dontforgettosmileandread

Kedves Olvasó: üdvözöllek a személyes blogomon. Az oldalon többségében könyvajánlókat, értékeléseket és olvasmányösszegzőket találsz, továbbá bejegyzéseket életmód, egyetem, blogger és utazás témákban. Remélem tetszeni fognak tartalmaim, melyekhez Instagramon (@ktssyedina) további képek társulnak.♥ Jó olvasgatást és böngészést kívánok! Edina

Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek benneteket újra itt, a dontforgettosmileandread  blogon! 


Talán most ültem le a legnehezebb szívvel (és nyomással a mellkasomban), hogy megírjam ezt az ajánlót.  Nem egy szuszra, mert az valószínűleg nem fog menni. Nagyon szeretném, ha ez egy olyan ajánló lenne, ami után azt mondod: ennek a könyvnek ott van a helye az én polcomon is. Mindenki polcán. 
Sokszor kérdezik tőlem, melyek azok a könyvek, amelyeket "kötelező olvasmánnyá" tennék, vagy épp bárkinek tudnám ajánlani. Nem egyszerű feladat ez sosem, higgyétek el, hiszen minden olvasó és olvasat más, egy bizonyos könyvet mindenkinek ajánlani pedig nagyon nehéz, szinte már - már lehetetlen. 

Rengeteg jó könyvvel a hátam mögött (s bízom benne, hogy előttem) viszont azt tudom mondani, Lontai Léna könyveit bárkinek ajánlom, olvasmányosan, őszintén, alapos kutatómunkával ír súlyos, de hétköznapi problémákról, melyekkel bárki találkozhat. 
Minden korábbi regényéről találtok nálam könyvajánlót, ezt itt linkelem is, hogy aztán teljesen mértékben a legújabb kötetre tudjunk koncentrálni. 
Könnyező liliomok
Sebzett pillangó
Magányos cédrus

Most pedig : 

Gyilkos nárcisz

Fülszöveg: 
{Cukormázba mártott méreg

A fájó emlékek béklyóit lerázó Titanilla végre ismét önmaga, és erős kisugárzására felfigyel egy sármos plasztikai sebész, Adrián. Kapcsolatuk észveszejtő gyorsasággal jut el az eljegyzésig. A lány barátai hiába próbálják őt óvni, Titi menthetetlenül szerelembe esik. Édesanyjával és húgával együtt a férfi rajongóivá válnak.

A Covid beköszöntével luxusházuk díszes kalitkává válik. A hanyatló anyagi helyzetük Adriánból kihozza a fenevadat.

Titanilla megjárja a pokol legmélyebb bugyrait, mire ráeszmél, a férje múltjában kell kutatnia, hogy szabadulni tudjon a gyilkos közegből. A férfi azonban a manipuláció nagymestere. Ha egy időre Titi el is távolodik, azonnal visszarántja magához a lány szívét. Hiszen hozzá tartozik, ezért véglegesen magához kell kötnie.

Sikerülhet egy összetört lelkű nőnek kiszabadulnia egy ragadozó karmai közül? És mit kell megtennie érte?

Lontai Léna regényében egy toxikus kapcsolatról mesél, amely nem is olyan ritka, mint azt mi szeretnénk hinni. Húsbavágóan őszintén ír minden aspektusról. Felnyitja a szemünket, miközben a szívünkig is elér. }




Klembala Titanilla, a könyv főszereplője éppen visszatért az életbe. Felhőtlen a lelke, jól érzi magát a bőrében, túl van már sok mindenen. "Érzem a visszatérő energiám, ismét önmagam lehetek." Hálás az életnek, hiszen a munkája nemcsak szerelme, hanem a hobbija is egyben. Esküvőszervezőként számtalan pár nagy napját teszi felejthetetlenné. Imád adni, minden ügyes-bajos apró szervezést, ami ezzel jár.  

Egy váratlan találkozás Dr Labaki Adrián plasztikai sebésszel azonban mindent megváltoztat. 
A férfi hamar a saját bűvkörébe csavarja a fiatal, naiv lányt; akinek a hirtelen, sodró lendületű viselkedését nem csak az olvasók, de a barátai, személyes köre sem ért. Hiába a figyelmeztetés, a baráti jóindulatot irigységnek titulálja. 

" Vajon ez volna az a bizonyos kémia? Amikor a fizikai énem tompítja a józan elmém, és mágnesként taszít a másik felé? " Minden pillanat jóleső borzongás számára, s alig várja az újbóli találkozást. 
Randi randit követ. Rövid időn belül olyan erőt adnak át egymásnak, ami nehezen hihető a külső szem számára. De kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk?!
Csendesen, félelemmel és kétkedéssel olvassuk tovább. 
Minden tökéletes, igazi álompár. Csakhogy nincs hollywoodi mese, végkifejlet és boldog happy end. A luxusélet nem feledteti az elszenvedett lelki traumákat. 
Szépen lassan Titi is megváltozik. Belső folyamatának változásainak mi is tanúi vagyunk. Átformálásának menete félelmetes. 
Sorsa megpecsételve. 
" Miért érzem úgy, hogy az eddigi világom romba dőlt, és elporladt? " 
Adrián maga mellé láncolja szerelmével. Remekül ért hozzá, hogyan gerjesszen a lányban őrjítő várakozást. Minden találó. 
" Ezeket a pillanatokat szeretem a legjobban, amikor a legmélyebb érzéseimet is kiadhatom neki, aztán elrévedünk a szótlanságban, és közben hallgatom erős szívverését. "

Egészen addig, amíg meg nem jön a világjárvány és össze nem lesznek zárva a négy fal között. Mint egy sci-fi filmben: távoktatás, kijárási tilalom, szörnyű képsorok. Ismerjük mindet jól, a saját bőrünkön tapasztaltuk pár évvel ezelőtt.
Egyre kevesebb a napi szeretetdózis és ezeket beárnyékolja valami más. 
Elzárva a külvilágtól Titi hamar a poklok poklát éli át. Az ifjú férjből pedig ez a legrosszabbat hozza ki…
A szerelem madara nem énekel tovább. A keserűség illata emlékeztet sorsára. 

" Ne feledd: a bizalmat lassan lehet kifejleszteni, gyorsan lehet elherdálni. " 

" Ha a vádra váddal felelek, magam ellen fordítom a másik fegyverét. " 

Nagyon hamar válik az álom rémálommá. 
A szíve szeretet után szomjazik, pedig mindene megvolt. Boldogságuk úgy röppent el, mintha csak egy múló pillanat lett volna; de kiszállni késő. 
Mikor történt mindez?! Mindig is ilyen volt, nem figyelt a nő a jelekre, vagy ez most változott meg? Hogyan lehet kitörni ebből?
Ez a könyv a személyiségzavarról szól, annak minden elemével. Ne feledd! " Ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az feltehetően nem igaz. " 


Nem árulok zsákbamacskát. Ezt a regényt egy este / éjszaka olvastam el. Szinte megszakítás nélkül, órák alatt. Ez a könyv letehetetlen . Olvasás közben azt vettem észre, nincsenek jó fejezetek arra, hogy abbahagyjam. Megérte.
Sokszor mondják, hogy mennyi kemény hónap és munka van egy-egy könyvvel, mi, olvasók pedig olyan hamar elolvassuk. Igen ám, de a jó könyveket nem lehet elfelejteni egy könnyen. Ez is egy ilyen élmény volt, július kedvence, kiemelkedő olvasmánya, mely sokáig velem marad még, mint elrettentő példa, hús - vér valóság és ádáz küzdelem regénye. 
Egyszerre ijesztő és odaszúrogató. Történet a látszólag megingathatatlan szerelemről és az erőről, hogy a legnehezebb helyzetben is helyes döntést hozzunk. 

