dontforgettosmileandread

Sziasztok!

Olyan gyorsan teltek a napok, hogy máris Szilveszter van! El sem hiszem! Annyi mindent terveztem blog ügyileg erre az időszakra. Sajnos nem teljesen jött össze, de annál aktívabb voltam instán.   Mindenesetre az év legszebb időszakait hagytuk magunk mögött. Egy picit most én is belehúzok a bejegyzések közzétételébe,  hiszen elég sok olyan poszt vár még publikálásra, amit nem szabad veszni hagyni. Itt van rögtön az ehavi bujom,  amit hanyag módon, csak most tudok nektek megmutatni. Remélem hiányoltátok!

Ezzel a bejegyzéssel azonban lezárul egy korszak is. Egy gyönyörű bullet journal évet tudhatok magam mögött. Pontosabban 13 hónapot, mert tavaly novemberben kezdtem a rajzolást.
Idén azonban egy szuper határidőnaplót kaptam karácsonyra az unokatestvéremtől, ami tökéletes megfelel nekem, passzol hozzám. Így időhiányban szenvedőként 2019-ben nem folytatom a bujo készítést.

Nos, ez így teljesen nem igaz, mert anno, nyáron, megrajzoltam tavaszig (előre gondolkodás- hihi- ), de jobb lesz, ha minden egy füzetben van.
Ha igénylitek, akkor megmutatom majd azokat is, de egyesével, külön bejegyzésben nem, mert ezt így érzem befejezettnek.

Mindenesetre én nagyon szeretem a bujot! Praktikus, mert te magad alakítod, rajzolod, csinosítgatod olyanná, amilyen neked megfelel. Még a barátnőm szülinapjára is egy ilyen teljes füzetet, kvázi egy általam megrajzolt határidőnaplót adtam. De tapasztalat, hogy rengeteg időbe telik. Úgyhogy én ezzel a bejegyzéssel zárnám a #hellohónapos, bullet journalos bejegyzéssorozatot.

No de nézzük, milyen is volt a decemberi!


A hónap köszöntőmmel meg vagyok elégedve, megint megütöttem a nagycsoportos szintet.




Annál büszkébb vagyok a havi tervező oldalra, sikerült szimmetrikusan megtervezni a rubrikákat. Hát nem nagyszerű? Apró örömök az életben.







Váltakoznak az oldal minőségek. A múlt heti tervezőm hát szépen szólva elég snassz. Furcsa lehet alul az a pár vonal, én sem értem, hogy gondoltam. De a célnak megfelelt, jó sokat írtam bele, mert zsúfolt hét volt.





A következő hetet egy oldalra sűrítettem és zöld dizájnt  kapott. Csak reménykedni tudok benne, hogy beleférnek majd a tennivalóim 3 sorba. Helyet kapott egy téli bakancslista is, melyről majd blog bejegyzést is tervezek, mert szeretitek ezt a típusú posztot, úgy vettem észre legalábbis.



Az időjárásnak megelőlegeztem a következő oldalt. Lefordítva nagyon szeretném , ha idén nem a verőfényes napsütésben , plusz fokokban díszíteném a fenyőfát.... Legyen egy kicsit WHITE XMAS, kérlek... (Update: se nap, se hó, helyette eső dukált idén!)



Az éve utolsó hete természetesen 110%-ban karácsonyi mintás.




Végezetül az utolsó oldalon van a jegyzeteknek, ajándékötleteknek és 31-nek egy kis hely.





A ti bujotoknak mi a témája?

 És hogy mi várható tőlem a jövő év első felében?

Karácsonyi posztok minden mennyiségben (pipa), tarkítva egy kis könyvajánlóval.
Valamint érdemes lesz figyelni az insta oldalamat, mert nyereményjátékkal is készülök a kedves követőimnek! ♥

Ha bármilyen téli poszt ötletetek van , szívesen várom!

Legyen szép hetetek!

Sziasztok !

December első napját nem is kezdhetném mással, mint egy újabb könyves beszámolóval.


Gondoltál már arra, hogy bárcsak újra kezdhetnéd az életed egyik meghatározó pillanatát? Ha lenne esélyed teljesen tiszta lappal indulni? Igen, ezzel a gondolattal már biztosan mindenki eljátszott. De képes lennél akár az egész életedet is elölről kezdeni?

Colleen Hoover és Tarryn Fisher új trilógiájában, a Soha, de sohában Charlie és Silas arra ébrednek fel, hogy fogalmuk sincs kik ők. A nevük, a családtagjaik, az elmúlt évek mind feledésbe merültek. Egyik napról a másikra, azt sem tudják, kik ők. Miközben próbálják kideríteni az igazságot, megmagyarázhatatlan titkok derülnek ki. Csak egymásban bízhatnak, hiszen a többieknek fel sem tűnt, hogy mások lettek, mint amilyenek tegnap voltak. Mi történt a múltban?


