Pap Éva - Szerelmek a Miljacka két partján ( Mielőtt lemegy a nap, Mielőtt újrakezdeném) könyvajánló
Sziasztok!
Szeretettel köszöntelek benneteket újra itt, a dontforgettosmileandread blogon!
Ma már csak mosolygok, ha arra gondolok, sokadjára, hogy Pap Éva könyveit másképp olvasom, a szokott módtól eltérően írok róla. Ugyanis nem történt még olyan velem, hogy az idén 7 éves blogomon egy könyvről két külön bejegyzés is legyen. Ugyan időről időre vannak könyvek, melyek rövid összegzőkben és ajánlókban vissza-visszatérnek, de ez igazán az Instagramomra, tematikus ajánlókra jellemző.
Most viszont azt hiszem, itt a kiváló alkalom, hogy kicsit megtörjük a tendenciát.
Három évvel ezelőtt olvastam és ajánlottam itt, a blogon is az Írónő Mielőtt lemegy a nap című regényét. Idén ez a kötet sorozattá bővült Szerelmek a Miljacka két partján címmel. Az első rész megélhetett egy bővített újrakiadást az olvasók nagy örömére. Bár az első kiadásról írtam a blogon, azóta nemcsak én, az olvasatom, de a kötet is változott, úgy ítéltem meg, hogy ildomos, ha én is bővítek és újra publikálok egy átdolgozott ajánlót.
Másképp, máshogyan szólt hozzám most ez a kötet. Egy viszont biztos! Pap Éva sorozatának első része második olvasásra is épp úgy elvarázsolt, mint pár évvel ezelőtt; csodálatosan megírt regény, egyben egy őszinte és kendőzetlen vallomás, páratlan családregény.
Fülszöveg:
Mielőtt lemegy a nap
" 1950. SzarajevóAz eltörölhetetlen múlt.„A legnagyobb kérdések mindig a végére maradnak”, mint ennek az idős férfinek az élete végi visszaemlékezésében is.A szabadkai Mijo és az Adria mellől származó Meda az egyetemi éveik alatt szenvedélyesen szeretik egymást. Azonban a harmadik év végén a lány állásajánlatot kap Splitben, a férfit pedig besorozzák katonának egy isten háta mögötti helyre. A fiatalok együtt akarnak maradni, ám minden ellenük dolgozik.A férfi elszánt, a döntés az ő kezében, de egy félénken kimondott és félreértett kívánság, egy félreértelmezett helyzet miatt a sors úgy alakítja az életüket, mintha bábfigurák lennének. Elsodródnak egymástól, de vajon végleg?Csaknem húsz évvel később az akkor már családos Mijót a munkahelyéről kirendelik Szarajevóba, ahol döbbenetes titkokra derül fény a múltból.Egy szenvedélyes kapcsolat után tényleg a hátunk mögött hagyhatjuk a szerelmet? Mi történik, ha a sors hirtelen akkor szembesíti az embert a múltjával, amikor a legkevésbé számít rá?Vajon örökké hordoznunk kell legnehezebb titkainkat? És meg tudunk-e szabadulni a súlyos tehertől, amíg nem késő?Családi titkok, mélyben lappangó fájdalom. Pap Éva regénye sorsokról, traumákról, elhallgatott történetekről szól, bepillantást engedve az ötvenes évek Jugoszláviájának titói világába. Történet a felelősségvállalásról, az elhallgatott igazságról és a múltban gyökerező kegyetlen valóságról. Arról, hogy életünk végén milyen nehéz szembenézni a saját életünkkel. "
Eltelt pár év, én is idősebb lettem, de legalábbis másképpen tudom megfogalmazni a könyvek mélységeit és hatásukat.
Főszereplőnk Mijo, aki , mint már idősödő nagyapa kezdi el mesélni a történetet. Az ő életének fejezeteit. Talán még van idő, hogy valamit rendbe tegyen. Olyan ez, mint amikor a nagyszülők mesélni kezdenek fiatalságukról, a tipikus 'az én időmben így volt ' , amikor én fiatal voltam kezdetű , joggal szeretett - vagy épp unás untalan ismételt emlékezetes monológok.