Lontai Léna regényei, tetralógiája olyan fontosabb témákat jár körbe, amiről jó, ha van ismeretünk. Négy különálló kötet, melyek egyen-egyenként is teljes élményt nyújtanak, de mindegyiket elolvasva gyönyörűen érnek össze a szálak. Visszatérnek a szereplők, kiegészülve újakkal. 

Az a világ, amelyet bemutat, nem tűnik hívogatónak, mégis sokan esnek áldozatul. A valóságon túl azonban nincs már sem csillogás, sem kedves, hívogató élet, csak a durva tövisek. Mégis elragadóan emlékeztetett arra az időre, amikor a szerelem megtette felé az óvatos lépéseket.

Öt csillag ezért a munkáért, nagyon finoman, de lényegretörően és már amennyire én meg tudom ítélni, hitelesen is idézi fel a nyomasztó gondolatokat. Én minden szavát elhittem neki és szurkoltam, hogy ne az legyen, amire mind gondolunk. Akaratlan nyugtalanság terült el a szívemen, ahogy haladtunk a történetben. 

Ügyesen adja át az emberi érzelmeket, néha az ember nem tehet mást, mint tűr, de meddig? Mikor és legfőképpen hogyan lehet kilépni egy ilyen kapcsolatból?
Közvetlen és egyszerű kifejezésmódja arra készteti az embert, hogy képzelje maga elé, annak teljes valóságában, miközben rácsodálkozik a karakterekre. Visszafogottsága segíti az olvasót, hogy zavartalan, észrevétlen maradjon, miközben a könyv által felvetett kérdésekre keresi a választ.
Felnőtt kapcsolatokon belül mutatja be az érzelmi és pszichológiai bántalmazás, manipuláció minden formáját, a rejtett személyiségzavar rétegeit. 




A regény megdöbbentő, valós eseményeken alapul. Mélyen csodálom és tisztelem Léna segítőit, hogy felvállalták, s persze inkognitóban maradva, de segítették a munkáját.  
A szívemig ért. Soha nem felejtem el a történetüket. Megtiszteltetés volt olvasni bátorságról és emberi erőről. 
Érzelmes olvasmány, de igaz történet. A történet szívszorító, a műfaj kiemelkedő regénye.
Őszinte, inspiráló és rendkívüli mélységű történet. Ez az a fajta könyv, amelyet minden nőnek és férfinek átadnék, hogy olvassa el.  

Frissítő kötet a palettán. Bármennyire is szeretem a romantikus műfajt, sokszor túl romantizálja a valóságot és ismétlődővé válhat. Lelkes olvasóként és bloggerként olyan könyveket is keresek, amelyek egy kicsit kitűnnek a sorból; amelyek mernek problémákat is feltárni. Ez a könyv pontosan ezt képviselte. 
Elgondolkodtat azokon a dolgokon, amelyekre kényelmetlen gondolni. Felemeli a szívedet, időnként szomorúsággal tölt el, mégis megmosolyogtat. Erőteljes és intenzív a legjobb módon, de vannak reményteli és könnyedebb pillanatai is. Élő üzenete van, melyet kezdettől fogva nagyon finoman sző bele. Az első fejezettől apró jelekként vannak benne, de akkor még nem vesszük észre, hogy ezek a pillanatok mennyire jelentőségteljesek is valójában... 
Nyers, őszinte ábrázolást nyújt még mindig aktuális kérdésekben. 

Az It ends with us fénykorában hadd említsem meg, hogy ez legalább egy olyan fontos témát jár körül, mint az a kötet. Ne legyünk vakok! Vegyük észre, kerüljük el vagy épp tudjuk felnyitni valaki szemét (ha kell, a sajátunkat) ; amikor szükséges. 

Lontai Léna írásmódja mindig lenyűgöz. A kortárs szépirodalom elemeivel, egyszerűen, de nagyszerűen mesél; lenyűgözően hétköznapi történetei erőt sugároznak, és olyan könnyedén vonja be az olvasót, mindig további fejezetek olvasására késztetve.

Lebilincselő és utánozhatatlan kifejezésmódja, egyéni nyelvhasználata teszi kivételes élménnyé. 
Nagyon tisztelem és emelem - képzeletbeli- kalapom előtte, hogy ilyen fontos ügyek mellé áll és ismerteti meg az olvasókkal. 

Nagyon, erősen ajánlott minden regénye. 

Nehéz szívvel olvastam és próbáltam magamba szívni mindent, amit lehet, tanultam, magammal viszem üzenetét. Igyekszem, igyekeztem mindent megtenni, hogy olyan értékelést adjak a regénynek, amit megérdemel.
Egy szép napon hátha eljön az az idő, amikor senki nem bántja már a másikat. 

Bízz bennem, és válaszd ezt a történetet. Ígérem, egy olyan olvasmányélmény lesz, amelyet nem szeretnél kihagyni.


Írónővel készített interjúk, hogy jobban megismerjétek:
12 érdekesség
Interjú 1. rész
Interjú 2.rész

Hálásan köszönöm az élményt, szeretettel gondolok Rátok, drága Léna ! 

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5*

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5****

Cím: 5/ 5*

Stílus: 5/5***

Szórakoztatás: 5/5

Vége: 5/5**

Kiadás: 2024, Álomgyár 

Megrendelési link: Gyilkos nárcisz

Oldalszám: 288

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

" Isten minden egyes napot meg nem ismétlődő ajándéknak teremtett, ezért mindennap keresi, mi lehet ez az ajándék." 

" A jövő és az örökkévalóság hibernálódik a képein."

"A nászút arra van, hogy betárazzunk boldog pillanatokból."

" Pedig, ha tisztában vagyunk az értékeinkkel és a céljainkkal, sokkal kevésbé leszünk kiszolgáltatottak."




" – Tudod, mi volt apáddal a titkunk?
-Mi?
-A szeretet. Nem az euforikus, illékony szerelem. Ez idővel átalakult mély, biztonságot nyújtó vonzalommá. Azt tapasztaltam hogy a szeretet takarja a hiányosságaimat, és jó irányba formál – mondja anya egyre lassabban, a végén már ásítva, és hamarosan hallom az egyenletes szuszogását." 

"Ha az aggodalmak lebénítanak, fordítsuk meg a nagyítót és a nehézségek eltörpülnek."

" Visszagondolok anya szavaira: a házassággal tükröt tartunk egymásnak, és olyan oldalunkat ismerhetjük meg, amit eddig sosem láttunk."



Jó olvasást!

♥

Ne feledjétek a mottót , nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre

Előző bejegyzésem és egyben könyvajánlóm: Kapinya-Viki-Panel-Boogie

A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.

Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
    Instagram: ktssyedina
    Facebook : ktssyedina
    Moly.hu : dontforgettosmileandread
    Pinterest : ktssyedina 
    Threads : ktssyedina 


Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!

A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
2017-2024
Copyrigth,© Kutasi Edina
Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Sziasztok

Szeretettel köszöntelek benneteket újra itt, a dontforgettosmileandread  blogon! 


A nyár vége felé egy őszi megjelenés ajánlójával készültem Nektek. Pár hete lehetőségem volt előolvasni Kapinya Viki új regényét, amely ezúttal szórakoztató irodalom műfajának ékes kötete. 

