dontforgettosmileandread

Kedves Olvasó: üdvözöllek a személyes blogomon. Az oldalon többségében könyvajánlókat, értékeléseket és olvasmányösszegzőket találsz, továbbá bejegyzéseket életmód, egyetem, blogger és utazás témákban. Remélem tetszeni fognak tartalmaim, melyekhez Instagramon (@ktssyedina) további képek társulnak.♥ Jó olvasgatást és böngészést kívánok! Edina

Sziasztok!

Teljesen ősz feelingbe estem az imént. Odakint szakad az eső, köd van, és a nap, mintha ma nem kelt volna fel, hihetetlenül sötét van. De ez eggyel több ok volt arra, hogy bejegyzéseket írjak nektek. Ugyanis nyakunkon az ősz. Rég nem kedvelt barátunk már itt kopogtat az ajtónkon. Harmadikán pedig visszaülünk az iskolapadba. Ennek apropóján megkérdeztelek titeket, milyen bejegyzéseket szeretnétek olvasni így a sulira készülődve. Nagyon menők mostanában ezek a "back to school" sémára épülő tartalmak a social mediaban. Rengeteg jó ötletet írtatok, ebből hatot választottam ki, illetve ezeket vegyítettem, így három bejegyzésben fogjátok látni őket a közeljövőben.

Ha nem láttátok a tavalyi vissza a suliba DIY posztot, ide kattintva pótolhatjátok.
Ezt nem szerettem volna újra elkészíteni, nagyjából idén is ezeket hajtottam végre készülés gyanánt.

A mai bejegyzésben azokat a tanszereket fogom nektek bemutatni, amiket a sulikezdésre vettem nemrég. Valamint azokat a márkákat, amelyeket én ajánlok az egyek irodaszerekből. Tartsatok velem!

1) Iskolatáska

Na pont ebből nem vettem újat, mert minek? Manapság nagyon menőek ezek a kisebb fajta hátizsákok, nekem is ebből a fajtából van három. Az egyik őszi/téli, a másik tavaszi/nyári szezonra. A harmadik meg csak úgy, ha kevesebb cuccot kell vinnem.  A tavaszi/nyári táskát a városomban (Debrecen) vettem, 1 butikban, akit érdekel, melyikben, írjon!
Ez a tavaszi/nyári


Ez a harmadik :D 


Őszi/téli tatyó, sima kockás hátizsák (C&A-ból)




Ami szerintem fontos a táska kérdésnél, hogy a te igényedhez, ízlésedhez passzoló legyen. Ha te a hátizsákokat szereted, vedd azt, ha pedig az oldaltáskák a nyerőek, akkor keress olyat. Én sokáig oldaltáska párti voltam, de egy pár éve már átváltottam. Úgy döntöttem ezt a a szokásom az  utolsó középiskolás évemben is megtartom. Ja, igen, még nem említettem, végzős leszek/vagyok.

2) Tolltartó és tartalma

Jelentem rengeteg tolltartóm van. De tényleg. Idén ezért is nem vettem, no meg azért, mert nagyon-nagyon szeretem a mostanit. Ez a kis barna párizsos csodát, Miskolcon vettem még anno. Kicsi, de minden elfér benne.
Van egy olyan mániám, hogy minden füzetemhez van egy tollam. Ergó, nem szeretek mással belefirkálni, inkább legyen szép egységes.
(Storytimee: megesett már párszor, hogy kifogyott egy tollam, nem volt nálam egy másik ugyanolyan és inkább ceruzával folytattam a jegyzetelést, és majd miután hazaértem, átírtam a pót-tollal.)

Plusz infó: valamilyen furcsa módon imádom a papír írószer boltokat, cikkeket, legszívesebben mindig füzetet vennék.
Mondjátok, hogy nem csak én vagyok ezekkel így, pls! (----> kommentelj, beszélgessünk ott is.)

Most, hogy ezen a témán is túllendültünk, nézzük is meg mit rejt idén a tolltartóm.

Van pár rotringom illetve két ceruzát is magammal szoktam hordani. A rotringokból és a Cadoozles-t ajánlom, használom, szeretem. Rengeteg van belőle itthon. Tetszik a dizájn, hogy olyan, mintha ceruza lenne.

Mindig találtok nálam pár Stabilo tűfilcet. Szintén ezt ajánlom, mert nem üt át a füzeten és gyorsan szárad, nem maszatol.

