bloggeregyetemistaéletstíluskedvenckönyveimkönyvajánlókönyvmolylélektani regényekregényutazzkönyvekkel
Leiner Laura - 40 nyári nap könyvajánló
Sziasztok!
Sokak számára meglepő lehet, miért szerepel ez a Leiner Laura regény a blogomon. Ez lesz ugyanis az első, direkt, különálló bejegyzés az LL könyvekhez. Hamarosan azt is elmondom, miért épp erre esett a választásom, de előtte természetesen mesélek kicsit konkrétan a kötetről, a 40 nyári napról.
Sokak számára meglepő lehet, miért szerepel ez a Leiner Laura regény a blogomon. Ez lesz ugyanis az első, direkt, különálló bejegyzés az LL könyvekhez. Hamarosan azt is elmondom, miért épp erre esett a választásom, de előtte természetesen mesélek kicsit konkrétan a kötetről, a 40 nyári napról.
Őszinte leszek, mint mindig. Az, ahogyan LL mesél, számomra páratlan. Könyveit a kezembe véve, automatikus megnyugvást érzem, tudom, hogy komfortolvasmányhoz nyúlok. Megjelenési sorrendben olvastam a regényeit, példának okáért minden évben alig vártam az új SzJG köteteket. Az a típusú LeinerLaura olvasó vagyok, aki a könyveivel együtt nőtt fel. Ő számomra olyan kardinális író, akinek könyvei közül minden túlzás nélkül kitudnék egyet- egyet emelni a saját meghatározó korszakaimhoz . Túl azon, hogy A Szent Johanna Gimivel nőttem fel és vittem végig az általános sulit, gimit, hiszen az a korosztály voltam, akiknek bizony várniuk kellett 1-1 újabb rész megjelenésére. Emlékszem az akkor még kisebb polcomon milyen nagy becsben voltak tartva a legújabb részek. (Megjegyzem, most is, egy teljes LL részlegem van és valószínűleg lesz is, ha vannak könyvek, amelyekhez extrán ragaszkodom, ezek biztosan. )
A regényei végigkísérik a mai napig az életem minden szakaszát. A könyvmoly énemhez is jelentősen hozzátettek. Ez pedig olyasvalami, ami miatt örökre a kedvenc szerzőim között fogom említeni.
És érezhetően itt jön(ne) a de szó. :D
Én készítettem a regényhez molyos kihívást, így mióta megjelent rengeteg ajánlást és kritikát olvastam róla. Nem túlzás azt mondani, hogy nagyon megosztó kötet lett. Most, hogy elolvastam és ha úgy tetszik rápihentem kicsit az olvasottakra jöttem rá, miért lehet ez.
Nem véletlen voltam ritka kíváncsi erre a történetre. Egy kedves követőm azt írta nekem, hogy nagyon reméli, hogy erről a könyvről készül bő ajánló bejegyzés a blogra. Ez még jobban elgondolkodtatott és akkor eldöntöttem, ha lesz mondanivalóm, bizony lesz, mert itt a helye ennek az egész LL jelenségnek. S lám, itt vagyunk !
Na de egy fülszöveg jöjjön azért:
A tizenkilenc éves Zoé nyári munkát vállal egy állatparkban, ahol a flamingókerttel szemközti pultnál árusít pereceket a látogatóknak. A monoton napok fénypontját eleinte csak a reggeli HÉV-ezés jelenti számára, ahol megtetszenek egymásnak egy vele egy időben utazó, de eltérő megállónál leszálló sráccal. Az idő előrehaladtával azonban Zoé a reggeli utazáson túl egyre több örömét leli az állatparki munkájában is. Zárkózottsága ellenére szép lassan összebarátkozik az állatparki dolgozókkal, különösen Szakóval, aki egyediségével és különleges gondolkodásmódjával tökéletesen kiegészíti az érettségi után megrekedt lányt, és segít tisztán látni önmagát.A felnőtté válás előtt álló két fiatal útjainak kereszteződéséből egy nem mindennapi kapcsolat alakul ki, ami nem csupán végigkíséri, de nagyban meg is határozza Zoé állatparkban töltött negyven nyári napját.
Na de, kimondom : nekem tetszett. Nem volt kiemelkedő, nem lett óriási kedvencem és nem is dobtam el az agyam a fordulatoktól. Mert ki kell mondani, ez nem egy akciódús és lerágom a körmeim az izgalomtól kötetre sikerült. Mégis megéreztem a monotonitásban az bravúrokat és az apró változatosságok okozta pezsgést.
