Suleika Jaouad Két ​királyság határán

by - május 07, 2022

 Sziasztok!


Ma egy csodás könyvvel érkeztem hozzátok. Nagy megtiszteltetés ért, hogy a Prológus bookstagram tourján a rendkívüli Hullámsír krimi mellett,  a szintén friss megjelenésű Két királyság határán című regényt is olvashattam. 
Mindkét könyvhöz készítettem moly.hu-n kihívást , így , ha olvassátok, csatlakozzatok hozzánk! 
Linkjei:

Mindig hatalmas örömmel tölt el, ha megírjátok, hogy tetszett egy-egy olyan könyv, amit én is ajánlottam! Nyugodtan írjatok bármelyik social platformomon, és osszátok meg velem! ☺️♥♥

Eredetileg nem terveztem blogbejegyzést írni, de hát, van az a bizonyos könyvmoly-blogger eset, amikoris akármennyire szeretnéd rövidíteni az ajánlódat, nem lesz elég az Instagram nyújtotta karakterszám. Aztán egy bizonyos számú próbálkozás után már nem is akarod, hogy rövid legyen, hanem visszaállítod és irány a blog!

Mert ez az a könyv, aminek végső soron mindenképp szeretnék itt egy élménybeszámolót hagyni! Bár április hónap olvasmánya díj már elkelt, azt hiszem az év címét is kioszthatom! Sőt, abban is biztos vagyok, hogy ha eltekintünk az előző bejegyzésemben ajánlott Búcsúszimfónia első részétől (aminek már ígyis kiosztottam a 2022-es év könyve elismerést) nyugodtan előrébb ugorhat a Két királyság határán is.  Talán nem kell sokat ragoznom, miért érdekelt ez a könyv. Betegségpszichológia, a gyógyulás folyamata és a továbblépés rögös útja. Hihetetlen erő az, ami körüllengi ezt az igaz történetet. Az egyik kedvenc idézetemmel kezdeném: 
„Minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának"- írja Susan Sontag A betegség mint metafora című könyvében." „Bár mindannyian szívesebben használjuk az egészség útlevelét, előbb utóbb valamennyien rákényszerülünk, hogy ha rövid időre is, de átlépjunk a másik királyság állampolgárainak szerepébe."

Amint megláttam a címét és nagyjából körvonalazódott bennem miről is szól a könyv, mit is jelent a két királyság : egészség - betegség & halál-élet kettőse, azonnal egy kép ugrott be: 
S bár ez nekem le volt mentve,  napokig kerestem... felkutattam minden lehetséges platformot a kép után az összes kulcsszóval, ami hozzá kapcsolódott , de természetesen pont ugyanazt nem találtam meg... (Murphy törvénye, de remélem, amikor majd nem keresek gőzerővel szembejön végre velem és akkor majd frissítem ezt a bejegyzést. )

Mégis megérte keresnem, mert rengeteg egyéb képet találtam, ami bár nem annyira jó,de mégis kifejező. Párat mutatnék most belőle egy kollázsba gyűjtve: 
A halál árnyékában
Küzdelem az életért

UPDATE: MEGTALÁLTAM A KÉPET. Murphy törvénye, ha valamit nem keresel ezerrel, egyszercsak szembe jön veled. Így voltam ezzel ma, április 12-én. 
Ez volt tehát az eredeti kép, amire gondoltam. 
Egyetemi instagram profilom egyébként: dontforgettosmileandread



Fülszöveg, rövid tartalom: 

Reménnyel ​teli kötet mindazoknak, akik néztek már szembe betegséggel vagy veszteséggel.
Azon a nyáron, amikor Suleika Jaouad lediplomázott a Princeton egyetemen, ahol közel-keleti tanulmányokat folytatott, arra készült, hogy elkezdi a felnőttek életét élni; szerelmes lett és Párizsba költözött, hogy valóra váltsa régóta dédelgetett álmát, és haditudósító legyen. Ám hamarosan egy egészen másféle háborús övezetben találta magát. Néhány héttel a huszonharmadik születésnapja előtt kiderült: leukémiája van, és a túlélés esélye harmincöt százalék. Az élet, amelyet elképzelt magának, egyetlen szempillantás alatt semmivé foszlott. Az ezután következő négy évet nagyrészt kórházi ágyakban töltötte, és az életéért vívott harcáról az Emmy-díjjal kitüntetett Life, Interrupted (Megszakított élet) című, a New York Times-ban vezetett rovatában tudósított.
Ezerötszáz napot töltött el úgy, hogy egyetlen cél lebegett a szeme előtt: túlélni, bármi áron. És miután túlélte, ráébredt, hogy fogalma sincs, hogyan kellene élnie. Hogyan legyen képes mindazok után, amin keresztülment, visszatérni az életbe? Hogyan nyerhetné vissza mindazt, amit elveszített?



