Sziasztok!
Szeretettel köszöntelek benneteket újra itt, a dontforgettosmileandread blogon!
Agatha Christie az örök kedvenc írónőim egyike, a krimik királynőjének könyvei hosszú évek óta velem tartanak a könyvmoly életemben. Két éve nagy lépés történt, ugyanis azt mondhatom, hogy mára már az összes regényének , novellájának, kötetének minimum egy (van, amiből több kiadásom is van :D) példányát a könyvtáramban tudhatom. Vannak ritkább és kevésbé beszerezhetetlen, sokkal ismertebb kiadások is, de egytől egyig mindegyik külön öröm, hogy a polcomon tudhatom. Éppen ezért szántam rá magam nemrég, hogy a teljes életművet sorrendben kezdem el olvasni és nem úgy, ahogy eddig tettem, csupán borító és tartalom alapján. 2025 első félévében 6 kötetet olvastam a neve alatt (nagyjából minden hónapra mindig jut egy kötete), saját nevén publikált regényeket, valamint 1 álnéven írt kötetet. Az előző éves összegző poszt sikerére alapozva, jöjjön a következő blogbejegyzés a témában.
Mindezek előtt viszont egy visszatérő kérdést szeretnék megválaszolni!
Melyik regénnyel érdemes kezdeni az olvasást a krimi királynőtől? Milyen AC regényt olvasson valaki először?
Nehéz és egyszerre könnyű kérdés is ez. Elsőre azt mondanám, amire kíváncsi vagy, amire fülszöveg alapján azt mondod: na ez! De én inkább azt szoktam mondani, érdemes egy novellás kötetével kezdeni, hiszen az elmúlt években egy gyönyörű válogatás jelent meg. Minden évszakra jut belőle! Mutatom!
Ebben a legtöbb nyomozójával találkozni, az utánozhatatlan stílus pedig átjön a lapokról.
Ugyanakkor nem tudom nem megemlíteni az Írónő saját, személyes kedvenceit!
Én egyébként az ikonikus Tíz kicsi néger (aminek azóta már szintén legalább 3 új címe van, de a történet ugyanaz) regényével kezdtem, majd utána N vagy M, Sors-rejtekajtó és így tovább...
Nemrég óta viszont sorban olvasom az életművet, s mellé néha becsempészek novellás köteteket, vagy egyéb extra olvasmányokat.
Nézzük is akkor az idei első felének AC olvasmányait !
Miért nem szóltak Evansnak?
Értékelésem:
Egy újabb remek Agatha Christie kötet , zseniális, furfangos krimi, bár lehet, hogy nem a legjobb kötete, határozottan tudom ajánlani, a szórakozás garantált.
Pontozás: 5/3
Egy idézet:
Egy idézet:
– […] Igazán dühítő… micsoda bajokba keverhetik az embert a szavak.
Tragédia három felvonásban (Hercule Poirot 11.)
Értékelésem:
Rendkívül egyedi koncepciót kapott ez az AC regény: színházi világot idéző dramaturgia, mely a történetet három felvonásban tárja elénk. A gyanú, A bizonyosság és A felfedés. Ezen belül természetesen hosszabb – rövidebb fejezeteket is találunk, de a megszokott AC bravúrokból nincs hiány, így a regény extrém gyorsasággal olvasható.
Sir Charles Cartwright bármennyire is szereti a színészkedést, hivatásától, a színpadtól két éve visszavonult, mondván egyszerű, falusi életet kar élni, távol a világtól. Meg is építette gyönyörű „Varjúfészek” házát, mely mindennek mondható, csak épp falusi viskónak nem, a maga három fürdőszobás, mindennel felszerelt legmodernebb berendezési tárgyaival már-már festői, villa hangulatát idézi.
A tengerparti ház hamarosan megtelik élettel, a tulajdonos ugyanis vendégeket vár. Tizenhárom vendég érkezik vacsorára, s bár a ház komornája figyelmeztette, hogy eme szám rossz ómen, Charles mit sem törődött a babonákkal. A vacsorára hivatalos maga Poirot is, s egy bizonyos: az események utolérik az embert. Hercule Poirot-nak nem kell keresnie a bűntényt, maga a bűneset éri utol őt.