Tudom, mert a nyári gyakorlat alatt nekem is voltak ilyen napjaim. Amikor a sokadik hajnali ötös felkelés után még egy magamtól magamnak ajándék limonádé is óriási dolognak számított egy fárasztó nap után. Átéreztem mennyit tud adni egy jó barát a gyakorlaton, támogató közösség , vagy épp empatikus "felettesek".
Nyilván ez egy nagyon személyes példa volt. A regény alapjában véve az érettségi utáni és egyetem kezdete előtti nyarat öleli fel, amikoris a hirtelen jött milliónyi szabadidővel és a nyugalmi állapotba visszatérő, lecsengő stresszfaktorral sokan nem tudnak mit kezdeni. Hirtelen ott vagy, hogy rád zúdul a semmittevés. Nem vagy már gyerek, hiszen papírod lett arról, hogy érett vagy, ugyanakkor felnőtt sem vagy, hiszen valószínűleg most leszel majd gólya és kezdődik az életednek egy teljesen másik és merőben más szakasza.
"Néha felnőtt, néha gyerek, eléggé végletes."
A 18-19 éves korosztályt célzó kötetnek, még ha kicsit fájó is kimondani, nem én vagyok a célközönsége. Azt hiszem kimondhatom, hogy az érettségire kellő távlatból nézek vissza, a pályaválasztás pedig szintén mögöttem van.
Mégis itt jön Laura zsenialitása. A mai kor tökéletes ismerője és szórakoztató , de ugyanakkor tanulságos visszaadója is, visszhangja is. Bámulatos, hogyan tud haladni és mindig megújulni. Mert az, ami anno megszólította azt a sok ezer fiatalt az Szjg-s korszakban, az már a múltté, hiszen eltelt bő tíz év is azóta. A generáció változik és így kell változni annak is, aki őket akarja megszólítani.
Az egyedüli író, akinek, ha a könyveit olvasom, nem veszem észre, hogy repülnek az oldalak. Belegondolni is hihetetlen, hogy több, mint 600 oldalas volt ez a regény.
Mégis, majdhogynem két nagyobb szakaszban olvastam el. De semmire nem cseréltem volna. Jólesett, bevallom. Kikapcsolt, még szórakoztatott is, visszafogottan ugyan, de jelen volt a Laura humor. Tökéletes mellékszereplőkkel. Zsani és a görényjelmez párosa nemegyszer megelevenedett előttem. Tibi aranyköpései, vagy "köszönteeeem"-i még most is a fülemben visszhangoznak. Igazi nyári regénynek mondanám, ami csak úgy élvezetet nyújt az olvasónak.
A 19 éves Zoé nyári munkájának 40 napját meséli el a Gödöllői képzeletbeli állatkert PerecPont standjánál.
S természetesen lesz egy ÁllatiTúra feliratú pólót viselő srác, Szakó, aki méltán lett a kedvenc szereplőm . " A negyven nyári napból az ötödiken ismertem meg Szakót" mondatra örökké emlékezni fogok. Szerettem kettejük lassan kiforró kapcsolatát, azt, ahogyan lassan egymás munkanapjait színesítették, például a reggeli játékot kitalálták és vezették a sárga jegyzetfüzetbe. Ezekben nyilvánult meg ismét, hogy belül még milyen gyermeki lelkek. Szakó az a szereplő volt, aki hihetetlen, már-már tökéleteshez közelített, volt egy jelenet, melynél végérvényesen is a szívembe zártam (460.oldal ;) ) De alapból is remekül voltak megformálva. Az életkezdési pánik , a nagy események , mint pályaválasztás, pályakezdés, munkák és ezek viszontagságai.
" – Pedig nem vagy antiszociális, nem? – nézett rám Szakó.
– Nem-feleltem mosolyogva. – Csak nehezen oldódom. És lassan. Mint az a pezsgőtabletta, amit meg kell várni, hogy teljesen elfogyjon a pohár alján. Aki ért hozzá, kivárja, hogy magától felolvadjon, aki nem, az agybajt kap tőle, hogy mi
lesz már, és idő előtt megrázza, de ettől nem lesz gyorsabb, csak szétmállva darabjaira hullik – mondtam. "
Tűpontos szemléltetés!