Tollak terén amit a legjobban szeretek az a Zebrának a kék Super fine terméke. Ezen felül pedig bármi, ami szépen vékonyan fog, könnyű a kézben stb.
(1-2 kerámia betétes tollam is van, azok gyönyörűen írnak, ha kicsit többet áldoznátok tollakra, nem fogtok csalódni.)


Ezeket én puhítónak hívom, sokkal könnyebb az íróeszközökkel írni, ha ez rajta van
Kedvenc zselé hatású tollam

Ezen felül van még nálam hibajavító, amit mindig a Palettában veszek (Debreceniek előnyben..). Nálam fő szempont, hogy mindig kicsi legyen a termék, de relatíve sokáig elég és vékony csíkot húzzon. (Na, meg hogy azért ne egy ökör ára legyen). Nálunk ez a favorit. 

Szövegkiemelők terén szintén ugyanaz a helyzet. Kicsi legyen, sokáig húzza (szó szerint 😆) .
Tavaly sikerült kettőt is kifogyasztanom, de abból egy már októberben megadta magát, hiszen már azelőtti évben is használtam. Így idén új után kellett néznem. Először az egyik nagy drogériában láttam nagyon jót, de nem adtak ki 4 darabért 990-et. (Nem mintha, nem bírnám ki, de na, azért van egy határ.) 
Viszont! A Pepcóban találtam nagyon édes kiemelőket, 7 db volt ha jól emlékszem 360 Ft. És még illatosak is. Hát nem szuper?

A vonalzóról és körzőről való fecsegést átugrom. 

Utolsó ( előtti) termék a radír. Ebből én a Milan-ra esküszöm, (és azokra a kis elefántosokra). Nekem ebből a kupakosból van, és szuper, mert még hegyező is van a végén. Nagyon sokáig bírja, nem törik el, egy bajom vele, hogy miután leradíroztam a tartó tetejével egy síkba, onnantól mindig ki kell venni a használatához. Ezért nyűvöm még mindig az előzőt. Az a kis kerek valami lenne az, ott a bal szélen.

Végül pedig post-it ek. A tolltartómban lévő jelölőket a Pécsi nyaralásunk alkalmával nyertem a Kesztyűmanufaktúra kiállításon. ( Megoldott rejtvényfeladat után lehetett választani.)

Itthonra pedig szintén a Pepcoban vásároltam unikornisos, illetve még tavalyról maradt pár felirattal ellátott is. (Ha jól emlékszem, ez Lidl-s.)




3) Füzetek
Elérkeztünk az utolsó ponthoz. Így a gimis éveim végére tapasztaltam, hogy sokkal jobban szeretem a nagy vastag füzetek, mint a vékonyakat. Belefér akár 2 év anyaga is, jó, ha egyben van. 
A legtöbb képeken látható füzet bárhol beszerezhető.  A füzetcímkék pedig az Aldiban kaphatóak.




Itt mondanám el azt is, hogy a tankönyv és füzet borításokra én a sima, 100 forintosokban megtalálható átlátszókat használom.

Leckefüzetet már nem használok, van helyette azonban Bullet Journalom, az én kis naplóm, amibe ti is betekintést nyerhettem minden hónap elején. Különlegessége, hogy én magam rajzolom. Ha érdekelnek az előző hónapok, ide kattintva megtalálod a bejegyzéseket.


Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben is, remélem találkozunk a legközelebbiben is.

Hamarosan jövök, egy újabb vissza a suliba poszttal!
Addig is szép napot kíván,

Edina.

Előző bejegyzésem:Egy-nyári-napom


Share
Tweet
Pin
Share
10 comments
Sziasztok!


A minap, amikor tervezgettem milyen bejegyzések kerüljenek még fel idén a blogra, eszembe jutott egy újabb jó kis sorozat. Dokumentáltam nektek egy átlagos nyári napomat. Így egy kicsit betekintést nyerhettek, hogy az év legmelegebb hónapjain mit szoktam csinálni, ha itthon vagyok. Ezt a sorozatot évszakonként tervezem megismételni, tartsatok velem.

Reggel

A rögzített nap reggelén egész jó időben keltem, kilenc körül. A reggeli teám után megreggeliztem, majd végigpörgettem az instát, válaszoltam az üzeneteitekre, kommentekre.


Ezután bekapcsoltam a tévét, valami jó műsor után kutatva, de néha tényleg nem tudom, miért is van tv-m, hiszen sosincs benne érdekes. Végül megakadtam az egyik legismertebb csatornánál, ahol épp egy nyomozós történetet adtak. Régen szerettem nézni az ilyen kitalált sztorikat, kikapcsolódásnak tökéletes, így ma is megvártam a végét.