Az elegáns vacsorán a díszes társaság meghökkentő tragédia szemtanúja lesz. Egy látszólag ártalmatlan koktél elfogyasztása után az egyik vendég, Babbington tiszteletes váratlanul holtan esik össze. Véletlen baleset vagy gondosan kitervelt gyilkosság? Mégis kinek lehet útjában épp az ártatlan pap?
Amikor újabb hasonló haláleset történik, világossá válik, hogy a háttérben sötét szándékok lakoznak.
Ezúttal Mr Satterthwaite lesz segítségére Poirotnak, aki magához szokatlan módon, egész visszavonultan, csendesen nyomoz ebben a kötetben, inkább a háttérben szerepel. De természetesen a végén a zseniális belga detektív lesz az, aki zseniális logikájával és különleges emberismeretével göngyölíti fel az ügyet. A felvonások során színészi álarcok, megtévesztő cselek és mesteri manipulációk tárulnak fel.
Minden fejezet újabb csavart tartogat.
A Tragédia három felvonásban egy igazi pszichológiai krimi, amely nemcsak a gyilkosságok megoldására, hanem az emberi lélek mélységeire is fókuszál.
Ki a gyilkos, és mi az indítéka?
AC ezen műve is garantáltan az utolsó oldalig fenntartja a feszültséget és egyetlen olvasót sem hagy csalódottan a végén.
Klasszikus zárt helyszínes detektívtörténet, ami bővelkedik váratlan fordulatokban és visszarepít az elegáns, angolos krimik világába.
Pontozás: 5/4,5
Egy idézet:
Egy idézet:
– Kedves barátom, óvakodjon a naptól, amikor az álmai beteljesülnek.
Mary Westmacott álnéven : Befejezetlen portré
Értékelésem:
Őszintén szólva nem sejtettem, hogy egy újabb Mary Westmacott álnéven írt Agatha Christie regény ilyen remek élmény lesz. S mégis.
A történet főszereplője, Celia az öngyilkosság szélén áll, elhatalmasodott rajta a sötét kétségbeesés, s az egyetlen megoldást, kimenetelt bánatából életének véget vetésében látja.
Az elhatározással nagyjából egyidőben egy éjszaka találkozik egy idegennel, Larrabyvel. Az idegen festő bár nem ismeri a hölgyet, semmit nem tud róla, ennek ellenére késztetést érez rá, hogy megakadályozza tettét. Arra kéri, adjon esélyt az időnek.
Beszélgetni kezdenek, mely során megismerjük Celia élettörténetének minden mozzanatát, felfedi miértjeit, útkeresését.
Agatha Christie lélektani regényei mindig más hangvételűek, mint krimijei, mégis úgy érzem, meg kell becsülni őket, mert bár sokkal lassabban kibontakozó, lassan is folyó, már-már szépirodalom kategóriába sorolhatóak, rengeteg tanulság vonható le belőlük. Itt nem kevesebbel állunk szemben, mint magával az élettel. Amiben megélünk, élünk, tapasztalunk, tanulunk, kudarcot vallunk, összetörünk, felállunk, de néha csak túlélünk.
Nem mellesleg, kellemes élményt nyújtanak, a búskomor hangvétel ellenére is.
Az írónő életét ismerőknek meglepően őszinte, személyes ihletésű történetek ismerhetőek fel benne, amiből arra következtethetünk, hogy Christie saját veszteségeit, érzelmi nehézségeit dolgozta fel Celia karakterében.
Nagyszerű betekintés az emberi viselkedésbe a korabeli társadalmi élet függvényében. A leginkább megdöbbentő mindemellett a gyermekkori elképzelt álomvilág és a valóság kontrasztja.
