Colleen Hoover - Minden tökéletesed ~könyvajánló

by - október 19, 2024

Sziasztok! 
Szeretettel köszöntelek benneteket újra itt, a dontforgettosmileandread  blogon! 


Még tavasszal olvastam el Colleen Hoover All your perfects, azaz Minden tökéletesed című regényét.
Mintha csak tegnap olvastam volna, úgy emlékszem rá, igazán kivételes élmény. Visszaolvasva ezt az akkor írt ajánlómat  szerintem érződik (kitekintés: általában mindig az adott könyv elolvasása után röviddel írom meg a teljes értékelésem; de Ti általában ezt később látjátok, ugyanis eltelik kisebb - ennél a regénynél nagyobb -  időintervallum, mire publikálom). 
Hosszabb ajánló lett ez, mint amit eredetileg gondoltam / amire emlékeztem, így a minap, amikor ez következett volna a sorban, úgy döntöttem, mivel kiemelkedő olvasmány volt, (s nem mellesleg az egyik legrégebbi kedvenc szerzőm regénye, akiről számtalan bejegyzést találtok a korábbi írásaim között), méltó helye lesz egy külön bejegyzésben. Ezért olvashatjátok most ezt, itt a blogon. 
Nem is szaporítom tovább ezt a bevezetőt, jöjjön a fülszöveg, ami után az ajánló soraim következnek. 

Fülszöveg: 

Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni a kapcsolatot?

Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket.

A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány.

Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?


Nem tudom voltam e már valaha ennyire ambivalens érzésekkel tele egy CoHo regény olvasása közben / után. Megmondom őszintén, szerintem értem, miért lett a Minden tökéletesed ennyire "tökéletlen" és tökéletesség mentes. Colleen Hoover mindig valami nagyot alkot, nem áll tőle távol a meghökkentő történetek sora, ahogyan az sem, hogy mindig olyan témákról ír, amelyek tabunak számítanak és struccpolitika veszi körül őket. Állást foglal egy olyan megbélyegzés ellen, amely több embert érint, mint gondolnánk. Próbálja felnyitni a szemeket a kéretlen kérdések ellen, amelyek olykor egy utolsó kegyelemdöfést tudnak a széteső, darabokra hulló ember lelkébe vésni.
Erőssége volt korábbi regényeiben, hogy mindig domináltak a leíró részek mellett a párbeszédek. A kommunikációból ezen regényben viszont érdekes módon inkább annak hiányát érzékeljük. Ez a regény épp abban intenzív, hogy elmesélje, hogyan csúszhat félre egy kapcsolat a kommunikáció hiánya miatt.

Quinn és Graham története már az elején sem egy szokványos indítása egy románcnak. Kapcsolatuk kezdete két párkapcsolat vége. Mindketten ott találják magukat, hogy mindkettőjüket elárulták párjaik.

A sors azonban úgy alakítja útjukat, hogy mégegyszer találkoznak, amikoris olyan benyomást tesznek egymásra, hogy az megismételhetetlen és egyedi. Az ismerkedésből lassan szerelem lesz, majd házasság. 7 év után azonban kapcsolatuk hajója csak vesztegel az élet óceánjának közepén és ők maguk sem tudják, ki a kapitány és merre is megy az a jármű.

Itt kapcsolódunk be mi, olvasók, akik végig - ha bevalljuk, ha nem - ítélkezünk felettük, mit lehetett volna jobban, hogyan juthattak idáig, bezzeg én nem követném el, stb. Olvassuk, s közben várjuk a nagy megoldást. Szurkolunk, de kinek?

CoHo az ő rendkívül érzelemgazdag leírását most a múltbéli fejezeteknél éli ki, s a jelen egy lebutított , elnémított változatát olvassuk utána. Érdekes kettősség ez, szívszorító olvasat, hogyan keményíti meg az évek során a gyöngéd és törékeny szíveket ez a közös trauma, a meddőség. A fejezetek időbeli váltakozása lehetőséget ad megérteni a miérteket, azt az utat, amit ők ketten bejártak, hogyan lettek a tökéletesnek látszó párból, két egymás mellett élő , már-már idegen, akik nagyon szeretik egymást, mégis boldogtalanok. Ám ezt olykor még magunknak sem, nemhogy egymásnak merik bevallani.
Olvasni a boldog időkről, olyan rendületlen szép, megkönnyebbülés, kellemes.




A Minden tökéletesed egy rendkívül elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli, elfelejtett ígéretükön múlhat a jövőjük. Szívszaggató, felkavaró és letehetetlen olvasmány volt. Egy este alatt kivégeztem, éjszakába nyúlóan. Mégis hosszú napoknak tűnt, mert ólomsúlyként nehezednek az olvasó lelkére is a tapasztalások és a lapok mélységei. Végig ott van a torkunkban az gombóc, mégis mikor lesznek elég bátrak ahhoz, hogy kimondják az igazat?

" De most rájöttem, hogy a tragédia még a legerősebb dolgokat is szétrombolhatja."

