dontforgettosmileandread

Kedves Olvasó: üdvözöllek a személyes blogomon. Az oldalon többségében könyvajánlókat, értékeléseket és olvasmányösszegzőket találsz, továbbá bejegyzéseket életmód, egyetem, blogger és utazás témákban. Remélem tetszeni fognak tartalmaim, melyekhez Instagramon (@ktssyedina) további képek társulnak.♥ Jó olvasgatást és böngészést kívánok! Edina

 


Sziasztok!

Öreg hiba egy könyvmolytól, ha a NAGYBETŰS kedvenc könyvéről nem található meg bejegyzés a blogján. Ezidáig ötször olvastam, kétszer láttam a belőle készült filmet és megannyiszor ajánlottam már a közösségi médián. Számomra megunhatatlan. Ha jól számoltam, 5 fizikai példányunk van belőle itthon, de a folytatását (igen, Ron és Denver története folytatódik, de erről később) is sikerült beszereznem, noha csak e-book formátumban.

Minden túlzás nélkül sokan kötik hozzám ezt a regényt, amiért én végtelenül hálás vagyok. Hiszem, hogy ez az a könyv, ami megérdemli, hogy mindenki polcán ott legyen. És hiszem, hogy megérdemeljük mi is, hogy ilyen könyvekkel gazdagodjunk. 
Hogy melyik is ez a regény? 
Ron Hall · Denver Moore · Lynn Vincent Ugyanúgy ​más, mint én , természetesen. 


Erről mesélek most nektek újfent, de semmiképp sem utoljára!
Fülszöveg következik. 

Denver egy louisianai ültetvényen töltötte fiatalkorát, míg egy nap felugrott a Texasba tartó vonatra, hogy utána tizennyolc éven át hajléktalanként csavarogjon Dallas utcáin. Ron nemzetközi műkereskedő, aki otthonosan mozog az Armani öltönyös milliárdosok világában. Felesége, Deborah a hitnek és mások megsegítésének szenteli az idejét. Mindhármuk élete egy csapásra megváltozik, amikor a gondviselés egymás felé tereli őket, és új barátságra, új álmokra találnak.

Csakhogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Az ember nem nyerhet semmit anélkül, hogy valami mást elveszítene. Vajon mit tartogat a jövő a furcsa trió számára? Valóra válik-e Deborah álma, és ha igen, milyen áron?


Ha valaki megkérdezi tőlem, melyik az az egy könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia kapásból rávágom a könyv címét, gondolkodás nélkül. 

Mert ez tényleg egy olyan könyv, ami csak ad , ad és ad. Amibe nem győzöl jelölőket tenni, ami tanít, megérint, emeli a lelkedet. 
Ami mégszebb az egészben, hogy igaz történet!
Nem író írta, egyszerű emberek mint mi ! Mégis mások, ugyanúgy, mint mi. Egy modern rabszolga, egy nemzetközi műkincskereskedő és az őket összekötő hihetetlen asszony életútja, története. Mégis olyan történetet ad át, ami után sok író pironkodhatna.

Miről ír? Az életről. A gondviselésről! Szépségről, jóról és rosszról.
Érzéseket, hitet , szeretetet.

Azt hiszed, nem lehet kapcsolat egy ültetvényen gyapotszedőként dolgozó színesbőrű , néger férfi , akinek gyermekkora óta egy vasa nincsen, és egy ismert, tehetős, armani öltönyös milliárdos műkereskedő és felesége találkozásából, akik ugyanannak a világnak két totálisan ellentétes oldalán élnek.
De igen!
Egy ember nem nyerhet semmit anélkül, hogy valami mást elveszítene.

forrás: Antikvárium.hu & ktssyedina




Egy különös barátság, trió és a feltétlen szeretet története.
Megható, elgondolkodtató és csodaszép!

Úgy gondolom, nincs egy olyan könyv, ami egyformán hathat az emberekre. Mégis, amikor erről a kötetről kapok visszajelzést, kicsit úgy érzem, mindannyiunkhoz szól. Természetesen tudom, hogy ahány olvasó, annyi olvasat, nem tetszhet (és nem is tetszik) ugyanúgy minden embernek, mégis elképesztő látni azt a fajta könyvszeretetet és rajongást, amit kiváltott a népszerűsítő posztom. Szívmelengető. 
Tud szólni, tud adni, el tud gondolkodtatni. Nem kell, hogy minden gondolatával egyetérts. Alapjaiban meg fogtok egyezni. 
Erős, életigenlő kötet, ami után kicsit te is átértékeled az életet. Megtanít értékelni minden apró történést a napjaidban, új értelmet, célt ad. Megrendítő, emlékezetes utazás, amely bizalmat, kapcsolatokat, hitet, mások szolgálatát helyezi előtérbe.

S ha már hit. A hit nagyon személyes tapasztalat, mely megjelenik ebben a könyvben. Számomra ezek a megtapasztalások, erők és példamutatások is felérnek egy kisebb csodával. Teljes mértékben tiszteletben tartom, ha valaki nem érez ugyanígy ezt a kötetet olvasva. Ez rendben van, úgy hiszem ez a kötet csak azt tudja megváltoztatni, aki kész a változásra és szeretné azt. Mások, majd továbblapoznak azokon a részeken, melyek mondanivalójával nem tudnak azonosulni. Mindannyian életünk különböző pontjain vagyunk. Talán máskor, majd új élményt ad. Én minden újraolvasásnál rájövök, a könyv nem változik, minden betűje ugyanaz, viszont én és a tapasztalataim bővülése okán, másképp dolgozom fel az olvasottakat. Ez is egy gyönyörű része az olvasásnak. 

A mai világban, amikor alig vesszük észre a körülöttünk élőket, ez egy igazán inspiráló, hiánypótló történet .

Őszinte, bemutat minden félelmet, álmot és felelősségteljes, vagy épp meggondolatlan történéseket, amelyeket céljaik eléréséhez tettek. Mindent, mellyel nap, mint nap, mi is megküzdünk. Mégis a könyvet reménytelibb szívvel, lélekben felfrissülve csukjuk be, még annak ellenére is, hogy minden bizonnyal nem egyszer szökött könny a szemünkbe. 
Mélyen megindító, de soha nem csípős vagy szentimentális. Olyan érzelmi utazásra hív, melyet nem lehet elfelejteni. Mi a különbség köztünk? Saját kérdésére egyszerű és nyomatékos válasszal válaszol. Mit változtathat egy ember (vagy kettő) a világon? Nagyon sokat!

Lassan hagyománnyá válik, hogy minden évben újraolvasom, s meglepő módon, minden olvasásnál mást viszek el belőle útravalóul. Nincs még egy ilyen könyv a számomra. 

S most pár szóban a folytatásáról. A könyv olyan nemzetközi sikert aratott, hogy túl azon, hogy 2017-ben filmfeldolgozás készült belőle (ide katt) , a szerzőpárost két további kötet megírására késztette. 