Egy igazi lélektani dráma, amely egy nő élettörténetén keresztül visz végig és mutatja be a szerelem, veszteség és önismeret témáit. Nem kímélve a magány és depresszió témáit sem. A felszín alatt mindvégig ott lappang a bizonytalanság és az önmarcangolás. A szakadék szélén állva a kérdés az, képes lesz-e újrakezdeni, vagy végleg elveszíti önmagát és feladja életét. Ebben lesz segítségére egy jó hallgatótárs, Larraby, aki talán segíthet megbírkózni a múlttal, feltéve, ha Celia is úgy akarja és maradt még ideje a talpraállásra. Belső világának megismerése egyszerre lebilincselő, érzéki, mégis mellbevágó és felkavaróan őszinte.
Szépen megírt kötet, melyben nemcsak a karakterekben és a cselekményben, hanem a történetvezetésben is megtalálhatóak a hamisíthatatlan AC jegyek. Érzelmekkel teli, elgondolkodtató regény, ami mély emberi kérdéseket feszeget.
Christie egy legenda. S ez a címbéli párhuzam, ami a végén értelmet nyer, nem lehet nem öt csillagot adni …
Nagy élmény volt, talán az eddigi legnagyobb a lélektani kötetei közül.
„ Az ember először fiatal, aztán fokozatosan megöregszik; melyik az a pillanat, amikor leginkább önmaga? ”
„ Ha valaki szereti a másikat, a fogyatékosságait is szereti. Megbírálhatja értük, de nem haraggal, hanem gyöngéden. ”
Pontozás: 5/5
Egy idézet:
Egy idézet:
„ A nehézségek leküzdésének legjobb módja, ha a szemükbe nevetünk. ”
Halál a felhők fölött (Hercule Poirot 12.)
Értékelésem:
Egy Párizsból Londonba tartó repülőjáraton a dúsgazdag utas, Madame Giselle holtan esik össze… és senki sem látott semmit. Pedig a gépen utazott a világ legjobb detektíve is, de mivel nem szereti a repülést, igyekszik mindig bebugyolálva átvészelni a hosszabb utakat. Micsoda merészség ez a gyilkostól ! A legnagyobb nyomozó az egész utazást átalussza…
Hamar kiderül azonban, hogy ez nem természetes halál volt. Van ugyanis a gépen valaki, aki nem hisz a véletlenekben: Hercule Poirot. „Ön jó érzékkel mindig a legváratlanabb helyeken tűnik fel, monsieur Poirot.”
Jó kis olvasmány volt, de nem lett a kedvencem. Eltartott egy darabig, mire megjegyeztem ki – kicsoda a szereplőgárdában. Természetesen nem tudtam megjósolni a végét, ami mindig jó, ha rejtélyekről van szó.
Agatha Christie ebben a regényben is jól bánik a megtévesztéssel, az apró részletekkel és a szereplők közti dinamikákkal. Poirot szokás szerint brillírozik és az olvasó ismét csak a végén látja meg, mi volt az orra előtt.
Egy elegáns, fordulatos krimi, – mondhatni szokásos – zárthelyes krimi, ahol az elkövető a felhők felett csap le, Poirot pedig újra bizonyítja, hogy az ő kis szürke sejtjei sokkal jobbak, mint bárki másé.
Pontozás: 5/4
Egy idézet:
Egy idézet:
– Zűrös ügy nem létezik – homályos lehet, de a zűrzavar csak a rendszertelen elmében terem meg.
Az ABC-gyilkosságok (Hercule Poirot 13.) (Arthur Hastings 8.)
Értékelésem:
Amikor a halál betűrendben érkezik. Mi történik, ha egy sorozatgyilkos előre bejelenti tetteit, ráadásul ábécésorrendben választja ki áldozatait? A zseniális, kedvenc nyomozónk, Hercule Poirot ezúttal is különleges kihívással néz szembe: egy ismeretlen tettes A.B.C. aláírással leveleket küld neki, melyek pontosan megjósolják a következő gyilkosság helyszínét és áldozatának kezdőbetűit. Az első levélnél még szimpla játéknak hiszi mindenki, kivéve persze a zseniális belgát, akinek rossz előérzete van. Aztán megtörténik az első eset, majd a soron következő. Pont úgy, ahogy megmondták!
