dontforgettosmileandread

Kedves Olvasó: üdvözöllek a személyes blogomon. Az oldalon többségében könyvajánlókat, értékeléseket és olvasmányösszegzőket találsz, továbbá bejegyzéseket életmód, egyetem, blogger és utazás témákban. Remélem tetszeni fognak tartalmaim, melyekhez Instagramon (@ktssyedina) további képek társulnak.♥ Jó olvasgatást és böngészést kívánok! Edina

Sziasztok,

Nem hiába mondják, hogy minden könyv hozzánk tesz valamit. A legfrissebb könyv, amiről most mesélni szeretnék, a legmélyebb témát boncolgatja és próbálja felfoghatóvá tenni számunkra. Ez pedig maga az élet és annak értelme, szeretete..

Idézet a könyvből (így előre is) :
 "Az élet ajándék. Ne felejtsd el élni. "

Elgondolkodtál már azon, mennyi minden van, amiért hálát adhatnál. Az egészségedért, hogy járhatsz iskolába, lehetnek barátaid, építhetsz kapcsolatokat, sétálhatsz, lélegezhetsz szabadon stb. Mindez számodra természetes, pedig van, akinek ez nem adatott meg.

Itt van például a mai elemzésre tálalt könyv. Nicola Yoon első regénye, a Minden minden. A főszereplő, Medalaine, aki egy súlyos, ritka betegséggel küzd. Nem hagyhatja el a házat, életét egy burokban kell élnie. Mindösszesen 2 ember kerülhet hozzá közel, édesanyja és ápolónője, Carla. Ha mégis valaki meglátogatná, annak komoly fertőtlenítésen kell keresztül menni. Med Skype-n tanul, a világot csakis belülről, egy üvegfal mögül szemlélheti. Panaszkodsz, mert nem mehetsz el valami csodás tengerpartra? Med még csak a szobájából sem nagyon mehet ki, a szabadról még csak nem is álmodozhat. Kedvenc helye a télikert, amelynek falai üveggel vannak körülvéve, így egy kicsit olyan lehet, mintha kint lenne. Minden napja ugyanolyan, monoton. Mindent, amit tud a külvilágról, az könyvekből tudja.


Egy nap azonban új lakók érkeznek a szomszédba. Egy látszólag tökéletes család. Anya, apa, fiú , lány. A fiút Ollynak hívják, szöges ellentéte Meddynek. Csak feketében jár, falra mászik a szabad idejében. Med az ablak mögül figyeli a családot, minden pillanatukat feljegyez. Elkezd emailezni a fiúval, majd pedig minden úgy megy, ahogy kell. De szabad ezt? Med tudja, bele fog szeretni a srácba. De egyetlen apró fertőzés, és véget ér az élete.

A jövőjét nem lehet megjósolni, de azt igen, ők bizony szerelmesek lesznek egymásba. Na és mi lesz ennek a vége? Katasztrófa?

Na azért annyira nem súlyos a helyzet, de elijesztésnek jó volt. Ez az a könyv, ami megtanít élni. Rámutat a cudar valóságra. Menj oda valamelyik szerettedhez és szó nélkül öleld meg, mondd el neki a világ legszebb szavát. Élvezd, ragadd meg a pillanatot. Mert erre fogsz emlékezni, nem pedig a snapchates kutyafülű képekre.

Gondolkoztál  már, najó, tudom, ezeknek a felvezetéseknek nincs értelme, mert valószínűleg nem. Szóval, vajon milyen lenne tudni, hány napunk van még hátra. Ha tisztában lennénk a jövőnkkel sok mindent másként csinálnánk. Ha lenne egy óra a karunkon, ami bizony visszafelé számlálna. Remélhetőleg több időt fordítanánk az életben a fontosabb dolgokra. Ez a könyv sok mindenre felnyitja a szemed. Milyen az, akinek mindene megvan? Van olyan? És mégis milyen az a minden? Mikor vagyunk boldogok?

A könyvet könyvtárból vettem ki, a barátnőm ajánlotta. Tökéletes példája az első szerelemnek is. Minden úgy tökéletes benne, ahogy van, egyedül az édesanyja hagyott kettősséget. Aki olvasta, tudja miért. Szereti, óvja, na de OMG! (😉- na mi jut erről a rövidítésről eszünkbe?)  a vége, jó nincs spoiler....

Remek könyv volt. Olyan naplószerű írás. Az, hogy az írónő férje illusztrálta a könyvet, még inkább fokozza a hatást, feldob. Viszont kellett volna még vagy 100 oldal belőle. Rövid volt....



A könyvből film is készült, ami elmondások alapján, meg sem közelíti a könyvet. Talán majd egyszer megnézem.


Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/4,5

Karakterek: 5/5 

Borító: 5/5 - egyszerű, de nagyszerű

Cím: 5/ 5

Stílus: 5/5

Szórakoztatás: 5/ 5

Vége: 5/4 - azért ez durva

Kiadás: 2015

Oldalszám: 334 - te jó ég, ezt kétszer megnéztem, ugyanis egy nap alatt elolvastam....

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               
„Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok.”

„Talán abban reménykedem, hogy egy napon, egyszer, valamikor majd minden megváltozik.”

„Hiába igyekszem kizárni a világot, ha az makacsul be akar jönni.”

„Az élet nehéz, kincsem. De mindenki megoldja valahogy.”

„És hiába vágyakoztam. Először csak ki akartam nézni az ablakon, aztán ki akartam menni. Később játszani akartam a szomszéd gyerekekkel, sőt minden gyerekkel, és csak egy délutánra, egy napra, egy életre normálisnak lenni.”



