Kővágó Sára : Római ajánlat - regény ~ ajánló

by - május 24, 2022

 

Sziasztok!

Ma egy nagyon különleges könyvvel érkeztem hozzátok. Az alábbi könyv, amiről mesélni szeretnék, írói megkereséssel jutott el hozzám, amiért nagyon hálás vagyok és mégegyszer innen is szeretném megköszönni Sárának, aki elhozta nekem a regényét. A regényt, aminek megjelenését nagyon vártam, mióta csak tudtam, hogy érkezik. S hát a regényt, aminek a borítójába szerelmes vagyok. Gyönyörű , kifinomult, kifejező és érzéki. Csak gratulálni tudok hozzá a készítőknek. Ahogyan az írónak is a kötethez. 

Mai kiveséznivalónk tehát: Kővágó Sára: Római ajánlat. Remélem az ajánló végére sokatok kosarában, de legalábbis a kívánságlistájában szerepelni fog.

Fülszöveg:

Sophie Williams élete látszatra tökéletes. A magyar származású lány egy neves londoni fordítóirodánál dolgozik, csodás barátai vannak, és úgy érzi, élete révbe ért egyetemi szerelme, David mellett. Főnöke azonban váratlanul új megbízatást ad neki: egy hónapra Rómába kell utaznia, egy műkereskedő tolmácsaként. Sophie először visszautasítja az ajánlatot – képtelen lenne elszakadni barátjától és a megszokott hétköznapoktól. Ám biztonságos világa hirtelen összeomlik, és egyik pillanatról a másikra Rómában találja magát a jóképű, de rideg James Corner oldalán. Kapcsolatuk nehezen indul, a férfi zárkózott és mogorva, míg Sophie nyitott és kíváncsi. Az együtt töltött időnek köszönhetően azonban mindketten ráébrednek, félreismerték a másikat.
Egy történet csalódásról, szerelemről és a második esélyről…

Kővágó Sára első regénye* kalandokban és érzelmekben gazdag történet, önmagunk és múltunk elfogadásáról, valamint a szerelemről, ami a legnagyobb félelmeinket is segít leküzdeni.
* Első, de bízom benne, hogy nem utolsó regénye.

Van valami különleges a 2022-es évemben könyvek terén. A legjobbak találnak rám a legjobbkor. Nem tudom, hogy ez újkeletű dolog -e , vagy teljesen megszokott, hogy rövidebb időn belül nagyon jó könyveket olvas az ember, de nálam most pont egy ilyen fázis van. Nagyon sok , nagyon jó könyvvel van szerencsém találkozni és egytől egyig mindegyik ilyen kiemelkedő valamiben. 

Egy feledhetetlen év. Sophie számára is. Ez az, ami megváltoztatja az életét. A fülszövegen kívül messzemenőbb történetelemzésbe nem bocsátkoznék, hisz mindig spoilermentesen igyekszem írni az ajánlóimat. 
Most a hatásokról fogok mesélni, amiket kiváltott belőlem.




Ez az a fajta utazás volt, aminek nem akarod,hogy vége legyen.

Elkezdtem róla random bepötyögni a gondolataimat a telefonom jegyzetébe, minden érzést ami eszembe jutott. Majd, mikor ez a notes jegyzetben a könyv első száz oldala után több, mint 4 oldal lett , na ott csillant fel először a lámpa a fejemben: hahó! Itt bizony blogbejegyzés lesz! Ideje lenne laptopot ragadni és írni. (Természetesen rendkívüli döntés lett volna ez hajnali egykor, így végül megengedtem magamnak, hogy aludjak , mielőtt én magam leszek az ébresztőóra.)

Igen, egy hétköznap este kezdtem el olvasni és igen az első harmadát egyhuzamban elolvastam. Aztán félretettem, mondván ne legyen már ilyen hamar vége...🥺 Végül négy napig olvastam és szándékosan hagytam még a következőre is egy húsz oldalnyit. Pont elég volt ahhoz, hogy még egy kicsit a történetbe visszacsöppenjek. 

Szívügyemmé válik lassan, hogy a hazai kortárs írókat népszerűsítsem. Ami egyébként teljesen természetes, mert azt tapasztalom, erre bizony szükség van. Ez a regény és írója (aki nem mellesleg debreceni születésű ❤️) méltán megérdemli,hogy sokáig emlegessem még.

Imádtam ezt a történet. Kiváló a stílusa, ez a regény kívül-belül egyaránt pazar. Csodálatos és lélekemelő.
Ebben a kora nyári időben semmi másra nincs szükség csak erre a könyvre és időre, hogy olvasd.
Remekül hozza mindazt , amit én szeretek egy romantikus regényben. Sőt! Meglepett. Fordulatos, könnyed, igazán életszerű. Bármelyikünkkel megtörténhetne.
S nehogy az gondold, hogy ez egy tipikus, klisés romantikus sztori, nem! Ebben van minden, amit egy nőnek meg kell tanulnia. Önmagunkkal való kapcsolat, visszatalálás a belső békéhez. Felismerni az igazi és önfeledt boldogságot. Leküzdeni az állandó megfelelési kényszert.