Az alap történet, nekem nagyon tetszett. Köztudott, hogy Colleen írta Silas, Tarryn pedig Charlie szemszögét. A kétféle személyiség tökéletesen kiütközik. Megnyerőek a karakterek. Ez a váltott, rövid leírás még inkább odaszegez. Imádtam, pedig nem értettem belőle semmit.

Kezdetben ugyanúgy nem tudunk semmit, mint ahogy a szereplők. Velük együtt kapjuk meg az apró darabokból álló teljes képet. Akárcsak egy kirakós. A puzzle-nál is hosszabb folyamat árán találjuk meg a hiányzó részeket. Megfogunk egyet, megnézzük beillik e, ha nem, keresünk tovább. El kell vesznünk a részletekben, pont így, ennél a könyvnél is. Pár óra alatt rekordot döntött a feltett kérdéseim száma. Nyomozás, felderítés. Teljesen kiakasztott, mennyire tudnak játszani az olvasóval. A stílusa azonnal megfog. Magamban én is felsorakoztattam a a lehetséges opciókat, mégis mi lehet a történések oka.

A könyv hihetetlenül tartalmas, érzéki, megragadó de ugyanakkor az őrületbe kerget a sejtelmességével , érdekfeszítő.
Hiába repülnek el az oldalak, nem értesz semmit, nem halad előre. A két szereplő múltja tele van hibákkal. (Bár kié nem?) . A "régi" énjük kicsit már-már túl rossz, eléggé eltolták. De talán azért is kapták ezt a büntetést, mert nem értékelték egymást eléggé. A fő kérdése számomra: egymásba lehet szeretni a sok múltbéli sérelem után? Közöttük van egy kapocs, de kapcsolatuk rejtélyes, mert nem emlékeznek semmire. Megvannak a fényképek, az üzenetek, ismerősök, a múlt minden részlete, de az emlékezetükből minden törlődött. Ketten, egy ismeretlen világban. Misztikus, nem? A kusza szálak keresése közben azonban újra feltámad a vonzalom, de ezt nem mindenki akarja elismerni. Külön tetszett, hogy a romantikus szál az első részben kicsit hátrányba van szorítva, nincs túlgondolva.

A két New orleans -i  család között van valamilyen nézeteltérés, de ki hazudik?

Az első kötet 178 oldala tényleg úgy repül el, hogy a végére már az sem biztos, amit eddig annak véltél. Annyira izgalmas, hogy folytatásért könyörög. Az első rész elolvasása után tényleg azonnal kell a második. Amikor kiraktam egy unboxing videót, hogy milyen könyveket rendeltem, többen is jeleztétek, hogy jó, ha már előre rendelem is a következő köteteket. Nos, igazatok volt, ehhez nem fér kétség. Én innen is mindenkinek azt tanácsolom, ha elakarjátok olvasni, egyszerre vegyétek meg a három részt, hogy ne járjatok úgy, mint én. Ugyanis ahogy elolvastam már mentem is a kedvenc könyves web áruházamba rendelni. Pechemre pont pénteket írtunk, így leghamarabb kedden mehettem értük. Mondjuk volt időm gondolkodni a sztorin, az biztos. Mi van? Mi is ez? Nem értem? De az a baj, hogy a szereplők sem. Amint magamhoz vehettem a folytatást, már el is kezdtem olvasni. Egyszerűen parádés, hogy csak olvasod-olvasod-olvasod és nem halad előre, csak lassan, aprólékosan.

De nem csalódtam. A második részt is legalább annyira élveztem, mint az elsőt, pedig a szálak csak még jobban összekuszálódtak. Több jutott az érzelmeknek, amit bevallom, nem bántam, ezáltal oldotta a meglévő feszültséget. Versenyfutás lett az idővel, bemutatja mennyire elegendő (vagy épp pont nem) 48 óra. Van sejtésed, de az csak a végére áll össze.
1 este alatt végeztem ezzel  illetve a befejező kötettel is. Eszméletlen, mennyire különleges és egyedi. Ilyet még tényleg nem olvastál azelőtt.