Rendkívül jól visszaadta a fülledt, számomra már elviselhetetlen meleg napok nehézségeit, de örömeit is. A nyári záporok okozta felfrissülést. Nagy hangsúlyt fektet az introvertált , nehezen megnyíló személyiség megismertetésére, arra, hogy az, hogy valaki jól el van egyedül, még nem jelenti azt, hogy magányos is. Biztosan sok fiatalnak lesz mankó és óriási felismerés : jé, én is ilyen vagyok ; ez normális ?! De jó! Montonitásban rejlő stabilitás.
Címszavakban leírható a sztori:
– Perec , Túra , Flamingó, ösvény, reggel , Hőség, sajtburger, HÉV-ezés, párakapu, Gödöllő .
Mégis, ennyi ideje írok már róla. Na ez is mesteri!
" Az élet nem mindig olyan, mint egy vicces Netflix-sorozat vagy egy drámai HBO-széria. Van, hogy olyan, amiből inkább nem készítenek filmet. " De attól még szerethető. Néha kicsit enervált, egysíkúsága adja a biztonságot.
Én nagyon örülök annak, hogy mert egy újabb arcát megmutatni, olyan témát választani, ami nem túl népszerű , s továbbra is ámulok azon, hogy mennyi teljesen különböző történetet írt már az írónő. Mindegyik valami más miatt lesz felejthetetlen , más-más emléket hoz fel bennem. Köszönöm!
Útóirat: fogalmam sincs mi a titka, de minden LL könyvnek jellegzetesen egyedi ILLATA van. Vagy ez a saját könyvőrültségem egy újabb foka. :D
Végezetül! Hogy miért írtam le majdnem minden gondolatomat ilyen bőszen, s döntöttem úgy, hogy itt a helye? Azt maga Laura is megfogalmazza a könyve utolsó oldalai egyikén.
" – Lehet, hogy ez kívülről nem látszott annyira – fűztem hozzá. – Mert nyilván nem egy bulizós, érettségi utáni pörgős nyárról szóló film lenne belőle, hanem inkább… gondolkodtam el. – Hanem inkább az a film, aminek a megnézése után ideges vagy, hogy ebben semmi nem történt, és még egy ilyen unalmas, monoton, értelmetlen valamit… Aztán pár nappal később bumm, beüt, hogy milyen jó hangulata volt, és mennyiszer eszedbe jut csak úgy azóta is, és nem tudod megmondani, hogy mitől, de valamitől végül mégis úgy gondolod, hogy a kedvenced lett – mondtam, Szakó pedig figyelmesen hallgatott. – Tudod – tettem hozzá. – Mint azok a keserédes filmek, amik csak úgy az életről szólnak, bemutatva egy rövid, elsőre talán eseménytelennek tűnő szakaszt a szereplő életéből, amiről aztán kiderül, hogy mégis fontos része a fejlődésének, a személyiségének, és legfőképpen a továbblépésének – mondtam. – De lényegében ezenkívül nem sok történik benne. "
Minden hibája, olykor egyhangúsága ellenére, meghatározó élmény volt.
Ajánlom szeretettel !
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5**
Borító: 5/5* - jujj, imádom ezt a színvilágot
Karakterek: 5/5**
Borító: 5/5* - jujj, imádom ezt a színvilágot
Cím: 5/ 5
Stílus: 5/5** - mint mindig
Stílus: 5/5** - mint mindig
Szórakoztatás: 5/5** - meglepően
Vége: 5/5***
Kiadás: 2023 , Carta Teen
Oldalszám: 608
Kiadás: 2023 , Carta Teen
Oldalszám: 608
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
" – Na és hogy vagy? – érdeklődött, amikor kiléptem a pult mögül, és csípőre téve a kezem kicsit kinyújtóztam.
– Leszakad a derekam – ismertem be, amire Melinda őszintén elcsodálkozott.
– Tizenkilenc évesen? – kérdezte hitetlenül.
