Az élet néha kisiklik. A szeretett lény halála, egy fontos kapcsolat vége, egy súlyos betegség vagy az állástalanság földhöz vágja az embert. Az Út a télbe lapjain a szerző személyes beszámolója elevenedik meg, amely irodalmi, mitológiai és a természetből vett példákkal átszőve nyújt bepillantást abba, mekkora átalakító erővel bír a pihenés, a visszavonultság. Katherine May a szomorúság aktív elfogadását modellezi számunkra, és tápláló energiát talál a visszavonultságban, örömet a tél csendes szépségében. Arra biztat, hogy fogadjuk el: az élet nem egyenes vonalú, hanem ciklikus. Útmutatót ad ahhoz, hogyan alakíthatók át a magányos időszak tornyosuló nehézségei az új évszak beköszönte előtt.

A pihenés és a visszavonulás ereje, ideje. Tél végi töltődés: találj örömöt a tél csendes szépségében. Egyre hosszabbak a nappalok, napról-napra melegszik az idő és az első tavaszi napsugarak is megmutatják magukat, mi pedig reméljük, itt is maradnak. Sőt, hiszen már rügyeznek a fák, jönnek a virágok, a cseresznyefa is lassan teli lesz szép szirmokkal. Mindenütt virágillat (és pollenszezon :D , helló, allergia), a természet is kezd ébredezni a télből. 

És mi hogy vagyunk ezzel?

Katherine May Út a télbe regénye, memoárja, de nevezhetném esszének is igazán egyedi élményt nyújtott a számomra. Szép lelkületű könyv, ehhez hasonlót még nem olvastam. Talán azért, mert ez egy lírai belső monológ. Kicsit elrugaszkodott, az elején nem feltétlen értettem, mire akar összpontosítani, mire helyezi a hangsúlyt, új volt a stílus és a kicsit csapongó gondolatmenet. De ahogy haladtunk kifelé a télből, megfordult a hangulat, egyre jobban tetszett. A márciusi záró fejezetet pedig nagyon szerettem, szerintem ilyen sok gondolatot még nem húztam alá, ilyen rövid fejezeten belül. 

"Ahogy a szél elfújja

Lassan a téli álmot

Úgy látod a világot

Ahogy soha senki még

Megérint és újra elnyel

Magával húz a tenger

Elvisz, majd

Új reményt ígér "  

(Bagossy Brothers Company : Táncolj Ildi ! ) 

Mert minden jó könyvhöz tudok egy Bagossy dalszöveget ! Ez márcsak ilyen ... 

Ahogy mentem a napi dolgaimra, fülemben a fülhallgatómmal és hallgattam ezt a számot, táskámban épp ezzel a könyvvel, egyből másként tudtam értelmezni azt.  

A kötet fejezeteinek a hónapokra bontott szerkezet felel meg. Szeptembertől minden hónap egy-egy fejezet. Szerintem az ősz beköszöntével, újra előveszem majd, akkor nagy segítség lehet a hideg évszakok átvészelése. Hangulatot teremt, segít a ráhangolódásban. Közel hozza a természetet metaforáival és példáival. 

És Te teleltél már? Nem, nem a síelésre vagy téli sportokra gondolok. Hanem arra, hogy vonultál e már magaddal? Nem ez a könyv fogja megváltani az életed, de komoly segítséget adhat, legfőképpen bátorító kezet tud nyújtani, nem vagy egyedül. Más is ezt érzi, teljesen normális, ha (nem) oké vagy! May vallja, hogy előbb, vagy utóbb mindenki átéli a telelést, olyan is akad, aki sokszor egymás után. Mindig lesz olyan, amikor elszúrsz valamit. Emberek vagyunk , hibázunk, és akkor akaratlanul is beoson a tél az életünkbe. Miért hallgatjuk el sokszor, amikor aszinkronba kerülünk a természettel?