Le kell szögezzem, hogy nem tetszett a rövidsége. Hiába a fizikailag három kötet, szerintem simán lehetett volna egyben is. A végeredményről csak annyit, hogy totál másra számítottam, valami tragikusabbra. A döbbenet nem marad el, de teljesen más miatt érkezik, mint ami miatt én vártam volna. Minden arányában volt benne, ami a humort, a romantikát, a drámát és a titokzatosságot illeti. Tudom, hogy eléggé megosztó volt ez a kötet, valóban elfért volna egy icipicit nagyobb durranás, de egy olvasást mindenképpen megérdemel. Emiatt a hiányosság miatt azonban fél csillagot le kell majd vonnom tőle.

Egy biztos. Ilyen gyorsan még nem olvastam el három könyvet. Ez a közös munka a két írónő között nekem tetszett. Írtam már, hogy CoHo a kedvenc íróm. Tarryn-tól még nem olvastam, de biztosan fogok. Az alkotók világában ez egy boldog, tartalmas, aranyos trilógia volt.

Remélem át tudtam adni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban. Írjátok meg, hogy ti olvastátok, hogy tetszett e.

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

Sziasztok!

Elsősorban  mindenről Instagramon értesülhettek, de szeretem a hosszabb mondanivalóimat itt (is) megosztani. Így van ez a soron következő bejegyzéssel is. Még tavasszal töltöttem fel az első Könyvmolyképzős szeretetcsomagom tartalmát. Idén októberben újra lehetőség volt a rendelésre. Ezúttal viszont RUBIN pöttyös könyv volt az ajándék.

Mint az előzőnél, itt is az emailben igényelt kuponkódot kellett beszúrni az online rendelésnél. Mivel két könyv vásárlásával ingyenes a szállítás, természetes, hogy kettőt rendeltem. 😄 Huppsz..

Nagyon vártam az értesítést, hogy megjött a rendelésem! Bevallom picit azért izgultam is, mert nem könnyű olyan könyvet küldeni nekem, ami még nincs meg! De! Spoiler! Sikerült!

Nos, tehát november elején miután a kézhez kapott csomaggal hazaértem azonnal neki is láttam a bontogatásnak.

Az első, ami a szemem előtt volt, egy levél a KMK-tól. Csak a szokásos, hogy mit tartalmaz a doboz.


Utána jöttek a rendelt könyvek. Elsőként Colleen Hoover finding Cinderella, ami a Hopeless (reménytelen) sorozat harmadik kötete. Az elsőt már olvastam és tejóég! CoHo még mindig a best! ♥ Na de ezt majd a könyvajánlómból.


A második rendelt kötet Jenny Han A fiúknak, akiket valaha szerettem. Az írónő előző sorozatát "A nyár, amikor megszépültemet"  még idén nyár végén olvastam. Arról van is már ajánlóm, de nem lett volna szezonális akkor feltölteni, hiszen beköszöntött az ősz. De jövő nyáron azzal fogom kezdeni! Nekem tetszett a stílusa, nagyon jól kikapcsolt. Ezért is mertem megrendelni ezt a sorozatát is. No meg azért is, mert ajánlották nekem. Egyébként most nagyon felkapták ezt a könyvet, ha jól tudom film is készül(t) belőle, illetve megérkezett a harmadik része is. Remélem szeretni fogom!



És akkor.... Jöjjön a meglepetés kötet.

Az Ikrek hava. OMG! Már a borító is fantasztikus. Első látásra tökéletes könyvet kaptam!

Amit pedig az előző könyvnél nem vettem észre: minden ajándékkönyvben ünnepi bélyegző van pecsételve. Beleírom a nevem, és egy szép emlék lesz. Mennyire menő már ! 😍


Végül pedig volt még pár könyvjelző is a csomagban. Olyan könyvekhez kaptam meg a könyvjelzőket, amelyek  már a polcomon vannak, ennek külön örültem. Volt még egy színezhető darab is, rajta "könyves álompasik" nevével. Nem sok ugrott be elsőre, de Will és Kayden azonnal. Ki emlékszik rájuk?


Összességében megint nagyon elégedett vagyok! Örülök, hogy nem haboztam, és megrendeltem!

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben is!

Írjátok meg kommentben, ha Ti már olvastátok valamelyik könyvet, milyenek?
Illetve, hogy tetszett a csomag? Ti rendeltetek? Ki mit kapott?

Hamarosan jövök, most már egy ajánlóval!

Sziasztok!

El sem hiszem, hogy már novembert írunk. Az ősz utolsó hónapja ezen bejegyzés típusnak nagyon fontos. Hiszen pontosan egy éve ilyenkor vágtam bele én is a bullet journal napló vezetésébe. Akkor az volt vele a célom, hogy kipróbálom az év hátralevő két hónapján , de nem fűztem hozzá nagy reményeket. Azóta azonban szokássá vált a rajzolása és nagyon szeretem is elkészíteni. Valamint a visszajelzések alapján ti is kedvelitek az ilyen típusú posztokat, és kölcsönösen inspiráljuk egymást.
Ennek örülök!
Nos ennek apropóján azért próbáltam különlegesre és egyedire a noteszt.