A második részben a folytatásról mesélnek, ugyanabban a lehengerlő stílusban mesél tovább reményről és megbékélésről,  hihetetlen történetben. A most mi a különbség további anekdotákat mesél el Ronról és Denver drámai gyermekkoráról. Mesél arról, hogyan született meg az Ugyanúgy más, mint én és hogyan élnek azóta, miben változtatta meg az életüket. Bölcs, gyakorlatias és keményen megélt útmutatás. Akárcsak elődje.


A harmadik kötet Ron megható memoárja, melyben azt írja le, hogy Debbie iránti közös odaadásuk Denverrel,  hogyan késztette őket arra, hogy megvalósítsák a hihetetlen asszony elképzelését: enyhítsék a szegénységgel, a hajléktalansággal és az egyenlőtlenséggel kapcsolatos fájdalmakat. Egyedi hangjukon, inspiráló (és gyakran mulatságos) kalandjaikat olvashatjuk.


Én ezt a két folytatást csak e-bookban tudtam megvenni, angolul is olvastam, de nagyon bízom benne, hogy egyszer sikerül a számomra legfontosabb könyvet, sorozatot fizikai példányban, eredeti nyelven is megszereznem. 


Azt kívánom, bárcsak több emberhez jutna el ez a könyv! (Talán egy kicsit jobbá tenné a világot).
És ha ehhez én már ezzel egy kicsit is hozzátehetek, már megérte.
Ha van kedvetek és olvastátok már a történetet, megköszönöm, ha írtok róla nekem a ti olvasatotokban. Hogy tetszett? Örömmel olvasnám! Köszönöm az eddigi visszajelzéseket is. 

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5***

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Cím: 5/ 5***

Stílus: 5/5**

Szórakoztatás: 5/5 - inkább dráma

Vége: 5/5 - maga az élet

Kiadás: 2016 , Könyvmolyképző kiadó 

Oldalszám: 320

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

" Mit szépítsem: az utca elzülleszti az embert. Velem se volt másként. Hajléktalan lettem, ráadásul a törvénnyel is összeakasztottam a bajszomat. " 

" Az élet produkál néha olyan dicstelen pillanatokat, amelyek örökké élnek az emlékeinkben. " 

" […] a legjobb bosszú a boldogság. "

" Az történt velem, hogy elveszítettem a hitemet magamban. Úgy éreztem, hogy senkinek se nem vagyok elég jó, és sose nem lesz ennél jobb. "

" – Meg kell őket fertőzni szeretettel! "

" Ez az ember épp annyira volt megközelíthető, mint egy elektromos kerítés. "

" […] a barátkozás súlyos elkötelezettség. Bizonyos szempontból komolyabb, mint a házasság. "

" – De ha igazi barátot keres, az szívesen leszek. Örökké.
Ahogy Denver szavai visszhangoztak a fülemben, rájöttem, hogy soha nem hallottam még szebb vagy őszintébb baráti esküt, mint ami most ennek a csavargónak elhagyta a száját. Csak annyit tudtam válaszolni alázatosan, de őszintén, hogy:
– Denver, ha a barátom leszel, ígérem, hogy nem doblak vissza. "

" Vajon miért hívják a gazdagok sushinak azt, amit a szegények csalinak? "

" – Tudom, nem tartozik rám, de mindegyik kulcs nyit valamit, ami a magáé?
Rápillantottam a csomóra. Úgy tíz kulcs fityegett rajta.
– Azt hiszem – feleltem. Ezen még sosem gondolkodtam.
– És biztos benne, hogy maga birtokolja azokat a dolgokat, vagy azok birtokolják magát?
Ez a bölcsesség úgy ragadt meg az agyamban, akár a cellux. Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább rájöttem, hogy sokkal jobban élveznénk az életet, ha sokkal kevesebb mindenünk lenne. Bizonyos értelemben Denver a tanárom lett, én pedig a diákja, ahogy megosztotta velem különös gondolatait és régi, egyszerű, vidéki bölcsességét. "





" – Mert felébredtem. – felelte a férfi. A szeme csillogott sovány arcán. – Ez már elég ok a boldogságra! "

" Arra is rájöttem, hogy néha egyszerűen el kell fogadnunk, amit nem értünk. "

" – Mind végső stádiumban vagyunk – mosolyogtam gyengéden –, mert az életet senki sem éli túl. "

" Valamit megtanultam, amíg hajléktalan voltam: ami nekünk korlát, az Istennek lehetőség. Amikor mindent megtett az ember, és elért a kötél végére, és mán nincs mihez nyúlnia, akkor Isten átveszi az irányítást. "

" Meglepődnétek, mennyit lehet tanulni a hajléktalanoktól. "

" – Az emberek azt hiszik, hogy ők irányítanak, de nem úgy van az. Az igazság az, hogy aminek vesznie kell az elveszik, és aminek múlnia kell, az elmúlik. " 

" – Hogyan élheti le az ember élete hátralévő részét pár nap alatt? " 

" – Maga volt az egyetlenegy ember, aki nem azt nézte, milyen színű a bőröm, és milyen goromba fickó vagyok, hanem azt látta, hogy van valaki idebenn, akit érdemes megmenteni. "

" Az az igazság, tudják hogy semmi se ér igazán véget, de nem is kezdődik semmi új se. Mikor valami véget ér a szemünk előtt, akkor az valahol máshol ahol nem halljuk, nem látjuk, nem érezzük folytatódik. Két világban élünk: egy fizikaiban és egy szellemiben. "




" – Mr. Ron, minden jó véget ér egyszer – mondta. – És soha semmi nem ér véget úgy, hogy ne indítana el valami újat. "

" – Mondja meg nekik, hogy én egy senki vagyok, aki azt akarja elmondani mindenkinek, hogy akárki megmenthet bárkit. Csak ennyit kell tudniuk. "

" Az az igazság, hogy akár gazdagok vagyunk, akár szegények, nem a föld a végső nyughelyünk. Úgyhogy végül is mind hajléktalanok vagyunk – és mindannyian hazafelé tartunk. "

" […] mindenki különbözik – mindenki ugyanúgy más, mint én. "  


A kép szerkesztése: Antikvárium.hu



Jó olvasást!

♥

Ne feledjétek a mottót, nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre

Előző bejegyzésem, egyben könyvajánlóm: Leiner-Laura-40-nyári-nap-könyvajánló

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.

Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
    Instagram: ktssyedina
    Facebook : ktssyedina
    Moly.hu : dontforgettosmileandread
    Pinterest : ktssyedina 
    Threads : ktssyedina 

Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!





A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
2017-2023
Copyrigth,© Kutasi Edina


Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Sziasztok! 

Szeretettel üdvözöllek benneteket a tavaszköszöntő bejegyzésemben, itt a 'Dontforgettosmileandread' blogon. Mindehhez természetesen egy könyvajánló is társul , tartsatok velem.

A bejegyzés apropója, hogy elolvastam Katherine May Út a télbe című, inkább lélektani , memoár kategóriába sorolható könyvét. Március első napjaiban került erre sor, ezzel szerettem volna zárni a téli időszakot. Rendkívül jól sikerült, azt kell mondanom tökéletes választás volt hozzá. 