Az első áldozat Mrs. Ascher Andoverből, majd jön Betty Barnard Bexhillből… és a lista folytatódik. A rendőrség tanácstalan, a sajtó a második ügy megneszelése után pánikol, Poirot pedig egyre mélyebbre ás a részletek között, hogy rájöjjön, mi köti össze az áldozatokat, ki az a bizonyos A.B.C., miért hagy minden áldozat mellett egy vasúti ABC menetrend és mi áll a látszólag rendszerezett őrület mögött.
Christie ebben a regényében nem a szokásoshoz nyúl, a megszokott, csendes vidéki gyilkosságok helyett egy hidegvérű, módszeres sorozatgyilkos szedi áldozatait látszólag logikus rendszer szerint. Egy sorozatgyilkosság története bontakozik ki.
„ – És senki sem látott senkit? – kérdezte Poirot.
– Dehogynem. Három alattomos tekintetű magas férfit… négy alacsonyat, fekete bajusszal, kettőnek szakálla is volt… három kövéret… csupa idegent, és, ha hihetek a tanúknak, valamennyinek sötét, vészjósló arckifejezése volt! Csoda, hogy nem látott valaki egy fölfegyverzett, álarcos bandát, amint éppen megrohanja a trafikot!
Poirot együtt érzőn elmosolyodott. ”
Erős benne a pszichológiai háttér, a lélektani indítékok feltérképezése. A kibontakozó történet több nézőpontból is megvilágítja a bűntény természetét és rávilágít arra is, hogy a logika, amelyben Poirot annyira hisz, nem mindig véd meg minket a gonosz legváratlanabb formáitól. „ Rendezzük gondolatainkat, módszeresen közelítsük meg célunkat! ”
A regény formája szokatlan lehet, hiszen a klasszikus Arthur Hastings E/1-es elbeszéléseket időnként megtörik „Nem Hastings kapitány személyes beszámolói” , harmadik személyű elbeszélések. Ezzel méginkább izgalmasabbá téve a regényt.
Pontozás: 5/5* - kedvencem lett
Egy idézet:
Egy idézet:
-Poirot!… maga gyógyíthatatlan szentimentális!
– Az vagyok a legkevésbé! Maga szentimentális, Hastings.
Gyilkosság Mezopotámiában (Hercule Poirot 14.)
Értékelésem:
A június havi Agatha Christie olvasmányommal a régészet világában barangolhattam.
Azért is volt különleges ez a regény számomra, ugyanis anno egyike volt azoknak az AC krimiknek, amelyeknek az adaptációját hamarabb láttam, mintsem magát a regényt olvastam volna. Így nagyon kíváncsi voltam, fog e befolyásolni, vesz e el az élményből. Megsúgom: nem !
Agatha Christie ebben a különleges regényében újra valami újat mutat! A történet ezúttal egy régészeti ásatáson játszódik Irakban. Itt dolgozik egy izgalmas expedíción
a neves archeológus, dr. Leidner.
A történet narrátora egy brit nővér, Amy Leatheran, aki kissé vonakodva vállalja el, hogy dr. Leidner felesége mellett dolgozzon, vigyázza őt vagy valami ilyesmi – hiszen a pontos feladat kiléte épp oly homályos, mint Mrs. Leidner diagnózisa. A nő különös, megmagyarázhatatlan félelmekről panaszkodik. Mindezt névtelen fenyegetőlevelek súlyosbítják. A lelkiállapotában labilis asszonyról sokan gondolnak sokfélét. „ Ó, ez csak idegesség. Hát van annál rosszabb? Az ember egész lényének az idegrendszer a magva és központja, nem?”
Kitalálta? Szemfényvesztés? Gyermeki feltűnési viszketegség? Szándékos ugratás? Hamar kiderül azonban, a félelme nem teljesen alaptalan. Meg fogják ölni. Innentől kezdve a feszültség fokozatosan emelkedik, a megrendítő haláleset után a különféle karakterek sokrétűen reagálnak. Mire Poirot megérkezik, már semmi sem az, aminek látszik.