"Jóllehet soha nem választjuk a telelést, a mikéntjét viszont igenis meg tudjuk választani. " Ti szeretitek a telet? A tél egy olyan évszak is lehet, amikor elvonulunk a világtól, megpróbáljuk kihozni a legtöbbet a szűkös készletekből és a hatékonyságból. A legtöbb eshetőségre felkészít a saját példáján keresztül. Megnyugtató gondolatokkal , néhol ijesztően valódi tartalommal. 

Az ember télen megtanulja : van múlt, jelen és jövendő. Az utóhatás után is lesz majd egy időszak.  Stresszről, kimerültségről beszél, minden témában valami tanulsággal akar szolgálni. A nyugalom időszaka kezdődik, amikor elkezded olvasni. Már maga a borító színvilága is erre aposztrofál. " A levelek ugyan lehullanak, ám a következő év rügyei már a helyükön várják, hogy tavasszal ismét kipattanhassanak." 

Örülök, hogy így a tavasz kezdetén tudtam elolvasni, jó volt vele zárni a telet és nyitni az új évszak felé! 

Gyere, fénysugár! 

Ez most egy magamhoz képest rövidebb ajánló, de mindenképp szerettem volna ennek a szép kötetnek helyet adni a blogon, mert annyira különleges, hogy itt is itt van a helye! 

No meg persze, jöjjenek a kedvenc részeim, van ugyanis jó pár kedvenc idézetem a könyvből!

Készen vagytok? 

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   

Történet: 5/4

Karakterek: 5/ 5

Borító: 5/5*

Cím: 5/ 5*

Stílus: 5/5*

Szórakoztatás: 5/5

Vége: 5/5

Kiadás: 2021 , Partvonal

Oldalszám: 

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖              

" Talán épp arra az intimitást és elmélkedést jelentő különleges helyre vágyunk, a sötétségre és a csendre, jóllehet pontosan nem tudjuk, mit is keresünk. Talán, mindennek ellenére, mégis arra érzünk késztetést, hogy tegyünk a saját kényelmünkért. Az alvás nem holt tér, hanem ajtó egy másféle tudatosság felé, amely elmélkedő és regeneráló, tele érintőleges gondolatokkal és váratlan meglátásokkal. "

" Újra meg újra arra kell rájönnünk, hogy a tél határhelyzeti tereket kínál nekünk elfoglalásra. Még- sem élünk a lehetőséggel. A hideg évszak alatt az a dolgunk, hogy megtanuljuk, hogyan fogadjuk ezeket örömmel. "

" A következő ünnep, az imbolc időpontja február első napja, amikor a hidegben dideregve feltűnnek az első kis hóvirágok. Ez a tél végét jelzi, amikor a hó általában megolvad, a nyomai eltakaríthatók, egyúttal azonban a tavasz beköszöntét is mutatja, amikor világra jönnek az első bárányok. "

" De az imádkozás legalább olyasvalami, ami csendben történik, titokban. "

" A  tél megfigyelése és üzeneteinek meghallgatása viszont azt eredményezi, hogy felismerjük: az okozat aránytalan az okhoz képest; a legparányibb hibák is hatalmas katasztrófákat idézhetnek elő; az élet gyakran iszonytatóan igazságtalan, és ez bizony akkor is így van, ha nekünk nem tetszik. Megtanuljuk, miként lehet nagyobb együttérzéssel szemlélni mások kríziseit, mert azok rendkívül gyakran a mi jövőnk előjelei is. "

" Nem egészen. Lesznek felfelé ívelő szakaszok lejtmenetek. De innentől a történet főhőse már a megoldáson dolgozik. Minden kudarc ellenére is teret nyer. "

" A tél a könyvtárazások időszaka, a könyvespolcsorok tompa csendjéé, a régi papírok és a por szagáé. "

