Sziasztok!

Ismét elérkeztünk ahhoz a bejegyzéshez, amelyben megmutatom nektek az aktuális olvasmányom. A mai könyvünk Krausz Emma tollából született, akivel volt már szerencsém pár szót váltani Instagramon. Nagyon sok jó értékelést olvastam a könyvéről, így nem olyan régen meg is rendeltem az Osztályképet. Hamar el is olvastam, magával ragadott a történet, de kezdjük az elején.

A történet főszereplője Kálnoki Levente, aki egy véletlennek köszönhetően meglátja az egyik osztálytársát, a nagy nagy népszerűségnek örvendő sikeres focistát, Szendrei Ákost, amint éppen kirúzsozva fotózza magát a tükörben. Majd az elkészült képet végül elküldi valakinek. A döbbenet, lesz úrrá mindkét fiún. Levente rosszkor volt rossz helyen és időben. Ugyanakkor azért aggasztja is a dolog, hiszen mégiscsak egy 18 éves fiút látott, egy nem éppen férfias cselekvés végzése közben. Mi lehet a fiú titka? Természetesen Levente megígéri újdonsült haverjának, hogy titka nála biztonságban van. Ezzel itt minden meg lenne oldva, ha nem jönne Szalay tanár úr, a töri tanár a buta projektjével. A két fiúnak végül túl kell lépnie a kezdeti nehézségeken, bunkóságaikon és együtt dolgozni. Ilyen egyszerű lenne ez? Hogy tarthatod meg valaki olyannak a titkát, amiről még azt sem tudod valójában micsoda. Hiszen ő csak egy mozzanatot látott. Mi lehet az igazság? Miközben főszereplőnk próbál megbirkózni a saját élete problémáival, még valaki másnak a baja is a nyakába szakad. Egyszerre kellene mások életét is élnie

Új iskola, kihívások, barátok. Titkon mindenki ódzkodik a változástól. Többféle ember van. Aki elsőre megtalálja a közös hangot a társaival, középpontba kerül vagy éppen az, aki csak a padban ül és távolból figyel. Ez utóbbihoz tartozott Levi is. Majd egy csapásra megváltozott.

Ha csupán egy szó állna a rendelkezésemre, hogy elmondjam a könyv tanulságát, annyit írnék : ELFOGADÁS. Kilenc betű, aminek jelentését minden embernek be kellene tartania. Elfogadni a másikat úgy, ahogy van. Hiszen hogyan fogadjuk el magunkat, ha a környezetünktől nem kapunk bátorítást erre. A könyvben komoly kritikát kap társadalmunk. Az a 21.század, melyben élünk. Ahol akarva - akaratlanul képesek vagyunk egy pillanat műve alatt elítélni a másikat. Még meg sem szólalt, de mi már kialakítunk róla egy képet, ami valljuk be, sokszor túlontúl is negatív töltetű. Belegondoltál már abba, milyen lehet úgy élni az életedet, hogy másoknak megfeleljen? Miért próbálja minden ember ki ezt? Miért nem akarják sokan önmagukat adni? Mert félnek a visszacsatolástól, a megbélyegezéstől. Mert mindannyian különbözünk, nem vagyunk egyformák. Mégis sokszor engedjük, hogy barátaink, környezetünk uralkodjon felettünk. Komoly témát tár elénk, de csak szépen, finoman. Minden megvan benne: gyász, szerelem, magány, erőszak, kiközösítés, bántalmazás és egymás kihasználása.  De mindezek csak aprólékosan vannak elrejtve a sorok között, mégis tökéletesen érezzük, hogy jelen vannak.

Azt hinnéd, hogy a könyv átlagos középiskolás tinik mindennapjait mutatja be. De nem! Ez annál sokkal-de, sokkal több! Levente alakján keresztül megtanulhatjuk, hogyan tudunk kiszakadni a múlt láncából és eljutni önmagunkig.

Könnyed regény, magával ragad, a mai nyelvhasználata megbabonáz, életünket meghatározó témái viccesen elfogadóan előadva.

A történet rövid, nincsenek benne felesleges fejezetek, nem teng a csavaroktól, de mégis így jó. Színes és élvezetes.

A szereplők többsége a tizenegyedik osztályt végzi , ahogyan én is. (Jobban mondva, már befejeztem.) Szembe találkozik egymással a visszahúzódó és a népszerű diák. Rájönnek, hogy egyik sem különb a másikkal, a hasonló problémák mindkettőjüket megtalálja.Van benne minden, ami egy átlagos iskolában: kisérettségi, foci meccs, farsang, ballagás . Jókor olvastam. A jellemek előttünk fejlődnek, felnőnek. A cselekmény letaglóz,  a leíró részek előtted játszódnak, egyszerre csak belecsöppensz az újpalotai gimnázium egyik padjába. Hiteles, hiszen egy-két apró dolog minden iskolára jellemző. Rádöbbensz: jé, ilyen van/volt nálunk is.

Kellenek az ilyen sztorik. Sokat tanít nekünk, a 2018-as tiniknek. Nem a hollywoodi filmből megszokott: egy szegény lány beleszeret a gazdag fiúba és a végén minden happy end. Az élet nem ilyen. Keményen meg kell dolgozni az elismerésért. Értékeket képviselsz!

Olyan könyv, amire emlékezni fogok, nyomot hagyott bennem, és tutira fel fogom még lapozni egy jó párszor.

Nekem sokat adott ez a könyv.
Olvassátok el!


Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

– Felnőtt. – Már az vagy. – Akkor meg gyerek. – Az ember egyszerre nem lehet felnőtt és gyerek. – Mi lennénk a gyerek-felnőttek.”