Kidolgozott és kifinomult. Kidolgozott, mert Te is ott vagy velük. Főzöl, ízleled és illatozod az olasz ételeket. Aurórával és Sophie-val együtt bejárod a helyi piacot. Tökéletes tájleírásoknak köszönhetően nem kívülállónak, sokkal inkább szereplőnek érzed magad.

Rendesen berántott és vitt magával, nem eresztett. Ez a stílus nekem nagyon bejött!
Először csak finoman ízlelgetjük, ismerkedünk a szereplőkkel a környékkel , magunkban vázoljuk Sophie és párja, David,  kapcsolatát, de hát kik is vagyunk mi, olvasók, hogy ítélkezzünk... Aztán bumm! Sophie új munkát kap, amit nem máshol, mint a csodálatos Rómában kell elvégeznie. Egy műkereskedő tolmácsa lesz. 

Ám James korántsem minta munkapartner. Jéghideg, arrogáns és olyan, mintha kőszíve lenne. Akár egy robot . Érzelemmentes robot. Személy szerint nekem azonban meggyőződésem, senki sem születik bunkónak. A körülmények teszik azzá. És nem is nyugodtam addig, amíg meg nem tudtam, mi történt vele. Faltam az oldalakat ... (biztosan jó ötlet volt elkezdeni este tíz körül ezt a könyvet... hétköznap... Mindegy, öngól.) Edina : Római ajánlat, 0:1 . 

Imádom az olaszokat az életérzést , a kultúrát. Idén egyre több olyan regényt olvastam, ami itt játszódik, vagy valamelyest ide köthető. Tényleg szerelem az az ország, hatalmas nagy bakancslista.


A főszereplőt, Sophie-t nagyon kedveltem. Pontosan az a csajszi, akivel remekül lehet azonosulni. Könyvmoly, Jóbarátok-fan, ambiciózus és céltudatos. A sötétebb ruhákat szereti, nem kedveli a feltűnést. Két lábbal áll a földön .
Túl sok a közös .

Egy igazi csiszolt gyémánt! Egy drágakő ez a történet, amit akárcsak egy medált, sokáig magamon fogok érezni, a szívem környékén. 
 
Annyira megnéznék ebből egy filmet!!😍

Az örök megmondó barátnőiről a sajátjaim jutottak eszembe. Csajok, szeretlek benneteket! Emily csodás barátnő karakter volt, olyan bemondásai voltak, hogy hű meg ha. Rendkívül jó humorú könyv.
Jajj és hát Aurorát annyira - de annyira szerettem, kedves -cuki néni, aki imád főzni, igazi olasz a férjével, Lorenzóval és rendkívüli humora van. Segítőkész és előzékeny.


Hihetetlenül izgalmas is volt. Tele volt fordulatokkal, szerettem, hogy csak vitt magával. 
Szeretek mindent, ami régiség, ami értéket képvisel a múltból. Kiváltképp szeretem a kastélyokat, berendezési tárgyakat mindent ami ehhez kapcsolódik. Festményeket, ékszereket. Említettem, hogy James-t, mint műkereskedőt ismerjük meg és látunk bele a feladataiba, követjük nyomon munkáját.
És akkor még hab a tortán,  Rómában vagyunk, Villa Venezia csodálatos villában. Ezt a csodahelyet,valahogy az alábbi képeken megjelenített villák ötvözetéből tudnám elképzelni. 


(Hangulatképek- forrás : Google)









Lehetne ennél nagyszerűbb? Érzitek már a sós tenger morajlását?? Hm....




Valahogy képzeletben erre jársz, amikor a kezedbe veszed ezt a könyvet.

No meg...

Hadd ne felejtsem ki, hogy nagyon kedvelem, amikor magyar írók, noha regényeik alaphelyszínéül külföldi városokat jelölnek meg (London és környéke & Róma esetünkben) mégsem felejtik el csodás hazánkat és belecsempészik a sztoriba.

Utal erre a félig- magyar lány főszereplőnk. Elejtett mondatok a magyar nyelv nehézségéről.  Kecskemét , Budapest - Andrássy út említése.  


Ez az ajánlat egy életre is szól .

Annyira bele tudtam feledkezik a regénybe , ami nagyon ritka . Vonzott és magával rántott . Akárcsak egy mozivásznon vetített legjobb filmek egyike . 