Jó szó ez a monológ, mert a fejezetek közti idősíkokbeli változások miatt, sokszor éreztem azt, mintha tényleg ott ülnék Mijóval és Őt hallgatnám.
" Csak meredek magam elé, visszagondolva az életemre. Vajon jól tettem-e mindent, és ha nem, akkor mi lesz utána? "
" Megfáradt és ijedt" , de belülről mégis egy súlyos titok súlya nyomja a lelkét, aminek jobb, ha új otthont keres. Kimondani, elmesélni a gyermekeinek, főképp Markónak (mint férfi a férfinek) élete nehézségeit, hogy később ne ébresszen kételyeket, ne burkólozzon a megfejthetetlen talány mögé. Sokkal nagyobb kérdés azonban: vajon képes lesz rá? Ennyi év hallgatás után, hogyan kezdjen bele?!
A meg nem tett út... A közel őrzött titkok...
" És mennyi mindent visz magával az ember, amit magára szedett egy életen át! Gyakran egészen apró, jelentéktelen titkokat, amelyek megférnek benne, mint egy anyajegy az ember hátán. De az olyan súlyosak, mint amilyen nekem is van, azok mocorognak odabent, és nem hagynak nyugtot. Ha kitudódnak, akár meg is változtathatnák több ember életét. De nem tudom, hogy ezt valóban szeretném-e ... "
Nagyon jól állt a regénynek, hogy férfi szemszögből íródott; remekül át tudta adni az érzéseket.
" Ahányszor előfurakodott bennem a gondolat, hogy felfedem ezt a titkot, minden alkalommal elnyomtam magamban attól való szégyenemben és félelmemben, hogyha kiderül, megszólnak, nem szeretnek többé, és gyávának gondolnak. "
Újfent mélyen megérintett. Megkönnyeztem Mijo pár jelenetét, ami nálam ritkaság számba megy.
Összetört, emlékeztetett, fel is zaklatott, de valahol mégis megnyugtatott! Ennyire elgondolkodtató könyvem a témában régen volt. Nehéz erről a könyvről bármit is mesélni spoiler nélkül. De talán még a főbb témákat elbírja a papír: regény, romantikus, történelmi romantikus, halál, életértelmezés, útkeresés, feldolgozás, visszaemlékezés.
Mijot fiatalon, egyetemi tanulmányai alatt, szenvedélyes szerelem kötötte az ifjú Medahoz; aki az Adria mellől származott. Szerelmük megpecsételte sorsukat. Váratlan pillanattal kezdődött és szökött szárba ez a szerelem, de sokáig bennük élt tovább, hol a felszínen, hol mélyen, tudatalatt.
Kapcsolatuk sok mindent vészelt ád, véget nem érő vággyal volt fűszerezve. Egy valamit nem bírt el csupán, a katonai szolgálatot. Kettejük története ekkor kétfelé vált, s úgy búcsúztak el:
ha a sors úgy határoz, hogy újra találkozniuk KELL, akkor fognak.
Akkor úgy gondolták, hogy számukra ennyi volt megírva, önszántukból pedig semmi nem marad már a kettejük által írt élet lapján.
Képes a múlt ennyi év után is beleavatkozni a jelenbe?
A háttérből kapunk információkat életük alakulásokról. Főleg Mijoéról, aki a szolgálat után, Jesenicéből visszatérve, új életet kezd, röviddel ezután megnősül, feleségül veszi Magdát és gyermekei születnek.
Kísértésszerűen azonban rendre jönnek elő az emlékek, melyek nem hagynak nyugtot. 83 év megélése., történései.
Vajon meddig maradhat egy titok leplezve és alakulhat-e jól egy emberi sors, akit rendesen megdolgoztatott az élet? Meddig lehet bírni a folyamatos válaszút elé állításokat?
Mijo hosszú élete során sok mindent tanult. A legváratlanabb pillanatban pedig egy régi levél által olyan döbbenetes titokra derül fény, ami talán újból előhúzhat - mára lezártnak tekintett emlékeket és kapcsolatokat : " még inkább összezavarodtam, mint a tengervíz, amikor belegázoltam, és felkavarodott benne a homok."
Van-e befolyása és joga a múltnak a jelenre nézve ?