Mindezek közben beszélgettem a legjobb barátnőmmel, aki szólt, hogy találkozzunk a városba. Így gyorsan beágyaztam, felöltöztem végül pedig sminkeltem. Így nyáron nem szeretem (amúgy sem, de ilyenkor főleg) az erős sminkeket, így a napi rutin egy kis korrektorban, szempillaspirálban, szemöldökfestésben és highlighterben ki is múlik. Esetenként még szemhéjfestéket és bronzosítót is használok.




Így tehát összefutottunk Zsuzsival, majd a Fórum felé vettük az irányt. Jó kis vásárlás után úgy döntöttünk kipróbálunk valami új vendéglátó helyet, így a főtéren található Árkád kávézóba ültünk be. Itt nagyon finom limonádét ittunk. Mindezek után egy gömb fagyit ettünk, miközben sétáltunk a téren. Majd a jó kis beszélgetésünk után haza értem.


Egyetlen vásárfiám
Ja igen, és a telefontokomat indulás előtt lecseréltem. 






Ebéd után pedig kezdődhettek az itthoni elfoglaltságaim. E-mailekre válaszoltam, felnéztem molyra, egyszóval gépeztem. Ezután meglátogattam a Nagynénémet, aki a közelünkben lakik.


Eléggé esőre állt az idő, azt hittem jó kis nyári zápornak lehetek szemtanúja, mint az előző napokban, de végül ez elmaradt.

Miután újra haza értem, ismét a blogger énem került előtérbe. Leültem a határidőnaplómmal, megterveztem a bejegyzéseket, posztokat, képeket, később hatkor megnéztem a híradót, miközben a begépeltem jó pár bejegyzést. Később pedig vacsoráztam.

A nap vége felé megcsináltam a napi edzésem, és gépeztem .

A kedd tökéletes lezárása volt a késő estig tartó olvasás.

(Valahol két fejezet között esti rutin is megvolt, természetesen!)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben is, én nagyon élveztem azt a napot, remélem ti is át tudtátok venni egy kicsit a feelingjéből a képek hatására.

Senki ne csüggedjen, hogy röpke két hét és vége a nyárnak. Még sok mindent lehet véghez vinni!

Hamarosan jövök,

Edina

Előző bejegyzésem: Könyvajánló 12



Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Sziasztok!

Ismét elérkeztünk ahhoz a bejegyzéshez, amelyben megmutatom nektek az aktuális olvasmányom. A mai könyvünk Krausz Emma tollából született, akivel volt már szerencsém pár szót váltani Instagramon. Nagyon sok jó értékelést olvastam a könyvéről, így nem olyan régen meg is rendeltem az Osztályképet. Hamar el is olvastam, magával ragadott a történet, de kezdjük az elején.

A történet főszereplője Kálnoki Levente, aki egy véletlennek köszönhetően meglátja az egyik osztálytársát, a nagy nagy népszerűségnek örvendő sikeres focistát, Szendrei Ákost, amint éppen kirúzsozva fotózza magát a tükörben. Majd az elkészült képet végül elküldi valakinek. A döbbenet, lesz úrrá mindkét fiún. Levente rosszkor volt rossz helyen és időben. Ugyanakkor azért aggasztja is a dolog, hiszen mégiscsak egy 18 éves fiút látott, egy nem éppen férfias cselekvés végzése közben. Mi lehet a fiú titka? Természetesen Levente megígéri újdonsült haverjának, hogy titka nála biztonságban van. Ezzel itt minden meg lenne oldva, ha nem jönne Szalay tanár úr, a töri tanár a buta projektjével. A két fiúnak végül túl kell lépnie a kezdeti nehézségeken, bunkóságaikon és együtt dolgozni. Ilyen egyszerű lenne ez? Hogy tarthatod meg valaki olyannak a titkát, amiről még azt sem tudod valójában micsoda. Hiszen ő csak egy mozzanatot látott. Mi lehet az igazság? Miközben főszereplőnk próbál megbirkózni a saját élete problémáival, még valaki másnak a baja is a nyakába szakad. Egyszerre kellene mások életét is élnie

Új iskola, kihívások, barátok. Titkon mindenki ódzkodik a változástól. Többféle ember van. Aki elsőre megtalálja a közös hangot a társaival, középpontba kerül vagy éppen az, aki csak a padban ül és távolból figyel. Ez utóbbihoz tartozott Levi is. Majd egy csapásra megváltozott.