– A tizenkilenc az új hetven – feleltem, amire elnevette magát, miközben elindultunk a kijárat felé. "
" Vannak történetek, amik az előtt véget érnek, hogy igazából elkezdődtek volna. "
" Alsós általános iskolások. Csak a kaját kell megvonni tőlük, és máris kisangyalokká válnak. "
" – A jelenben bizonytalanok, a múltban élnek, a jövőtől félnek – gondolkodtam hangosan. "
" A HÉV-megállóhoz indulva bedugtam a fülhallgatómat fülembe, és kerestem egy lejátszási listát a hazaútra, aztán amíg a vonatra vártam a délutáni napsütésben, csak úgy találomra megnéztem a közösségiket. Az Instán mindenki pózolva nyaralt, a Tik Tokon mindenki viccesen nyaralt, a Facebookon meg, amit nem is tudom, miért néztem meg, mindenki megosztott valamit. A volt tanáraim szokás szerint politikai tartalmat, a volt osztálytársaim felugró emlékeket, anyu pedig egy kvízeredményt, hogy húszból húszat eltalált ebből a 90-es évek zenekvízből, ami alapján mesternek tekinthető. A Szakóval történő beszélgetést visszaidézve Ösztönösen elmosolyodtam, aztán lájkoltam a posztot, mert nem volt rajta egyetlen reakció sem, és a telefont elrakva felszálltam az érkező HÉV-re, ahol lerogyva az ülésre fáradtan hajtottam hátra a fejem."
" – Semmi gond, csak a medve – legyintett úgy, mintha ez normális lenne. "
" – Rájöttem, hogy túl sok mindenben vagyok bizonytalan, túl keveset éltem, és túlságosan agyonnyom a sok elvárás, ezért most mindent felrúgva lelépek egy időre, és eltűnök egy kicsit – közöltem Szakóra nézve, aki kissé összehúzva a szemét hallgatott, aztán hozzátettem: – Ez lenne a válaszom, ha egy bonyolult lányról szóló Netflix-filmben lennék, de mivel nem vagyok, most csak arról van szó, hogy eladtam az összes perecet, ami miatt előbb hazamehetek és indulhatunk az étterembe, ahol, ha minden jól megy, és felvettek, akkor a pincér kihozza az előre megrendelt csillagszórós tortámat vontam meg a vállamat mosolyogva, Szakó pedig szórakozottan elnevette magát. "
" Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki, aki biztos magában, megjátssza, hogy nem. Borzasztóan ellenszenves viselkedés, mindig is kivoltam tőle. "
" – Na ez az! – bólogattam. – Pont erre gondoltam! Vagyis nem pont erre, de ilyesmire – javítottam ki magam –, amikor azt mondtam, mindig meglep, hogy tizenkilenc-húsz évesen mennyiféle út van, és milyen nagy a szakadék az érettségi szintek között. Amit te is mondasz. Egykorúak, de az egyik már felnőtt, a másik még gyerek. Az egyik régóta tudja, mit akar, a másik úgy néz ki, mint aki sosem fogja tudni. Az egyik készen áll az életre, a másik sikítva menekül mindenfajta felelősség elől. Vagy mint a példád. Az egyik ott tart, hogy férjhez megy, a másik viszont jelenleg csak a kedvenc számát akarja elböfögni TikTokon… – ráztam meg a fejem. "
" – Én is – helyeseltem. – Ártalmatlanok, meg tudom, hogy nincs benne semmi rossz, csak mégis annyira kínos, mert nincs rá jó reakció, mindenféleképpen hülyén érzed magad tőle. Hiszen tudod, hogy az egésznek nincs is értelme, de mivel nem akarod megsérteni a másikat, csak nevetgélsz a beszóláson, és várod, hogy vége legyen a kellemetlen pillanatnak.
– Mint amikor valaki nem hízékony alkat, és azt kérdezik tőle, hogy nem cserélne-e velük – bólintott.