S mi van, ha lelked legnehezebb poggyászai rossz kezekbe kerülnek? Néha nehéz szembenézni a saját életünkkel!
Csodálatosan megírt regény, amely egyben egy őszinte és kendőzetlen vallomás is. Érzékeny és érzékenyít. Különösen tetszett, ahogyan formálódtak a karakterek, nemcsak a főszereplő, de annak barátai. Szerettem benne az Istenkeresés , a gondviselés témakörét. Nem egy vallásos nézeteket felvonultató regény, de korhű és előrevetíti a mai emberben felmerülő kérdéseket és kétkedéseket is. Tetszett az egyszerűsége, az, hogy nem voltak túldíszített , köntörfalazott és elhúzott események, hanem minden pont olyan volt, amilyennek lennie kell.
Azt (is) szeretem Éva regényeiben, hogy szereplőit bár nevekkel és tulajdonságokkal ruházza fel, biztos vagyok abban, hogy sok hasonló kétségekkel vagy épp örömmel színesített életúttal rendelkező emberek vesznek körül bennünket. Legyenek ők ismeretlen ismerősök, ismerősök , vagy épp mi, magunk.
Lehetetlen, hogy ne érezzük magunkat elbűvölve, ez a sorozat az élet egyik legtisztább portréját festi, amiről valaha olvastam. Az eredménye pedig egy olyan mű, amely alapos, csontig hatoló odafigyeléssel érteti meg, hogy az emlékek, hegek nemcsak úgy elhalványulnak és vesznek a semmibe, hanem mindaddig megmaradnak, amíg éltetjük őket és amíg dolgunk van velük.
Kecses dráma, kortárs szépirodalom, úgy gondolom méltán említhetem a műfajon belül, hiszen ennek a történetnek monumentális a terjedelme. Lehet egyszerű meseként is értelmezni, mely a sors visszavonhatatlanul összefüggő szegecseit tűzi fel az élet plakettjére. Az apró történéseknek hála, később megértjük a nagy egészet mi is, mint olvasók.
Gyönyörűen megírt, karaktervezérelt, lassan égő regény, melynek központi témája a szerelem és a szeretet köré épül. Lényegében ez egy kapcsolatok hálójában bővelkedő történet. Családi , szerelmi történet. Szerelmi történet természettel fűszerezve.
A szereplők alakítják saját történetüket , vagy valamilyen felsőbb gondviselés? Mindeközben nem szabad elfelejteni, hogy a múltban ott van egy intoleráns hatalom, rendszer, amely jórészt predesztinálja mit lehet és mit szabad mondani, tenni. A Balkánon végighúzódó délszláv háborút is újra átélhetjük, ha csak irodalmi köntösben is.
Egy olyan világba kalauzol el és enged betekintést a háttérbe a múlt fejezetein keresztül, amelyről mostanában keves(ebb) szó esik. Így ez egy olyan kor lenyomatát hagyja örökségül, egy amorális(nak tűnő) világról, rendszerről, amely nem is olyan rég a szomszédunkban zajlott.
A szereplők között fennálló megbonthatatlan kötelék kísérteties felismerések közepette azt láttatja, hogy mindennek hozadéka a következő generációban is érződik. De adott a lehetőség, hogy tanuljunk, tanuljanak a múlt hibáiból.
" A háború mindenki életét megváltoztatja, akkor is, ha nem fog fegyvert a kezébe. Örökre. Mert azzal, ha eljön, a gyökereit vágja el."
Átérzed a összekapcsolódó érzéseket a számtalan emléket és a boldogságot, küzdelmet az életért, szerelemért, jövőért. Olvasóként örökös optimizmussal fordulunk a szereplők felé még akkor is, ha ez olykor lehetetlen.
Egy biztos, még akár többször is el fogom olvasni ezt a regényt, és Neked szintén ezt tudom mondani, de siess! Olvasd, mielőtt lemegy a nap!
