Nyilván ​nincs minden rendben. De hát mégis hogy lenne minden rendben? Ezt mondta már bárki valaha azonkívül, hogy nem volt más célja, csak hogy rövidre zárja azt a beszélgetést, amibe belekeveredett, na meg hogy ne kelljen elmondani azt, hogy milyen unalmas és sivár az élete? Amúgy meg: van egyáltalán olyan, hogy minden rendben? Vagy csak én nem ismerem?”

Hogy kell jól lenni?

Ki tudja…

Rozi se tudja.

Ő is csak próbálja élni húszas éveinek magányos mindennapjait, miközben reményvesztve cipeli hátán múltját, tudatalatti traumáit, s annak nyomait, amelyeket senki nem lát, senki nem hall, csak néha a szomszéd. Meg a barátai, akik próbálják ugyan támogatni, segíteni őt, de Rozi makacs. Egyedül akar megoldani mindent, ezért sokszor egyedül is marad. Önmagával.

A legnagyobb ellenségével.

Puskás Ágota 1997-ben született Debrecenben. A Hogy bírod az első regénye, amelyben a belső küzdelmek labirintusába vezeti olvasóit. Ágota már fiatalon érdeklődött az emberi elme mélyrétegei és az érzelmek komplex világa iránt. Ez a tudásvágy és érdeklődés most Rozi történetében öltött formát, aki minden egyes nap küzd saját magányával és belső démonaival. A regény láthatatlan sebekre világít rá, amelyeket mindannyian cipelünk, s amelyek gyakran csak a közeli hozzátartozók számára észrevehetők.

Hogy bírod? Köszi, jól - mondjuk mindig, de vajon tényleg így van? Lélektani regény láthatatlan sebekről, vallomás az életről és az élethez, útkeresés, meggyőző írás, mely közelebb visz önmagunkhoz.

" A regényt a hétköznapi életek általános szenvedései inspirálták."

Rozi lehetne bármelyikünk. Számtalan poggyászt cipel a hátán a múltjából, miközben a húszas éveit próbálja menedzselni. Hogyan? Hát úgy-ahogy sikerül. Vannak rosszabb és jobb napok. Olykor kicsit minden olyan zavaros. Dolgozik egy lelketlen irodában, ahol mindig megtalálják az iroda kedves megmondóemberének, persze 'nem bántásból, de' mondatai. Égeti a mai világ társadalma, hiszen neki - ilyen fiatalon- mégis milyen problémája lehetne. Önismereti problémák, útkeresési válság, bántalmazó kapcsolat? Ugyan, hagyjuk már! Ne panaszkodj! - mondja a fintorgó arc.

Hogyan jellemezném Rozit? "Mindig irigykedett a hiperérzékenységemre, aminek hála bármin tudtam sírni." Ott van neki Piri, a kedvenc kávéfőzője, amit még az Édesanyjától kapott. Imád olvasni, ez az, ami mindig is kizökkentette a valóságból. A regényben számos irodalmi mű is megjelenik, amit Rozi olvas, idéz vagy csak egyszerűen szeret. Kedveli a rajzolást, az alkotást, az írást. 

S még?

Nem tudom. Ő, úgy egyszerűen csak létezik. "A pesszimista gondolataim nyertek megint, 1-0 oda."

Története elbűvöli az olvasót a szerelemben, a társadalmi elvárásokban és azok levetkőzésében és a személyes növekedésben bővelkedő életével. " Amúgy meg: van egyáltalán olyan, hogy minden rendben? "

Elgondolkodtató könyv, amit nem lehet könnyen elfelejteni.

Lassan kell olvasni, nemcsak azért, hogy felvedd a ritmusát, hanem hogy bejuss Rozi szívébe, ő ugyanis egy olyan karakter, akinek idő kell, hogy bizalmat szavazzon neked.

Utána minden jobb lesz. Most minden jobb. Remélem. Reméljük.

Nagyon megszerettem ezt a könyvet. Igazi szemeket felnyitó, nagyon mai, s szerintem sok embernek lehetne óriási mankó. Az emberi lét titokzatos, különleges és sokrétű, amelyet mind végigjárunk. Minden magasságot és minden mélységet. Nem egy tipikus regény, amelyre rá aggathatunk olyan címkéket, hogy lírai, romantikus, rejtélyes, önismereti, mert itt nem úgy kell felfedni titkokat, mint általában, de mégis ez így mind részben igaz a fő vonásaira.

Egyedülálló keveréke a lélektannak, a naplónak, egy igazi belső utazás. Miközben lehetőséget ad arra, hogy elmélkedj saját életeden is.

Rendkívüli hangszíne, tónusa van, ami által érzed minden rezdülését a gyomrodban, betör a gondolataidba, azon kapod magad, hogy keresed Rozit a melletted sétálókban. S valahol, ott is van.

Hangulata kezdetben kicsit sok lehet, nehéz és sötét, mert egy olyan életet tár elénk, ami tele van kérdésekkel és kétkedéssel. De ez az a könyv, ahol a remény és a kétségbeesés kéz a kézben jár. Varázsa a mindennapi élet hiteles átadása és a szívhez szóló írásmód.

Mi történik, ha ez a könyv és a vizsgaidőszak vége felé járó orvostanhallgató könyvmoly találkozik? Avat egy új kedvenc könyvet. De nem akarom sarkítani a dolgot, mert az egyik tényező nem egyenes következménye a másiknak. Egyszerűen csak a legjobbkor keresett meg Ágota , hogy szeretne megajándékozni egy példánnyal az első regényéből. Nagy dolog, amikor valaki azt mondja neked, hogy egyike vagy azoknak, akik inspirálják őt valamilyen formában az online térben. Megtiszteltetés. Felemelő, talán nincs is rá igazán jó szó, de keresem szüntelen.

Majd mindezek után jön az izgulás. Adja azt, amilyen szeretettel és odaadással készült. S megadta.

Írnék még, de most nincsenek teljesen megfelelő szavaim. Bízom benne, hogy ennyi is elég. 

Olvasni érdemes, szeretettel ajánlom !

Jó olvasást!

♥

Ne feledjétek a mottót , nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre

Előző bejegyzésem: Agatha-Christie-olvasmányaim-2024-1.félév

Előző könyvajánlóm: Szlavicsek-Judit-Balatoni-krimik

A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.

Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :

    Instagram: ktssyedina

    Facebook : ktssyedina

    Moly.hu : dontforgettosmileandread

    Pinterest : ktssyedina 

    Threads : ktssyedina 

Remélem még találkozunk, én ugyanis

hamarosan jövök!

A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 

Minden jog fenntartva

2017-2024

Copyrigth,© Kutasi Edina