dontforgettosmileandread: április 2025

Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek benneteket újra itt, a dontforgettosmileandread blogon!

Agatha Christie az örök kedvenc írónőim egyike, a krimik királynőjének könyvei hosszú évek óta velem tartanak a könyvmoly életemben. Két éve nagy lépés történt, ugyanis azt mondhatom, hogy mára már az összes regényének , novellájának, kötetének minimum egy (van, amiből több kiadásom is van :D) példányát a könyvtáramban tudhatom. Vannak ritkább és kevésbé beszerezhetetlen, sokkal ismertebb kiadások is, de egytől egyig mindegyik külön öröm, hogy a polcomon tudhatom. Éppen ezért szántam rá magam nemrég, hogy a teljes életművet sorrendben kezdem el olvasni és nem úgy, ahogy eddig tettem, csupán borító és tartalom alapján. 2024 második félévében 5 kötetet olvastam a neve alatt, 4 önálló, saját nevén publikált regényt, valamint egy álnéven írt kötetet. Az előző féléves összegző poszt sikerére alapozva, jöjjön a következő blogbejegyzés a témában.

Mindezek előtt viszont egy visszatérő kérdést szeretnék megválaszolni!

Melyik regénnyel érdemes kezdeni az olvasást a krimi királynőtől? Milyen AC regényt olvasson valaki először?

Nehéz és egyszerre könnyű kérdés is ez. Elsőre azt mondanám, amire kíváncsi vagy, amire fülszöveg alapján azt mondod: na ez! De én inkább azt szoktam mondani, érdemes egy novellás kötetével kezdeni, hiszen az elmúlt években egy gyönyörű válogatás jelent meg. Minden évszakra jut belőle! Mutatom!

Ebben a legtöbb nyomozójával találkozni, az utánozhatatlan stílus pedig átjön a lapokról.

Ugyanakkor nem tudom nem megemlíteni az Írónő saját, személyes kedvenceit!

Én egyébként az ikonikus Tíz kicsi néger (aminek azóta már szintén legalább 3 új címe van, de a történet ugyanaz) regényével kezdtem, majd utána N vagy M, Sors-rejtekajtó és így tovább...

Három éve viszont sorban olvasom az életművet, s mellé néha becsempészek novellás köteteket, vagy egyéb extra olvasmányokat.

Nézzük is akkor a múlt év második felének AC olvasmányait !

A Sittaford-rejtély

Értékelésem:

Hűha! Agatha Christie írt egy olyan könyvet, ami már inkább a horror műfaján táncikál?

Vagy jó időben talált meg ez a regény, vagy ez tényleg minden kétséget kizáróan egy remek olvasmány. Nos, nekem legalábbis biztosan. Alig egy nap alatt olvastam el, rövid terjedelmű regény, kiváló választás, ha már unod a meleg forró napokat. (Szerkesztés: nyáron olvastam :D).
Haladva az életmű nyomán tehát A Sittaford-rejtély következett, amiről meg kell mondjam, szerintem nem hallottam még senkitől. Elolvasva a fülszöveget viszont kellően kíváncsi lettem , meg amúgy is.
Kemény tél jár Angliában. A lapokon olyan táj elevenedik meg előttünk, mint amit legszebb karácsonyi képeslapok és ódivatú melodrámák festenek. Napok óta szüntelenül havazik, de Burnaby őrnagy mégis útra kel a közeli Sittaford House meghívásából. A hóeséstől elzárt prominens házban Mrs. Willett és vendégei a szokásos teázgatás után merész ötlettel akarják megpecsételni a kísérteties estét.
A nyomasztó téli estén asztaltáncoltatásra adják a fejüket. „Csak akkor van remény, ha csendben vagyunk.” Mire a bútor hintázni kezd. A kezdeti játéknak tűnő trükk viszont hamar komolyra fordul: a szellemek azt suttogják, Trevelyan kapitányt megölték. Tréfa ? Elég hamar kiderül, hogy nem, az asztal tökéletesen betűzött és tájékoztatott.
Az ügy viszont bonyolultabb, mint elsőre tűnik. Dartmoor kicsi hely, ki akarna ártani a nagy tekintélyben álló, magányosan éldegélő úrnak? Igaz, mondjuk a nőket ki nem állhatta… No meg gazdagabb is volt, mint a vidéken bárki. A végrendelete sem épp a legegyszerűbb. Nem ártott volna azt is megüzenni, ki tette, mert akkor a rendőrségnek is egyszerűbb dolga lenne és az újságírók is jobb cikket hozhattak volna le. Így viszont még senki sem lehet elégedett. Még.
Ki mérhette a végzetes csapást szegény kapitányra, s legfőképpen , miért?
Rablógyilkosság? Előre megfontolt aljas indokból elkövetett tett? Természetfeletti esemény ?
„ – Ismered azt a kellemetlen érzést, amit akkor érez az ember, ha valaki nézi őt? Én most úgy érzem, mintha valakinek a tekintete égetné a hátamat.”