Suleika Jaouad arra vállalkozott, hogy új társa, Oscar, egy örökbefogadott kutya társaságában beutazza Amerikát, és száz nap alatt tizenötezer mérföldet tesz meg egy lakóautóval. Elhatározta, hogy találkozik azokkal az ismeretlenekkel, akik a kórházban töltött években írtak neki: egy floridai kamaszlánnyal, aki ugyancsak a rákkal vívott harcot, egy fiát gyászoló kaliforniai tanárral, és egy texasi halálra ítélttel, aki éveket raboskodott magánzárkában. Utazása ráébresztette Jaouadot arra, hogy a beteg és az egészséges emberek között húzódó határ illékony, és hogy legtöbbünk e két birodalom között ingázik egész életében.
A Két királyság határán szívbe markoló krónikája a betegségnek és a gyógyulásnak, melyben Jaouad nagy szenvedéllyel és érzékenységgel tárja fel, hogy mit jelent túlélőnek lenni és újrakezdeni.
Suleika Jaouad esszéi többek között a The New York Times Magazine-ben, a Vogue-ban és az NPR-on jelentek meg. Emellett megalapította az Isolation Journals elnevezésű globális projektet, azzal a céllal, hogy segítsen az embereknek inspirálódni és közösségre lelni a megpróbáltatást jelentő időkben. A Két királyság határán az első könyve.

Igaz történetet írni, saját magad történetét megírni nem könnyű! Nagyon nehéz. Halálról és életről, ámblokk betegségről írni megterhelő. Szembe kell nézni vele. 
Egy erről szóló könyvet ajánlani nehéz. Tudjátok mit mondanék elsőkörben? Tessék, itt van fogd meg és olvasd el, hagyd, hogy megérintsen, romba döntösön, összetörjön, majd pedig újra reményt adjon és megtanítson úgy élni, hogy igazi értékrended van és tudod, mi a fontos benne. 

De hát ugye ennyi nem elég. 
Próbálkozom az ajánlóval. Remélem sikerül, mert imádtam ezt a könyvet! Túl azon, hogy gyönyörű volt, talán attól annyira kivételes, a közvetlen hangvétel mellett, hogy a saját történetét meséli el. Nem kellenek bele túldíszített frazírok , mert ez így is épp elég. Épp eléggé fájdalmas és épp eléggé bizalmas. Ettől egyedi és megismételhetlen. Kliséktől mentes. Tele érzésekkel és érzelmekkel. Suleika fokozatosan nézett szembe és fogadta el helyzetét, annak ellenére, hogy élete egy pillanat alatt változott meg. Egyre könnyebben nézett szembe azzal, tudatosult benne, hogy nem ő irányít, hanem valami - ami benne volt! 


Feldolgozni a feldolgozhatatlant, a halandóságot. A halál tabutéma. Nehezen beszélünk róla és nehezen tudatosítjuk magunkban, hogy létezik. Elmúlás. Neked mi jut eszedbe? Elvesztett szeretted? Érzések? Bizonytalanság? Ismerős? Korház? Képek? Vagy valami más? 
Képzeld, nekem mondjuk ez mind egyszerre. Orvostanhallgatóként többször néztünk már szembe az elmúlás erejével és rejtélyével. A testivel (hisz keresztényként hiszem, hogy ez itt nem ér véget.) Látvánnyal. 
Azért, hogy minél több embernek segíthessünk ebben a mostani királyságban maradni. 
De ez egy másik történet, ahogy az is, hogy a tanulmányaink még elején járva egyet már biztosan tudunk: a halál ezer arcú. 
S ennek a két királyságnak a kapujában lavírozunk életünk során. Hisz az élet egy nagy utazás és mi nem tudhatjuk mikor kell átlépnünk az egyikből a másik birodalomba. 


Ne félj ettől a könyvtől!!

