoló,... mondat. 

Köszönöm, hogy kiadta, jelenleg meg sem tudom fogalmazni mit jelentettek a szavai, amelyek a legjobbkor találtak meg. 

Elismerésem. 

.

2022 -es olvasásom 33.könyve volt ; amivel meghaladtam a 10 000 elolvasott oldalt is. Méltó könyv hozzá!

Jelölgetni , aláhúzni, sokszor elővenni szeretném. Ha most ránézek a polcra, ott van, s bármikor leveszem.  Hadd mutassam meg a személyes kedvenc példám: 

" A gyümölcs, a jó könyvek és a takarékosság viszont egészséghez, tudáshoz és jóléthez. Senki nem várja el, hogy mindig kizárólag okos döntéseket hozzunk, de az élet az összes meghozott döntésünk összeadódott eredménye. A közöny pedig rossz recept. 

Egy apa le akarta foglalni egy időre a kisfiát, hogy ő maga addig nyugodtan dolgozhasson. Egy magazinban talált egy világtérképet, azt kivágta és kis darabokra tépte, aztán azt mondta a gyereknek, rakja össze újra. 

Nagy meglepetésére a gyerek nemsokára a hibátlanul összerakott térképpel jött vissza. Az apa alig akarta elhinni, hogy a fia ilyen gyorsan végzett a feladattal. A kisfiú elmagyarázta: »A térkép másik oldalán egy férfi arca volt, amit egyszerűen össze lehetett rakni. Azt gondoltam, ha az arc rendben van, akkor a világ is rendben lesz. 

Kicsi és nagy döntéseink határozzák meg, hogyan fest majd a jövőnk. Ha mi magunk rendben vagyunk, rendben lesz a világunk is."

A hónap közepén, a nemzeti ünnepi hosszú hétvégén adta lehetőség és idő alatt (tejóég ez a mondat.... :D , de már csak azért sem írom újra..) elolvastam az IOV második trilógiát. Leiner Laura , iskolák országos versenye. Leiner Laura könyvei iránti szeretetemet már említettem. A lelkemnek pedig sokszor csak úgy szüksége van az ő könyveire . Így újraolvastam az IOV 2. trilógia első két részét, hogy visszarázódjak a Hortobágyon játszódó versenyre, ezzel pedig teljes legyen a Szirtes élmény. Majd pedig a kezembe vettem az utolsó, Állj mellém kötetet is. (Ezt jóval hosszabb ideig olvastam egyébként, ez a sztorihoz hozzá tartozik.) 

Azt kell mondanom, Laura egy zseni. Semmi hibát nem találtam a könyvben, noha nem is kerestem. Ez a történet így volt kerek egész. A sokszor béna kommentekkel, Tahi és Rajmund szócsatáival, szerelmekkel, megmondó monológokkal, vagy épp Panna véget nem érő sztorijaival. Mindenkivel, aki egy kicsit is kilógott a sorból, a „tökéletesek” között.

Az az igazság, hogy egy fokkal közelebb áll a szívemhez ez, a második trilógia.

Ez az egész IOV nem csak egy verseny volt. Történet volt a való életből. Ahol barátok árulnak el, ahol az egész világ percek alatt ellened fordulhat. Egy olyan világból, ahol semmi sem tökéletes, ahol érző lények élnek, akiknek egy-egy komment igenis tud fájni. Világ, ahol viszont sokkal komolyabb tragédiák is történhetnek, mintsem hány lájkot kap egy adott poszt és mennyire lesz sikeres. Igen, játék volt, verseny, ahogy kicsit az élet is az. Ne vedd túl komolyan, de ne is bagatellizáld el.

Ahogy Kocsis igazgató utolsó posztjában állt: „ Így hát nem tehetek mást, mint még egyszer, őszintén és szívből gratulálok a nyertes csapataink tagjainak, akik bebizonyították, hogy semmi sem lehetetlen, és kitartásukkal, akaratukkal és bajtársiasságukkal duplán megszerezték az elismerést iskolánk számára, bebizonyítva, hogy mi vagyunk a legjobbak.”

Biztosan fogom még olvasni! Élmény volt.