Családi kötelékek, kapcsolatok és típusok. Hogyan köszönnek visza szereplőinken a múlt történései. A történelem ismétli önmagát vagy ez csak egy unalmas közhely? Róma és a történet által megtanulhatjuk , milyen a megfelelési kényszer, hogyan lehet árnyékából kinőni, majd újra virágba borulni, miután már csakis saját magunkra koncentrálunk. Illetve, elfelejthetjük az örökös szabadkozást, amikor még túlontúl is érdekeltek mit gondolnak mások.


Észveszejtő, akárcsak a borító. Ámulatba ejtő, tűpontos részletek.

 Van ebben a könyvben valami megmagyarázhatatlan, ami mágnesként vonz. Olyan dolgokról mesél, olyan stílusban, ami nem összehasonlítható. Köszönöm az élményt! 


Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5*

Karakterek: 5/5*

Borító: 5/5*****

Cím: 5/ 5

Stílus: 5/5*

Szórakoztatás: 5/5*

Vége: 5/5*

Kiadás: 2022, Newline kiadó 

Oldalszám: 321

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

"Az eső monoton kopogására ébredek, csukott szemmel hallgatom. Beköszöntött az ősz, a kedvenc évszakom. A gondolatra megkönnyebbülés fut végig rajtam. Kezdődik a nyári hőség utáni első viharok és elsárgult falevelek időszaka. Vége a nyomasztó hőségnek, végre nem éget a beton, a levegő csípi a bőröm, és frissen hullott eső illata érződik. A nyár harsány színei elillannak, helyüket átveszik az otthonos és meghitt árnyalatok."


A világból ki lehet kergetni a késéssel. Mégis ki élvezi azt, amikor levegő után kapkodva lohol a metróhoz, vagy tövig nyomja a gázpedált, hogy ne késsen el egy találkozóról? "


Mire összeszedem a holmimat, már begördül a vonat az állomásra. Veszek egy mély levegőt, belenézek az ablakban tükröződő tekintetembe, és egy fejbiccentéssel itt hagyok a vonaton minden lelkiismeret-furdalással elfogyasztott szénhidrátot, minden aggályt és negatív gondolatot, és csak a pozitívra koncentrálok. Végül is péntek van, ez már eleve csak jókedvre ad okot. "


Szóval azt akarod mondani, hogy vissza fogod utasítani az ajánlatot? – néz rám hitetlenkedve. – Mennyi idő alatt lehet olaszul megtanulni? Én elmegyek ezzel a műkincskereskedő tatával. Feleséget nem keres? "

– Hol van a hajszárítóm ,nem láttad? Semmit nem találok. Jézusom, hogy került ide ez a cipő? Ezt is be kéne raknom, szerinted? Nem fogok beférni, ezt nem hiszem el, a nagyobb bőröndbe kellett volna pakolnom. Hol a nagyobb bőrönd?
– Sophie, nyugodj meg! – fogja meg a vállamat, amivel magára vonja csapongó figyelmem. – Menjünk sorban. Ez a nagyobb bőrönd. A hajszárítót már beraktad. Az az én cipőm. Be fogsz férni, már mindent elraktál. " 




Olyan bánatos voltál, kedves Sophie, Londonból. Az élet néha nehéz, de nem felejthetjük el élvezni az apró örömöket, mint egy finom tészta vagy egy jó társaság  - csap a mellkasára. "


– El ne aludj, még jön a desszert.
– Nem bírom, meghalok.
– Hát nem ez a legédesebb halál? – teszi hozzá nevetve. "


Szedd össze magad! Képes vagy rá. "


Az esték a legnehezebbek, amikor minden elcsendesedik, egyedül maradok a gondolataimmal és a hiányával. "

Szerintem csodálatos, hogy egy tolmács országokat, kultúrákat és nemzeteket köt össze, hoz közel és ismertet meg egymással. "


Várnám, hogy folytassa, de látom rajta, megint bezárkózott. Teljesen kiszámíthatatlan. Egyszer úgy viselkedik, mint egy huncut ötéves, aki alig várja, hogy megviccelje a partnerét, míg a másik pillanatban egy távolságtartó vénember, aki pontosan annyit beszél, amennyit muszáj. Mintha attól félne, elkopik a hangja, vagy egyszer csak elfogynak a szavak. Fokozatosan újra megkeményedik az arca. "