Suleika segít. Amikor leukémiával diagnosztizálták, kevesebb mint 35% volt a túlélési aránya. Arcul csapta, hogy az élet múlékony. Ha felüti a fejét a betegség, onanntól kezdve dönteni kell: fejben. Túlélni bármi áron!
Ahogy a kedvenc idézetem mondja: Csak akkor add fel, ha bélyeg van rajta!

Amit biztosan magaddal viszel ebből a regényből az a küzdés és a küzdeni akarás. Szívbe markoló és szívet melengető akarás. Nem jó szó erre a regény. Mert ez a való élet papírra vetett formája. Bárkivel megtörténhet. Mentes száraz tényektől, őszinte és kegyetlenül szókimondó. Igen, megérint, igen , néha szünetet kell tartani, mert sokszor sok(k)! De a legnagyobb őszinteséggel mondom, hogy megéri elolvasni! Miért? 
Mert kellenek ezek a könyvek, kellenek az ilyen impulzusok! Sokan nem szeretnek betegségről beszélni, jajj terelik máshová a szót, azonnal, amint szóba kerül. Most nem kell róla beszélni, de olvasni annál inkább. Érzékenyítés. 

Nem véletlen, hogy a New York Times-ban írott rovatai a sikerlisták élén voltak. Egyre több embert találtak meg, egyre több ember érezte azt, hogy nincs egyedül. Sosem vagy egyedül ezen a világon, bármennyire is azt érzed. 

Suleika egy új világba vezet minket. Vendég belépőt ad és körbevezet. Akaraterőre tanít. Megtanulja és általa minket is arra bíztat, hogy a változást előremutatóként tekintsük, hogy elérjük, amit akarunk. Igazi hős a szememben! Hétköznapi hős, aki az onkológia ifjú királynőjévé válik, miután igyekszik lejárni és megismerni mindent, mindenkit az osztályon, akit, amit csak tud.  Ameddig lehet. Majd pedig burokra talál a hófeér korházfalakon belül. Ám itt is megtalálja a kiutat. Így indul el a blogja, amely után később számos neves újságnak publikál és hamar ráeszmél, egyáltalán nincs egyedül a világban. 

Mindenről filtermentesen és őszintén ír. Kendőzetlenül. A barátairól, új kapcsolatairól a virtuális térben, szerelemről, kéretlen tanácsokról és hogy mit NE mondjunk egy beteg embernek. S még ezt is humorral kezeli. Banális panaszaink és mindennapi bajaink eltörpülnek az övéi mellett. Kellenek az ilyen könyvek, hogy visszarántsanak kicsit a való életbe. Dr Hollnad orvos, példakép a szememben, csodálatos empátiáról tett tanúbizonyságot. 




Amikor a rák átveszi Suleika életében a főszerepet, mepróbálja parkolópályára küldeni őt saját életéből. A kérdés, tudja e. SPOILER: nem sikerül neki. Az orosz rulettet, melyet a szervezetével volt kénytelen megjátszani, Ő nyeri meg. 

Hihetelenül emberi volt az egész. Olyan szívesen látnám ezt a életutat a filmvásznon. Ilyenekből kellene tanulnunk.... nem a social medából. 

Ragadjuk meg a mondanivalót, a pillanatot, fogjuk fel a mulandóságot, de ne hagyjuk , hogy gúzsba kössön bennünket. 
Ez a kötet csak hozzátenni tud a személyiségünkhöz, elvenni semmiképp sem. 

Az állatok iránti elköteleződéséről is mindenképp szót szeretnék ejteni. A könyv második részében az utazásába tekinthetünk bele, melyre Oscar, a kutyája is elkísérte őt.  Amerikát vette célul és közel száz nap alatt rengeteget utazik és keresi fel mindazokat, akikkel tartották egymásban a lelket virtuálisan. 
Nagyon szépen felépített könyv, kiváló érzéke van az íráshoz, én még szívesen olvasnék tőle . Ahogyan befelé zárt, majd fokozatosan nyílik meg a világ felé . 

Suleika elindult tehát, hogy egy új történetet írjon, a másik királyságban, ahová (vissza)érkezett. Lehetséges, hogy változtatnod kell a sorsod folyásán. Mindennek oka van. 
Ha csak egy valamit magaddal viszel most, legyen a záró gondolat: 
 „Csak ezt teheted mindezekkel szemben. Szeresd azokat, akik körülvesznek! Szeresd az életedet! Nem tudom, mi lehetne hatásosabb válasz az élet minden bánatára, mint az, hogy szeretsz!"