(Ui: De szeretnék egyszer én is piros gyöngysoros nő lenni...! )
Mielőtt újrakezdeném
Fülszöveg (az első bekezdést egy kis változtatással közlöm, mert az első részre nézve cselekményleírást tartalmaz, én pedig mindig szorítkozom a spoilermentes bejegyzésekre) :
Egy utazás felkavarja az emlékeket, egy találkozás felforgatja az érzelmeket.Marko egy nap tudomást szerez édesapja titkáról. Dühös nemrégiben elhunyt apjára, amiért eltitkolta ezt előle. Azonban kérésének eleget akar tenni.Közben rádöbben, hogy rég feladta az álmait. Párkapcsolata kiüresedett. Boldogság és öröm nélkül éli elfásult, szürke életét. És mindezek tetejébe azok árulják el és esküdnek össze ellene, akikről soha nem gondolta volna…Vajon az ott töltött napok során hagyja, hogy életét – ahogy eddig is – a körülmények alakítsák, vagy visszaveszi az irányítást felette? De negyvenen túl megérdemli újra a boldogságot, akár egy új szerelmet?A történet rámutat, hogy egyes kezdetek véget érnek, és a végek kezdetté válnak, és hogy nemcsak a gonoszság, de a jóság is körbevesz bennünket. A Szabadkán, Szegeden és Szarajevóban játszódó regény sodró lendületű, olykor meditatív alkotás, amely bepillantást enged az 1990-es években dúló délszláv háború megrázó és drámai eseményeibe is.Pap Éva nagy sikerű Mielőtt lemegy a nap című művének folytatásában együtt élhetjük át a szereplőkkel a szenvedést, a félelmet, a reményt és az örömet, és részt vehetünk egy belső utazáson is.
Előre ugrunk időben, közelebb a jelenhez. Mijo fia, Marko veszi fel a főszereplő köntösét. Néhány könyv érezhetően megelevenedik, életre kel előttünk, amikor olvassuk, ez pont ilyen volt: mesél a szeretet, a család és az összetartozás legmélyebb szintjéről, de egyaránt csodáiról is.
A szeretetet a legmélyebb szinten vizsgálja. Egy nagycsaládi dráma, amely olyan témákat boncolgat, mint az apaság, gyász, háború , házasság és szülői szerepek. Nem felejtkezve meg a testvériségről és az újrakezdésről sem.
" Nem tudja felidézni, hogy mostanában mikor mosolygott. A jelen össze akarja préselni, hogy aztán szétfeszítse, de a kalandozás a múltba tágassá teszi az életet, még ha csak rövid időre is."
Marko döbbenten hallgatja édesapja bizalmasát, legjobb barátját, Takács Pált, akire rábízta az évek során magával vitt titkát. Ez az utolsó üzenet, mely múltját, jelenét és jövőjét is megváltoztatja.
Közel ötven év után hogyan lehet újrakezdeni?
S ekkor még nem is sejti, hogy a közvetlen családi élete is kártyavárként borulhat össze. Kiüresedett életét kell megmentenie és újradefiniálnia.
" De fontos, hogy az ember olykor tisztán lássa magát." Akkor is, ha sokszor kell ismételten elkezdeni az építkezést.
" Vajon ők a boldogabbak, akik körbebástyázzák magukat az állandósággal, vagy akik átengedik magukat a változásnak? És akiket az élet arra kényszerít, hogy egy nap újrakezdjék? Azok lehetnek még boldogok? "
A könyv érzelmi nagysága nagyszerű és messzemenő. Érzéseim váltakoztak az együttérzés, kétségbeesés, csodálat között.
Hosszú út vezet az alábbi kinyilatkoztatásokig:
" Van még mit rendbe tennem az életemben. Bár úgy érzem, az itt töltött napok megváltoztattak, és mindennap egyre közelebb kerülök ahhoz az önmagamhoz, ami szerettem volna lenni. "
A könyv egy egyedi és összetett családi dinamikát tár fel. Kimagasló munka a karakterek kidolgozottságában, beleértve a felszínt és a mélyen megbúvó bizalmas, bensőséges kapcsolatokat is. A könyvben rejlő kapcsolatok valóságosak, egy percig sem vonod majd kétségbe, hogy megtörténhet. A regény hosszú időt ölel fel a jelenben, de a szereplők múltjának darabkáival ki is egészül. Mit tehetnek meg az emberrel a múlt titkai. Értem ezt mindkét pólusú (pozitív és negatív) értelemben is.