A kötet érdekessége, hogy egyik jól ismert nyomozó sem tűnik fel, teljesen önálló kötet, de a megszokott, lenyűgöző kivitelezés. A rendőrség által meggyanúsított személy menyasszonya ugyanis sziklaszilárdan hisz vőlegénye ártatlanságában, és egy újságíróval együttműködve azon dolgozik, hogy tisztázza őt a vád alól. Nincs Poirot, nincs Miss Marple, de van helyette egy Emily, aki egy okos, karakán és elszánt női karakter. Emily nyomozása mellett természetesen a rendőrség is teszi a dolgát, s próbálják kinyomozni ezt a rejtélyt, miközben igyekeznek arról sem megfeledkezni, hogy mindez egy szeánsszal indult.

Klasszikus Christie – zárt hely, mindenki gyanús, majd a végén jön a fordulat és összeállnak az apró jelenetek.
És a végén, amikor kiderül minden, azon tűnődsz, miért nem gondoltál erre a forgatókönyvre korábban. Nem ez a legismertebb regénye – nem is a legjobb - , de ajánlom.
Mindeközben hava ssziklacsúcsok, az egész táj is megvadul. Megvan a varázsa a környezetnek is.

Pontozás: 5/5

Egy idézet:

" – Ismered azt a kellemetlen érzést, amit akkor érez az ember, ha valaki nézi őt? Én most úgy érzem, mintha valakinek a tekintete égetné a hátamat."

Ház a sziklán (Hercule Poirot 7.) (Arthur Hastings 5.)

Értékelésem:

De szeretem, amikor Hastings a narrátor. *-* Fantasztikus humora van, nem beszélve Poirot szarkazmusáról és profizmusáról, ami itt is megmutatkozott. Ez egy tökéletes nyaralós krimi. Anglia déli részén járunk, a Fürdőhelyek királynőjén, ami erősen emlékeztet a Riviérára. Kedvenc párosunk nyaralni készül ( imádtam, hogy a Titokzatos kék vonat , az egyik előző nyomozásuk említést kapott, még egy löket, hogy folytassam a sorban olvasást ), hiszen „ az embernek szüksége van bizonyos mértékű szórakozásra”. A szálloda elbűvölő, pálmafák, csodálatos kert, tele élettel. Az időjárásra sem lehet panasz. Minden adott egy tökéletes nyaraláshoz. Mígnem össze nem találkoznak Nick Buckleyval, aki három nap alatt háromszor menekült már meg a hirtelen haláltól. Ő ezt puszta véletlennek tartja, Poirot szürke kis agysejtjei azonban mást súgnak. Mégsem lesz ez egy felhőtlen pihenés. Fenyegető veszély közeleg.
De ki akarná megölni ezt a hölgyet?
Nem ifjú örökösnő, nincsenek milliói, jóformán haragosa sem.
„ Mert valaki mindig tud mindenről. Ha nem tudják, sejtik. ”

A rejtély a kedvencem, jól félre lettem vezetve. Fordulatos, okos, zseniális. Kicsit sajnálom, hogy ők bármerre nyaralnak, soha nem maradnak munka nélkül. De mint rajongó, azért örülök neki, mert ilyen remek regények születnek. :D

Boldog meglepődés volt a végén, természetesen nem találtam ki a fordulatokat.
További két fordításban és kiadásban is a polcomon van, így biztosan fogom még olvasni.
Szeretettel ajánlom!!