A titkokkal terhelt zárt közösség tagjai között minden bizonnyal ott lapul a tettes és természetesen csak egyvalaki képes kibogozni a rejtélyt, maga M. Poirot. Kedvenc belgánk ezúttal is a rá jellemző alapos megfigyeléssel, pszichológiai éleslátással és logikus gondolkodással halad előre a megoldás felé (a megszokottnál csendesebben nyomoz), hogy a végén az olvasók és a szereplők legnagyobb döbbenetére bontsa le a karakterek között húzódó látszatokat és titkokat.
Az írónő kiválóan ötvözi az egzotikus helyszínt a zárt helyszínes nyomozás izgalmával. A hőség, a magány, a civilizációtól való távolság csak még fojtogatóbbá teszi a légkört. Ebben az elszigetelt, zárt közegben ( ami főként tudósokból, helyi munkásokból és családtagokból áll) nem nehéz elképzelni tehát, hogy a tettes is köztük van, de vajon ki és miért?
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hangulatos krimiket, ahol a tér és az emberi lélek egyaránt szűknek bizonyul, ha valaki titkot akar rejtegetni. Egy klasszikus Christie-rejtély, egzotikus köntösben, meglepően mély pszichológiai rétegekkel.
Pontozás: 5/5
Egy idézet:
Egy idézet:
Az élet csatatér … nem majális!
Nyílt kártyákkal (Hercule Poirot 15.) (Battle főfelügyelő 3.) (Race ezredes 2.) (Ariadne Oliver 2.)
Értékelésem:
Klasszikus Hercule Poirot-nyomozás, amely szokatlan módon szinte teljes egészében egy szobában játszódik és inkább a pszichológiai feszültségre, mintsem a fizikai eseményekre helyezi a hangsúlyt. Négy gyanúsított, egy furcsa vendéglátó és Poirot elemző logikája, minden adott egy mesteri krimihez.
Egy különc és titokzatos férfi, Mr. Shaitana vacsorapartit rendez és nyolc vendéget hív meg: négy híres detektívet, köztük Hercule Poirot-t, valamint négy olyan embert, akikről Shaitana szerint elég valószínű, hogy megúszott gyilkosságokat követtek el a múltban.
A vacsora után a társaság két részre oszlik: a detektívek bridzselni kezdenek, míg a „gyanúsítottak” külön asztalnál játszanak. Az este azonban váratlan fordulatot vesz, tényleg gyilkosság történik. A kihívás: a tettes csak a szobában jelenlévő négy személy közül kerülhet ki. Poirot feladata, hogy logikával és pszichológiai elemzéssel kiderítse, ki a bűnös, miközben mind a négy gyanúsítottnak van valami rejtegetnivalója.
Őszintén szólva, én épp a vizsgaidőszak végén olvastam el és jelenleg ennek az óriási fáradtságom tudom be, hogy nem tudtam úgy elmélyedni benne, ahogy szerettem volna. A sok szereplő és a visszatekintő elbeszélések elég zavarosnak tűntek ebben az állapotomban, emiatt a történet nem állt össze igazán kerek egésszé számomra. De ! Ez a könyv megérdemel egy újraolvasást akkor, amikor tényleg van időm rá és jobban tudok fókuszálni a részletekre.
Pontozás: 5/3 - újraolvasós lesz
Egy idézet:
Egy idézet:
Ha az emberek nyugton ülnének, és elgondolkodnának egy kicsit, mielőtt cselekszenek, sokkal kisebb volna a zűrzavar.
Agatha Christie-t ajánlani sosem egyszerű. Ezt a féléves időközönkénti összegzést megpróbálom tartani, mert hatványozottan megérdemli, hogy szó essen róla!
Remélem meghoztam a kedveteket egy jó kis krimihez tőle !
Jó olvasást!
♥
Ne feledjétek a mottót , nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre
Előző bejegyzésem:
2024 második féléves AC összegző: ide kattintva található meg.
További könyvajánlók a blogról:
Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.
Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
Instagram: ktssyedina
Facebook : ktssyedina
Moly.hu : dontforgettosmileandread
Pinterest : ktssyedina
Threads : ktssyedina
Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!
A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges.
Minden jog fenntartva
2017-2025
Copyrigth,© Kutasi Edina
.jpg)