A hangulat mindvégig kézzelfogható, tapintható. Ez az újragondolt borító rendkívül jól visszaadja, segít és nagy szerepet játszik a teljes történet megélésében is.
A könyvben lehetnek olyan témák, amelyek egyesek számára tabunak számítanak, de ebben a könyvben jól működtek.
Elragadó és hangulatos történet, mely valósághűen részletezi szereplői gyengeségeit oly módon, hogy nagyon megszereted őket, törődsz velük és izgulsz értük, figyelemmel kísérsz minden próbatételt, amelyekkel szembesülnek.
A történet elmesélése zökkenőmentes, már-már társalgó, de pazar részletességgel és leírással, úgy, mint egy finoman érlelt bor. Megforgatod a pohár körül, majd iszol prózai szépségéből.
A finom írás átsuhan rajtad, és megtelepszik, majd élénkít.
Lehet paradox, de saját élményként a Palicsi-tó közeli borkóstoló élménye jutott eszembe, innen ez a hasonlat.
Ebben a mesében egyszerre sok minden történik. Mindannyian a szerelem és a veszteség körül kavarognak, legyen az egy személy, család, pénz, lehetőség vagy egy nem teljesen megélt élet. A szerelem felfedezése – a szeretet minden formája – olyan alapossággal zajlik, mintha egy élettapasztalatait adná át. A világ sokkal tágabb, mint a mi egyéni sorsaink és érdemes, néha kitekinteni saját ablakunkon túlra is. Gazdag világ tárul majd elénk.
Szenvedéllyel ír a mindennapi kötelékekről és a házasság feszítő erejéről.
Sűrű érzelmek tónusán keresztül visz bennünket, és rávesz, hogy keressünk és találjunk; fedezzük fel, vizsgáljuk meg mindezeket saját magunkon és a környezetünkben egyaránt.
Épp annyira megható, mint amennyire inspiráló és valóságos.
Csendes erőt áraszt, lassan von magához, valahol biztosan kapcsolódsz majd a regényhez. Egy gyönyörű történet, amelyet nagy szívvel meséltek el.
Az írásmód, melyről -bár nagyon próbálkozom- , nem tudok elfogultság nélkül nyilatkozni ; tökéletesen illeszkedik a történethez. Szavai minden alkalommal megérintettek. Erőteljes és szívszorító.
Szépen megírt, szép történet. Nem lehet nem csodálni a minőségét.
Épp az a kifinomultság, kedvesség érződik rajta, amely az írónő egész lényét körbelengi.
Szerkezetileg zseniális, szeretem a múltidéző narratívákat, mely végig a realitás talaján is marad. Tetszett ez a felépítés, váltakozva mutatta be a jelen pillanatait, majd visszautaztunk az időben, hogy a múlt is beleszője tanulságait, a már megtörtént eseményeken keresztül vonhassuk le a konklúziókat.
Tele volt fordulatokkal, de leginkább azt szerettem, hogy kicsit lassú is volt a tempó. Emlékeztetett, hogy nem sietünk sehová. Nem hajszoltam az oldalakat, sokáig olvastam, néha többet, néha kevesebbet ízleltem belőle, de mindvégig annyit, amennyi jólesett. Tudta, mennyit akar aznap tanítani nekem.
Repültek az oldalak. A lelkem minden alkalommal vele szárnyalt.
Amikor nem a könyvet olvastam, rajta gondolkodtam. Ez az igazi bizonyíték arra, hogy egy erőteljes írás!
Ó… és el ne felejtsem a gyönyörű tájleírásokat sem!
A korábbi ajánlóból kimaradt, hogy én is jártam már Szabadkán és környékén, így ez a bejegyzés (is) a saját képeimmel lett színesítve, díszítve.
Bízom abban, hogy egy időtlen klasszikust forgathattam most a kezemben, amiben minden megvan; hogy sokáig halljunk még róla. Lélektani fikció, mely emberi sorsokat vonultat fel az élet és a szerelem kijózanító pillanataival egyetemben. Időnként vált a műfajok között, mind a romantikus, a szépirodalom, mind a lélektani regények elemeit magában hordozza.
Kiváltságnak érzem, hogy megtapasztalhattam. Az egyik legemlékezetesebb történet, amit mostanában olvastam.