Pontozás: 5/5

Egy idézet:

„ – Poirot – mondtam –, gondolkodtam.
– Csodálatra méltó időtöltés, barátom. Folytassa! ”

„ A titoktartás olyan művészet, amelyhez sok hazugság pompás előadása szükségeltetik, valamint tehetség a komédiázáshoz és ennek élvezete. ”

Az óriás kenyere (Mary Westmacott álnéven)

Értékelésem:

Ez a finom rajzolatú, lélektani regény elkaluzolt a 20.századi Angliába, a romantika, a zene és a lélek ereje által.

Nagyon hosszú időbe telt, mire elolvastam, jól megízlelve minden fejezetet. Talán túlságosan el is húztam, a felénél majdnem félbehagyva. De átbillentem a nehézségeken és végül befejeztem.
Értelemszerűen más ez a kötet, mint az írónő krimijei ( nem is az első álnéven írt olvasatom, így ezt tudtam ) , mégis érezhetőek benne a rá jellemző karakterisztikus jegyek.

A kötet főszereplője Vernon, egy érzékeny és zseniális zenész. Őt és életének fő kísérőit követhetjük végig. Tehetségéért nagy árat fizet, sem családi, sem magánéleti helyzete nem alakul egyszerűen.
A történet sokkal inkább Vernon személyes küzdelméről szól, amit mind a tehetségével (a zenére találás sem volt egyszerű) , mind a hétköznapok nehézségeivel vív meg. A könyv mélyen belemegy az áldozatvállalás, kudarcok, az abból való felállás okozta belső lelki folyamatokba, közben pedig önmaga megismerésébe egyaránt. Kiváló karakterábrázolás és cselekményvezetés. A karakterek valódiak, könnyen felfedezhetőek benne életrajzi ihletésű elemek is, jó kérdést vet fel, fikció-e a fikció. A befejezés teszi igazán hitelessé.

Mivel a könyv az első világháború előtt és alatt játszódik, valamint a két háború között íródott, remek betekintést nyújt az akkori időszak történéseibe: korrajz a háborúról, a nők helyzetéről, a férfi és nő helyzetének változásáról.
Stílusa gördülékeny, megnyerő, időnként humorral és drámával tarkítva.

Pontozás: 5/4

Egy idézet:

" Azt mondta, hogy ne fussak el a dolgok elől, mielőtt jól szemügyre nem vettem őket. És ma éppen ez történt velem. Ma nem szaladhattam el, ma szembe kellett néznem vele, és kiderült, hogy…. Joe, kiderült, hogy a zene a legcsodálatosabb dolog a világon."

Lord Edgware rejtélyes halála (Hercule Poirot 8.) (Arthur Hastings 6.)

Értékelésem:

Egy újabb csemege Agatha Christie tollából. Lord Edgware rejtélyes halála regény parádés volt, különleges helyet foglal el ezentúl a kedvenceim listáján.
De a történet nem itt kezdődik. „ Az egész egy londoni színházi estén kezdődött, a múlt év júniusában.”
Amikor megtörténik a gyilkosság Poirot barátja, Hastings segítségével nyomozni kezd, kiknek lehetett oka arra, hogy a Lordot eltegye láb alól.
Rajtuk múlik, hogy megtalálják-e az igazi gyilkost. Rengeteg a vakvágány, sok a történés. Csakhogy nem sokkal később, újabb dolgok kavarják fel az állóvizet, s többen is átkerülnek a másvilágra.
Mindezek a váratlan fordulatok még magát Poirot is megzavarják! Egészen elképesztő volt azt hallani tőle, hogy Tévedtem, mon ami! Különös viselkedés. „ Igazság szerint, Hastings, magam sem tudom. ”

A tény az, hogy Lord Edgware meghal, ez pedig már a címből is kiderül. No de, miért! Ez az igazi kérdés. A Lord furcsa alak volt, valószínűleg jócskán voltak ellenségei.

Hercule Poirot – mindenki kedvenc belgája – különleges felkérést kap. Arra kéri őt Lady Edgware, hogy segítsen a férjével kapcsolatos problémája megoldásában. A nő mindenáron el akar válni tőle és ehhez kér kétségbeesett, de nyomatékos segítséget.

„ De tisztában van vele barátom, micsoda sötét rejtély mindegyikünk, a szenvedélyek, vágyak, ösztönök milyen bonyolult szövevénye? ”

Megint mindenkire gyanakodtam, csak azt zártam ki nyilvánvalóan és egyből, akinek a leggyanúsabbnak kellett volna lennie, pedig legbelül éreztem, hogy valami nem stimmel körülötte.
„ A magabiztos tanú mindig gyanús, barátom.”