Már rögtön a hónap köszöntő nagy kihívás volt, órákig bíbelődtem vele. De szerintem megérte.


A havi tervezőt épp ezért már lájtisabbra vettem, csak egy sima, jól megszokott téglalapos változat.

A 45.hét rubrikái sem kaptak túl nagy dizájnt. Majd pedig rájöttem, hogy sikeresen elfelejtkeztem az első négy napról a hónapba. Mivel visszafelé nem akartam haladni, összeragasztani pedig nem akartam a lapokat, úgy döntöttem, megfelezem a cellákat, így jut hely mindkettőnek. Remélem...

A következő hetet nehéz lett volna elrontani. Sima, barna szín ezúttal is dominál.

A 47. hétre igazán büszke vagyok. Szerintem jól tudtam hasznosítani a matricákat, amiket nemrég szereztem be.

A matrica imádat pedig az utolsó héten is visszaköszön. A gombos csíkok dobják fel ezt az egyszerű elrendezést.

Végezetül pedig visszatért a szeptemberben otthagyott hangulat mérő. Nemrég találtam, mint inspirációt és úgy gondoltam, helyet kell kapnia és méltón képviselnie az őszt.

Ezzel el is érkeztünk a bejegyzés végéhez. Élvezzétek ki a jó időt, ugyanis azt mondják, hideg tél elé nézünk.
Na majd meglátjuk!

Hamarosan jövök,

Előző bejegyzésem: Q-and-A-azaz-kérdezz-felelek-poszt-2

Eddigi bujoim: ide kattintva elérhetőek

Sziasztok!


A mai nap sort kerítünk újabb kérdések megválaszolására. Sokan gondolhatjátok, hogy azért írok több kérdezz-felelek posztra, mert nincs kreatívabb bejegyzés ötletem, de ez nincs így. Sőt! Ezer meg egy gondolat van a fejemben ezen a téren, de jeleztétek, hogy nagyon szeretitek ezt a sorozatot, így hát lássuk a folytatást.
Ha nem olvastad az első részt: ide kattintva megteheted.

- Szereted a focit?

Ezen a kérdésem megvallom őszintén, felnevettem. Ez azt jelenti, hogy a foci vb idején sokat sztoriztam arról, hogy nézem. Bocsi. A kérdésre válaszolva igen, szeretem a focit, nézni és ha nagyon kell játszani is ( kisebb fiú unokatestvéreimmel) .

- Hány éves vagy?

Júliusban töltöttem be a 18-at, de ezt láthattátok is Instán.

- Jelenleg mi a kedvenc könyved?

Nagyon elcsépelt lenne, ha azt mondanám, mindig az aktuális? Pedig így van!
Persze, vannak amik nagyon mély benyomást tettek rám és a mai napig emlékszem minden mozzanatra. Ezek például: Leiner Laura- Ég veled, Colleen Hoover- Szívcsapás sorozat, Jennifer Niven- Veled minden hely ragyogó c kötetek.

- Mi tetszett meg a fotózásban?

A fotózás önmagunk kifejezésének egy példája. Az, hogy nincs két ugyanolyan fénykép, hisz mindenki mást lát. Ugyanakkor az, hogy minden képen "ketten vagyunk". Én, a fotós és a néző. Én átadok valamit és az már a Te/Ti dolgotok, hogyan értelmezitek, befogadjátok-e. A képek ott vannak, csak meg kell őket látni és örökíteni.

Kedvenc idézetem :

Sziasztok!

Sziasztok!

A mai könyves beszámolót kérésre írtam meg. Miután elolvastam ezt a regényt, megkérdeztelek Titeket, hogy szeretnétek e róla bővebben olvasni a blogon. Ti azt kértétek igen, így hát, tessék, megírtam. Azért nem voltam  biztos a döntésben, mert őszintén, annyira nem tetszett a könyv. Vagyis, ez így nem teljesen igaz, inkább úgy fogalmaznék, nem erre számítottam és kicsit csalódott vagyok. Ha követtek instán (@ktssyedina) , akkor már tudjátok melyik könyvről van szó. Jessica Park Lélegezz velem lesz a mai témánk!

Főszereplőnk ezúttal Blythe McGuire, akit szülei halála után mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól. De nem biztos, hogy ezt a fiú is akarja. 