Ha csupán egy szó állna a rendelkezésemre, hogy elmondjam a könyv tanulságát, annyit írnék : ELFOGADÁS. Kilenc betű, aminek jelentését minden embernek be kellene tartania. Elfogadni a másikat úgy, ahogy van. Hiszen hogyan fogadjuk el magunkat, ha a környezetünktől nem kapunk bátorítást erre. A könyvben komoly kritikát kap társadalmunk. Az a 21.század, melyben élünk. Ahol akarva - akaratlanul képesek vagyunk egy pillanat műve alatt elítélni a másikat. Még meg sem szólalt, de mi már kialakítunk róla egy képet, ami valljuk be, sokszor túlontúl is negatív töltetű. Belegondoltál már abba, milyen lehet úgy élni az életedet, hogy másoknak megfeleljen? Miért próbálja minden ember ki ezt? Miért nem akarják sokan önmagukat adni? Mert félnek a visszacsatolástól, a megbélyegezéstől. Mert mindannyian különbözünk, nem vagyunk egyformák. Mégis sokszor engedjük, hogy barátaink, környezetünk uralkodjon felettünk. Komoly témát tár elénk, de csak szépen, finoman. Minden megvan benne: gyász, szerelem, magány, erőszak, kiközösítés, bántalmazás és egymás kihasználása.  De mindezek csak aprólékosan vannak elrejtve a sorok között, mégis tökéletesen érezzük, hogy jelen vannak.

Azt hinnéd, hogy a könyv átlagos középiskolás tinik mindennapjait mutatja be. De nem! Ez annál sokkal-de, sokkal több! Levente alakján keresztül megtanulhatjuk, hogyan tudunk kiszakadni a múlt láncából és eljutni önmagunkig.

Könnyed regény, magával ragad, a mai nyelvhasználata megbabonáz, életünket meghatározó témái viccesen elfogadóan előadva.

" A valódi boldogság az elfogadással kezdődik."

A történet rövid, nincsenek benne felesleges fejezetek, nem teng a csavaroktól, de mégis így jó. Színes és élvezetes.

A szereplők többsége a tizenegyedik osztályt végzi , ahogyan én is. (Jobban mondva, már befejeztem.) Szembe találkozik egymással a visszahúzódó és a népszerű diák. Rájönnek, hogy egyik sem különb a másikkal, a hasonló problémák mindkettőjüket megtalálja.Van benne minden, ami egy átlagos iskolában: kisérettségi, foci meccs, farsang, ballagás . Jókor olvastam. A jellemek előttünk fejlődnek, felnőnek. A cselekmény letaglóz,  a leíró részek előtted játszódnak, egyszerre csak belecsöppensz az újpalotai gimnázium egyik padjába. Hiteles, hiszen egy-két apró dolog minden iskolára jellemző. Rádöbbensz: jé, ilyen van/volt nálunk is.

Kellenek az ilyen sztorik. Sokat tanít nekünk, a 2018-as tiniknek. Nem a hollywoodi filmből megszokott: egy szegény lány beleszeret a gazdag fiúba és a végén minden happy end. Az élet nem ilyen. Keményen meg kell dolgozni az elismerésért. Értékeket képviselsz!

Olyan könyv, amire emlékezni fogok, nyomot hagyott bennem, és tutira fel fogom még lapozni egy jó párszor.

Nekem sokat adott ez a könyv.
Olvassátok el!


Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5*

Karakterek: 5/5

Borító: 5/4 - én nem ilyennek képzeltem Leventét

Cím: 5/4,5 - azért vontam le egy felet, mert kevés arc került fel a képzeletbeli tablóra

Stílus: 5/5*

Szórakoztatás: 5/5 

Vége: 5/5**

Kiadás: 2018 , Twister media

Oldalszám: 256

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

„– Na és te mire jutottál, mi szeretnél lenni?… 
– Felnőtt. – Már az vagy. – Akkor meg gyerek. – Az ember egyszerre nem lehet felnőtt és gyerek. – Mi lennénk a gyerek-felnőttek.”



„– De te vagy a családom. Te és a barátaim, te és a szüleid, te és az édesapám. Ti. És téged választottalak.”


„– Belegondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha lány lennék. Akkor szabadon csókolózhatnánk. Megkóstolhatnám a fagyidat. Büntetlenül melléd ülhetnék, megfoghatnám a kezed, vagy leheveredhetnénk a fűbe. De ezeket nem merem mások előtt megtenni, még a barátaink előtt sem.”