A könyvet keresd a Libri könyvkiadó oldalán és az alábbi linken:


Sajnálattal olvastam nem mellesleg, hogy Suleika jelenleg újra korházban van és ismét küzd a leukémiával. Felvette újra a harcot!  Küzdelmeiről, ahogyan eddig is, beszámol a különböző platformokon. Ezt az utat mi is végigkövethetjük : 

Pár link, mellyel közelebb kerülhetsz Suleika személyéhez . Ajánlom megnézésre például a Ted előadását.

Ted előadása  (Mindössze 20 perc, mely sok mindent meg fog benned mozgósítani, higgy nekem!!) 



Kedvenc részeim következzenek: 

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/4,5*

Karakterek: 5/5*

Borító: 5/5***

Cím: 5/ 5***

Stílus: 5/5

Szórakoztatás: 5/? - tanulságos

Vége: 5/5*

Kiadás: 2022, Libri

Oldalszám: 457
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

"Ha Manhattan az a hely, ahová azért költözik az ember hogy beindítsa karrierjét, Párizs pedig az, ahová azért költözik, hogy valóra váltsa egy másmilyen életről szőtt álmait. "

"Párizs egy olyan életmódba taszított, amelyet a franciák így írnak le: „métro, boulot, dodo" (metró, meló, szunya)." 

"Nem kényszeríthetsz magányt olyan lélekre, amelynek szárnyalnia kell – válaszolta Will."

" -Bienvenue!- szólaltam meg, miután kigabalyodtunk egymásból, és beljebb tessékeltem. Parányi volt a lakásom, és a konyhától és a fürdőtől eltekintve gyakorlatilag egyetlen, többfunkciójú helyiségből állt. – Ez a háló – mutattam a galériaágyra. – Ez a nappali – mutattam az élénkvőrös kanapéra. – Ez az ebédlő – mutattam az öreg utazóládára, amely egyszerre szolgált dohányzóasztalként, íróasztalként és konyhaszekrényként. Ezen a helyen laktam életemben először egyes-egyedül, és bár kissé spártai volt, és még mindig nem jutott időm arra, hogy függönyt vegyek, mégis büszke voltam rá. – És voilà! – tártam ki drámai mozdulattal a kis teraszra nyíló ablakokat.
– Ez tényleg a legjobb – helyeselt Will. "

" Rémisztő érzelem az öröm, sose bízz meg benne! – tettem hozzá. Mert az öröm felszíne alatt vihar készülődött, valamiféle nyugtalanító előérzet, valami nyirkos, csillagtalan és letaglózó formálódott a bőröm alatt. "



" Csakhogy a szerelemmel úgy áll a dolog, hogy lehetsz bárhol, akkor is nagy kalandnak érzed. "

" A szerelemről alkotott elképzelésembe voltam szerelmes. "

" Párizsba költöztem, a viszketés ugyan némileg enyhült, de annyira felemésztett a kimerültség, hogy akár napi nyolc presszókávét is megittam. Kezdett nyugtalanítani, hogy ez a mélységes fáradtság nem valami egyébre utal-e. Lehet, hogy egyszerűen képtelen vagyok boldogulni a való világban! – írtam naplómba. Ám az az orvos a rendelőintézetben újabb lehetséges magyarázattal szolgált: a vérszegénységgel, ami azt jelentette, hogy a kimerültség belőlem fakadt, de nem miattam, és ezért a különbségért hálásnak éreztem magam. "


" Fura dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy fest, mindennek olyan a szaga, mint régen, csak te vagy más: a régi, megszokott háttérből jobban kiemelkedik az egykori és mostani önmagunk közti kontraszt. Amikor bekanyarodtunk a ház elé, ahol a családunk tizenkét éves korom óta élt, anyu épp kint kertészkedett. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és segített kikászálódnom. "

" Egyre nehezebb volt elhinnem a gyerekkorom óta hajtogatott frázist: Minden rendben lesz. "

" Szerdán csontvelő-biopsziára vagyok előjegyezve, és rettegek tőle.
„Elővigyázatosságból" – ezt a szót használta a doktor, amikor a biopsziát javasolta. Kínkeserves. "