Kezdjük is rögtön a fülszöveggel:

Az élet néha kisiklik. A szeretett lény halála, egy fontos kapcsolat vége, egy súlyos betegség vagy az állástalanság földhöz vágja az embert. Az Út a télbe lapjain a szerző személyes beszámolója elevenedik meg, amely irodalmi, mitológiai és a természetből vett példákkal átszőve nyújt bepillantást abba, mekkora átalakító erővel bír a pihenés, a visszavonultság. Katherine May a szomorúság aktív elfogadását modellezi számunkra, és tápláló energiát talál a visszavonultságban, örömet a tél csendes szépségében. Arra biztat, hogy fogadjuk el: az élet nem egyenes vonalú, hanem ciklikus. Útmutatót ad ahhoz, hogyan alakíthatók át a magányos időszak tornyosuló nehézségei az új évszak beköszönte előtt.
A brit szerző kötetének elolvasása után az embernek olyan érzése van, mint a legkellemesebb ébredés egy hosszú, pihentető alvás után.  

A pihenés és a visszavonulás ereje, ideje. Tél végi töltődés: találj örömöt a tél csendes szépségében. Egyre hosszabbak a nappalok, napról-napra melegszik az idő és az első tavaszi napsugarak is megmutatják magukat, mi pedig reméljük, itt is maradnak. Sőt, hiszen már rügyeznek a fák, jönnek a virágok, a cseresznyefa is lassan teli lesz szép szirmokkal. Mindenütt virágillat (és pollenszezon :D , helló, allergia), a természet is kezd ébredezni a télből. 

És mi hogy vagyunk ezzel?

Katherine May Út a télbe regénye, memoárja, de nevezhetném esszének is igazán egyedi élményt nyújtott a számomra. Szép lelkületű könyv, ehhez hasonlót még nem olvastam. Talán azért, mert ez egy lírai belső monológ. Kicsit elrugaszkodott, az elején nem feltétlen értettem, mire akar összpontosítani, mire helyezi a hangsúlyt, új volt a stílus és a kicsit csapongó gondolatmenet. De ahogy haladtunk kifelé a télből, megfordult a hangulat, egyre jobban tetszett. A márciusi záró fejezetet pedig nagyon szerettem, szerintem ilyen sok gondolatot még nem húztam alá, ilyen rövid fejezeten belül. 




"Ahogy a szél elfújja
Lassan a téli álmot
Úgy látod a világot
Ahogy soha senki még

Megérint és újra elnyel
Magával húz a tenger
Elvisz, majd
Új reményt ígér "  

(Bagossy Brothers Company : Táncolj Ildi ! ) 

Mert minden jó könyvhöz tudok egy Bagossy dalszöveget ! Ez márcsak ilyen ... 

Ahogy mentem a napi dolgaimra, fülemben a fülhallgatómmal és hallgattam ezt a számot, táskámban épp ezzel a könyvvel, egyből másként tudtam értelmezni azt.  




A kötet fejezeteinek a hónapokra bontott szerkezet felel meg. Szeptembertől minden hónap egy-egy fejezet. Szerintem az ősz beköszöntével, újra előveszem majd, akkor nagy segítség lehet a hideg évszakok átvészelése. Hangulatot teremt, segít a ráhangolódásban. Közel hozza a természetet metaforáival és példáival. 

És Te teleltél már? Nem, nem a síelésre vagy téli sportokra gondolok. Hanem arra, hogy vonultál e már magaddal? Nem ez a könyv fogja megváltani az életed, de komoly segítséget adhat, legfőképpen bátorító kezet tud nyújtani, nem vagy egyedül. Más is ezt érzi, teljesen normális, ha (nem) oké vagy! May vallja, hogy előbb, vagy utóbb mindenki átéli a telelést, olyan is akad, aki sokszor egymás után. Mindig lesz olyan, amikor elszúrsz valamit. Emberek vagyunk , hibázunk, és akkor akaratlanul is beoson a tél az életünkbe. Miért hallgatjuk el sokszor, amikor aszinkronba kerülünk a természettel?

"Jóllehet soha nem választjuk a telelést, a mikéntjét viszont igenis meg tudjuk választani. " Ti szeretitek a telet? A tél egy olyan évszak is lehet, amikor elvonulunk a világtól, megpróbáljuk kihozni a legtöbbet a szűkös készletekből és a hatékonyságból. A legtöbb eshetőségre felkészít a saját példáján keresztül. Megnyugtató gondolatokkal , néhol ijesztően valódi tartalommal. 

Az ember télen megtanulja : van múlt, jelen és jövendő. Az utóhatás után is lesz majd egy időszak.  Stresszről, kimerültségről beszél, minden témában valami tanulsággal akar szolgálni. A nyugalom időszaka kezdődik, amikor elkezded olvasni. Már maga a borító színvilága is erre aposztrofál. " A levelek ugyan lehullanak, ám a következő év rügyei már a helyükön várják, hogy tavasszal ismét kipattanhassanak." 

Örülök, hogy így a tavasz kezdetén tudtam elolvasni, jó volt vele zárni a telet és nyitni az új évszak felé! 
Gyere, fénysugár! 



Ez most egy magamhoz képest rövidebb ajánló, de mindenképp szerettem volna ennek a szép kötetnek helyet adni a blogon, mert annyira különleges, hogy itt is itt van a helye! 
No meg persze, jöjjenek a kedvenc részeim, van ugyanis jó pár kedvenc idézetem a könyvből!

Készen vagytok? 

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/4

Karakterek: 5/ 5

Borító: 5/5*

Cím: 5/ 5*

Stílus: 5/5*

Szórakoztatás: 5/5

Vége: 5/5

Kiadás: 2021 , Partvonal

Oldalszám: 

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖              


"A fa várakozik. Mindennel elkészült. Lehulló lombja betakarja az erdő talaját, gyökerei pedig felszívják a téli többletcsapadékot, így jobban tud kapaszkodni a földbe, amikor beköszönt a viharos időszak. Érett tobozai és dióféléi alapvető élelemmel látják el eme szűkös időszakban az egereket és a mókusokat, barkái pedig otthont adnak a téli álmot alvó rovaroknak, s táplálékot az éhes őzeknek. A fa távolról sem halott. Valójában az erdő élete és lelke. Csak csendben végzi ezt a feladatát. Tavasszal nem kel egyszeriben életre. Csupán új kabátot ölt magára, és szembenéz a világgal.
A tél sivársága olyan színeket hoz elő, amelyeket egyébként nem vennénk észre."