„A suli miért nem arra ad választ, hogy mik szeretnénk lenni? Ehelyett inkább csak összezavar.”


„– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül. Hiszen a kapcsolatban megnyíltok egymásnak, ezért könnyen fájdalmat okozhattok a másiknak.”
„Az emberek olyanok, mint a virágok. Odafordulnak, ahol fényt remélnek. A lelke mélyén mindenki törődésre vágyik.”


„– Egyvalamit tudok mondani neked, Ákos. Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.”


Köszönöm, hogy ebben a bejegyzésben is velem tartottatok, találkozzunk a következőben is!

Hamarosan jövök, 

Edina.

Előző bejegyzésem: Nyaralás-beszámoló-2018


Share
Tweet
Pin
Share
3 comments
Sziasztok! ☺

Gondolkoztam rajta, hogy idén is csináljak e nyaralás sorozatot. Végül megkérdeztelek Titeket is, és 90 százalékotok az igen mellett tette le a voksát a kérdésben. Ezt ezúton is köszönöm!

Így hát vágjunk is bele.
További helyszínekről egy másik bejegyzéssorozatban írok majd nektek. (lásd: bakancslistás helyszínek )


Az ébresztő ezen a felhős napon is hamar megszólalt, de korántsem annyira, mint tavaly. A reggeli után fél nyolc tájékán vette kezdetét utunk Szentendrét megcélozva. Kérdezhetitek, miért épp ez a város. Higgyétek el, Magyarország egy kis ékszerdobozáról beszélünk, de erről majd később.
Tekintve, hogy célpontunk nem volt eget rengetően messze, ami belefért a napunkba, megnéztünk odafele úton.

Első megállunk Hatvanban volt.  A csodás Grassalkovich-kastélyt el sem lehet téveszteni. Magában  a kastélyban lehetőség nyílik több kiállítást is megnézni, de a vadászati része a hangsúlyos.
(Érdekesség, hogy a termekben csak fotójeggyel lehet fotózni, amit elég komolyan is vesznek, mert a fotós fel lesz címkézve, szó szerint. )

A fizetős kattintás miatt belülről tényleg csak 1-1 képet mutatok, ami jellemző volt a tárlat során.
Hatvan 

Már látszódik valami

Hatvan a tanügynek

Bejárat

Erős oszlopfő

Az előcsarnok

Halászati kiállítás élő vízi állatokkal

Vadászati kiállítás , természetesen nem élő állatokkal

A fő terem mennyezete valami káprázatos

Mini szakácskönyv 

Cukrászda

Korhű bútorok

A hátsó kert


A következő megállóhely már Aszód, ahol a sarki kávézó jobb, mint maga a kastély, kinézet terén. A Podmaniczky- és Zöld-kastély együttese megsínylette az éveket, bemenni nem lehet, de nem is érdemes, mert első ránézésre mindent elárul magáról.
Hát, nem?

Ott van valami címer féleség még

De maga a kastély látott már szebb napokat is...

A kastélytól jobbra lévő első utcán felfelé menet pedig a Schossberger- sírkápolna is nyitva áll a látogatók számára.



Verseg, (Fenyőharaszt-puszta) már ismerősebben csenghet, hiszen a köztudatban sokkal inkább kastélyszállóként (***) ismert a Podmaniczky-ak egykori lakóhelye.
Gyönyörűen felújított, csendes környezetben várja az itt megszállókat..




Úgy látszik ez már csak ilyen, egy csodás kastély után, jár egy kevésbé szép is.




Galgagyörkön három kisebb kúria (Tahy-kúria, Ibrányi-kastély, Kálnoki-Bedő-kúria) is van, de azért egyik sincs egy szálloda szintjén. Mentségükre legyen szólva, hogy a turistákat szépen várják látnivalókat jelző táblákkal.


Ezután jött a nap talán fénypontja az Acsaújlaki Prónay-kastély. Ami, elmondásuk alapján, a magyar Versailles. Nos ez azért egy enyhe túlzás, tekintve, hogy a kastély annyira nem régen épült (1910-re lett kész). Másrészről pedig, már van, egy hivatalosabb ilyen titulussal ellátott kastélyunk, a Fertődi, ami azért, nos hát igen.
Lényeg, a lényeg, tényleg mesésen felújított, kívül-belül luxus. A főépületben a felújítás során king-size lakosztályok, öltözőszobák, vendégszobák, fogadóterek, szalonok, könyvtár, konyhák, étkezők is kaptak helyet. Az épület egészében kibérelhető.
(A fotózás itt is természetesen nem díjtalan, így csak pár fényképpel illusztrálom az alábbi állításomat.)