Jöhet egy kis Panel Boogie? Kapinya Viki írónő a Szívkikötők után most egy új, rendkívül humoros kötettel örvendezteti meg olvasóit, melynek főszereplői egy tízemeletes panelház elöregedő lakóközössége. Nevessünk egy jót együtt, velük!
Indul a Boogie!
Készen állsz?

Fülszöveg! 
{Mi érdekes történhet egy tízemeletes panelház elöregedő lakóközösségében? Az biztos, hogy a pécsi Szaggató közben nem az unalom tartja össze a falakat. Nem elég, hogy hirtelen meghal a közös képviselő, még az is kiderül, hogy halála előtt valamiért meglovasította a társasház liftfelújításra gyűjtögetett millióit. Egy közösen átmulatott este alkalmával a lakók egy csoportja kitalálja, hogyan tehetnének szert némi bevételre: táncos rendezvényeket, könyv és- filmklubot szerveznek a házba időseknek, később pedig a tilosban járást megkoronázva illegális borteraszt is nyitnak a tízemeletes tetején. És amíg több generáció kisebb-nagyobb bökkenőkkel próbálja közös erővel kompenzálni a társasházi kassza hiányát, addig egészen különös sorsok bújnak elő az ajtók mögül. A lépcsőházban csak úgy röpködnek a rigolyák, a bulikon ropognak a csigolyák, az akciódús történetben szereplő kotnyeles nagymamák konyhájában pedig a ház szinte összes titka terítékre kerül. Irénke és Gizi néni például sajátos nyomozási módszerével igyekszik kiteregetni az elhunyt közös képviselő szennyesét, a pár éve megözvegyült Szűcs úr végre kísérletet tesz szomszédasszonya szívének elnyerésére, néhányan pedig a még nem túl kései szerelem keresésére indulnak.

Vajon sikerül rálelniük hőseinknek az elveszett milliókra, vagy akár még többre is?

Kapinya Viktória második regénye egy percet sem hagy az unatkozásra: amíg a szereplők a twistet járják, addig az olvasónak garantáltan nem kell egy kis rekeszizomtornáért a szomszédba mennie. Vagy ez esetben talán mégis...}

Egy valódi időutazás a fotelből. Kicsit mi is beköltözünk Szaggató köz panelházának valamelyik lakásába, beilleszkedünk az összenőtt lakóközösségbe, ahol mindenki ismer mindenkit és ami kicsit igazi magyar falusi hangulatot is adva kalauzol el ebbe a világba. Megannyi nagyszerű, emlékezetes karakter hétköznapjaiba.

A főszereplőink jobbára szépkorúak, akiktől egyenesen el vagyok ragadtatva. Korosodó "sztárjainknak" rengeteg nehézséggel kell megküzdenie. Hogyan kell azokat az akadályokat elhárítani, amit egy gondatlan, elmismásoló halott közös képviselő hagyatéka okoz, hogyan lehet megmenteni a ház közös ügyeit, miközben otthon is rendet kell tartani, ápolgatni az unokák lelki világát, elkészíteni kedvencüket, de nem lemaradni a kedvenc sorozatról sem, sőt, életben tartani a házi kedvenceket, akik között akad papagáj, macska, de nem várt galambok is feltűnnek olykor és borzolják a kedélyeket.
Mindenkit megismerünk, de mégis mindannyiuknak vannak olyan titkaik, amelyeket szeretnének eltusolni, ha lehet. Jobban belelátunk a szereplők személyiségébe, sőt néhány mellékszereplőébe is, és ezt nagyon szerettem.

Gyengéd humorral elmélkedik a idősek életéről, a múlt-korról, a régi zenékről, relikviákról, amiket jobbára mindenki ismer.
Nagyon jó kapcsolatot ápolok éltes emberekkel, így rendkívül értékelni tudtam az írás témáit, nyelvezetét és ezt az "idős-szlenget".

Szeretem továbbá azokat a könyveket, amelyekben a karakterek jól fel vannak építve, ahol a szerző igazán életre kelti őket, és akiknek a humorizálásuk úgy viszi előre a könyvet, hogy nem veszem közben észre az idő múlását.
Minél többet olvastam, annál inkább éreztem, hogy sok személyiséggel találkoztam már életem során. Kifejezetten szerettem a mókás, fanyar, bolondos beszédeket megszólaltató személyiségeket. 
Néha volt egy olyan intuícióm is, hogy annyira karaktervezérelt, hogy magukat a karaktereket jobban szeretem, mint azt, ami körülöttük történik, de a kettő valahol kéz a kézben járt. Így lesz kerek a történet.

Ezt a könyvet egyszerűen nem szabad túl komolyan venni. Egy bájos hangulatot idéző, ugyanilyen kedves idős emberek főszereplésével játszódó regény. A könyv könnyesre nevettet, de ugyanakkor vannak elgondolkodtató pillanatai. Amikor viszont a könnyek közelébe kerültem volna, átváltott és újabb ajtót nyitott meg a humor világába.
Intelligens, egyedi és megnyerő. Jó móka volt!

Az írónő írásmódja, szójátékai, humora sokat hozzátesz, teremt egy olyan alaphangulatot és környezetet, melyet a korukhoz képest fiatalos idősek emelnek fel egy igazán remek olvasmánnyá. Sok humorral, de némi komolysággal kapcsol ki, méghozzá magyar közegben, a kultúra városában, Pécsen.
Nem huny szemet társadalmi problémák és felvetések felett sem, figyelmet fordít a nyugdíjas szeretteinkkel való törődésről, miközben nevettet, szemet felnyitó olvasmány is egyben.
Könnyed, kecsesen folyó írás, részletes és szórakoztató. Olyan gyakran mosolyogtam, hogy éreztem, a mimikai izmaim szépen meg vannak dolgoztatva.

Sok könyvet írnak manapság, sőt, naponta akár tucatnyi kötet kerülhet a boltokba, vegyes témában, de bizton állíthatom, hogy viszonylag ritkán lehet olyan könyvet olvasni, amely nagyszüleink mindennapjairól, örömeiről és bánatairól, gondjairól, boldog vagy kevésbé örömteli pillanatairól mesél. Ilyen az élet, ahogy telik az idő, időnk, kifogástalan korrajz.
Megható, vicces, nagyon humoros, néhol keserű, de semmiképp sem tiszteletlen. Ebben a könyvben minden benne van, amit az agg korosztályról tudni lehet. 
Visszafogott varázsával, szellemességével bűvöl el.
Néha te is érzed nagyanyáik gyakran ismételt mondatát: Ebbül még baj lesz, fiacskám! Na de ne legyünk vészmadarak, amíg ez a társaság viszi a hátán a lakók ügyes-bajos dolgait, nagy baj nem lehet. Ők ugyanis rendületlenül hozzák a formájukat.




Nyilvánvaló, ha az idősekről van szó, akkor előkerülnek a(z) (orvosi) házipraktikák, de szerves részét képezi a történetnek számos olyan morális kérdés is, mely nemcsak őket foglalkoztatja.
Egy bizonyos életkor után szinte bármit megtehetsz, amihez kedved van. De akkor mi olyan különleges ebben a környezetben? A tagok majdnem mind nyugdíjasok, panelben laknak, mindenhez értenek egymaguk is, de nem készülnek már céltalanul az éjszakába, ugyanakkor ragaszkodóak, szoros közösséget alkotnak. Az egykor nagyon aktív és intelligens emberek a mai napig megőrizték jókedvüket, viszont néha többre is szükség van, mint egy kis pletykálkodás vagy épp kukucskálás más magánéletébe. Saját fizikai, technológia ördögének korlátait is legyőzik, céltudatosak, találékonyak és hatékonyak. Sok mindenben más ez a nemzedék, de vannak követendő példák.

