Sziasztok! ☺

Gondolkoztam rajta, hogy idén is csináljak e nyaralás sorozatot. Végül megkérdeztelek Titeket is, és 90 százalékotok az igen mellett tette le a voksát a kérdésben. Ezt ezúton is köszönöm!

Így hát vágjunk is bele.
További helyszínekről egy másik bejegyzéssorozatban írok majd nektek. (lásd: bakancslistás helyszínek )


Az ébresztő ezen a felhős napon is hamar megszólalt, de korántsem annyira, mint tavaly. A reggeli után fél nyolc tájékán vette kezdetét utunk Szentendrét megcélozva. Kérdezhetitek, miért épp ez a város. Higgyétek el, Magyarország egy kis ékszerdobozáról beszélünk, de erről majd később.
Tekintve, hogy célpontunk nem volt eget rengetően messze, ami belefért a napunkba, megnéztünk odafele úton.

Első megállunk Hatvanban volt.  A csodás Grassalkovich-kastélyt el sem lehet téveszteni. Magában  a kastélyban lehetőség nyílik több kiállítást is megnézni, de a vadászati része a hangsúlyos.
(Érdekesség, hogy a termekben csak fotójeggyel lehet fotózni, amit elég komolyan is vesznek, mert a fotós fel lesz címkézve, szó szerint. )

A fizetős kattintás miatt belülről tényleg csak 1-1 képet mutatok, ami jellemző volt a tárlat során.

Hatvan

Már látszódik valami

Hatvan a tanügynek

Bejárat

Erős oszlopfő

Az előcsarnok

Halászati kiállítás élő vízi állatokkal

Vadászati kiállítás , természetesen nem élő állatokkal

A fő terem mennyezete valami káprázatos

Mini szakácskönyv

Cukrászda

Korhű bútorok

A hátsó kert

A következő megállóhely már Aszód, ahol a sarki kávézó jobb, mint maga a kastély, kinézet terén. A Podmaniczky- és Zöld-kastély együttese megsínylette az éveket, bemenni nem lehet, de nem is érdemes, mert első ránézésre mindent elárul magáról.

Hát, nem?

Ott van valami címer féleség még

De maga a kastély látott már szebb napokat is...

A kastélytól jobbra lévő első utcán felfelé menet pedig a Schossberger- sírkápolna is nyitva áll a látogatók számára.



Verseg, (Fenyőharaszt-puszta) már ismerősebben csenghet, hiszen a köztudatban sokkal inkább kastélyszállóként (***) ismert a Podmaniczky-ak egykori lakóhelye.
Gyönyörűen felújított, csendes környezetben várja az itt megszállókat..




Úgy látszik ez már csak ilyen, egy csodás kastély után, jár egy kevésbé szép is.




Galgagyörkön három kisebb kúria (Tahy-kúria, Ibrányi-kastély, Kálnoki-Bedő-kúria) is van, de azért egyik sincs egy szálloda szintjén. Mentségükre legyen szólva, hogy a turistákat szépen várják látnivalókat jelző táblákkal.


Ezután jött a nap talán fénypontja az Acsaújlaki Prónay-kastély. Ami, elmondásuk alapján, a magyar Versailles. Nos ez azért egy enyhe túlzás, tekintve, hogy a kastély annyira nem régen épült (1910-re lett kész). Másrészről pedig, már van, egy hivatalosabb ilyen titulussal ellátott kastélyunk, a Fertődi, ami azért, nos hát igen.
Lényeg, a lényeg, tényleg mesésen felújított, kívül-belül luxus. A főépületben a felújítás során king-size lakosztályok, öltözőszobák, vendégszobák, fogadóterek, szalonok, könyvtár, konyhák, étkezők is kaptak helyet. Az épület egészében kibérelhető.
(A fotózás itt is természetesen nem díjtalan, így csak pár fényképpel illusztrálom az alábbi állításomat.)

A faluban egyébként (Acsa) van még egy kastély, ami már ennyire nincs szerencsés helyzetben, sem megközelíthetőségileg, sem kinézetileg.














A nap nagy része ezzel el is telt, így innen már Szentendre volt az cél. A szállás elfoglalása után kezdődhetett a kedvenc részem, a városnézés és felfedezés.


Másnap reggel Visegrádra vezetett az utunk, ahol már jártunk korábban, de a város megér több látogatást is. A várbelépő megvétele után, máris elképesztő panorámát kapunk a Duna-kanyarra. Elkészülnek a basic képek, majd pedig kezdődhet a vár felfedezése, a "romok" között mászkálás. Ebben a jó időben, ami ezt a nyarunkat is jellemzi (értsd:40 fok), kellemesen hat az emberre a séta, víz nélkül ne induljatok el!