A faluban egyébként (Acsa) van még egy kastély, ami már ennyire nincs szerencsés helyzetben, sem megközelíthetőségileg, sem kinézetileg.














A nap nagy része ezzel el is telt, így innen már Szentendre volt az cél. A szállás elfoglalása után kezdődhetett a kedvenc részem, a városnézés és felfedezés.


Másnap reggel Visegrádra vezetett az utunk, ahol már jártunk korábban, de a város megér több látogatást is. A várbelépő megvétele után, máris elképesztő panorámát kapunk a Duna-kanyarra. Elkészülnek a basic képek, majd pedig kezdődhet a vár felfedezése, a "romok" között mászkálás. Ebben a jó időben, ami ezt a nyarunkat is jellemzi (értsd:40 fok), kellemesen hat az emberre a séta, víz nélkül ne induljatok el!
Ő fogadott minket a bejáratnál














Ezután a jó kis túra után nem sokat élveztük a klímás kocsit, ugyanis Dömösnél szabad lejárat volt a Dunához, így piknikeztünk kicsit a parton. Engedélyezett a vízbe menés, de csak bokáig, abban a hőségben azonban az is kellemes volt.


Megpihenésünk után már indulhattunk tovább, várt minket Esztergom. Ahol már szintén jártunk jó pár évvel ezelőtt, de ez megint csak egy bakancslistás hely. Anno, csak a bazilikát néztük meg, kívülről-belülről. Most feltérképeztük a helyet rendesen, töviről hegyire. Meg kell valljam egy kicsit csalódás volt, hiszen a főtér lehetne szebb állapotban is, mint ahogy most kinéz. Nem túlzás, szép épületek, szökőkutak, de azért na, felújítva azért mégiscsak szebb látvány. A bazilika környéke ennek ellenére igazi turista paradicsom. A Kis-Duna mellett felfelé sétálván millió cukrászda bújik meg, étkezési lehetőség van bőven.
Városháza

Árkádok












Hazafelé (mármint a szállásra) tartva megálltunk Pilisszentléleken, ami sokaknak ismerősen csenghet. Itt forgatják ugyanis A Mi kis falunk (Rtl- klub) nagy sikerű sorozatát. Aminek forgatásába mi is betekintést nyerhettünk aznap. Fotózni az ikonikus helyeken azonban nem lehetett még, hiszen előttünk zajlott a forgatás, és azt hiszem így estefelé járva nem nagyon örültek volna nekünk, hogyha belerondítunk a felvételbe. Az már más kérdés, hogy nem jutottunk volna el odáig, ugyanis be van azért biztosítva a hely. De élménynek mindenképp érdekes.

Jó időben voltunk Szentendrén, ugyanis ekkor volt egy helyi fesztivál, az Ister napok, aminek fő programja volt (lett volna) a gyertyaúsztatás a Dunán. Ez azonban a másodfokú viharjelzés és a tömérdek ember kombinációja miatt elmaradt. (Pótlás majd csak augusztus végén.) Így rövid esti sétánk volt csak, hiszen a vihar ténylegesen lecsapott a városra, de korántsem akkora erővel, mint ahogyan azt jósolták.


Remélem eléggé felkeltette már a figyelmeteket Szentendre, ahol teljes napokat is tudtunk tölteni anélkül, hogy a környéket felfedeztük volna! Hát azt kell mondjam, van itt program bőven. Jöjjön most magáról a városról és az első napokról pár kép / programajánló!


Jártunk karácsony kiállításban (igen jól olvastad, decemberi hangulat volt) , Szamos marcipán múzeumban, ahol életnagyságában volt látható Diana hercegnő, Michael Jackson, Mesehősök és még sok más, személyes kedvencem, a magyar parlament is. Átsétáltunk Szentendre modernebb városrészére, egészen a Hév-megállóig, ahol figyelem Spoiler!, megnéztük a menetrendet .

Ezután újabb séta a parton, limonádézás és vacsorázás a hajón, és koncert következett. A kis utcák, a macskaköves járdák, mint lenyűgözőek, egyértelműen belopta magát a kedvenc helyeim közé.

