Nos akkor én itt be is fejezhetném, de muszáj még egy kicsit áradoznom a könyvekről, ízelítőt adni, amivel remélem meghozom a kedveteket az elolvasásukhoz, aztán majd búcsúzkodunk. 

A főszereplő lány ezúttal Sydney névre hallgat. Huszonkettedik életévében van, és az élete (látszólag) tökéletes. Remek állása van, szuper egyetemre jár és stabil kapcsolatban él egy sráccal, Hunterrel. Közösen bérelnek lakást hárman, Sydney legjobb barátnőjével, Torival kiegészülve. De ahogy az lenni szokott, nem a rózsaszín ködről olvashatunk 400 oldalon keresztül. Minden megváltozik amikor kiderül, hogy Hunter megcsalja, ráadásul Torival, a legjobb barátnőjével. Egyik pillanatról a másikra döntenie kell, menjen vagy maradjon, hogyan tovább. Természetesen megy, mindössze egy kis táskával. Hinnie kellett volna a jelekben. A terasza ablakából felfedezi a szomszéd srácot, miközben gitározik. A belső hangja minden délután ugyanabban az időben "kiülteti" a teraszra, hogy lássa Őt! Egyszerre csak vonzódni kezd a titokzatos, nem mellesleg jóképű sráchoz, Ridge-hez. Képtelen róla levenni a szemét, teljesen megbabonázta a fiú szenvedélyes játéka a húrokkal. 

Mint kiderül, Ridge szemtanúja volt Sydney pasija és barátnője közötti románcnak, a hangtalan veszekedésnek, majd pedig  a lány elviharzásának. A fiú albérletében van még hely, barátai és ő is befogadják a lányt. Csakhogy Sydney érzései nem múlnak , sokkal inkább felerősödnek. Úgy tűnhet, hogy hiú ábrándokat kerget, hiszen Ridge-nek már régóta foglalt a szíve. A dolgok azonban bonyolódnak! Ridge sem közömbös a lány iránt és hamar ráébrednek, hogy szükségük van egymásra. De hogy tud egy fiú egyszerre két lányt szeretni? Vagy lehet, hogy az egyikhez már csak a megszokás érzése köti? Hogyan tud ebből kimászni? És mi a fiú hatalmas titka, ami miatt még csodálatosabbá teszi a regényt? Mi a visszatartó hiány az életében, ami őt még sem rettenti el, céltudatosan megy előre, az álmaiért.  Legyen ez mind egy nagy nagy kérdőjel!

Lépj be te is ebbe a nem mindennapi lakóközösségbe és légy részese a történetnek!

Ja igen, és a zene is nagyon fontos szerepet kap a műben! Nem véletlen mondják, hogy a zene összeköti az embereket és új utakat nyit meg.  

Annyira megszerettem ezt a könyvet! Valahogy Colleen könyvei mindig már az első oldal után beszippantanak és mire észreveszem már az utolsó fejezeteknél tartok. A szereplőkkel izgulom végig a cselekményt, szó szerint "izzad a tenyerem" egy - egy sorsdöntő résznél. Az a szerelmi vivódás, amelyet felgöngyölít  a könyv, egyszerre megbabonáz és megérint. Szívdobogtató.  

A könyv elején van egy QR kód, amely egy lejátszási listához visz, amelyet maga az író javasol, hogy hallgassunk a könyv olvasása közben. Minden felmerülő dal, egy apró kincs. Soha nem hallgatok zenét olvasás közben, de most kivételt tettem. Ezáltal tényleg olyanná válik, mintha mi is ott laknánk a szomszédban, a szereplőkkel együtt várjuk, merre viszi majd őket a sorsuk, szívük? A dalszövegek, melyet a szereplők írnak, omg! A közös pont végérvényesen is a zene lesz a két szereplő között. 

Minden tekintetben tökéletes kötet! A fő- és a mellékszereplőket is  nagyon szerettem. Nem tudom mikor találkoztam utoljára ilyen kifinomultan kidolgozott karakterekkel. Sydney határozottsága nálam mindent vitt, szókimondó poénjain jókat mosolyogtam. És hát Ridge?! Soha nem olvastam még ennyire részletesen egy fiú mély lelkivilágáról. Mivel ismét váltott nézőpontú regény, így erre is lehetőséget kapunk.