" Változnom kell. Ám ezek az áldozatok most már könnyen kivitelezhetőnek látszanak annak fényében, hogy tudom, mit kapok tőlük. Úgy érzem, mintha én is elhullajtottam volna néhány levelet: ifjúkori erőteljességem utolsó foszlányait, amikor még mindent meg tudtam csinálni, bármit kibírtam, és képes voltam visszapattanni. A tél arra kér, hogy bánjak óvatosabban az energiámmal, és tavaszig pihenjek valamicskét. "

" A tél olyan évszak, amely csábít, hogy amikor visszavonulhatok, és csendesen egymagamban lehetek, jól kipihenjem magam, és érezzem, hogy rendben vagyok. "

" Legtöbbször olvasok: belenézek a kedvenc székem mellett halomban álló könyvekbe, amelyek a tanulás morzsáival ajándékoznak meg, és nem az elejétől a végéig" típusú olvasásra buzdítanak. "




" Szeretem ezt a kötetlen, felfedező jellegű olvasást. "

" Azt mondják, úgy kell táncolni, mintha senki sem nézne minket. Szerintem ez igaz az olvasásra is. "

" Talán épp arra az intimitást és elmélkedést jelentő különleges helyre vágyunk, a sötétségre és a csendre, jóllehet pontosan nem tudjuk, mit is keresünk. Talán, mindennek ellenére, mégis arra érzünk késztetést, hogy tegyünk a saját kényelmünkért. Az alvás nem holt tér, hanem ajtó egy másféle tudatosság felé, amely elmélkedő és regeneráló, tele érintőleges gondolatokkal és váratlan meglátásokkal. "
" Újra meg újra arra kell rájönnünk, hogy a tél határhelyzeti tereket kínál nekünk elfoglalásra. Még- sem élünk a lehetőséggel. A hideg évszak alatt az a dolgunk, hogy megtanuljuk, hogyan fogadjuk ezeket örömmel. "
" A következő ünnep, az imbolc időpontja február első napja, amikor a hidegben dideregve feltűnnek az első kis hóvirágok. Ez a tél végét jelzi, amikor a hó általában megolvad, a nyomai eltakaríthatók, egyúttal azonban a tavasz beköszöntét is mutatja, amikor világra jönnek az első bárányok. "


" De az imádkozás legalább olyasvalami, ami csendben történik, titokban. "
" A  tél megfigyelése és üzeneteinek meghallgatása viszont azt eredményezi, hogy felismerjük: az okozat aránytalan az okhoz képest; a legparányibb hibák is hatalmas katasztrófákat idézhetnek elő; az élet gyakran iszonytatóan igazságtalan, és ez bizony akkor is így van, ha nekünk nem tetszik. Megtanuljuk, miként lehet nagyobb együttérzéssel szemlélni mások kríziseit, mert azok rendkívül gyakran a mi jövőnk előjelei is. "
" Nem egészen. Lesznek felfelé ívelő szakaszok lejtmenetek. De innentől a történet főhőse már a megoldáson dolgozik. Minden kudarc ellenére is teret nyer. "
" A tél a könyvtárazások időszaka, a könyvespolcsorok tompa csendjéé, a régi papírok és a por szagáé. "
 "Kezdem azt hinni, hogy a boldogtalanság az élet egyszerű velejárója: tiszta és alapvető érzés, amit respektálni kell, bár élvezni nem szükséges. Álmomban sem gondolnék arra, hogy dagonyázzunk a nyomorúságban, vagy hogy ne tegyünk meg mindent az enyhítésére, de úgy vélem, a megakadályozása nem visz előre. Hiszen a boldogtalanságnak is van funkciója: azt közli velünk, hogy valami nem jól megy. Ha nem engedélyezzük magunknak a teljes őszinteséget a saját bánatunkkal kapcsolatban, akkor egy rendkívül fontos, az adaptációt elősegítő jelet hagyunk figyelmen kívül. Olyan korban élünk, amikor szüntelenül azzal a kérelemmel bombáznak minket, hogy legyünk boldogok, csakhogy a depresszió lavináival kell megküzdenünk. Arra biztatnak, hogy hagyjuk figyelmen kívül a jelentéktelen dolgokat, mégis krónikusan szorongunk. Gyakran gondolkodom azon, hogy vajon normális érzések-e ezek, amelyek, ha letagadjuk őket, irgalmatlan méretűre dagadnak. Az élet java bizony szívás. Lesznek pillanatok, amikor királynak érezzük magunkat, és olyanok is, amikor nem tudunk az ágyból felkelni. Mindkettő normális. Mindkettő követel némi távlatot. "



" Néha a gyötrelmekre adott legjobb reakció az őszinteség. Barátokra van szükség, akik összerezzennek a fájdalmadtól, akik elviselik borús kedélyedet, akik hagyják, hogy egy időre gyenge légy, megvárják, míg ismét talpra tudsz állni. Olyan emberekre van szükség, akik hajlandók felfogni, hogy időnként képtelenek vagyunk kitartani. Hogy néha minden darabokra törik. Ha nem rendelkezel ilyen barátokkal, akkor magadnak kell ezeket a feladatokat ellátnod: szükség esetén szünetet kell tartani, és kedvesen bánni önmagaddal. Hogy a saját tempódban találd meg a határozottságot. "

" Vannak periódusok, amikor minden könnyűnek tetszik, máskor meg lehetetlenül nehéznek. Hogy ezt el lehessen viselni, csak arra kell emlékeznünk, hogy a jelenünk egyszer majd múlt lesz, és a jövőnk válik jelenné. Azért tudjuk ezt, mert már korábban is megtörtént. Azok a dolgok, amelyeken átestünk, gyakran újra visszatérnek. Amitől ma szorongunk, egy napon majd a történelem eleme lesz. Valahányszor kibírjuk a ciklust, kicsit könnyebbé válik minden. A legutóbbiból is tanultunk, és ezúttal már akad néhány dolog, amit jobban csinálunk, az agyunk trükköket fejleszt ki, hogy át tudjuk látni a helyzetet. Ez a fejlődés útja. "

" Gyakran egyszerűbbnek tűnik a télben maradni: bebújni a téli álomra kialakított kis üregbe, távol a nap sugaraitól. Csakhogy bátrak vagyunk, és az új világ, amely ragyogó és zöld, ott vár ránk, telis- tele szárnycsapásokkal. És egyébként is, most már van elmondandó evangéliumunk, amelyet kötelesek vagyunk másokkal is megosztani. Mi, akik átteleltünk, megtanultunk bizonyos dolgokat. Ezt a tudást eldaloljuk, akárcsak a madarak. Hogy a hangunk szálljon a szélben. " 




Csoda-csodaszép tavaszi időszakot kívánok, kedves olvasók! 


A könyvet keresd a Partvonal kiadó kínálatában : https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/ut-a-telbe

A kiadónak innen is nagyon köszönöm ezt a könyvet és az élményt ! 


Jó olvasást!  
♥

Ne feledjétek a mottót, nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre


Előző könyvajánlóm: Dani-Atkins-Szeret-nem-szeret

A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.


Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök! 



A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2023




Share
Tweet
Pin
Share
No comments
 Sziasztok!


Ma egy csodás könyvvel érkeztem hozzátok. Nagy megtiszteltetés ért, hogy a Prológus bookstagram tourján a rendkívüli Hullámsír krimi mellett,  a szintén friss megjelenésű Két királyság határán című regényt is olvashattam. 
Mindkét könyvhöz készítettem moly.hu-n kihívást , így , ha olvassátok, csatlakozzatok hozzánk! 
Linkjei:
https://moly.hu/kihivasok/olvassuk-el-szlavicsek-judit-hullamsir-cimu-regenyet
https://moly.hu/kihivasok/olvassuk-el-a-ket-kiralysag-hataran-cimu-regenyt

Mindig hatalmas örömmel tölt el, ha megírjátok, hogy tetszett egy-egy olyan könyv, amit én is ajánlottam! Nyugodtan írjatok bármelyik social platformomon, és osszátok meg velem! ☺️♥♥

Eredetileg nem terveztem blogbejegyzést írni, de hát, van az a bizonyos könyvmoly-blogger eset, amikoris akármennyire szeretnéd rövidíteni az ajánlódat, nem lesz elég az Instagram nyújtotta karakterszám. Aztán egy bizonyos számú próbálkozás után már nem is akarod, hogy rövid legyen, hanem visszaállítod és irány a blog!