Számomra a megfelelő könyv volt a megfelelő időben, még akkor is, ha időre kellett elolvasnom, ami olykor frusztráló tud lenni, de ezt itt most nem annyira éreztem.
Gyanítom, hogy a legtöbb olvasó számára nagyon gyors olvasmány lesz, amihez sokszor fognak még visszatérni.
A panelházi szubkultúra miatt, aminek minden jellegzetessége benne van, ezt még az is átérezheti, aki sosem lakott ilyen helyen, de annak, aki igen, nem kérdés, hogy utánozhatatlan élményt nyújt majd. Sőt, még az is lehet, hogy a könyv végére egyre erősebb késztetést érzel majd, hogy habozás nélkül Te is beköltözz egy lakásba.

Szuperszórakoztató, édes történet olyan szerethető, illusztris karakterekkel, akiket szívesen látnánk saját lakónegyedünkben, megkínálnánk őket egy csésze teával, egy szelet süteménnyel, s természetesen nem maradna el a magnó sem, s indulhat a tánc! Hogy milyen zenék? Az igazi, táncdalfesztivál slágerek töltik be a teret. Hatványozottan retro, de mindenképp trendi is! Hódíthat a rock and roll is, egészen az ötvenes évektől a nyolcvanasig minden a porondon van, várja a nosztalgiázókat, de egyaránt azokat is, akiknek - bár elképzelhetetlennek tartom- de ismeretlenek ezek a slágerek.

Bájos, szellemes, vicces és elragadó olvasási élmény volt. Időnként hangosan is felnevettem néhány fanyar, őszinte megnyilvánuláson. A regény imádnivaló szereplőgárdával rendelkezik, mint már mondottam volt, ők érdekes személyiségek és egyéni képességeik vannak, amelyeket kombinálva a szórakoztatás nagymestereivé válnak. Így lesz az egész bohém, elragadó és hangulatos olvasmány.

Nemtől, korosztálytól és megszokott komfortolvasmánytól függően bárkinek tudom ajánlani! Ezt a forgatagot nem érdemes elkerülni.
Hiszem, hogy ha szereted az ilyen típusú, humoros, barátságokról mesélő, zárt lakóközösségben játszódó könyveket, akkor tetszeni fog ez a kötet.

" Jaj, gyerekek, de rég röhögtem ilyen jót!" - kortyolok a mellettem levő limonádés pohárba, s köszönöm meg ezzel is Vikinek az élményt és a megtisztelő felkérést, lehetőséget az előolvasásra.
Remélem, van még ilyen szórakoztató könyve ott, ahonnan ez jött, mert mindannyiunknak több ilyen felhőtlen örömre van szükségünk, mint az elsőre gondolnánk.

Ha egy kedves, könnyen olvasható kötetet keresel, ahol a cselekmény gördülékeny, sok fordulattal kiegészítve, ne habozz!

Az őszi zord napokra tökéletes bekuckózós olvasmány, mely melegséget, fényt hoz a szürke napokba.


Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5***

Cím: 5/ 5

Stílus: 5/5*

Szórakoztatás: 5/5***

Vége: 5/5

Kiadás: 2024. 

A regény a Partvonal kiadó gondozásában jelenik meg. 
Megrendelési link: ( a teljesség igénye nélkül)
Líra

Viki a könyvfesztiválon dedikál is , itt az esemeény: 



Oldalszám: 288

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

" Már fáj a hasam a nevetéstől, pedig még csak ketten vagyunk." 

" Tiszta retróban nyomjuk ! - vigyorgott fején már egy fejhallgatóval Soma, s ennek örömére el is indítottam az első számot. 
"Utcabálról jött a hír a szomszéd ház mögül, ki élt és mozgott összegyűlt úgy este hét körül.
A hangolástól fél nyolckor már visszhangzott a ház, a környékbeli jampecokon úrrá lett a láz..." - üvöltött a hangszórókból Fenyő Miklós és a Hungária hamisíthatatlan hangja a Rock and roll party című dalban."

" Különben meg úgy megdrágult a tojás, hogy most nem éri meg azzal dobálni."

" Én halott ember vagyok, ha a szomszéd nénik rájönnek, hogy cukrászdából rendeltem meg ugyanazt! - szörnyedt el a férfi. 

" - Én hiszek benne, hogy az életet, ha tehetjük, a legvégéig élvezni kell, máskülönben mégis, minek lennénk ezen a világon? 

" Mindenkinek felhőtlen szórakozást kívánok!"


Jó olvasást!

♥

Ne feledjétek a mottót , nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre

Előző bejegyzésem és egyben könyvajánlóm: Pap-Éva-Szerelmek-a-Miljacka-két-partján könyvajánló

A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.

Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
    Instagram: ktssyedina
    Facebook : ktssyedina
    Moly.hu : dontforgettosmileandread
    Pinterest : ktssyedina 
    Threads : ktssyedina 


Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!

A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
2017-2024
Copyrigth,© Kutasi Edina
Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek benneteket újra itt, a dontforgettosmileandread  blogon! 



Ma már csak mosolygok, ha arra gondolok, sokadjára, hogy Pap Éva könyveit másképp olvasom, a szokott módtól eltérően írok róla. Ugyanis nem történt még olyan velem, hogy az idén 7 éves blogomon egy könyvről két külön bejegyzés is legyen. Ugyan időről időre vannak könyvek, melyek rövid összegzőkben és ajánlókban vissza-visszatérnek, de ez igazán az Instagramomra, tematikus ajánlókra jellemző. 
Most viszont azt hiszem, itt a kiváló alkalom, hogy kicsit megtörjük a tendenciát. 

Három évvel ezelőtt olvastam és ajánlottam itt, a blogon is az Írónő Mielőtt lemegy a nap című regényét. Idén ez a kötet sorozattá bővült Szerelmek a Miljacka két partján címmel. Az első rész megélhetett egy bővített újrakiadást az olvasók nagy örömére. Bár az első kiadásról írtam a blogon, azóta nemcsak én, az olvasatom, de a kötet is változott, úgy ítéltem meg, hogy ildomos, ha én is bővítek és újra publikálok egy átdolgozott ajánlót. 
Másképp, máshogyan szólt hozzám most ez a kötet. Egy viszont biztos! Pap Éva sorozatának első része második olvasásra is épp úgy elvarázsolt, mint pár évvel ezelőtt; csodálatosan megírt regény, egyben egy őszinte és kendőzetlen vallomás, páratlan családregény.

Fülszöveg: 

Mielőtt lemegy a nap

" 1950. Szarajevó
Az eltörölhetetlen múlt.
„A legnagyobb kérdések mindig a végére maradnak”, mint ennek az idős férfinek az élete végi visszaemlékezésében is. 

A szabadkai Mijo és az Adria mellől származó Meda az egyetemi éveik alatt szenvedélyesen szeretik egymást. Azonban a harmadik év végén a lány állásajánlatot kap Splitben, a férfit pedig besorozzák katonának egy isten háta mögötti helyre. A fiatalok együtt akarnak maradni, ám minden ellenük dolgozik.