Ő fogadott minket a bejáratnál

Ezután a jó kis túra után nem sokat élveztük a klímás kocsit, ugyanis Dömösnél szabad lejárat volt a Dunához, így piknikeztünk kicsit a parton. Engedélyezett a vízbe menés, de csak bokáig, abban a hőségben azonban az is kellemes volt.


Megpihenésünk után már indulhattunk tovább, várt minket Esztergom. Ahol már szintén jártunk jó pár évvel ezelőtt, de ez megint csak egy bakancslistás hely. Anno, csak a bazilikát néztük meg, kívülről-belülről. Most feltérképeztük a helyet rendesen, töviről hegyire. Meg kell valljam egy kicsit csalódás volt, hiszen a főtér lehetne szebb állapotban is, mint ahogy most kinéz. Nem túlzás, szép épületek, szökőkutak, de azért na, felújítva azért mégiscsak szebb látvány. A bazilika környéke ennek ellenére igazi turista paradicsom. A Kis-Duna mellett felfelé sétálván millió cukrászda bújik meg, étkezési lehetőség van bőven.

Városháza

Árkádok

Hazafelé (mármint a szállásra) tartva megálltunk Pilisszentléleken, ami sokaknak ismerősen csenghet. Itt forgatják ugyanis A Mi kis falunk (Rtl- klub) nagy sikerű sorozatát. Aminek forgatásába mi is betekintést nyerhettünk aznap. Fotózni az ikonikus helyeken azonban nem lehetett még, hiszen előttünk zajlott a forgatás, és azt hiszem így estefelé járva nem nagyon örültek volna nekünk, hogyha belerondítunk a felvételbe. Az már más kérdés, hogy nem jutottunk volna el odáig, ugyanis be van azért biztosítva a hely. De élménynek mindenképp érdekes.

Jó időben voltunk Szentendrén, ugyanis ekkor volt egy helyi fesztivál, az Ister napok, aminek fő programja volt (lett volna) a gyertyaúsztatás a Dunán. Ez azonban a másodfokú viharjelzés és a tömérdek ember kombinációja miatt elmaradt. (Pótlás majd csak augusztus végén.) Így rövid esti sétánk volt csak, hiszen a vihar ténylegesen lecsapott a városra, de korántsem akkora erővel, mint ahogyan azt jósolták.


Remélem eléggé felkeltette már a figyelmeteket Szentendre, ahol teljes napokat is tudtunk tölteni anélkül, hogy a környéket felfedeztük volna! Hát azt kell mondjam, van itt program bőven. Jöjjön most magáról a városról és az első napokról pár kép / programajánló!


Jártunk karácsony kiállításban (igen jól olvastad, decemberi hangulat volt) , Szamos marcipán múzeumban, ahol életnagyságában volt látható Diana hercegnő, Michael Jackson, Mesehősök és még sok más, személyes kedvencem, a magyar parlament is. Átsétáltunk Szentendre modernebb városrészére, egészen a Hév-megállóig, ahol figyelem Spoiler!, megnéztük a menetrendet .

Ezután újabb séta a parton, limonádézás és vacsorázás a hajón, és koncert következett. A kis utcák, a macskaköves járdák, mint lenyűgözőek, egyértelműen belopta magát a kedvenc helyeim közé.

Este volt aztán zenés mulatság a téren egészen hajnalig rophatták a táncolni vágyók. Megkóstoltam a spanyol fánkot, ami nagyon finom volt.

Séta a tér felé

Ilyen utcákon♥

WOW

Itt ettünk /ittunk

Mindenhol cicával találkozom. Ő már kevésbé volt készséges...

Örök kedvenc utcám

Ez a kiállítás valami káprázatos

Marcipán múzeum

Cukrászda A sós karamelles süti valami mennyei, kóstoljátok meg mindenképp, ha arra jártok!

Ezen a csodás helyen volt a szülinapom is. 18 lettem, így már én is a felnőttek táborát erősítem (erről ide kattintva találsz bővebb leírást) . Az indulás ismét korai volt, hiszen fél tízkor már Budapestre is érkezett a HÉV. Sajnos az időjárás nem nagyon kedvezett nekünk, hiszen mire leszálltunk, már zuhogott az eső. Milyen szerencse, hogy a Margit-hídnál megáll a 4-6-os villamos, amivel mehettünk egész pontosan 2 megállót. Első állomásunk Pesten az L&L könyvesbolt lett volna, de volt olyan szerencsém, hogy pontosan huszonharmadikától volt zárva. Mondanom sem kell, iszonyat boldog voltam, amikor megláttam, hogy kellemes sétánknak az esőben nem volt túlzott eredménye. Nem baj, fel a fejjel, majd jövünk még.