Ez az a típusú könyv, amelyről eszembe jut, miért szeretek olvasni. Egy könyv, amibe bele élhetjük magunkat, de azonnal megbánod, ha vége lesz. Az élet nehéz! De ilyen könyvekkel egy kicsit mégis könnyű.
Ha kortárs szépirodalom a téma, újfent az Ő regényeit ajánlanám. A klasszikusok szerelmeseinek ez egyértelműen egy olyan könyv, amelyet nem szabad kihagyni.
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Történet: 5/5*
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5****
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5****
Cím: 5/ 5*
Stílus: 5/5*
Szórakoztatás: 5/5**
Vége: 5/5**
Kiadás: 2024.
Kiadás: 2024.
Megrendelési link (a teljesség igénye nélkül):
Interjúk az Írónővel, ha Ti is szeretitek kicsit jobban megismerni a lelket is, aki a könyvek mögött van:
Az írónőt további tartalmakért érdemes követni a social oldalain is:
Oldalszám: 288 , 352
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
" A tenger nekem a gyógyír mindenre. "
" Olyan rég volt, mégis, ha rá gondolok, eleven az emlék. Hosszú utat tettem meg azóta mostanáig, és ha az életemet a vasúthoz hasonlítanám, azt mondanám, folyton utaztam – legtöbbször útitársakkal, csak némelyik állomáson ki kellett, hogy szálljak, mert valami azt súgta, hogy váltsak irányt. Aztán mindig jött egy újabb szerelvény. Az egyiknek az úticélja a Boldogság, a másiknak a Túlélés , Választás, Szerencse vagy a Zsákbamacska volt. Mindegyikre felszálltam. Az utolsó volt a Búcsúzás.
Útközben, a lehúzott ablakon kihajolva gyakran elgondolkodtam, hogy ki voltam és ki vagyok. Végül rájöttem, hogy az utazás alatt bölcsebb és más lettem, de okosabb nem. "
" Most már tudom, a sorsra hagyatkozni a legnagyobb ostobaság. Ha akkor felülök a vonatra, minden másképp alakul. "
" Pedig én úgy gondolom, a lélek, legyen az férfi vagy női, egyforma természetű, és egyformán érzékeny a világ rezdüléseire. "
" Újra látni valakit húsz év után, az ritkán adatik az életben. Olyasvalakit, akire nem is számítunk, az egészen különös érzés. Olyankor úgy tűnik, hogy lelassul, s egyetlen pillanatra megáll az idő, összesűrűsödik az erekben a vér, és szinte leáll a keringés, mielőtt aztán újra elindul, és az ember visszatér a valós időbe. "
" Mielőtt beültem az autómba, megálltam a part mellett. Végignéztem a folyó teljes hosszán a könyvtár épületétől a másik végéig, ameddig el lehetett látni. Lepergett a szemem előtt egy karcos film, ami egy lányról és egy fiúról szólt. Szenvedélyes kapcsolat fűzte őket egymáshoz, amiről azt gondolták, életük végéig tart, mégis, egy ostoba pillanat miatt kettévált az útjuk. Beláttam, bármilyen megdöbbentő történet is az övék, de célja volt. A filmbeli Mijo igazából soha nem tudta elfelejteni a szerelmét, és erről senkinek nem beszélt. "
" Üresen és homokzsákokkal körberakott szívvel hagytam magam mögött a nyüzsgő Szarajevót, amely most először dobott el magától. "
" A múlt beszédes ereklyéi, amelyekkel közel tartom magamhoz az emlékeket. "
" De mindig maradnak látható sebek, amelyek az embert a mögöttük meghúzódó mesterségesen táplált gyűlöletre, az örökös egymás meg nem értésére, és az ebből fakadó állatias, közben nagyon is emberi kegyetlenkedésekre, a fájdalomra, a szenvedésre és ezek értelmetlenségére emlékeztetik. "
" Mihael játssza a dallamot, és közben néhány sort elénekel a dalszövegből.
„Apám hitt a dalban,
apám hitt a jóban,
én hiszek a megbocsáthatóban…”
"
" Egy esély mindenkinek jár. "
" Az egyedüli gyerekek megszokják, hogy nem osztoznak mással. "
" A seregben azt tanítjátok a gyerekeknek, hogy mind szeressék egymást. Szerbek, magyarok, horvátok, albánok és a többi, mind. "
" – És mindent újrakezdeni..?