Mert ez az a könyv, aminek végső soron mindenképp szeretnék itt egy élménybeszámolót hagyni! Bár április hónap olvasmánya díj már elkelt, azt hiszem az év címét is kioszthatom! Sőt, abban is biztos vagyok, hogy ha eltekintünk az előző bejegyzésemben ajánlott Búcsúszimfónia első részétől (aminek már ígyis kiosztottam a 2022-es év könyve elismerést) nyugodtan előrébb ugorhat a Két királyság határán is.  Talán nem kell sokat ragoznom, miért érdekelt ez a könyv. Betegségpszichológia, a gyógyulás folyamata és a továbblépés rögös útja. Hihetetlen erő az, ami körüllengi ezt az igaz történetet. Az egyik kedvenc idézetemmel kezdeném: 
„Minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának"- írja Susan Sontag A betegség mint metafora című könyvében." „Bár mindannyian szívesebben használjuk az egészség útlevelét, előbb utóbb valamennyien rákényszerülünk, hogy ha rövid időre is, de átlépjunk a másik királyság állampolgárainak szerepébe."

Amint megláttam a címét és nagyjából körvonalazódott bennem miről is szól a könyv, mit is jelent a két királyság : egészség - betegség & halál-élet kettőse, azonnal egy kép ugrott be: 
S bár ez nekem le volt mentve,  napokig kerestem... felkutattam minden lehetséges platformot a kép után az összes kulcsszóval, ami hozzá kapcsolódott , de természetesen pont ugyanazt nem találtam meg... (Murphy törvénye, de remélem, amikor majd nem keresek gőzerővel szembejön végre velem és akkor majd frissítem ezt a bejegyzést. )

Mégis megérte keresnem, mert rengeteg egyéb képet találtam, ami bár nem annyira jó,de mégis kifejező. Párat mutatnék most belőle egy kollázsba gyűjtve: 
A halál árnyékában
Küzdelem az életért

UPDATE: MEGTALÁLTAM A KÉPET. Murphy törvénye, ha valamit nem keresel ezerrel, egyszercsak szembe jön veled. Így voltam ezzel ma, április 12-én. 
Ez volt tehát az eredeti kép, amire gondoltam. 
Egyetemi instagram profilom egyébként: dontforgettosmileandread



Fülszöveg, rövid tartalom: 

Reménnyel ​teli kötet mindazoknak, akik néztek már szembe betegséggel vagy veszteséggel.
Azon a nyáron, amikor Suleika Jaouad lediplomázott a Princeton egyetemen, ahol közel-keleti tanulmányokat folytatott, arra készült, hogy elkezdi a felnőttek életét élni; szerelmes lett és Párizsba költözött, hogy valóra váltsa régóta dédelgetett álmát, és haditudósító legyen. Ám hamarosan egy egészen másféle háborús övezetben találta magát. Néhány héttel a huszonharmadik születésnapja előtt kiderült: leukémiája van, és a túlélés esélye harmincöt százalék. Az élet, amelyet elképzelt magának, egyetlen szempillantás alatt semmivé foszlott. Az ezután következő négy évet nagyrészt kórházi ágyakban töltötte, és az életéért vívott harcáról az Emmy-díjjal kitüntetett Life, Interrupted (Megszakított élet) című, a New York Times-ban vezetett rovatában tudósított.
Ezerötszáz napot töltött el úgy, hogy egyetlen cél lebegett a szeme előtt: túlélni, bármi áron. És miután túlélte, ráébredt, hogy fogalma sincs, hogyan kellene élnie. Hogyan legyen képes mindazok után, amin keresztülment, visszatérni az életbe? Hogyan nyerhetné vissza mindazt, amit elveszített?



Suleika Jaouad arra vállalkozott, hogy új társa, Oscar, egy örökbefogadott kutya társaságában beutazza Amerikát, és száz nap alatt tizenötezer mérföldet tesz meg egy lakóautóval. Elhatározta, hogy találkozik azokkal az ismeretlenekkel, akik a kórházban töltött években írtak neki: egy floridai kamaszlánnyal, aki ugyancsak a rákkal vívott harcot, egy fiát gyászoló kaliforniai tanárral, és egy texasi halálra ítélttel, aki éveket raboskodott magánzárkában. Utazása ráébresztette Jaouadot arra, hogy a beteg és az egészséges emberek között húzódó határ illékony, és hogy legtöbbünk e két birodalom között ingázik egész életében.
A Két királyság határán szívbe markoló krónikája a betegségnek és a gyógyulásnak, melyben Jaouad nagy szenvedéllyel és érzékenységgel tárja fel, hogy mit jelent túlélőnek lenni és újrakezdeni.
Suleika Jaouad esszéi többek között a The New York Times Magazine-ben, a Vogue-ban és az NPR-on jelentek meg. Emellett megalapította az Isolation Journals elnevezésű globális projektet, azzal a céllal, hogy segítsen az embereknek inspirálódni és közösségre lelni a megpróbáltatást jelentő időkben. A Két királyság határán az első könyve.

Igaz történetet írni, saját magad történetét megírni nem könnyű! Nagyon nehéz. Halálról és életről, ámblokk betegségről írni megterhelő. Szembe kell nézni vele. 
Egy erről szóló könyvet ajánlani nehéz. Tudjátok mit mondanék elsőkörben? Tessék, itt van fogd meg és olvasd el, hagyd, hogy megérintsen, romba döntösön, összetörjön, majd pedig újra reményt adjon és megtanítson úgy élni, hogy igazi értékrended van és tudod, mi a fontos benne. 

De hát ugye ennyi nem elég. 
Próbálkozom az ajánlóval. Remélem sikerül, mert imádtam ezt a könyvet! Túl azon, hogy gyönyörű volt, talán attól annyira kivételes, a közvetlen hangvétel mellett, hogy a saját történetét meséli el. Nem kellenek bele túldíszített frazírok , mert ez így is épp elég. Épp eléggé fájdalmas és épp eléggé bizalmas. Ettől egyedi és megismételhetlen. Kliséktől mentes. Tele érzésekkel és érzelmekkel. Suleika fokozatosan nézett szembe és fogadta el helyzetét, annak ellenére, hogy élete egy pillanat alatt változott meg. Egyre könnyebben nézett szembe azzal, tudatosult benne, hogy nem ő irányít, hanem valami - ami benne volt! 