A Maybe somedayt én már anno is elég kereknek éreztem, Sydney és Ridge története különös helyet foglal el a szívembe. Az újraolvasás során talán még jobban elmélyült bennem ez a könyv. Kivételesen egyedi. A hét során annyit áradoztam róla, hogy volt, aki már sokadjára hallotta, már csak mosolygott a lelkesedésemen.

Mondanom sem kell, hogy az Egy nap talán könyv nagy rajongójaként elég magasan volt a léc a Talán most számára. Azt hittem, ez a történet ennél már nem lehet jobb és, hogy mindent tudok és ismerek. NEM! CoHo -nál nincs olyan, hogy mindent tudsz... Van valamilyen egészen kivételes érzéke, ami csak nagyon keveseknek adatik meg. Nagyszerű történet volt ez is és tényleg, kellett egy ilyen befejezés. Minden szereplőnek. 

Az van, hogy én most még jobban szeretem ezeket a szereplőket, s most még többet szeretnék kapni belőlük. Ambivalens, de ez egyszerre volt pont elég , s mégis most meg kevés... 

Ez a könyv pontosan ott kezdődik, ahol elődje véget ért. Utólag is nagyon örülök, hogy előtte újraolvastam , mert bár, szinte tűpontos memóriám volt ezen könyv terén, nagyon kell, hogy teljesen egybe lásd. Míg a Maybe Someday két szemszögből íródott, addig a Maybe Now kibővült Maggie és Jack fejezetivel. Lehetett ez akár egy taktikai fogás is, hiszen így több a kibontakozási lehetőség, új nézőpont mindig jó! Én nagyon szerettem , hogy, bár a főszereplőink még mindig Sydney és Ridge, mégis kicsit háttérbe szorult az ő párosuk. Mindenkinek kellő jelenete volt, megmaradt a szokásos CoHo bonyodalom és humor, amit úgy szeretünk. (Off topic, de készülök egy Colleen Hoover- miért szeretjük annyira blogbejegyzéssel is, hamarosan érkezik...)

Mindkét kötet színesítve van  Griffin Peterson dalaival, amihez külön Spotify lista is tartozik. Nagyon szerettem, hogy közben ezek a dalok szóltak, tökéletes harmóiát megteremtve. Még a végén hozzászokom a zenével olvasásra...

A könyv vége nekem kicsit kevésbé Hooveres és sokkal inkább cukormázas, de még bőven belefér a cuki kategóriába. Ám de, meglepett, nem kicsit. Lehet ez volt a cél?!

Az viszont szerintem nem meglepő, hogy a két rész közti 1,5 kisregény részt, a Maybe Not-ot nagyon várom, remélem kiadják itthon is. Egyrészről, újra lesz alkalmam végigolvasni ezt a csodát, másrészről mert Bridgette és Warren párosa annyira szerethető, hogy várom, hogy az Ő szemszögüket is megismerjem. Főleg a lány karaktere az, ami kevésbé kibontott , pedig annyira érdekes személyiség. Szívesen látnám, mi jár a fejébe. 

Akár egy napi regényt is el tudnék képzelni - mert ha már napi sorozat van, napi regény / fejezetek miért nincsenek? Erre a műfajra nem gondoltak még vajon? { Kis csillag: tudom, mekkora munka egy regényírás, és , hogy ez elég nehezen kivitelezhető ötlet, de valljuk be, milyen jó lenne..}

Ez a könyv egy igazi lelki fröccs volt, tökéletes löket és feltöltődés így ezen a szürke téli napokon... Annyira jól esett a lelkemnek és olyannyira szükségem volt egy ilyen történetre. Remélem Neked is, kedves olvasó, aki ezidáig kitartottál velem!

Nem tudom részletesebben bemutatni, mert ezt ÉREZNI kell! A kedvenc könyveim listának az élén betonbiztosan áll, nagyon - nagyon ajánlom, mindenkinek!

Ha még nem olvastál az írónőtől, de szeretnéd elkezdeni, ezzel kezdd! Sok könyvét (itthoni megjelenésekből csak a Merit nélkül maradt jelenleg) olvastam már, de talán ez mindent visz!

Lényeg a lényeg, olvassátok! Vagy ha már ez megtörtént, vegyétek elő újra, és újra és újra! 

Várom a kommenteket, kíváncsi vagyok, ki olvasta még ezt a sorozatot és ki szereti még legalább ennyire.. Szép hetet nektek!