" akut myeloid leukémia. – Lassan, tagoltan közölte a diagnózist, ahogyan egy nyelvtanár tanít egy új kifejezést.
Nem tudtam, mit jelent, de annyit igen, hogy semmi jót. Elkaptam a szemem szüleim feldúlt arcáról. Dermedten ismételtem el magamban újra és újra. Leu-ké-mia. Leu-ké mia. Leu-ké-mia. Úgy hangzott, mint valami egzotikus virág neve; gyönyörű, de mérgező. "

 


"Úgy éreztem, mintha szikével a kezében tornyosulna fölém, hogy diagnózisával kettémetssze pszichémet: egyik énem barátok füttyögése és buzdítása közepette a párizsi Don Juan bárban táncol számtalan tequila után egy mariachi-énekessel, míg a másik egy steril kórteremben sírdogál esténként egymagában, miután minden látogatója hazament.
A diagnózis végérvényes törésvonalat jelentett: ezentúl volt az az előtti, és van az az utáni életem. "

" Meg kellett találnom a módját, hogy valamiképpen kézben tarthassam mindazt, ami történik velem, és arra jutottam, hogy minél több mindent tudok összeszedni betegségemről, annál jobbak az esélyeim a túlélésre. Hiszen a tudás hatalom, nem igaz? "

" Az enyémhez hasonló esetekben, mint meg kellett tudnom, az orvostudomány még mindig inkább művészet, mint tudomány. "

"Hála az égnek a kitűnő humorérzékű, kiváló nővérekért! Mindent könnyebbé tesznek."

" Megfogadtam, hogy nem számít, milyen rosszul vagy kimerültnek érzem magam, próbálok írni valamit, még ha csak minden nap egy mondatra futja. "

" Anyám ajándékozott meg Frida Kahlo naplójának kemény kötésű példányával, melybe alaposan belemerültem. "


" A racionális elme próbálja észben tartani, hogy az embernek olykor szenvednie kell, hogy végül jobban érezze magát. Csakhogy a testnek is megvan a maga memóriája: emlékszik rá, ki bántotta. Vagyis valami irracionális szinten úgy éreztem, ártottak nekem, akikről úgy láttam, „mérgeznek" (a fehér köpenyesek, az ápolók, akik vért vettek tőlem, az anyám), vagy akik arra buzdítottak, tekintsek pozitívan erre az egészre (barátok, mélyenszántó képeslapok, a Barnes & Noble könyvesboltok „rákszekciója”). Az, hogy igyekezzem meglátni a jót a rosszban, csak a büntetés részének érződött. "

" A halál eshetősége remekül tudja motiválni az embert. "



" E küszöbön álló mérföldkövek egybeesése valósággal elszédített: álom és rémálom járt egymással tangót. "

" A transzplantációs egységben csupa olyan ember vett körül, akiket elsősorban az érdekelt, mi van bennem, az viszont, hogy ki vagyok, már nem feltétlenül. Maszkos orvosok és nővérek álltak az ágyam körül, meredtek le rám, és úgy tárgyaltak rólam, mintha ott sem lennék. Kórházi köpenyt adtak a Betegnek. A Betegről beszéltek, a Beteget nézték meg, a Beteget döfködték, szurkálták, róla sugdolóztak. Egyetlen céljuk volt – meggyógyítani a Beteget, hogy újra önmaga lehessen. Mindebben fura iróniát fedeztem fel: mindössze egy év telt el diagnózisom óta, mégis alig emlékeztem, milyen is volt önmagamnak lenni. "

" Kórházban lenni sok tekintetben olyan, mint nagyvárosban élni.Lázas nyüzsgés veszi körül az embert, miközben a betegek a folyosókat róják, a rezidensek reggeli körútjukat járják, cseverésző nővérek sereglenek a kávéautomata köré. Mégis mélységes elszigeteltséget, elidegenülést jelent. "


" – És van valami elképzelése róla, hogy mikor tudhatunk meg valamit? Abban reménykedtem, hogy a következő kör kemó előtt már nálam lehet a kiskutya… Hiszen tudja, mit mondanak, egy kutya a legjobb orvosság! – Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy kijátszottam a rák-aduászt, de mindennél jobban akartam azt a vakarcsot. A nő, akit nyilvánvalóan megindított az előadásom, ezek után valósággal a képünkbe tolta az aláírandó papírokat. A lakásunkig vezető taxiút alatt a blöki az „Oscar” nevet kapta. "