Jóval több van ebben a regényben, mint amit láttatni enged, a felszín alatt számtalan olyan aggodalomra, kérdésre akar rávilágítani, amit bár kerekperec nem mond ki, de titkon bízik abban, hogy az olvasó szívében elveti annak magját, hogy ezt megértse, tovább gondolja és magával vigye saját életére vonatkozóan ki - ki azt, amit "kiolvas" belőle.  Szoktam mondani, ami itt hatványozottan érvényes, ahány olvasó, annyi olvasat.
A belső harc olykor még itt is leplezetlen maradt.  Közel vannak ahhoz, hogy mindent elveszítsenek, amit együtt felépítettek, mert kezd elhatalmasodni rajtuk. Egyre távolabb sodorja az, aminek ha másképp állnak hozzá összekovácsoló ereje is lehetne.

" Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?" Ott, ahol mindketten tökélyre fejlesztették az elkerülés művészetét. Egy év leforgása alatt végleg elvesztették hitüket, reményüket, érdeklődésüket. Egyre csak veszítenek, veszítenek és még lejjebb csúsznak az önmaguk megítélésében is.

Quinn és Graham még mindig ugyanolyan szerelmesek, mint kezdetben, de a rajtuk kívül álló okok miatt mindketten változnak, a kérdés csak az, tudnak e egyirányba menni még, vagy egyre csak távolodnak. "Az embernek nem mindig van hatalma afölött, hogy kivé formálják őt a körülmények. " Fordulhatnak e még egyazon irány felé ?
A Minden tökéletesed épp amiatt annyira valósághű, amiért olyan sokan bírálják. Megmutatja, hogyan lehet lerombolni két ember közé épített hatalmas ódonfalakat, mindössze egy múltbéli fogadalommal. Húsbatépően igaz, tükröt tartóan természetes volt, házasságról, küzdelemről, szomorúságról, feltétel nélküli szerelemről, és arról, hogyan lehet megbocsátani egymásnak, de leginkább önmagunknak.
Hogyan járhat kettejük példáján újra együtt a szerelem és a boldogság.

" – A mi házasságunk nem tökéletes. Nincs olyan házasság, ami tökéletes lenne. Volt olyan, amikor ő adta fel a kapcsolatunkat. Még többször előfordult, hogy én adtam fel. A hosszú házasságunk titka, hogy soha nem adtuk fel egyszerre."

Hihetetlen érzelmi hullámvasút, amely a szokásos epilógussal törli fel az addig értük hullatott könnyeket.

Azoknak az olvasóknak, akik hasonló úton mentek keresztül, vagy esetleg most megy keresztül, ez a történet úgy készült, hogy érzékeny legyen a bántókra, miközben elismeri a fájdalmat, és megadja azt a megerősítést és megértést, amit megérdemel.


" – Ha csak a hibáidra világítasz rá, akkor elhalványul minden tökéletesed. " - Kicsit ironikus, hogy épp a tökéletesség kifejezését használták rosszul …




Mert mindannyian életünk végéig tanulunk.

Most megint kelleni fog egy kis szünet, mielőtt újra CoHo könyvet veszek a kezembe.

Nektek viszont nagy szeretettel tudom ajánlani, ha emlékezetes olvasmányt kerestek (és még nem vettétek ezt a kezetekbe) ! 

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5*

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5**** - élfestett / nem élfestett kiadásban is megjelent

Cím: 5/ 5*

Stílus: 5/5***

Szórakoztatás: 5/5

Vége: 5/5**

Kiadás: 2023. KMK

Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Oldalszám: 304

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

" Tudom, hogy az életem összességében nem tökéletes, de végre kezdek értékelni benne mindent, ami az. "

" Furcsa, hogy mennyire tud hiányozni valaki, aki még mindig itt van. "

" Nem számít, mennyire szeretünk valakit-a szeretetre való képesség mit sem ér, ha meghaladja a megbocsátás képességét. "

" Biztos azért nem vettem észre, mert a szomorúság olyan, mint egy pókháló. Csak akkor látja meg az ember, amikor beleakad, utána pedig erővel kell kiszabadulnia belőle. "

" Ha egy tudós megfejtené, hogyan hozható összhangba az agy és a szív, akkor nem sok szenvedés maradna a világban. "

" – Mindannyian tele vagyunk hibákkal. Hibák százaival. Mintha apró lyukak lennének mindenhol a bőrünkön. És ahogy a jóslatod mondta, néha túlságosan rávilágítunk a saját hibáinkra. De vannak, akik úgy próbálják meg figyelmen kívül hagyni a saját hibáikat, hogy másokéra világítanak rá. Egészen addig, amíg már csak a másik hibáira tudnak figyelni. Folyton piszkálják azokat az apró lyukakat, míg végül felszakítják őket, és már semmi mást nem fogunk jelenteni a számukra, csak egy hatalmas, tátongó hibát. "

" Nem kaptam meg azt, amit a legtökéletesebb életnek gondoltam, de tuti biztos, hogy kihoztam a lehető legjobbat a második legjobb opcióból. "

" Megígérem, hogy jobban foglak szeretni a viharban, mint a tökéletes napokon. "


Jó olvasást!


Ne feledjétek a mottót , nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre

Előző bejegyzésem és egyben könyvajánlóm: Holly Bourne - Barátnők voltunk könyvajánló

A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.

Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
    Instagram: ktssyedina
    Facebook : ktssyedina
    Moly.hu : dontforgettosmileandread
    Pinterest : ktssyedina 
    Threads : ktssyedina 


Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!

A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
2017-2024
Copyrigth,© Kutasi Edina

You May Also Like

0 comments