Feldolgozni a feldolgozhatatlant, a halandóságot. A halál tabutéma. Nehezen beszélünk róla és nehezen tudatosítjuk magunkban, hogy létezik. Elmúlás. Neked mi jut eszedbe? Elvesztett szeretted? Érzések? Bizonytalanság? Ismerős? Korház? Képek? Vagy valami más? 
Képzeld, nekem mondjuk ez mind egyszerre. Orvostanhallgatóként többször néztünk már szembe az elmúlás erejével és rejtélyével. A testivel (hisz keresztényként hiszem, hogy ez itt nem ér véget.) Látvánnyal. 
Azért, hogy minél több embernek segíthessünk ebben a mostani királyságban maradni. 
De ez egy másik történet, ahogy az is, hogy a tanulmányaink még elején járva egyet már biztosan tudunk: a halál ezer arcú. 
S ennek a két királyságnak a kapujában lavírozunk életünk során. Hisz az élet egy nagy utazás és mi nem tudhatjuk mikor kell átlépnünk az egyikből a másik birodalomba. 


Ne félj ettől a könyvtől!!

Suleika segít. Amikor leukémiával diagnosztizálták, kevesebb mint 35% volt a túlélési aránya. Arcul csapta, hogy az élet múlékony. Ha felüti a fejét a betegség, onanntól kezdve dönteni kell: fejben. Túlélni bármi áron!
Ahogy a kedvenc idézetem mondja: Csak akkor add fel, ha bélyeg van rajta!

Amit biztosan magaddal viszel ebből a regényből az a küzdés és a küzdeni akarás. Szívbe markoló és szívet melengető akarás. Nem jó szó erre a regény. Mert ez a való élet papírra vetett formája. Bárkivel megtörténhet. Mentes száraz tényektől, őszinte és kegyetlenül szókimondó. Igen, megérint, igen , néha szünetet kell tartani, mert sokszor sok(k)! De a legnagyobb őszinteséggel mondom, hogy megéri elolvasni! Miért? 
Mert kellenek ezek a könyvek, kellenek az ilyen impulzusok! Sokan nem szeretnek betegségről beszélni, jajj terelik máshová a szót, azonnal, amint szóba kerül. Most nem kell róla beszélni, de olvasni annál inkább. Érzékenyítés. 

Nem véletlen, hogy a New York Times-ban írott rovatai a sikerlisták élén voltak. Egyre több embert találtak meg, egyre több ember érezte azt, hogy nincs egyedül. Sosem vagy egyedül ezen a világon, bármennyire is azt érzed. 

Suleika egy új világba vezet minket. Vendég belépőt ad és körbevezet. Akaraterőre tanít. Megtanulja és általa minket is arra bíztat, hogy a változást előremutatóként tekintsük, hogy elérjük, amit akarunk. Igazi hős a szememben! Hétköznapi hős, aki az onkológia ifjú királynőjévé válik, miután igyekszik lejárni és megismerni mindent, mindenkit az osztályon, akit, amit csak tud.  Ameddig lehet. Majd pedig burokra talál a hófeér korházfalakon belül. Ám itt is megtalálja a kiutat. Így indul el a blogja, amely után később számos neves újságnak publikál és hamar ráeszmél, egyáltalán nincs egyedül a világban. 

Mindenről filtermentesen és őszintén ír. Kendőzetlenül. A barátairól, új kapcsolatairól a virtuális térben, szerelemről, kéretlen tanácsokról és hogy mit NE mondjunk egy beteg embernek. S még ezt is humorral kezeli. Banális panaszaink és mindennapi bajaink eltörpülnek az övéi mellett. Kellenek az ilyen könyvek, hogy visszarántsanak kicsit a való életbe. Dr Hollnad orvos, példakép a szememben, csodálatos empátiáról tett tanúbizonyságot. 




Amikor a rák átveszi Suleika életében a főszerepet, mepróbálja parkolópályára küldeni őt saját életéből. A kérdés, tudja e. SPOILER: nem sikerül neki. Az orosz rulettet, melyet a szervezetével volt kénytelen megjátszani, Ő nyeri meg. 

Hihetelenül emberi volt az egész. Olyan szívesen látnám ezt a életutat a filmvásznon. Ilyenekből kellene tanulnunk.... nem a social medából. 

Ragadjuk meg a mondanivalót, a pillanatot, fogjuk fel a mulandóságot, de ne hagyjuk , hogy gúzsba kössön bennünket. 
Ez a kötet csak hozzátenni tud a személyiségünkhöz, elvenni semmiképp sem. 

Az állatok iránti elköteleződéséről is mindenképp szót szeretnék ejteni. A könyv második részében az utazásába tekinthetünk bele, melyre Oscar, a kutyája is elkísérte őt.  Amerikát vette célul és közel száz nap alatt rengeteget utazik és keresi fel mindazokat, akikkel tartották egymásban a lelket virtuálisan. 
Nagyon szépen felépített könyv, kiváló érzéke van az íráshoz, én még szívesen olvasnék tőle . Ahogyan befelé zárt, majd fokozatosan nyílik meg a világ felé . 

Suleika elindult tehát, hogy egy új történetet írjon, a másik királyságban, ahová (vissza)érkezett. Lehetséges, hogy változtatnod kell a sorsod folyásán. Mindennek oka van. 
Ha csak egy valamit magaddal viszel most, legyen a záró gondolat: 
 „Csak ezt teheted mindezekkel szemben. Szeresd azokat, akik körülvesznek! Szeresd az életedet! Nem tudom, mi lehetne hatásosabb válasz az élet minden bánatára, mint az, hogy szeretsz!"


A könyvet keresd a Libri könyvkiadó oldalán és az alábbi linken:
  link - 20 %kedvezménnyel .


Sajnálattal olvastam nem mellesleg, hogy Suleika jelenleg újra korházban van és ismét küzd a leukémiával. Felvette újra a harcot!  Küzdelmeiről, ahogyan eddig is, beszámol a különböző platformokon. Ezt az utat mi is végigkövethetjük : 

Pár link, mellyel közelebb kerülhetsz Suleika személyéhez . Ajánlom megnézésre például a Ted előadását.

CBS news riport
Suleika honlapja
Ted előadása  (Mindössze 20 perc, mely sok mindent meg fog benned mozgósítani, higgy nekem!!) 

Book tour állomásai
Instagram oldala
theisolationjournals


Kedvenc részeim következzenek: 

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/4,5*

Karakterek: 5/5*

Borító: 5/5***

Cím: 5/ 5***

Stílus: 5/5

Szórakoztatás: 5/? - tanulságos

Vége: 5/5*

Kiadás: 2022, Libri

Oldalszám: 457
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

"Ha Manhattan az a hely, ahová azért költözik az ember hogy beindítsa karrierjét, Párizs pedig az, ahová azért költözik, hogy valóra váltsa egy másmilyen életről szőtt álmait. "

"Párizs egy olyan életmódba taszított, amelyet a franciák így írnak le: „métro, boulot, dodo" (metró, meló, szunya)." 

"Nem kényszeríthetsz magányt olyan lélekre, amelynek szárnyalnia kell – válaszolta Will."