A férfi elszánt, a döntés az ő kezében, de egy félénken kimondott és félreértett kívánság, egy félreértelmezett helyzet miatt a sors úgy alakítja az életüket, mintha bábfigurák lennének. Elsodródnak egymástól, de vajon végleg? 

Csaknem húsz évvel később az akkor már családos Mijót a munkahelyéről kirendelik Szarajevóba, ahol döbbenetes titkokra derül fény a múltból.

Egy szenvedélyes kapcsolat után tényleg a hátunk mögött hagyhatjuk a szerelmet? Mi történik, ha a sors hirtelen akkor szembesíti az embert a múltjával, amikor a legkevésbé számít rá? 
Vajon örökké hordoznunk kell legnehezebb titkainkat? És meg tudunk-e szabadulni a súlyos tehertől, amíg nem késő? 
Családi titkok, mélyben lappangó fájdalom. Pap Éva regénye sorsokról, traumákról, elhallgatott történetekről szól, bepillantást engedve az ötvenes évek Jugoszláviájának titói világába. Történet a felelősségvállalásról, az elhallgatott igazságról és a múltban gyökerező kegyetlen valóságról. Arról, hogy életünk végén milyen nehéz szembenézni a saját életünkkel. " 



Eltelt pár év, én is idősebb lettem, de legalábbis másképpen tudom megfogalmazni a könyvek mélységeit és hatásukat. 

Főszereplőnk Mijo, aki , mint már idősödő nagyapa kezdi el mesélni a történetet. Az ő életének fejezeteit. Talán még van idő, hogy valamit rendbe tegyen. Olyan ez, mint amikor a nagyszülők mesélni kezdenek fiatalságukról, a tipikus 'az én időmben így volt ' , amikor én fiatal voltam kezdetű , joggal szeretett - vagy épp unás untalan ismételt emlékezetes monológok.
Jó szó ez a monológ, mert a fejezetek közti idősíkokbeli változások miatt, sokszor éreztem azt, mintha tényleg ott ülnék Mijóval és Őt hallgatnám. 

" Csak meredek magam elé, visszagondolva az életemre. Vajon jól tettem-e mindent, és ha nem, akkor mi lesz utána? " 
" Megfáradt és ijedt" , de belülről mégis egy súlyos titok súlya nyomja a lelkét, aminek jobb, ha új otthont keres. Kimondani, elmesélni a gyermekeinek, főképp Markónak (mint férfi a férfinek) élete nehézségeit, hogy később ne ébresszen kételyeket, ne burkólozzon a megfejthetetlen talány mögé. Sokkal nagyobb kérdés azonban: vajon képes lesz rá? Ennyi év hallgatás után, hogyan kezdjen bele?!

A meg nem tett út... A közel őrzött titkok...

" És mennyi mindent visz magával az ember, amit magára szedett egy életen át! Gyakran egészen apró, jelentéktelen titkokat, amelyek megférnek benne, mint egy anyajegy az ember hátán. De az olyan súlyosak, mint amilyen nekem is van, azok mocorognak odabent, és nem hagynak nyugtot. Ha kitudódnak, akár meg is változtathatnák több ember életét. De nem tudom, hogy ezt valóban szeretném-e ... "

Nagyon jól állt a regénynek, hogy férfi szemszögből íródott; remekül át tudta adni az érzéseket. 

" Ahányszor előfurakodott bennem a gondolat, hogy felfedem ezt a titkot, minden alkalommal elnyomtam magamban attól való szégyenemben és félelmemben, hogyha kiderül, megszólnak, nem szeretnek többé, és gyávának gondolnak. "

Újfent mélyen megérintett. Megkönnyeztem Mijo pár jelenetét, ami nálam ritkaság számba megy. 
Összetört, emlékeztetett, fel is zaklatott, de valahol mégis megnyugtatott! Ennyire elgondolkodtató könyvem a témában régen volt. Nehéz erről a könyvről bármit is mesélni spoiler nélkül. De talán még a főbb témákat elbírja a papír: regény, romantikus, történelmi romantikus, halál, életértelmezés, útkeresés, feldolgozás, visszaemlékezés. 

Mijot fiatalon, egyetemi tanulmányai alatt, szenvedélyes szerelem kötötte az ifjú Medahoz; aki az Adria mellől származott. Szerelmük megpecsételte sorsukat. Váratlan pillanattal kezdődött és szökött szárba ez a szerelem, de sokáig bennük élt tovább, hol a felszínen, hol mélyen, tudatalatt. 

Kapcsolatuk sok mindent vészelt ád, véget nem érő vággyal volt fűszerezve. Egy valamit nem bírt el csupán, a katonai szolgálatot. Kettejük története ekkor kétfelé vált, s úgy búcsúztak el: 
ha a sors úgy határoz, hogy újra találkozniuk KELL, akkor fognak. 
Akkor úgy gondolták, hogy számukra ennyi volt megírva, önszántukból pedig semmi nem marad már a kettejük által írt élet lapján. 
Képes a múlt ennyi év után is beleavatkozni a jelenbe? 

A háttérből kapunk információkat életük alakulásokról. Főleg Mijoéról, aki a szolgálat után, Jesenicéből visszatérve, új életet kezd, röviddel ezután megnősül, feleségül veszi Magdát és gyermekei születnek. 
Kísértésszerűen azonban rendre jönnek elő az emlékek, melyek nem hagynak nyugtot. 83 év megélése., történései. 

Vajon meddig maradhat egy titok leplezve és alakulhat-e jól egy emberi sors, akit rendesen megdolgoztatott az élet? Meddig lehet bírni a folyamatos válaszút elé állításokat? 



Mijo hosszú élete során sok mindent tanult. A legváratlanabb pillanatban pedig egy régi levél által olyan döbbenetes titokra derül fény, ami talán újból előhúzhat  - mára lezártnak tekintett emlékeket és kapcsolatokat : " még inkább összezavarodtam, mint a tengervíz, amikor belegázoltam, és felkavarodott benne a homok." 

Van-e befolyása és joga a múltnak a jelenre nézve ? 
S mi van, ha lelked legnehezebb poggyászai rossz kezekbe kerülnek? Néha nehéz szembenézni a saját életünkkel! 

Csodálatosan megírt regény, amely egyben egy őszinte és kendőzetlen vallomás is. Érzékeny és érzékenyít. Különösen tetszett, ahogyan formálódtak a karakterek, nemcsak a főszereplő, de annak barátai. Szerettem benne az Istenkeresés , a gondviselés témakörét. Nem egy vallásos nézeteket felvonultató regény, de korhű és előrevetíti a mai emberben felmerülő kérdéseket és kétkedéseket is. Tetszett az egyszerűsége, az, hogy nem voltak túldíszített , köntörfalazott és elhúzott események, hanem minden pont olyan volt, amilyennek lennie kell. 

Azt (is) szeretem Éva regényeiben, hogy szereplőit bár nevekkel és tulajdonságokkal ruházza fel, biztos vagyok abban, hogy sok hasonló kétségekkel vagy épp örömmel színesített életúttal rendelkező emberek vesznek körül bennünket. Legyenek ők ismeretlen ismerősök, ismerősök , vagy épp mi, magunk. 

Lehetetlen, hogy ne érezzük magunkat elbűvölve, ez a sorozat az élet egyik legtisztább portréját festi, amiről valaha olvastam. Az eredménye pedig egy olyan mű, amely alapos, csontig hatoló odafigyeléssel érteti meg, hogy az emlékek, hegek nemcsak úgy elhalványulnak és vesznek a semmibe, hanem mindaddig megmaradnak, amíg éltetjük őket és amíg dolgunk van velük. 