" Mindketten most tanultuk meg, hogy néha csak úgy lehet elviselni a szenvedést, ha az ember müvészetté lényegíti át. "

" Az idő egyszerre vánszorog és csúszik ki az ember keze közül, ha beteg, és a napjait felemészti, hogy a teste folyton romló gépezetéről próbáljon gondoskodni. Bár semmi mást nem akar, mint több időt, hogy élhessen, azért imádkozik, hogy a fájdalomcsillapítók a lehető leggyorsabban hassanak, hogy szálljon már le az éjszaka, de a percek és órák átkozott csigatempóban araszolnak. A nagyobb időegységek – a szenvedés hetei, hónapjai – aztán mégis vizsgálatok, transzfúziók és a sürgösségire tett látogatások egybemosódó képeiként suhannak tova. "

" – Ígérjük meg, hogy a következő hónapokban egymásra támaszkodunk! Nem hagyhatjuk, hogy mindaz ami történt, eltaszítson minket egymástól!- tette hozzá – Minél nehezebb minden, annál közelebb kell kerülnünk egymáshoz. Ez a dolgunk. A legfontosabb dolgunk. Szeretlek! "

" A halál soha nem érkezik jókor, de ha az ember fiatalon kapja meg halálos ítéletét, az olyan, mintha felrúgnák a dolgok természetes rendjét. " 

" Mindig is egy olyan világban hittem, amelyben a szerelem mindent legyőz. Hittem, hogy a szerelem kárpótolhat minden szenvedésért és elviselhetővé teheti, sőt megszépítheti az élet kegyetlenségét. "




" – A lényeg, hogy ott legyünk a jelenben, ahol épp vagyunk. " 

" – Az egyik dolog, amit ebben az egészben megtanultam – magyarázza –, hogy a költészet erőt ad. Ráismerek a saját tapasztalataimra abban, amit olvasok, és ez lesz az a nyelv, amellyel megragadhatom. Összegyűjtöttem neked néhány kedvencemet. Talán pont azt szólítják meg, ahol épp vagy. Ahol mindketten vagyunk.
Ned behunyt szemmel idézi Stanley Kunitz „Rétegek" című versének néhány sorát:
Sok életen gázoltam át,
néhány köztük a magamé volt,
és nem az vagyok, aki voltam,
bár a lét egy-két alapelve, melyektől
igyekszem nem eltévelyedni,
még mindig kötelez. "

" Nem kell nekem férfitársaság ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam az úton: csak azt kell jól megítélnem, kivel és hogyan állok szóba. "


" szeretném, ha azt azért tudná, hogy bővelkedik ez az élet csodákban, és az emberi test leküzdhetetlennek tűnő dolgokkal is képes megbirkózni. "


" A történetmesélés ereje a gyógyításban és a megőrzésben rejlik- írta. És ha elég bátrak vagyunk hozzá, hogy elmeséljük a magunk történetét, újra és újra rá fogunk ébredni, hogy nem vagyunk egyedül. "

" Talán a szeretet legnagyobb próbája, hogy mit teszünk a szükség óráján. Ez a számadásnak az a pillanata, amelyben minden emberi kapcsolat kicsúcsosodni látszik. " 

" „Csak ezt teheted mindezekkel szemben. Szeresd azokat, akik körülvesznek! Szeresd az életedet! Nem tudom, mi lehetne hatásosabb válasz az élet minden bánatára, mint az, hogy szeretsz!" " 

" Legyek mindig elég éber hozzá, hogy észrevegyem, ha feltűnik a szerelem, és elég bátor, hogy a nyomába eredjek, még ha nem is tudom, merre vezet! "


Képek egyéb forrása ezúttal is sajátjaim. Ezzel a regénnyel készített képsorozatomra is igazán büszke vagyok. Talán a legbüszkébb. Mert sikerült egy olyan kompozíciót összehoznunk ( ebben szüleim is segítettek) , ami azt hiszem méltón visszaadja a két királyság határánt. 

Ez a kedvencem♥♥





További könyvajánlóimat : ide kattintva találod. 


Nagyon szépen köszönöm, hogy ma velem tartottatok és rászántátok az időt, hogy elolvassátok az ajánlómat. Bízom benne, hogy egy csodálatos könyvélménnyel fogtok gazdagodni, ha elolvassátok!

Én pedig hamarosan jövök,





A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2022

Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , ,

You May Also Like

0 megjegyzés