" -Bienvenue!- szólaltam meg, miután kigabalyodtunk egymásból, és beljebb tessékeltem. Parányi volt a lakásom, és a konyhától és a fürdőtől eltekintve gyakorlatilag egyetlen, többfunkciójú helyiségből állt. – Ez a háló – mutattam a galériaágyra. – Ez a nappali – mutattam az élénkvőrös kanapéra. – Ez az ebédlő – mutattam az öreg utazóládára, amely egyszerre szolgált dohányzóasztalként, íróasztalként és konyhaszekrényként. Ezen a helyen laktam életemben először egyes-egyedül, és bár kissé spártai volt, és még mindig nem jutott időm arra, hogy függönyt vegyek, mégis büszke voltam rá. – És voilà! – tártam ki drámai mozdulattal a kis teraszra nyíló ablakokat.
– Ez tényleg a legjobb – helyeselt Will. "

" Rémisztő érzelem az öröm, sose bízz meg benne! – tettem hozzá. Mert az öröm felszíne alatt vihar készülődött, valamiféle nyugtalanító előérzet, valami nyirkos, csillagtalan és letaglózó formálódott a bőröm alatt. "



" Csakhogy a szerelemmel úgy áll a dolog, hogy lehetsz bárhol, akkor is nagy kalandnak érzed. "

" A szerelemről alkotott elképzelésembe voltam szerelmes. "

" Párizsba költöztem, a viszketés ugyan némileg enyhült, de annyira felemésztett a kimerültség, hogy akár napi nyolc presszókávét is megittam. Kezdett nyugtalanítani, hogy ez a mélységes fáradtság nem valami egyébre utal-e. Lehet, hogy egyszerűen képtelen vagyok boldogulni a való világban! – írtam naplómba. Ám az az orvos a rendelőintézetben újabb lehetséges magyarázattal szolgált: a vérszegénységgel, ami azt jelentette, hogy a kimerültség belőlem fakadt, de nem miattam, és ezért a különbségért hálásnak éreztem magam. "


" Fura dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy fest, mindennek olyan a szaga, mint régen, csak te vagy más: a régi, megszokott háttérből jobban kiemelkedik az egykori és mostani önmagunk közti kontraszt. Amikor bekanyarodtunk a ház elé, ahol a családunk tizenkét éves korom óta élt, anyu épp kint kertészkedett. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és segített kikászálódnom. "

" Egyre nehezebb volt elhinnem a gyerekkorom óta hajtogatott frázist: Minden rendben lesz. "

" Szerdán csontvelő-biopsziára vagyok előjegyezve, és rettegek tőle.
„Elővigyázatosságból" – ezt a szót használta a doktor, amikor a biopsziát javasolta. Kínkeserves. "

" akut myeloid leukémia. – Lassan, tagoltan közölte a diagnózist, ahogyan egy nyelvtanár tanít egy új kifejezést.
Nem tudtam, mit jelent, de annyit igen, hogy semmi jót. Elkaptam a szemem szüleim feldúlt arcáról. Dermedten ismételtem el magamban újra és újra. Leu-ké-mia. Leu-ké mia. Leu-ké-mia. Úgy hangzott, mint valami egzotikus virág neve; gyönyörű, de mérgező. "

 


"Úgy éreztem, mintha szikével a kezében tornyosulna fölém, hogy diagnózisával kettémetssze pszichémet: egyik énem barátok füttyögése és buzdítása közepette a párizsi Don Juan bárban táncol számtalan tequila után egy mariachi-énekessel, míg a másik egy steril kórteremben sírdogál esténként egymagában, miután minden látogatója hazament.
A diagnózis végérvényes törésvonalat jelentett: ezentúl volt az az előtti, és van az az utáni életem. "

" Meg kellett találnom a módját, hogy valamiképpen kézben tarthassam mindazt, ami történik velem, és arra jutottam, hogy minél több mindent tudok összeszedni betegségemről, annál jobbak az esélyeim a túlélésre. Hiszen a tudás hatalom, nem igaz? "

" Az enyémhez hasonló esetekben, mint meg kellett tudnom, az orvostudomány még mindig inkább művészet, mint tudomány. "

"Hála az égnek a kitűnő humorérzékű, kiváló nővérekért! Mindent könnyebbé tesznek."

" Megfogadtam, hogy nem számít, milyen rosszul vagy kimerültnek érzem magam, próbálok írni valamit, még ha csak minden nap egy mondatra futja. "

" Anyám ajándékozott meg Frida Kahlo naplójának kemény kötésű példányával, melybe alaposan belemerültem. "


" A racionális elme próbálja észben tartani, hogy az embernek olykor szenvednie kell, hogy végül jobban érezze magát. Csakhogy a testnek is megvan a maga memóriája: emlékszik rá, ki bántotta. Vagyis valami irracionális szinten úgy éreztem, ártottak nekem, akikről úgy láttam, „mérgeznek" (a fehér köpenyesek, az ápolók, akik vért vettek tőlem, az anyám), vagy akik arra buzdítottak, tekintsek pozitívan erre az egészre (barátok, mélyenszántó képeslapok, a Barnes & Noble könyvesboltok „rákszekciója”). Az, hogy igyekezzem meglátni a jót a rosszban, csak a büntetés részének érződött. "

" A halál eshetősége remekül tudja motiválni az embert. "



" E küszöbön álló mérföldkövek egybeesése valósággal elszédített: álom és rémálom járt egymással tangót. "

" A transzplantációs egységben csupa olyan ember vett körül, akiket elsősorban az érdekelt, mi van bennem, az viszont, hogy ki vagyok, már nem feltétlenül. Maszkos orvosok és nővérek álltak az ágyam körül, meredtek le rám, és úgy tárgyaltak rólam, mintha ott sem lennék. Kórházi köpenyt adtak a Betegnek. A Betegről beszéltek, a Beteget nézték meg, a Beteget döfködték, szurkálták, róla sugdolóztak. Egyetlen céljuk volt – meggyógyítani a Beteget, hogy újra önmaga lehessen. Mindebben fura iróniát fedeztem fel: mindössze egy év telt el diagnózisom óta, mégis alig emlékeztem, milyen is volt önmagamnak lenni. "

" Kórházban lenni sok tekintetben olyan, mint nagyvárosban élni.Lázas nyüzsgés veszi körül az embert, miközben a betegek a folyosókat róják, a rezidensek reggeli körútjukat járják, cseverésző nővérek sereglenek a kávéautomata köré. Mégis mélységes elszigeteltséget, elidegenülést jelent. "


" – És van valami elképzelése róla, hogy mikor tudhatunk meg valamit? Abban reménykedtem, hogy a következő kör kemó előtt már nálam lehet a kiskutya… Hiszen tudja, mit mondanak, egy kutya a legjobb orvosság! – Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy kijátszottam a rák-aduászt, de mindennél jobban akartam azt a vakarcsot. A nő, akit nyilvánvalóan megindított az előadásom, ezek után valósággal a képünkbe tolta az aláírandó papírokat. A lakásunkig vezető taxiút alatt a blöki az „Oscar” nevet kapta. "


" Mindketten most tanultuk meg, hogy néha csak úgy lehet elviselni a szenvedést, ha az ember müvészetté lényegíti át. "

