Sziasztok!

A mai könyves beszámolót kérésre írtam meg. Miután elolvastam ezt a regényt, megkérdeztelek Titeket, hogy szeretnétek e róla bővebben olvasni a blogon. Ti azt kértétek igen, így hát, tessék, megírtam. Azért nem voltam  biztos a döntésben, mert őszintén, annyira nem tetszett a könyv. Vagyis, ez így nem teljesen igaz, inkább úgy fogalmaznék, nem erre számítottam és kicsit csalódott vagyok. Ha követtek instán (@ktssyedina) , akkor már tudjátok melyik könyvről van szó. Jessica Park Lélegezz velem lesz a mai témánk!

Főszereplőnk ezúttal Blythe McGuire, akit szülei halála után mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól. De nem biztos, hogy ezt a fiú is akarja. 

Eleve úgy vágtam bele, hogy egy nagyon jó rubin pöttyös könyvet várok, mert eléggé sablonos sztorinak tűnt : a lány szülei meghalnak  és felemészti a gyász, de egy fiú segít neki kikecmeregni a mélyből. Számtalan hasonlót olvastam már, többségüket idén (de ezt majd látjátok). Így tudtam, ha nem lesz fantasztikus és egyedi, mérges leszek. Igazából most, hogy gondolkodok rajta, nem tudom egyszóval kifejezni miért is nem tetszett. Talán, mert a végére már unalmas volt. Talán , mert a főszereplők szinte minden oldalon éreztették egymás iránt érzett testi vágyaikat és ez minden fejezetben tettekbe is megjelent. Talán, mert másra számítottam. 

Ez az egyik, kissé borúsabb része az értékelésemnek. 


Másrészről viszont azért el kell mondanom, hogy szép történet. Egy elkeseredett lány felépüléséről, hogy újra elkezd élni. Rájön, minden reményért, amit addig eldobott magától, megéri harcolni. Küzdeni a célért, mert minden kezdet nehéz, de együtt, barátokkal, könnyebb. Tovább kell lépni a múlt sérelmein, mert, ha feladod , az életed egyenlővé válik egy kozmikus szenvedéssel. Menekülhetsz, de bárhová is mész a nagyvilágban, önmagadtól sosem szabadulsz meg. Az új dolgoktól való félelem felemészt. Ha nem adod fel, ragyogó dolgok várhatnak rád. 
A kiútkeresés között, pedig a lány, Blythe szerelemre talál, de vajon a fiú is úgy néz rá? 

Nagyon sorsszerű történet, de lassú lefolyású. Olykor jó is ez, mert az életigazságok szépen lettek megírva, ilyenkor nem is akarja az ember, hogy felgyorsuljanak a dolgok. Jól állt a regénynek a lassabb elmesélés. Így van idő elkapni a fonalát, elvonatkoztatni attól, ami nem tetszett benne, megpróbálni pozitívan állni hozzá, a mondanivalóját megérteni. Ha ez sikerül, nyertél.
A könyv sokszor feldühít, majd pedig megnevettet, végső esetben elszomorít. Van benne egy kis rejtély is, el kell dönteni mi a közös Blythe és Chris múltjában.

Ahogyan említettem lassan indul be, de a második felétől már élvezhetőbb. Az elején azonban a mellékszereplők szerethetősége tartotta fenn az érdeklődésemet. Emiatt nem hagytam abba, valamint azért, mert általában nem is szeretem, mindig ott van , hogy majd a végére megjavul és érdekes lesz. Nos, ez némiképp be is igazolódott, úgy a 180.o után már élvezhetőbb lett.
A kezdeti nehézségek után már-már a főszereplőket is megkedveltem. Idővel eltűnt a bánatát alkoholba fojtó lány szerepe és felszínre kerülnek az igazi értékei.
Megismerte a Shepherd testvéreket (Chris és tesói) , akik kiemelték őt a "szennyből". Mindemellett rengetegszer ugratják is Blythe-t, ami automatikusan mosolygásra készteti az olvasót.

Vad történet: hatalmas érzelmi hullámvasutak, kibékülések, civakodások tarkítják.

Ha valakiket egymásnak teremtett a sors, az tényleg Chris és Blythe. Azt, hogy miért van ez, megérted, ha végigolvasod a könyvet.

Összességében elfogadható történet volt, ha a trágárságtól és a vadságoktól eltekintünk. Tényleg magával ragad.  A McGuire és a Shepherd testvérek kézen fognak és magukkal visznek, hogy velük együtt éld át a nehezebb pillanatokat, s osztozz az örömükben.

A második feléért eléri a 5/ 3,5 csillagot. Akartam szeretni, nagyon, de ennyi tellett.
Nemrég láttam, hogy ez egy sorozat első része lesz. Remélem a következő jobban fog tetszeni.

Utóirat: érdekességként megjegyezném, hogy ez a bejegyzés, annyiban különlegesebb volt, hogy előrébb vettem a listában a posztot, hogy ne kelljen kivárni még az előtte lévő könyveket. Mert jó pár ajánló lesz még itt, majd meglátjátok!



Jó olvasást annak, aki elkezdi, remélem nektek nagyobb lesz az élmény, mint nekem.

Aki olvasta, attól pedig várnék egy véleményt, neki mi volt a benyomása olvasás után.
+ Jessica Park-nak van egy másik regénye , a Szeretni bolondulásig. Azt olvasta már közületek valaki? Érdemes nekikezdeni?


Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

„Ijesztő a kudarctól félni.”