– Úgy lehet, ahogyan túlélni. Sok mindenre nincs ráhatásod. Csak önmagadra, hogy azt mondod, amíg tudsz, felkelsz, és továbbmész, eszel, iszol, szeretsz. A fájdalom az csak időleges, de az emlékek megmaradnak. "
" Tegnap óta egyre jönnek elő az emlékek. Képek, illatok hangok. Ennyi idő távlatából az ember mindent másként lát. Bármilyen jelentőségteljesnek is tűnt akkor a dolog, amely hirtelen nagy helyet foglalt el a szívében, az mostanra akkorára zsugorodott, mint egy apró mag. De végig ott maradt. A magokban egy-egy kis csíranövény szunnyad, és mindaddig; amíg életképes ki fog hajtani. "
" Vannak pillanatok, amiket nem felejt az ember, de idővel az agya átszínezi. Ami szürke volt, az az emlékezéstől élettel teli lesz, és olyan érzésekkel tölti meg, amelyek nem igazak és talán soha nem is voltak azok. És igen, ott akkor nem történt semmi. Minden, aminek igazán súlya volt, ezután következett. "
" – A párhuzamosok futhatnak bármilyen közel egymáshoz, nem érnek össze.
Két mutatóujiát egymás mellé teszi.
– És ha nem párhuzamosak?
– Keresztezni fogják egymást. Nem tehetik meg, hogy ne keresztezzék.
– Vagy szétválnak, és újra találkoznak.
– Akár többször is!
– Vagy együtt mennek tovább?
– Vagy soha többet nem találkoznak
– És sosem tudjuk, hogy melyik út a miénk. "
" Az életem most egy káosz, de egyre világosabban látom magam , és tudom, mit akarok. "
" – Igazad van. Azt gondoljuk, hogy az erőnket megtakarítjuk, ha menekülünk magunk elől, másoktól, a problémáktól, és aztán amikor ez felemészt, rájövünk, hogy nem így van. Apámra gondoltam. Úgy mondták, elhagyta a nőt, akit szeretett, és aztán egy életen át cipelte a következményeit. "
" Ezek a sérülések formálnak bennünket. Megmutatják, hogy sebezhetők vagyunk, de nem ölnek meg. Ha vannak hegeid, azt jelenti, túlélted. "
" Mindannyiunknak vannak ilyen érzései, de ettől gondolod, hogy jobb lenne neked vagy nekem? Mindenki hibázik, és a hibáinknak, mint mindennek, a jónak és a rossznak is vannak következményei! "
Jó hír! Ha valamit elkezdek, azt véghez is viszem. Hamarosan szeretném újraolvasni (majdnem 4 éve olvastam, elképesztő) Éva első regényét, az És újra felkel a napot, mely nem része ennek a sorozatnak, önállóan is olvasható. Mindezek után jövök majd a blogra is egy szintén átdolgozott ajánlóval. De ez még a jövő zenéje.
Addig is, Pap Éva korábbi alkotásairól az alábbi posztokban és bejegyzésekben meséltem még:
Kívánom, hogy éljétek át ezt a varázslatos miliőnek otthont adó, csodás (élet)mesét.
Hálás köszönettel tartozom Évának az élményért és a regényekért, amelyekkel megtisztelt.
Egy bölcs egyszer azt mondta, nem az úti cél az igazán fontos, hanem az utazás és az útitársak az odavezető út során. Nagyon szerettem ezt a regényt, s köszönöm, hogy egy darabon a társam lehetett.
Jó olvasást!
♥
Ne feledjétek a mottót , nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre
Előző bejegyzésem és egyben könyvajánlóm: Puskás-Ágota-Hogy-bírod-könyvajánló
A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell
Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.
Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
Instagram: ktssyedina
Facebook : ktssyedina
Moly.hu : dontforgettosmileandread
Pinterest : ktssyedina
Threads : ktssyedina
Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!
A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges.
Minden jog fenntartva
2017-2024
Copyrigth,© Kutasi Edina
0 comments