A könyvemmel a hónom alatt egyensúlyozva huppantam le a templom oldalába, igyekeztem, hogy semmi ne potyogjon ki a szendvicsemből. Próbáltam az olvasásra koncentrálni, de sokszor elkalandozva figyeltem az embereket körülöttem. Volt valami megnyugtató abban, ahogy egy pillanatra bepillantást nyerhettem mások életébe. Voltak fiatal párok, akik lehet, akkor először fogták meg egymás kezét, és idős házasok, akik talán már ötven éve nem engedték el a másikat. Mosolyogva figyeltem, ahogy egy kislány önfeledten szaladt végig a téren, amikor a kikötödött cipőfűzőjében hatalmasat esett. Felült, és csendben nézte, hogy az anyja látta-e, ám ő épp egy csokor virágért fizetett. Amikor végre odafordult az anyja, éktelen sírásba kezdett. Felrémlett bennem, amikor én estem el kiskoromban. Addig nem múlt el a fájdalom, amíg az anyukám nem adott rá egy puszit, és nem tette hozzá, katonadolog, már nem is fáj. És utána már tényleg nem is fájt. "

Remegek a félelemtől. Soha életemben nem motoroztam, és meggyőződésem volt, hogy ez örökre így marad. Erre itt vagyok Rómában egy vadidegen férfival, és hozzásimulva útnak indulok, a jó ég tudja, hova. Csukott szemmel nekiszorítom a fejem a hátának és megfogadom, hogyha ezt túlélem, sosem ülök fel motorra újra. "

-A határozottság nem egyenlő az udvariatlansággal, Sophie. "




-Te azt hitted, kinevetlek? – értetlenül néz rám, aztán elneveti magát. – Nem kinevettelek, hanem együtt éreztem veled.
– Tessék? -döbbenek le. – Elég fura az együttérző arcod. Remélem, temetésre nem jársz gyakran. "


– És miért gondoltad meg magad?
– Berúgtam.
– Hát ez igazán megtisztelő – nevet fel ismét. "


Sophie, ne szabadkozz! Nem jó érzés őszintén kimondani azt, amit gondolsz? A legrosszabb fogság, amibe saját magunkat zárjuk, a félelem, hogy mások mit gondolnak rólunk. Az évek alatt megtanultam, minél kevésbé érdekel mások véleménye, annál jobban érzem magam. "

– Megérkezett már a Sullivan-ajánlat? – morogja.
– Igen, az asztalodra tettem, és keresett Jones is telefonon.
– Az ki?
– A New York-i befektető. "

– Miért pont Magyarország? Rokonok kötnek oda? – kérdezi hirtelen.
– Igen, édesanyám magyar. Apával az egyetemen jöttek össze, és végül Londonban maradt. Gyerekként rengeteg időt töltöttem Magyarországon, és anya csak magyarul beszél velem.
– Régebben sokat jártam Budapestre. Gyönyörű város, de érthetetlen nyelv. Elég nehéznek tűnik.
– Igen, az. Amikor kicsi voltam, mindig azt játszottam, hogy ez egy titkos nyelv, amit csak mi érthetünk anyuval. Úgy éreztem magam, mintha tündérek lennénk, akik varázstalanok közé keveredtek. Ez volt az én varázserőm. "

Miközben kenyeret vágok, megunva téblábolását, elküldöm kávét főzni. Az tökéletesen megy neki. Figyelem, ahogy a tejet melegíti, és elmosolyodok. Idejét se tudom, mikor akart rólam bárki gondoskodni. Azt hittem, az a boldogság, ha a barátomnak reggelente kávét főzök. Nem is gondoltam, milyen jó érzés, ha egy férfi bizonytalan arccal halmozza az össze nem illő ételeket egy tányérra, mert azon aggódik, éhen halok. "

Innentől kezdve egy ember boldogságáért fogok küzdeni. Saját magamért. "

Megértem őt. Néha képesek vagyunk azt hinni, ha elég emberrel vesszük magunkat körül, akkor kevésbé leszünk magányosak, de ez csak illúzió. "

– Szeptemberben azzal a napi idézettel engedtelek el a reptérre, hogy ma cselekedj úgy, amit jövőbeni éned megköszönhet. Azt hiszem, ez egész jól sikerült. "

Minden erőmre szükségem volt akkor, hogy felszálljak arra a repülőgépre. Azt hittem, tönkrement az életem, pedig abban a percben kezdődött el igazán. "

" – Amikor megérkeztem Rómába, eljöttem ide. Ki voltam borulva, nem találtam a helyemet. Egy idegen országban voltam, miközben a munkáltatóm szóba se állt velem – nézek rá, gunyorosan.
– Ez nem igaz. Mindig figyeltem rá, hogy legalább három mondatot beszéljek veled.
– Gáláns – nevetek fel. "




Mára ennyit. Egy ikonikus képpel és egy jó tanáccsal búcsúzom:  Olvasd el te is! Jó szívvel ajánlom!♥️
Forrás: Facebook

Előző bejegyzésem: Búcsúszimfónia duett előolvasás - ajánló

Témába vág: további könyvajánlóim . 

Hamarosan jövök, 


A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2022












You May Also Like

0 megjegyzés