 "Kezdem azt hinni, hogy a boldogtalanság az élet egyszerű velejárója: tiszta és alapvető érzés, amit respektálni kell, bár élvezni nem szükséges. Álmomban sem gondolnék arra, hogy dagonyázzunk a nyomorúságban, vagy hogy ne tegyünk meg mindent az enyhítésére, de úgy vélem, a megakadályozása nem visz előre. Hiszen a boldogtalanságnak is van funkciója: azt közli velünk, hogy valami nem jól megy. Ha nem engedélyezzük magunknak a teljes őszinteséget a saját bánatunkkal kapcsolatban, akkor egy rendkívül fontos, az adaptációt elősegítő jelet hagyunk figyelmen kívül. Olyan korban élünk, amikor szüntelenül azzal a kérelemmel bombáznak minket, hogy legyünk boldogok, csakhogy a depresszió lavináival kell megküzdenünk. Arra biztatnak, hogy hagyjuk figyelmen kívül a jelentéktelen dolgokat, mégis krónikusan szorongunk. Gyakran gondolkodom azon, hogy vajon normális érzések-e ezek, amelyek, ha letagadjuk őket, irgalmatlan méretűre dagadnak. Az élet java bizony szívás. Lesznek pillanatok, amikor királynak érezzük magunkat, és olyanok is, amikor nem tudunk az ágyból felkelni. Mindkettő normális. Mindkettő követel némi távlatot. "

" Néha a gyötrelmekre adott legjobb reakció az őszinteség. Barátokra van szükség, akik összerezzennek a fájdalmadtól, akik elviselik borús kedélyedet, akik hagyják, hogy egy időre gyenge légy, megvárják, míg ismét talpra tudsz állni. Olyan emberekre van szükség, akik hajlandók felfogni, hogy időnként képtelenek vagyunk kitartani. Hogy néha minden darabokra törik. Ha nem rendelkezel ilyen barátokkal, akkor magadnak kell ezeket a feladatokat ellátnod: szükség esetén szünetet kell tartani, és kedvesen bánni önmagaddal. Hogy a saját tempódban találd meg a határozottságot. "

" Vannak periódusok, amikor minden könnyűnek tetszik, máskor meg lehetetlenül nehéznek. Hogy ezt el lehessen viselni, csak arra kell emlékeznünk, hogy a jelenünk egyszer majd múlt lesz, és a jövőnk válik jelenné. Azért tudjuk ezt, mert már korábban is megtörtént. Azok a dolgok, amelyeken átestünk, gyakran újra visszatérnek. Amitől ma szorongunk, egy napon majd a történelem eleme lesz. Valahányszor kibírjuk a ciklust, kicsit könnyebbé válik minden. A legutóbbiból is tanultunk, és ezúttal már akad néhány dolog, amit jobban csinálunk, az agyunk trükköket fejleszt ki, hogy át tudjuk látni a helyzetet. Ez a fejlődés útja. "

" Gyakran egyszerűbbnek tűnik a télben maradni: bebújni a téli álomra kialakított kis üregbe, távol a nap sugaraitól. Csakhogy bátrak vagyunk, és az új világ, amely ragyogó és zöld, ott vár ránk, telis- tele szárnycsapásokkal. És egyébként is, most már van elmondandó evangéliumunk, amelyet kötelesek vagyunk másokkal is megosztani. Mi, akik átteleltünk, megtanultunk bizonyos dolgokat. Ezt a tudást eldaloljuk, akárcsak a madarak. Hogy a hangunk szálljon a szélben. " 

Csoda-csodaszép tavaszi időszakot kívánok, kedves olvasók! 

A könyvet keresd a Partvonal kiadó kínálatában : https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/ut-a-telbe

A kiadónak innen is nagyon köszönöm ezt a könyvet és az élményt ! 

Jó olvasást!  

♥

Ne feledjétek a mottót, nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre

Előző könyvajánlóm: Dani-Atkins-Szeret-nem-szeret

A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.

Remélem még találkozunk, én ugyanis

hamarosan jövök! 

A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 

Minden jog fenntartva

Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2023