Eleve úgy vágtam bele, hogy egy nagyon jó rubin pöttyös könyvet várok, mert eléggé sablonos sztorinak tűnt : a lány szülei meghalnak  és felemészti a gyász, de egy fiú segít neki kikecmeregni a mélyből. Számtalan hasonlót olvastam már, többségüket idén (de ezt majd látjátok). Így tudtam, ha nem lesz fantasztikus és egyedi, mérges leszek. Igazából most, hogy gondolkodok rajta, nem tudom egyszóval kifejezni miért is nem tetszett. Talán, mert a végére már unalmas volt. Talán , mert a főszereplők szinte minden oldalon éreztették egymás iránt érzett testi vágyaikat és ez minden fejezetben tettekbe is megjelent. Talán, mert másra számítottam. 

Ez az egyik, kissé borúsabb része az értékelésemnek. 


Másrészről viszont azért el kell mondanom, hogy szép történet. Egy elkeseredett lány felépüléséről, hogy újra elkezd élni. Rájön, minden reményért, amit addig eldobott magától, megéri harcolni. Küzdeni a célért, mert minden kezdet nehéz, de együtt, barátokkal, könnyebb. Tovább kell lépni a múlt sérelmein, mert, ha feladod , az életed egyenlővé válik egy kozmikus szenvedéssel. Menekülhetsz, de bárhová is mész a nagyvilágban, önmagadtól sosem szabadulsz meg. Az új dolgoktól való félelem felemészt. Ha nem adod fel, ragyogó dolgok várhatnak rád. 
A kiútkeresés között, pedig a lány, Blythe szerelemre talál, de vajon a fiú is úgy néz rá? 

Nagyon sorsszerű történet, de lassú lefolyású. Olykor jó is ez, mert az életigazságok szépen lettek megírva, ilyenkor nem is akarja az ember, hogy felgyorsuljanak a dolgok. Jól állt a regénynek a lassabb elmesélés. Így van idő elkapni a fonalát, elvonatkoztatni attól, ami nem tetszett benne, megpróbálni pozitívan állni hozzá, a mondanivalóját megérteni. Ha ez sikerül, nyertél.
A könyv sokszor feldühít, majd pedig megnevettet, végső esetben elszomorít. Van benne egy kis rejtély is, el kell dönteni mi a közös Blythe és Chris múltjában.

Ahogyan említettem lassan indul be, de a második felétől már élvezhetőbb. Az elején azonban a mellékszereplők szerethetősége tartotta fenn az érdeklődésemet. Emiatt nem hagytam abba, valamint azért, mert általában nem is szeretem, mindig ott van , hogy majd a végére megjavul és érdekes lesz. Nos, ez némiképp be is igazolódott, úgy a 180.o után már élvezhetőbb lett.
A kezdeti nehézségek után már-már a főszereplőket is megkedveltem. Idővel eltűnt a bánatát alkoholba fojtó lány szerepe és felszínre kerülnek az igazi értékei.
Megismerte a Shepherd testvéreket (Chris és tesói) , akik kiemelték őt a "szennyből". Mindemellett rengetegszer ugratják is Blythe-t, ami automatikusan mosolygásra készteti az olvasót.

Vad történet: hatalmas érzelmi hullámvasutak, kibékülések, civakodások tarkítják.

Ha valakiket egymásnak teremtett a sors, az tényleg Chris és Blythe. Azt, hogy miért van ez, megérted, ha végigolvasod a könyvet.

Összességében elfogadható történet volt, ha a trágárságtól és a vadságoktól eltekintünk. Tényleg magával ragad.  A McGuire és a Shepherd testvérek kézen fognak és magukkal visznek, hogy velük együtt éld át a nehezebb pillanatokat, s osztozz az örömükben.

A második feléért eléri a 5/ 3,5 csillagot. Akartam szeretni, nagyon, de ennyi tellett.
Nemrég láttam, hogy ez egy sorozat első része lesz. Remélem a következő jobban fog tetszeni.

Utóirat: érdekességként megjegyezném, hogy ez a bejegyzés, annyiban különlegesebb volt, hogy előrébb vettem a listában a posztot, hogy ne kelljen kivárni még az előtte lévő könyveket. Mert jó pár ajánló lesz még itt, majd meglátjátok!



Jó olvasást annak, aki elkezdi, remélem nektek nagyobb lesz az élmény, mint nekem.

Aki olvasta, attól pedig várnék egy véleményt, neki mi volt a benyomása olvasás után.
+ Jessica Park-nak van egy másik regénye , a Szeretni bolondulásig. Azt olvasta már közületek valaki? Érdemes nekikezdeni?


Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

„Ijesztő a kudarctól félni.”