dontforgettosmileandread

Így jellemezném a mai blogbejegyzésnek apropót adó regényt. Zakály Viktória Emlékeznem kellett volna regénye az utóbbi időkben az egyik legnagyobb hatást gyakorolta rám. 

Elmesélem, tartsatok velem!

Őszintén, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a regény ilyen hatással lesz rám, de megtörtént, augusztusi kiemelkedő olvasmányom lett. 

Blanka gyakornokként érkezik a festői szépségű spanyol szigetre, a Domado Costa luxusszállodába. Azt viszont ő sem gondolja, hogy néhány hónap múlva feleség lesz. A régmúlt eleganciát idéző hotelben rátalál a szerelem Nick személyében. 

6 évvel később: "Senki sem tervezi úgy, amikor megházasodik, hogy egyszer majd el fog válni." Blanka nem kapja meg az állást, amiben biztos volt, ellenben útravalót igen: " – Ha mindig csak eltemeti a múlt hibáit, a föld felszínére furakodó gyökereit, Miss Blanka, ahelyett, hogy kigyomlálná őket, akkor nem tűnnek el soha az életéből. Akár a gondjai. Annyit ér el vele, hogy buckák maradnak belőle, amelyekben egy idő után el fog esni." … " Maga menekül. Azt nem tudom mi elől, és csak remélem, hogy maga tudja. De abban biztos vagyok, hogy ezzel nem éri el, hogy megszabaduljon attól, ami elől fut. Ásson a mélyére a dolgoknak, és gyomlálja ki a múltjának azt a részét, amitől megválni akar, vagy hozza rendbe." 

Gyökeret kell eresztenie. De hogyan? Tovább kellene haladni ? De hova? 

Innen indul a történet, mely lenyűgözött. A két idősíkon való elbeszéléssel egyszerre ismerjük meg a jelent, múltat és elnyújtva a miérteket, ez pedig tökéletesen kivitelezett, folyamatosan olvasásra késztet. 

Felfedezzük a sziget csodáit, nyugalmát, amely egészen a jelenig ámulatba ejt. Blankát kísérti a múlt, egy rejtélyes végrendeletnek köszönhetően újra azon a szigeten találja magát, ahol minden elkezdődött. "Mi  a fene történt ezen a szigeten?" Teszik fel a kérdést a szülei, de az olvasó is. 

Blanka karaktere remekül hozza a kissé elveszett, bizonytalan, tétova de nagyon érzékeny lelkületű nőt, aki a munkába menekülne, de legbelül keresi a nyugalmát. Illetve azt, aki valójában Ő. "Csak lépj időben." Egyszemélyes küldetés vagy csapatmunka?  A kicsit dilis családját nem lehetett nem szeretni, imádnivalóak voltak a beszólásaik, a különböző helyzetre történő reagálásuk mulattató. 

A könyv megmutatta a szeretetet, a szerelmet és a gyönyörű természetet, de az élet rideg valóságát egyaránt. "Bátornak kell lenni a házassághoz?" 

Mindeközben a tenger felől mindig jön a hűs, frissítő szellő, nekünk pedig elég a világítótorony pislákoló fényét követni. 

Őszinte örömmel és hálával olvastam ezeket a gyönyörű megfogalmazásokat, nagyon igényes, igéző regény. Annyira örülök, hogy ilyen könyveket ajánlhatok Nektek, ráadásul a magyar palettáról . Egészen biztos vagyok benne, hogy ez egy bestseller alkotás. Ragyogó, lélekből jövő alkotás. 

Volt valami extrán különleges ebben a történetben. Nem tudtam miért de olyan érzésem volt, hogy tele van titkokkal és sokáig csak a felszínt kapargatjuk. Zakály Viki rendkívül különleges mesélő, amiről már akkor megbizonyosodtam, amikor sok évvel ezelőtt olvastam tőle regényeket, amiről a blogon is meséltem anno. ( itt )  Kitűnt, milyen egyedien teremt kapcsolatot az olvasóval, miközben legbelül érződik, hogy a szereplők belső világa még távol áll. Mégis a mai napig emlékszem, milyen lelkesedéssel olvastam. Ritka tehetség. Nyilván azóta eltelt jó pár év és nagyon sokat változott az írása. Az viszont, hogy őszinte, finom, lélektani írás, mely könnyedén meg is nevettet, megmaradt. 

A történet szereplői minden bizonnyal az író fantáziájában születtek meg. Ha hasonlóságot vélünk felfedezni, mi olvasók, gondoljunk arra, hogy sorsunk sokszor nagyon hasonlít, csak különbözőféleképpen…

A karakterek szimpatikusak, realisták, ahogy félelmeik és meglátásaik felszínre kerülnek, erejük, karakterük és céljuk egyaránt fejlődik. Kitartásra tanít, formál és szórakoztat. Adj helyet a szívedben ennek a könyvnek!

Az írás gördülékeny és könnyed, az eredmény mégis egy olyan történet, amely sok érzelmet tölt be. 

Boldog könnyeket és szomorú könnyeket is ejteni fogsz. Mosolyogni, nevetni, könnyezni, elgondolkodni, de ha hasonló az olvasatunk, akkor imádni fogod azt az utat, amelyen ez a könyv végigvitt. Két ember története, akik véletlenül (?) találkoznak, de örökre megváltoztatják egymás életét, megpecsételve ezzel sorsukat. 

Ahogyan monológról monológra adagolja nekünk az információmorzsákat , lenyűgöző. Folyamatos olvasásra késztet. Mindezt olyan stílusban, amire egyszerűen nem találok szavakat. 

Hatványozottan kérlek benneteket, olvassátok el a bejegyzés végén található idézeteket, igyekeztem olyanokat válogatni, amelyekből tökéletesen sugárzik az a művészi érzékiség, lírai megfogalmazás, amely az egész regényből visszaköszön. 

Van az a könyvajánló, ami rendkívül hosszú, mert annyi mindent tudok mondani. Ez a regény is hihetetlenül sokat adott , tanított, kivételes elbeszélés volt veszteségekről, újrakezdésről, szerelemről, barátságról.

Mégsem tudok többet írni.

Ezt olvasni kell.

Ezt érezni kell.

" Néha jobb egyedül, mint a társas magányban. "

" – Senki sem szereti elveszíteni, amiről azt hitte, hogy az övé. "

" – De mindig tudnod kell, miért csinálod. Minden egyes reggel, amikor felkelsz, és minden egyes este, amikor lefekszel, pontosan tudnod kell: ki vagy te, mit csinálsz, és azzal mit akarsz elérni. Ki kell tűzni kis célokat és nagy célokat, és persze legalább ugyanennyire fontos, hogy ezzel egy időben határokat is szabj magadnak. Én például ragaszkodom hozzá, hogy karácsony és szilveszter között nem dolgozom, még a telefonomat is kikapcsolom. Úgyhogy szerencséd, hogy nem akkor hívtál – hajolt közelebb, és újra mosolyogtunk. "

" – Mondtam, hogy vihar lesz.

– Már nem félek.

– Valamitől mégiscsak félsz. Hiszen remegsz.

– Félek, hogy nem lesz időm és merszem dolgokhoz. "