Ez hatalmas felismerés volt a végén!!

S hadd jegyezzem meg, amikor Hastings kapitány mesél, az mindig valami extrán fenomenális élmény. ( A legjobb talán az, hogy a legtöbbször ő is teljesen sötétben tapogatózik a mester mellett, mint az olvasó…:D)

„ Hátborzongató, de a maga nemében tökéletes.” " A gyilkos úgy hitte, minden óvaintézkedést megtett, s lám, az ártatlanság túljárt az eszén. A halott tehát beszél. Igen, a halott is megszólal néha." ;)

Christie-nek pedig hihetetlen tehetsége van ahhoz, hogy igazi személyiséget leheljen a karaktereibe. Jellegzetes és mindig érdekes. Szűnni nem akaró rajongással vagyok a művei, tehetsége iránt.

A mögöttük húzódó cselekményszál pedig libabőrös. Ne hagyd ki ezt a regényt!
Abszolút klasszikus AC – finom, ízléses, szövevényes, találékony és első osztályú.
Nagyszerű rejtély, nagyon ajánlom! Legyen ez egy klasszikus választás minden krimi kedvelőnek.

Pontozás: 5/5

Egy idézet:

" A világ gyorsan felejt. "

Gyilkosság az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.)

Értékelésem:

A krimik királynőjének egyik legkedveltebb, legismertebb regénye, ami által újabb lebilincselő történet került a kezembe; az ő világába mindig öröm újra ellátogatni, s ha még Hercule Poirot kis szürke agysejtjeire is támaszkodhatunk, akkor a hóviharban rekedt luxusvonat rejtélye sem okozhat csalódást, csak felejthetetlen élményt.

Pontozás: 5/5☆

Egy idézet:

" – Sokat beszélgettek?
– Nem, uram. Szívesebben olvasok. "

Agatha Christie-t ajánlani sosem egyszerű egyébként, így viszonylag ritkán is teszem annak ellenére, hogy mennyit olvasok tőle.

De ezt a féléves időközönkénti összegzést megpróbálom tartani, mert hatványozottan megérdemli, hogy szó essen róla!

Remélem meghoztam a kedveteket egy jó kis krimihez tőle !

Jó olvasást!

♥

Ne feledjétek a mottót , nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre

Előző bejegyzésem : Sienna-Cole-Az-ígéret-rabjai (Ígéret sorozat 4.) könyvajánló

2024 első féléves AC összegző : ide kattintva érhető el.

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.

Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :

Instagram: ktssyedina

Facebook : ktssyedina

Moly.hu : dontforgettosmileandread

Pinterest : ktssyedina

Threads : ktssyedina

Remélem még találkozunk, én ugyanis

hamarosan jövök!

A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges.

Minden jog fenntartva

2017-2025

No comments

dontforgettosmileandread

A Sittaford-rejtély

Ház a sziklán (Hercule Poirot 7.) (Arthur Hastings 5.)

Az óriás kenyere (Mary Westmacott álnéven)

Lord Edgware rejtélyes halála (Hercule Poirot 8.) (Arthur Hastings 6.)

Gyilkosság az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.)

Magamról

Ahol még megtalálsz

Kategóriák

Látogatók

Legutóbbi bejegyzések

Visszatekintés- blogarchívum

dontforgettosmileandread

A ​Sittaford-rejtély

Ház ​a sziklán (Hercule Poirot 7.) (Arthur Hastings 5.)

Az ​óriás kenyere (Mary Westmacott álnéven)

Lord ​Edgware rejtélyes halála (Hercule Poirot 8.) (Arthur Hastings 6.)

Gyilkosság ​az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.)

Magamról

Ahol még megtalálsz

Kategóriák

Látogatók

Legutóbbi bejegyzések

Visszatekintés- blogarchívum

Ezt a könyvet olvasom jelenleg:

A Sittaford-rejtély

Ház a sziklán (Hercule Poirot 7.) (Arthur Hastings 5.)

Az óriás kenyere (Mary Westmacott álnéven)

Lord Edgware rejtélyes halála (Hercule Poirot 8.) (Arthur Hastings 6.)

Gyilkosság az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.)