Az eső ezután sem akarta elhagyni a fővárost, így megcéloztuk a legközelebbi plázát, a WestEndet, hogy ott várjuk meg, amíg távoznak a felhők. Nos, mint mindig, amikor Pesten vagyunk, leültünk kávézni a Starbucksban és vásároltunk. Dél felé így már kitisztult az ég, lehetett folytatni a sétát, immár esernyő nélkül.

A nap fénypontja biztosan a következő állomásunk volt. A Body Kiállítás, amit én már nagyon vártam. Aki nem tudná, ezen a tárlaton közel 300 (igazi) preparátumok segítségével nyerhettünk betekintést az emberi test rejtelmeibe. Szerintem még annak is érdekes lehet, aki nem egészségügyben tervezi a jövőjét.
A kiállítás igény szerint vesz időt igénybe. Ha mindent tüzetesen elolvasol, megnézel akkor alsó hangon 2-3-4 óra.
Fotózni itt tilos volt, így csak a szuvenír boltban vásárolt tárgyakkal demonstrálom a leírtakat.




Mindezek után ebéd majd pedig a Váci utcán történő lényegében vásárlás, végül egy gyors rokonlátogatás következett.

Ajándék is pipa

Jön a vihar, vagy jön a vihar?

Ezúttal a  2-es villamosnak köszönhetően elérkeztünk a Kossuth-térre, ahol ahogyan a turisták százai fotózások következtek a Parlamentnél, nem mintha már nem lenne vagy ezer másik kép.



Fél hét felé újra megérkeztek a vihart jelző felhők, így jobbnak láttuk, hogyha most már a Margit-híd felé vesszük az irányt, a Hév-hez.






A hévről leszállva ettünk egy fagyit, ezzel is felkészülve az előttünk álló gyalogútra még, tekintve, hogy a szállodánk az óvárosban volt. Visszafelé még sütiztünk a Szamos cukrászdában, illetve fotóztam az esős és kicsit kihaltabb Szentendrét.

Az esti séta aznap elmaradt, tekintve, hogy a legtöbb lépést mentem gyalog lényegében, mióta vagyok. (Legalábbis mióta a telefonom figyeli.)
Közel 30 kilóméter volt már a lábunkban este kilencre. Így a fennmaradó időt az üzenetek, köszöntések megválaszolásával töltöttem, amit ezúton is köszönök, hihetetlen, milyen sokan írtatok.


A következő napunk reggelén látogatást tettünk a szentendrei retro-múzeumba, ami nagy meglepetést nem okozott nekünk, tekintve, hogy majdnem minden megtalálható nálunk is.


Még egyszer sétáltunk a kis utcákban, a Duna parton és ezután indulhattunk.

A nap végére már Tatabányán kötöttünk ki, no de nem azért, mert nem tudok GPS-t programozni, ez nagyon is célirányos volt. Elsőnek ugyanis egy kis falu volt az uticél, amiről mindjárt mesélek is. Első megállunk azonban az Üvegtigris forgatási helyszíne volt.



Ezután a Zsámbéki templom romjait néztük meg, ami nekem nagyon tetszett. Fázni itt sem fáztunk, de mindenképpen ez is felírható a bakancslistátokra, ha még nincs kipipálva.

Kőtár

Na és ezután elékeztünk Bokodra, ami az Instagramon csak lebegő faluként ismert. Annyi csak a bibi, hogy annak a pár stégnek nem sok köze van a faluhoz, a megtalálása nehézkes és semmi köze sincs a képekhez. A hivatalosan halászhely minden területe magán, belépése engedélyköteles. Az ott lakók eléggé barátságtalanok és miegymás. Ha nincs ismeretséged, akivel bemehetsz a tó közepére, még normális fotókat sem tudsz lőni. Egyszóval említést sem érdemelne, azért írtam róla, ha nincs épp útba, kitérőt nem érdemes tenni érte. Nekem nagy csalódás volt. De az elképzelés vs valóság kép majd mantrázza ezt.

Elképzelés vs ( Kép forrása internet)

Valóság.....

Ezután jutottunk el Tatabányára, ami megyeszékhelyhez képest nem akkora látványosság. A várhoz Tatán már nem mentünk el, majd legközelebb.

Mindezek utána élményekben gazdagon érkeztünk haza az esti órákban. Én nagyon jól éreztem magamat, remek környéket fedeztünk fel ismét. Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben is, találkozunk hamarosan a következőben,