– Az, az! – helyeseltem, mert Szakó rögtön értette, hogy miről beszélek. – Felesleges megjegyzés, amit az egyik fél mindig jópofának tart, a másik meg sosem tudja rendesen lereagálni – magyaráztam. "
" És ha ezt a monológot pszichológusként majd sok olyan gyereknek mondod el, akiket agyonnyomnak a szülei elvárásai, akkor ezerszer többet tettél a világért, mintha bármi összejött volna abból, amivel próbálkoztál – mondta. – És ezt halálosan komolyan gondolom. "
" Kicsit későbbnek éreztem ugyanazt az időpontot, kicsit máshogy sütött ugyanaz a délutáni nap, és kicsit megváltozott az ereje, nem úgy volt meleg, mint nyár derekán. Érezhetően benne volt a levegőben, hogy fordult a nyár, és már kevesebb van belőle előre, mint hátra. "
" – De vannak utazások, amikre egyedül kell menni – mondta ki egyszerűen, én pedig ezt hallva helyeslően bólintottam, tudva, hogy mit jelent neki az úti cél. "
" – Hát, mindig ez van – ingattam a fejem tanácstalanul. – Ha nem vigyorgok, mint egy hülye, és nem beszélek megállás nélkül feleslegesen, akkor csak úgy vagyok, amit nem tudnak hova rakni az emberek, ezért azt hiszik, van valami bajom, és elkezdődik a soha véget nem érő „minden rendben?", „mi a baj?”, „jól érzed magad?" kérdésáradat, amire mindig ugyanaz a válaszom, hogy „persze, nincs semmi baj, abszolút jól vagyok". Magamban meg mindig hozzáteszem, hogy ilyen a fejem, ez a természetes arckifejezésem – sóhajtottam, mire Szakó elröhögte magát. – Erre viszont senki nem szokott gondolni, hanem inkább azt hiszik, más áll a háttérben, és mániákusan ki akarják deríteni, hogy mi a bajom, sőt sokszor egyenesen fel akarnak vidítani, ami szörnyen fárasztó mindkét félnek, nekik ugyanannyira, mint nekem, úgyhogy inkább mosolygok, azt könnyebben lereagálják, és tudják hová tenni – fejeztem be. "
" – Készen állsz? – kérdeztem mosolyogva.
– Az augusztus huszadikára? – kérdezett vissza.
– Az utolsó nyári napra – pontosítottam.
– Utolsó nyári nap? – húzta össze a szemét.
– Igen. Köztudott, hogy augusztus huszadika után szeptember elseje jön – feleltem.
– És mi van a maradék tizenegy nappal?
– Az már az átvezetés az őszbe – vontam meg a vállam. "
" De ettől még érezheted, amit érzel, és bepánikolhatsz attól, hogy többé már nem annyira egyszerű az élet, hogy ebből a kupacból veszel két tollat meg öt füzetet – mutatott a képzeletbeli tanszerpolc felé. – Mert ennyire egyszerű már tényleg nem lesz soha – mondta tapasztalatból, két évvel előttem járva. – Viszont lesz másmilyen -vonta meg a vállát. – Néha jobb, néha rosszabb, néha könnyebb, néha nehezebb szólt, aztán átgondolva korrigált. – Na jó, sokszor nehezebb javította ki, mire helyeslőn nevetve bólintottam. De ez ilyen. Jön, ha kéred, ha nem. Miután felnőttünk, ez a dolgok rendje – tárta szét a karját, én pedig néma egyetértéssel adtam igazat neki, majd némi hatásszünet után hálásan néztem Szakó szemébe. "
" A nyári munkák ilyenek. Csak egy rövid állomás, aztán mindenki megy tovább a saját útján mondtam feladva a pénztárgépet. "
" Azt mondják, minden érettségi utáni nyárnak megvan a maga története. Az enyémnek is megvolt. Azonban ha megkérdezik, nem a klasszikus értelemben telt. Nem tudom azt mondani, hogy voltam egyszer is szórakozni. Vagy elmentem volna moziba. Buliztam reggelig egy fesztiválon. Láttam egy jó koncertet. Vagy randiztam valakivel… Nem. Nekem mást tartogatott az a nyár, és ezek helyett sokkal inkább szólt flamingókról és oda-vissza vonatozásról és perecekről és túráról és útkeresésről és véget nem érő beszélgetésekről és önmagam megismeréséről és a kapunyitási majréról és a jövőképem kialakulásáról, mindez pedig abban a negyven napban történt, amikor az érettségi után egy állatparkban kaptam munkát. Ennek a történetét mesélem most el – fejeztem be. – Éééés vágással a totálképes, felülnézetből mutatott park átvált a reggeli HÉV-ezésre, betétdallal – mondtam "
" Az a szomorú, hogy vége" -
De újrakezdjük majd, mindenképp!
Jó olvasást!
♥
Ne feledjétek a mottót, nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre
Előző bejegyzésem és egyben könyvajánlóm : Lontai-Léna-Magányos-cédrus-könyvajánló
( A bejegyzés nem szponzorált. )
Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.
Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök! 
A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges.
Minden jog fenntartva
2017-2023
Copyrigth,© Kutasi Edina
0 megjegyzés