Kecses dráma, kortárs szépirodalom, úgy gondolom méltán említhetem a műfajon belül, hiszen ennek a történetnek monumentális a terjedelme. Lehet egyszerű meseként is értelmezni, mely a sors visszavonhatatlanul összefüggő szegecseit tűzi fel az élet plakettjére. Az apró történéseknek hála, később megértjük a nagy egészet mi is, mint olvasók.


Gyönyörűen megírt, karaktervezérelt, lassan égő regény, melynek központi témája a szerelem és a szeretet köré épül. Lényegében ez egy kapcsolatok hálójában bővelkedő történet. Családi , szerelmi történet. Szerelmi történet természettel fűszerezve. 

A szereplők alakítják saját történetüket , vagy valamilyen felsőbb gondviselés? Mindeközben nem szabad elfelejteni, hogy a múltban ott van egy intoleráns hatalom, rendszer, amely jórészt predesztinálja mit lehet és mit szabad mondani, tenni. A Balkánon végighúzódó délszláv háborút is újra átélhetjük, ha csak irodalmi köntösben is. 
Egy olyan világba kalauzol el és enged betekintést a háttérbe a múlt fejezetein keresztül, amelyről mostanában keves(ebb) szó esik. Így ez egy olyan kor lenyomatát hagyja örökségül, egy amorális(nak tűnő) világról, rendszerről, amely nem is olyan rég a szomszédunkban zajlott. 
A szereplők között fennálló megbonthatatlan kötelék kísérteties felismerések közepette azt láttatja, hogy mindennek hozadéka a következő generációban is érződik. De adott a lehetőség, hogy tanuljunk, tanuljanak a múlt hibáiból. 

" A háború mindenki életét megváltoztatja, akkor is, ha nem fog fegyvert a kezébe. Örökre. Mert azzal, ha eljön, a gyökereit vágja el."  

Átérzed a összekapcsolódó érzéseket a számtalan emléket és a boldogságot, küzdelmet az életért, szerelemért, jövőért. Olvasóként örökös optimizmussal fordulunk a szereplők felé még akkor is, ha ez olykor lehetetlen. 


Egy biztos, még akár többször is el fogom olvasni ezt a regényt, és Neked szintén ezt tudom mondani, de siess! Olvasd, mielőtt lemegy a nap!

(Ui: De szeretnék egyszer én is piros gyöngysoros nő lenni...! )




Mielőtt újrakezdeném

Fülszöveg (az első bekezdést egy kis változtatással közlöm, mert az első részre nézve cselekményleírást tartalmaz, én pedig mindig szorítkozom a spoilermentes bejegyzésekre) :
Egy utazás felkavarja az emlékeket, egy találkozás felforgatja az érzelmeket. 
Marko egy nap tudomást szerez édesapja titkáról. Dühös nemrégiben elhunyt apjára, amiért eltitkolta ezt előle. Azonban kérésének eleget akar tenni. 

Közben rádöbben, hogy rég feladta az álmait. Párkapcsolata kiüresedett. Boldogság és öröm nélkül éli elfásult, szürke életét. És mindezek tetejébe azok árulják el és esküdnek össze ellene, akikről soha nem gondolta volna… 
Vajon az ott töltött napok során hagyja, hogy életét – ahogy eddig is – a körülmények alakítsák, vagy visszaveszi az irányítást felette? De negyvenen túl megérdemli újra a boldogságot, akár egy új szerelmet?

A történet rámutat, hogy egyes kezdetek véget érnek, és a végek kezdetté válnak, és hogy nemcsak a gonoszság, de a jóság is körbevesz bennünket. A Szabadkán, Szegeden és Szarajevóban játszódó regény sodró lendületű, olykor meditatív alkotás, amely bepillantást enged az 1990-es években dúló délszláv háború megrázó és drámai eseményeibe is.

Pap Éva nagy sikerű Mielőtt lemegy a nap című művének folytatásában együtt élhetjük át a szereplőkkel a szenvedést, a félelmet, a reményt és az örömet, és részt vehetünk egy belső utazáson is.


Előre ugrunk időben, közelebb a jelenhez. Mijo fia, Marko veszi fel a főszereplő köntösét. Néhány könyv érezhetően megelevenedik, életre kel előttünk, amikor olvassuk, ez pont ilyen volt: mesél a szeretet, a család és az összetartozás legmélyebb szintjéről, de egyaránt csodáiról is. 

A szeretetet a legmélyebb szinten vizsgálja. Egy nagycsaládi dráma, amely olyan témákat boncolgat, mint az apaság, gyász, háború , házasság és szülői szerepek. Nem felejtkezve meg a testvériségről és az újrakezdésről sem. 

" Nem tudja felidézni, hogy mostanában mikor mosolygott. A jelen össze akarja préselni, hogy aztán szétfeszítse, de a kalandozás a múltba tágassá teszi az életet, még ha csak rövid időre is." 

Marko döbbenten hallgatja édesapja bizalmasát, legjobb barátját, Takács Pált, akire rábízta az évek során magával vitt titkát. Ez az utolsó üzenet, mely múltját, jelenét és jövőjét is megváltoztatja. 
Közel ötven év után hogyan lehet újrakezdeni? 
S ekkor még nem is sejti, hogy a közvetlen családi élete is kártyavárként borulhat össze. Kiüresedett életét kell megmentenie és újradefiniálnia.

" De fontos, hogy az ember olykor tisztán lássa magát." Akkor is, ha sokszor kell ismételten elkezdeni az építkezést.
" Vajon ők a boldogabbak, akik körbebástyázzák magukat az állandósággal, vagy akik átengedik magukat a változásnak? És akiket az élet arra kényszerít, hogy egy nap újrakezdjék? Azok lehetnek még boldogok? " 

A könyv érzelmi nagysága nagyszerű és messzemenő. Érzéseim váltakoztak az együttérzés, kétségbeesés, csodálat között. 

Hosszú út vezet az alábbi kinyilatkoztatásokig: 
" Van még mit rendbe tennem az életemben. Bár úgy érzem, az itt töltött napok megváltoztattak, és mindennap egyre közelebb kerülök ahhoz az önmagamhoz, ami szerettem volna lenni. "

A könyv egy egyedi és összetett családi dinamikát tár fel. Kimagasló munka a karakterek kidolgozottságában, beleértve a felszínt és a mélyen megbúvó bizalmas, bensőséges kapcsolatokat is. A könyvben rejlő kapcsolatok valóságosak, egy percig sem vonod majd kétségbe, hogy megtörténhet. A regény hosszú időt ölel fel a jelenben, de a szereplők múltjának darabkáival ki is egészül.  Mit tehetnek meg az emberrel a múlt titkai. Értem ezt mindkét pólusú (pozitív és negatív) értelemben is.

A hangulat mindvégig kézzelfogható, tapintható. Ez az újragondolt borító rendkívül jól visszaadja, segít és nagy szerepet játszik a teljes történet megélésében is.



A könyvben lehetnek olyan témák, amelyek egyesek számára tabunak számítanak, de ebben a könyvben jól működtek. 
Elragadó és hangulatos történet, mely valósághűen részletezi szereplői gyengeségeit oly módon, hogy nagyon megszereted őket, törődsz velük és izgulsz értük, figyelemmel kísérsz minden próbatételt, amelyekkel szembesülnek.