Este volt aztán zenés mulatság a téren egészen hajnalig rophatták a táncolni vágyók. Megkóstoltam a spanyol fánkot, ami nagyon finom volt.
Séta a tér felé

Ilyen utcákon♥

WOW

Itt ettünk /ittunk





Mindenhol cicával találkozom. Ő már kevésbé volt készséges...




Örök kedvenc utcám





Ez a kiállítás valami káprázatos




Marcipán múzeum








Cukrászda
A sós karamelles süti valami mennyei, kóstoljátok meg mindenképp, ha arra jártok!








Ezen a csodás helyen volt a szülinapom is. 18 lettem, így már én is a felnőttek táborát erősítem (erről ide kattintva találsz bővebb leírást) . Az indulás ismét korai volt, hiszen fél tízkor már Budapestre is érkezett a HÉV. Sajnos az időjárás nem nagyon kedvezett nekünk, hiszen mire leszálltunk, már zuhogott az eső. Milyen szerencse, hogy a Margit-hídnál megáll a 4-6-os villamos, amivel mehettünk egész pontosan 2 megállót. Első állomásunk Pesten az L&L könyvesbolt lett volna, de volt olyan szerencsém, hogy pontosan huszonharmadikától volt zárva. Mondanom sem kell, iszonyat boldog voltam, amikor megláttam, hogy kellemes sétánknak az esőben nem volt túlzott eredménye. Nem baj, fel a fejjel, majd jövünk még.

Az eső ezután sem akarta elhagyni a fővárost, így megcéloztuk a legközelebbi plázát, a WestEndet, hogy ott várjuk meg, amíg távoznak a felhők. Nos, mint mindig, amikor Pesten vagyunk, leültünk kávézni a Starbucksban és vásároltunk. Dél felé így már kitisztult az ég, lehetett folytatni a sétát, immár esernyő nélkül.

A nap fénypontja biztosan a következő állomásunk volt. A Body Kiállítás, amit én már nagyon vártam. Aki nem tudná, ezen a tárlaton közel 300 (igazi) preparátumok segítségével nyerhettünk betekintést az emberi test rejtelmeibe. Szerintem még annak is érdekes lehet, aki nem egészségügyben tervezi a jövőjét.
A kiállítás igény szerint vesz időt igénybe. Ha mindent tüzetesen elolvasol, megnézel akkor alsó hangon 2-3-4 óra.
Fotózni itt tilos volt, így csak a szuvenír boltban vásárolt tárgyakkal demonstrálom a leírtakat.




Mindezek után ebéd majd pedig a Váci utcán történő lényegében vásárlás, végül egy gyors rokonlátogatás következett.










Ajándék is pipa


Jön a vihar, vagy jön a vihar?

Ezúttal a  2-es villamosnak köszönhetően elérkeztünk a Kossuth-térre, ahol ahogyan a turisták százai fotózások következtek a Parlamentnél, nem mintha már nem lenne vagy ezer másik kép.



Fél hét felé újra megérkeztek a vihart jelző felhők, így jobbnak láttuk, hogyha most már a Margit-híd felé vesszük az irányt, a Hév-hez.






A hévről leszállva ettünk egy fagyit, ezzel is felkészülve az előttünk álló gyalogútra még, tekintve, hogy a szállodánk az óvárosban volt. Visszafelé még sütiztünk a Szamos cukrászdában, illetve fotóztam az esős és kicsit kihaltabb Szentendrét.

Az esti séta aznap elmaradt, tekintve, hogy a legtöbb lépést mentem gyalog lényegében, mióta vagyok. (Legalábbis mióta a telefonom figyeli.)
Közel 30 kilóméter volt már a lábunkban este kilencre. Így a fennmaradó időt az üzenetek, köszöntések megválaszolásával töltöttem, amit ezúton is köszönök, hihetetlen, milyen sokan írtatok.


A következő napunk reggelén látogatást tettünk a szentendrei retro-múzeumba, ami nagy meglepetést nem okozott nekünk, tekintve, hogy majdnem minden megtalálható nálunk is.


Még egyszer sétáltunk a kis utcákban, a Duna parton és ezután indulhattunk.

A nap végére már Tatabányán kötöttünk ki, no de nem azért, mert nem tudok GPS-t programozni, ez nagyon is célirányos volt. Elsőnek ugyanis egy kis falu volt az uticél, amiről mindjárt mesélek is. Első megállunk azonban az Üvegtigris forgatási helyszíne volt.