" Az idő egyszerre vánszorog és csúszik ki az ember keze közül, ha beteg, és a napjait felemészti, hogy a teste folyton romló gépezetéről próbáljon gondoskodni. Bár semmi mást nem akar, mint több időt, hogy élhessen, azért imádkozik, hogy a fájdalomcsillapítók a lehető leggyorsabban hassanak, hogy szálljon már le az éjszaka, de a percek és órák átkozott csigatempóban araszolnak. A nagyobb időegységek – a szenvedés hetei, hónapjai – aztán mégis vizsgálatok, transzfúziók és a sürgösségire tett látogatások egybemosódó képeiként suhannak tova. "

" – Ígérjük meg, hogy a következő hónapokban egymásra támaszkodunk! Nem hagyhatjuk, hogy mindaz ami történt, eltaszítson minket egymástól!- tette hozzá – Minél nehezebb minden, annál közelebb kell kerülnünk egymáshoz. Ez a dolgunk. A legfontosabb dolgunk. Szeretlek! "

" A halál soha nem érkezik jókor, de ha az ember fiatalon kapja meg halálos ítéletét, az olyan, mintha felrúgnák a dolgok természetes rendjét. " 

" Mindig is egy olyan világban hittem, amelyben a szerelem mindent legyőz. Hittem, hogy a szerelem kárpótolhat minden szenvedésért és elviselhetővé teheti, sőt megszépítheti az élet kegyetlenségét. "




" – A lényeg, hogy ott legyünk a jelenben, ahol épp vagyunk. " 

" – Az egyik dolog, amit ebben az egészben megtanultam – magyarázza –, hogy a költészet erőt ad. Ráismerek a saját tapasztalataimra abban, amit olvasok, és ez lesz az a nyelv, amellyel megragadhatom. Összegyűjtöttem neked néhány kedvencemet. Talán pont azt szólítják meg, ahol épp vagy. Ahol mindketten vagyunk.
Ned behunyt szemmel idézi Stanley Kunitz „Rétegek" című versének néhány sorát:
Sok életen gázoltam át,
néhány köztük a magamé volt,
és nem az vagyok, aki voltam,
bár a lét egy-két alapelve, melyektől
igyekszem nem eltévelyedni,
még mindig kötelez. "

" Nem kell nekem férfitársaság ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam az úton: csak azt kell jól megítélnem, kivel és hogyan állok szóba. "


" szeretném, ha azt azért tudná, hogy bővelkedik ez az élet csodákban, és az emberi test leküzdhetetlennek tűnő dolgokkal is képes megbirkózni. "


" A történetmesélés ereje a gyógyításban és a megőrzésben rejlik- írta. És ha elég bátrak vagyunk hozzá, hogy elmeséljük a magunk történetét, újra és újra rá fogunk ébredni, hogy nem vagyunk egyedül. "

" Talán a szeretet legnagyobb próbája, hogy mit teszünk a szükség óráján. Ez a számadásnak az a pillanata, amelyben minden emberi kapcsolat kicsúcsosodni látszik. " 

" „Csak ezt teheted mindezekkel szemben. Szeresd azokat, akik körülvesznek! Szeresd az életedet! Nem tudom, mi lehetne hatásosabb válasz az élet minden bánatára, mint az, hogy szeretsz!" " 

" Legyek mindig elég éber hozzá, hogy észrevegyem, ha feltűnik a szerelem, és elég bátor, hogy a nyomába eredjek, még ha nem is tudom, merre vezet! "





Képek forrása:https://www.suleikajaouad.com/book

Képek egyéb forrása ezúttal is sajátjaim. Ezzel a regénnyel készített képsorozatomra is igazán büszke vagyok. Talán a legbüszkébb. Mert sikerült egy olyan kompozíciót összehoznunk ( ebben szüleim is segítettek) , ami azt hiszem méltón visszaadja a két királyság határánt. 

Ez a kedvencem♥♥




Előző bejegyzésem: Negyedéves olvasmányösszegző- avagy 47 könyvet olvastam 2022-ben 

További könyvajánlóimat : ide kattintva találod. 


Nagyon szépen köszönöm, hogy ma velem tartottatok és rászántátok az időt, hogy elolvassátok az ajánlómat. Bízom benne, hogy egy csodálatos könyvélménnyel fogtok gazdagodni, ha elolvassátok!

Én pedig hamarosan jövök,





A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2022
Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Older Posts

Magamról

Saját fotó
dontforgettosmileandread
Teljes profil megtekintése
Edina vagyok, könyvmoly és orvostanhallgató egyetemista. Hiszem, hogy a könyvek és az olvasás sosem megy ki a divatból. Minden könyvből magaddal viszel valamit, minden könyvvel te is több leszel! Az oldalaim az alkotásaimmal vannak tele, szívügyem és legkedvesebb misszióm, hogy a könyvek iránti szeretetből át tudjak adni az olvasóknak. A mai világban nagy szükség van a könyvek varázsára, ezért írok én. Ha olvasnivalót keresel, tudok egy jó könyvet ! Igyekszem az Instagram oldalamat kiegészítve és attól picit el is rugaszkodva személyesebb hangvételben mesélni a könyvélményeimről, no meg arról, ami épp foglalkoztat. Hogy milyen rendszereséggel várhatóak posztok? :
"Vannak folyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni, mert szeretettel kell hozzájuk kezdeni, példának okáért ilyen az írás is. (Isabel Allende) "

Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm!

Ahol még megtalálsz

  • Instagram
  • Moly
  • Facebook

Kategóriák

könyvmoly (113) könyvajánló (63) kedvenckönyveim (52) lélektani regények (44) utazzkönyvekkel (43) életstílus (27) regény (26) romantikus (24) blogger (21) thriller - krimi (20) BuJo (14) olvasmányösszegző (14) Karácsony (10) motiváció (9) nyár (8) social media (7) Colleen Hoover (6) Álomgyárkiadó (6) 21.századkiadó (5) egyetemista (5) iskola (5) KővágóSára (4) Libertine (4) orvosi vonatkozású (4) szórakoztató irodalom (4) Agatha Christie (3) Diana Hunt (3) FarkasAnett (3) Lontai Léna (3) klasszikusok (3) memoár (3) utazás (3) Librikiadó (2) SiennaCole (2) szépirodalom (2) Elin Warner (1) Newline-kiadó (1) Sarah Pearse (1) tél (1) évzáró (1)

Látogatók

Legutóbbi bejegyzések

Visszatekintés- blogarchívum

  • ▼  2025 (11)
    • ▼  december (1)
      • Negyedik negyedéves összegző - évzárás az idei leg...
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2024 (28)
    • ►  december (3)
    • ►  november (2)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (27)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (3)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2022 (25)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (5)
    • ►  május (4)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2021 (10)
    • ►  november (1)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  május (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (18)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (42)
    • ►  december (2)
    • ►  november (2)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (6)
    • ►  június (4)
    • ►  május (4)
    • ►  április (3)
    • ►  március (4)
    • ►  február (3)
    • ►  január (3)
  • ►  2017 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (4)
    • ►  szeptember (5)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)

Ezt a könyvet olvasom jelenleg:

Created with by ThemeXpose