A történet elmesélése zökkenőmentes, már-már társalgó, de pazar részletességgel és leírással, úgy, mint egy finoman érlelt bor. Megforgatod a pohár körül, majd iszol prózai szépségéből. 
A finom írás átsuhan rajtad, és megtelepszik, majd élénkít.
Lehet paradox, de saját élményként a Palicsi-tó közeli borkóstoló élménye jutott eszembe, innen ez a hasonlat.





Ebben a mesében egyszerre sok minden történik. Mindannyian a szerelem és a veszteség körül kavarognak, legyen az egy személy, család, pénz, lehetőség vagy egy nem teljesen megélt élet.  A szerelem felfedezése – a szeretet minden formája – olyan alapossággal zajlik, mintha egy élettapasztalatait adná át. A világ sokkal tágabb, mint a mi egyéni sorsaink és érdemes, néha kitekinteni saját ablakunkon túlra is. Gazdag világ tárul majd elénk. 
Szenvedéllyel ír a mindennapi kötelékekről és a házasság feszítő erejéről. 
Sűrű érzelmek tónusán keresztül visz bennünket, és rávesz, hogy keressünk és találjunk; fedezzük fel, vizsgáljuk meg mindezeket saját magunkon és a környezetünkben egyaránt.
Épp annyira megható, mint amennyire inspiráló és valóságos. 

Csendes erőt áraszt, lassan von magához, valahol biztosan kapcsolódsz majd a regényhez.  Egy gyönyörű történet, amelyet nagy szívvel meséltek el.


Az írásmód, melyről -bár nagyon próbálkozom- , nem tudok elfogultság nélkül nyilatkozni ; tökéletesen illeszkedik a történethez. Szavai minden alkalommal megérintettek. Erőteljes és szívszorító.
Szépen megírt, szép történet. Nem lehet nem csodálni a minőségét.

Épp az a kifinomultság, kedvesség érződik rajta, amely az írónő egész lényét körbelengi. 

Szerkezetileg zseniális, szeretem a múltidéző narratívákat, mely végig a realitás talaján is marad. Tetszett ez a felépítés, váltakozva mutatta be a jelen pillanatait, majd visszautaztunk az időben, hogy a múlt is beleszője tanulságait, a már megtörtént eseményeken keresztül vonhassuk le a konklúziókat. 
Tele volt fordulatokkal, de leginkább azt szerettem, hogy kicsit lassú is volt a tempó. Emlékeztetett, hogy nem sietünk sehová. Nem hajszoltam az oldalakat, sokáig olvastam, néha többet, néha kevesebbet ízleltem belőle, de mindvégig annyit, amennyi jólesett. Tudta, mennyit akar aznap tanítani nekem.  

Repültek az oldalak. A lelkem minden alkalommal vele szárnyalt.  
Amikor nem a könyvet olvastam, rajta gondolkodtam. Ez az igazi bizonyíték arra, hogy egy erőteljes írás!

Ó… és el ne felejtsem a gyönyörű tájleírásokat sem!

A korábbi ajánlóból kimaradt, hogy én is jártam már Szabadkán és környékén, így ez a bejegyzés (is) a saját képeimmel lett színesítve, díszítve. 



Bízom abban, hogy egy időtlen klasszikust forgathattam most a kezemben, amiben minden megvan; hogy sokáig halljunk még róla. Lélektani fikció, mely emberi sorsokat vonultat fel az élet és a szerelem kijózanító pillanataival egyetemben. Időnként vált a műfajok között, mind a romantikus, a szépirodalom, mind a lélektani regények elemeit magában hordozza. 

Kiváltságnak érzem, hogy megtapasztalhattam. Az egyik legemlékezetesebb történet, amit mostanában olvastam. 
Ez az a típusú könyv, amelyről eszembe jut, miért szeretek olvasni. Egy könyv, amibe bele élhetjük magunkat, de azonnal megbánod, ha vége lesz. Az élet nehéz! De ilyen könyvekkel egy kicsit mégis könnyű. 


Ha kortárs szépirodalom a téma, újfent az Ő regényeit ajánlanám. A klasszikusok szerelmeseinek ez egyértelműen egy olyan könyv, amelyet nem szabad kihagyni.


Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5*

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5****

Cím: 5/ 5*

Stílus: 5/5*

Szórakoztatás: 5/5**

Vége: 5/5**

Kiadás: 2024.

Megrendelési link (a teljesség igénye nélkül):
Álomgyár (kiadói)
Líra
Bookline
Libri

Interjúk az Írónővel, ha Ti is szeretitek kicsit jobban megismerni a lelket is, aki a könyvek mögött van: 
Interjú 1
Interjú 2
Interjú - videó
9+1 érdekesség Pap Éváról

Az írónőt további tartalmakért érdemes követni a social oldalain is: 
Facebook
Instagram

Oldalszám: 288 , 352

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

" A tenger nekem a gyógyír mindenre. "

" Olyan rég volt, mégis, ha rá gondolok, eleven az emlék. Hosszú utat tettem meg azóta mostanáig, és ha az életemet a vasúthoz hasonlítanám, azt mondanám, folyton utaztam – legtöbbször útitársakkal, csak némelyik állomáson ki kellett, hogy szálljak, mert valami azt súgta, hogy váltsak irányt. Aztán mindig jött egy újabb szerelvény. Az egyiknek az úticélja a Boldogság, a másiknak a Túlélés , Választás, Szerencse vagy a Zsákbamacska volt. Mindegyikre felszálltam. Az utolsó volt a Búcsúzás.
Útközben, a lehúzott ablakon kihajolva gyakran elgondolkodtam, hogy ki voltam és ki vagyok. Végül rájöttem, hogy az utazás alatt bölcsebb és más lettem, de okosabb nem. " 

" Most már tudom, a sorsra hagyatkozni a legnagyobb ostobaság. Ha akkor felülök a vonatra, minden másképp alakul. " 

" Pedig én úgy gondolom, a lélek, legyen az férfi vagy női, egyforma természetű, és egyformán érzékeny a világ rezdüléseire. " 

" Újra látni valakit húsz év után, az ritkán adatik az életben. Olyasvalakit, akire nem is számítunk, az egészen különös érzés. Olyankor úgy tűnik, hogy lelassul, s egyetlen pillanatra megáll az idő, összesűrűsödik az erekben a vér, és szinte leáll a keringés, mielőtt aztán újra elindul, és az ember visszatér a valós időbe. "

" Mielőtt beültem az autómba, megálltam a part mellett. Végignéztem a folyó teljes hosszán a könyvtár épületétől a másik végéig, ameddig el lehetett látni. Lepergett a szemem előtt egy karcos film, ami egy lányról és egy fiúról szólt. Szenvedélyes kapcsolat fűzte őket egymáshoz, amiről azt gondolták, életük végéig tart, mégis, egy ostoba pillanat miatt kettévált az útjuk. Beláttam, bármilyen megdöbbentő történet is az övék, de célja volt. A filmbeli Mijo igazából soha nem tudta elfelejteni a szerelmét, és erről senkinek nem beszélt. "




" Üresen és homokzsákokkal körberakott szívvel hagytam magam mögött a nyüzsgő Szarajevót, amely most először dobott el magától. "

" A múlt beszédes ereklyéi, amelyekkel közel tartom magamhoz az emlékeket. "

 " De mindig maradnak látható sebek, amelyek az embert a mögöttük meghúzódó mesterségesen táplált gyűlöletre, az örökös egymás meg nem értésére, és az ebből fakadó állatias, közben nagyon is emberi kegyetlenkedésekre, a fájdalomra, a szenvedésre és ezek értelmetlenségére emlékeztetik. "