Ezután a Zsámbéki templom romjait néztük meg, ami nekem nagyon tetszett. Fázni itt sem fáztunk, de mindenképpen ez is felírható a bakancslistátokra, ha még nincs kipipálva.
Kőtár









Na és ezután elékeztünk Bokodra, ami az Instagramon csak lebegő faluként ismert. Annyi csak a bibi, hogy annak a pár stégnek nem sok köze van a faluhoz, a megtalálása nehézkes és semmi köze sincs a képekhez. A hivatalosan halászhely minden területe magán, belépése engedélyköteles. Az ott lakók eléggé barátságtalanok és miegymás. Ha nincs ismeretséged, akivel bemehetsz a tó közepére, még normális fotókat sem tudsz lőni. Egyszóval említést sem érdemelne, azért írtam róla, ha nincs épp útba, kitérőt nem érdemes tenni érte. Nekem nagy csalódás volt. De az elképzelés vs valóság kép majd mantrázza ezt.
Elképzelés vs ( Kép forrása internet)
Valóság.....




Ezután jutottunk el Tatabányára, ami megyeszékhelyhez képest nem akkora látványosság. A várhoz Tatán már nem mentünk el, majd legközelebb.

Mindezek utána élményekben gazdagon érkeztünk haza az esti órákban. Én nagyon jól éreztem magamat, remek környéket fedeztünk fel ismét. Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben is, találkozunk hamarosan a következőben,

Edina.


Előző bejegyzésem: Booktubeathon-2018


















Share
Tweet
Pin
Share
4 comments
Newer Posts
Older Posts

Magamról

Saját fotó
dontforgettosmileandread
Teljes profil megtekintése
Edina vagyok, könyvmoly és orvostanhallgató egyetemista. Hiszem, hogy a könyvek és az olvasás sosem megy ki a divatból. Minden könyvből magaddal viszel valamit, minden könyvvel te is több leszel! Az oldalaim az alkotásaimmal vannak tele, szívügyem és legkedvesebb misszióm, hogy a könyvek iránti szeretetből át tudjak adni az olvasóknak. A mai világban nagy szükség van a könyvek varázsára, ezért írok én. Ha olvasnivalót keresel, tudok egy jó könyvet ! Igyekszem az Instagram oldalamat kiegészítve és attól picit el is rugaszkodva személyesebb hangvételben mesélni a könyvélményeimről, no meg arról, ami épp foglalkoztat. Hogy milyen rendszereséggel várhatóak posztok? :
"Vannak folyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni, mert szeretettel kell hozzájuk kezdeni, példának okáért ilyen az írás is. (Isabel Allende) "

Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm!

Ahol még megtalálsz

  • Instagram
  • Moly
  • Facebook

Kategóriák

könyvmoly (112) könyvajánló (62) kedvenckönyveim (51) lélektani regények (43) utazzkönyvekkel (42) életstílus (27) regény (26) romantikus (23) blogger (21) thriller - krimi (19) BuJo (14) olvasmányösszegző (11) Karácsony (10) motiváció (9) nyár (8) social media (7) Colleen Hoover (6) egyetemista (5) iskola (5) Álomgyárkiadó (5) 21.századkiadó (4) KővágóSára (4) Libertine (4) orvosi vonatkozású (4) Diana Hunt (3) FarkasAnett (3) Lontai Léna (3) klasszikusok (3) memoár (3) szórakoztató irodalom (3) utazás (3) Agatha Christie (2) Librikiadó (2) SiennaCole (2) szépirodalom (2) Elin Warner (1) Newline-kiadó (1) Sarah Pearse (1) tél (1) évzáró (1)

Látogatók

Legutóbbi bejegyzések

Visszatekintés- blogarchívum

  • ►  2025 (5)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2024 (28)
    • ►  december (3)
    • ►  november (2)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (27)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (3)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2022 (25)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (5)
    • ►  május (4)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2021 (10)
    • ►  november (1)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  május (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (18)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  január (1)
  • ▼  2018 (42)
    • ►  december (2)
    • ►  november (2)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (3)
    • ▼  augusztus (6)
      • Vissza a suliba 2018 #1
      • Egy nyári napom
      • Krausz Emma : Osztálykép
      • Nyaralás, beszámoló 2018
      • #Booktubeathon 2018
      • Hello Augusztus
    • ►  július (6)
    • ►  június (4)
    • ►  május (4)
    • ►  április (3)
    • ►  március (4)
    • ►  február (3)
    • ►  január (3)
  • ►  2017 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (4)
    • ►  szeptember (5)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)

Ezt a könyvet olvasom jelenleg:

Created with by ThemeXpose