" Mihael játssza a dallamot, és közben néhány sort elénekel a dalszövegből.
„Apám hitt a dalban,
apám hitt a jóban,
én hiszek a megbocsáthatóban…”
" 

" Egy esély mindenkinek jár. "

" Az egyedüli gyerekek megszokják, hogy nem osztoznak mással. " 

" A seregben azt tanítjátok a gyerekeknek, hogy mind szeressék egymást. Szerbek, magyarok, horvátok, albánok és a többi, mind. " 

" – És mindent újrakezdeni..?
– Úgy lehet, ahogyan túlélni. Sok mindenre nincs ráhatásod. Csak önmagadra, hogy azt mondod, amíg tudsz, felkelsz, és továbbmész, eszel, iszol, szeretsz. A fájdalom az csak időleges, de az emlékek megmaradnak. " 

" Tegnap óta egyre jönnek elő az emlékek. Képek, illatok hangok. Ennyi idő távlatából az ember mindent másként lát. Bármilyen jelentőségteljesnek is tűnt akkor a dolog, amely hirtelen nagy helyet foglalt el a szívében, az mostanra akkorára zsugorodott, mint egy apró mag. De végig ott maradt. A magokban egy-egy kis csíranövény szunnyad, és mindaddig; amíg életképes ki fog hajtani. " 

" Vannak pillanatok, amiket nem felejt az ember, de idővel az agya átszínezi. Ami szürke volt, az az emlékezéstől élettel teli lesz, és olyan érzésekkel tölti meg, amelyek nem igazak és talán soha nem is voltak azok. És igen, ott akkor nem történt semmi. Minden, aminek igazán súlya volt, ezután következett. " 

" – A párhuzamosok futhatnak bármilyen közel egymáshoz, nem érnek össze.
Két mutatóujiát egymás mellé teszi.
– És ha nem párhuzamosak?
– Keresztezni fogják egymást. Nem tehetik meg, hogy ne keresztezzék.
– Vagy szétválnak, és újra találkoznak.
– Akár többször is!
– Vagy együtt mennek tovább?
– Vagy soha többet nem találkoznak
– És sosem tudjuk, hogy melyik út a miénk. " 

" Az életem most egy káosz, de egyre világosabban látom magam , és tudom, mit akarok. " 

" – Igazad van. Azt gondoljuk, hogy az erőnket megtakarítjuk, ha menekülünk magunk elől, másoktól, a problémáktól, és aztán amikor ez felemészt, rájövünk, hogy nem így van. Apámra gondoltam. Úgy mondták, elhagyta a nőt, akit szeretett, és aztán egy életen át cipelte a következményeit. " 

" Ezek a sérülések formálnak bennünket. Megmutatják, hogy sebezhetők vagyunk, de nem ölnek meg. Ha vannak hegeid, azt jelenti, túlélted. " 

" Mindannyiunknak vannak ilyen érzései, de ettől gondolod, hogy jobb lenne neked vagy nekem? Mindenki hibázik, és a hibáinknak, mint mindennek, a jónak és a rossznak is vannak következményei! " 




Jó hír! Ha valamit elkezdek, azt véghez is viszem. Hamarosan szeretném újraolvasni (majdnem 4 éve olvastam, elképesztő) Éva első regényét, az És újra felkel a napot, mely nem része ennek a sorozatnak, önállóan is olvasható. Mindezek után jövök majd a blogra is egy szintén átdolgozott ajánlóval. De ez még a jövő zenéje. 

Addig is, Pap Éva korábbi alkotásairól az alábbi posztokban és bejegyzésekben meséltem még:
És újra felkel a nap
Megbocsátás

Kívánom, hogy éljétek át ezt a varázslatos miliőnek otthont adó, csodás (élet)mesét. 
Hálás köszönettel tartozom Évának az élményért és a regényekért, amelyekkel megtisztelt.

Egy bölcs egyszer azt mondta, nem az úti cél az igazán fontos, hanem az utazás és az útitársak az odavezető út során. Nagyon szerettem ezt a regényt, s köszönöm, hogy egy darabon a társam lehetett.


Jó olvasást!

♥

Ne feledjétek a mottót , nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre

Előző bejegyzésem és egyben könyvajánlóm:  Puskás-Ágota-Hogy-bírod-könyvajánló

A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.

Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
    Instagram: ktssyedina
    Facebook : ktssyedina
    Moly.hu : dontforgettosmileandread
    Pinterest : ktssyedina 
    Threads : ktssyedina 


Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!


A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
2017-2024
Copyrigth,© Kutasi Edina
Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Newer Posts
Older Posts

Magamról

Saját fotó
dontforgettosmileandread
Teljes profil megtekintése
Edina vagyok, könyvmoly és orvostanhallgató egyetemista. Hiszem, hogy a könyvek és az olvasás sosem megy ki a divatból. Minden könyvből magaddal viszel valamit, minden könyvvel te is több leszel! Az oldalaim az alkotásaimmal vannak tele, szívügyem és legkedvesebb misszióm, hogy a könyvek iránti szeretetből át tudjak adni az olvasóknak. A mai világban nagy szükség van a könyvek varázsára, ezért írok én. Ha olvasnivalót keresel, tudok egy jó könyvet ! Igyekszem az Instagram oldalamat kiegészítve és attól picit el is rugaszkodva személyesebb hangvételben mesélni a könyvélményeimről, no meg arról, ami épp foglalkoztat. Hogy milyen rendszereséggel várhatóak posztok? :
"Vannak folyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni, mert szeretettel kell hozzájuk kezdeni, példának okáért ilyen az írás is. (Isabel Allende) "

Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm!

Ahol még megtalálsz

  • Instagram
  • Moly
  • Facebook

Kategóriák

könyvmoly (113) könyvajánló (63) kedvenckönyveim (52) lélektani regények (44) utazzkönyvekkel (43) életstílus (27) regény (26) romantikus (24) blogger (21) thriller - krimi (20) olvasmányösszegző (15) BuJo (14) Karácsony (10) motiváció (9) nyár (8) social media (7) Colleen Hoover (6) Álomgyárkiadó (6) 21.századkiadó (5) egyetemista (5) iskola (5) KővágóSára (4) Libertine (4) orvosi vonatkozású (4) szórakoztató irodalom (4) Agatha Christie (3) Diana Hunt (3) FarkasAnett (3) Lontai Léna (3) klasszikusok (3) memoár (3) utazás (3) Librikiadó (2) SiennaCole (2) szépirodalom (2) Elin Warner (1) Newline-kiadó (1) Sarah Pearse (1) tél (1) évzáró (1)

Látogatók

Legutóbbi bejegyzések

Visszatekintés- blogarchívum

  • ▼  2026 (1)
    • ▼  július (1)
      • Félévzárás - 2026
  • ►  2025 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2024 (28)
    • ►  december (3)
    • ►  november (2)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (27)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (3)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2022 (25)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (5)
    • ►  május (4)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2021 (10)
    • ►  november (1)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  május (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (18)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (42)
    • ►  december (2)
    • ►  november (2)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (6)
    • ►  június (4)
    • ►  május (4)
    • ►  április (3)
    • ►  március (4)
    • ►  február (3)
    • ►  január (3)
  • ►  2017 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (4)
    • ►  szeptember (5)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)

Ezt a könyvet olvasom jelenleg:

Created with by ThemeXpose