„Foglalkozz anyáddal! A fiúk jönnek-mennek, de anya csak egy van.”

„Az élet ajándék. Ne felejtsd el élni! – mondja határozottan.”

„Elakad a lélegzetem, annyira fájdalmas ez a gondolat. Véget ért valami, ami még el sem kezdődött.”

„- Én nem vagyok magányos, anyu! – csattanok fel. – Én egyedül vagyok. Nagy különbség.”

„ Van, hogy a kedvenc könyveimet visszafelé olvasom újra. Az utolsó fejezettel kezdem, és a legvégén érek a legelejére. Ha így olvasok, akkor a szereplők a remény után kétségbeesnek, az önismeret után kételkedni kezdenek. A szerelemes történetekben a szereplők szerelmespárként kezdik, és idegenként végzik. A fejlődésregények visszafejlődés- regényekké változnak, a kedvenc szereplők feltámadnak.”

„Ha az életem egy regény lenne, és visszafelé olvasnám, semmi sem változna meg.”

„ Amióta csak belépett az életembe Olly, két Maddy vab jelen bennem egyszerre. Az egyik a könyveken keresztül él, és nem akar meghalni, a másik él és gyanítja, hogy ezért cserébe nem lesz nagy ár a halál.”


„Boldog voltam, amíg nem ismertem őt. De most élek, és a kettő nem ugyanaz."

„ Aki semmit sem bán, az nem is él. "

„ Az életben sosem árt egy kis turbolencia.”

„ Madeline szótára
Ígéret (fn) 1. Az a hazugság, amit be akarunk tartani. (2015, Whittier) "


„ Ezért a mosolyért, amivel fogad, érdemes élni.”


Nemsoká érkezem egy újabb bejegyzéssel.

Legyetek jók, olvassatok sokat és vigyázzatok magatokra!


Ha úgy gondoljátok, hogy a bejegyzés tetszett nektek, kérlek, jelezzétek egy kommenttel.  Köszönöm! ♥
              
Hamarosan jövök, 

Edina. 

Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.

A bejegyzésekből ajánlom:

Sarah-Pearse- Elin- Warner- krimi- sorozat

Zakály-Viktória-Emlékeznem-kellett-volna

Harmadik- negyedéves- olvasmányösszegző

Linn-Stromsborg-Soha-soha-soha könyvajánló

Farkas-Anett-Diótörő- könyvajánló

Colleen-Hoover-Minden-tökéletesed- könyvajánló


Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
    Instagram: ktssyedina
    Facebook : ktssyedina
    Moly.hu : dontforgettosmileandread
    Pinterest : ktssyedina 
    Threads : ktssyedina 


Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!


Előző bejegyzésem: Helen-Pollard-kis-francia-panzió

Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Sziasztok!


Ma két olyan kötettel jelentkezem, melyek segítettek nekem abban, hogy új kedvenc szerzőt avathassak. A 2019-es év nagy felfedezettje egyértelműen Helen Pollard Rózsakert sorozata, meg úgy egyáltalán az írónő maga. A kis francia panzió című kötetet még tavalyelőtt vettem a vásárba, kivártam, hogy nyáron kezdhessem el olvasni, hiszen a borítóján ez áll. "Tökéletes, könnyed nyári olvasmány." És ez így is van. Sőt, aki bármikor egy kis nyári hangulatra vágyik, vegye a kezébe, mert élvezetes olvasmány sok humorral. Hatalmas meglepetés volt.
Bár nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre, bevallom a borítója alapján fogott meg. Árad belőle a nyugalom. Kedves, imádnivaló történet. Életre szóló kalandok, nyár , romantika, új lehetőségek, teli humorral. Ami különösen tetszett: a szereplők kidolgozottsága, a táj észveszejtő leírása, egyszóval élve: csodás! Remek hely lehet a  La Cour des Roses, a Loire- völgyében fekvő panzió, ahol imádnivaló a kisváros és a helyiek is. Minden adott egy tökéletes nyaraláshoz.


Így gondolta ezt főszereplőnk, Emmy Jamieson is, aki párjával Nathannel együtt érkezik a panzióba, hogy végre kiszakadjanak a hetek monotonitásából és újra egymásra találjanak. Nathan, Emmy helyett azonban a tulaj feleségével, Glóriával gabalyodik össze. Aki, bár csinos, de jóval idősebb , igazi dívaként járt- kelt a panzió folyosóin. Emmy magát okolja a történtek miatt és miután az újdonsült gerlepár eltűnik a színről, egy nagylelkű pillanatában, felajánlja Rupertnek, a panzióvezetőnek, hogy segít a panzió körüli munkában. Emmy tehát ottmarad a panzióban, ahol élete egy csapásra összeomlott, csakúgy, ahogyan Rupertnek is. A lány ágyneműket cserél, mos, főz , sőt be is vásárol ha kell, inkább ezek, mint a saját nyomorúságán való rágódás.
Emmy hamar megszereti a szállás körüli teendőket, a kisvárosi életet és a nyugalmat. Az eredetileg 3 hétre tervezett nyaralás így meghosszabbodik. Az egész könyvön átívelő jellemfejlődéssel találkozhatunk az ő karakterében. Ahogyan a mindig feszült, robotoló, korlátozott látókörű nő kilép a megszokottból. Rájön, hogy élte ő az életét, de nem élt igazán. Egy magánéleti válság kell ahhoz, hogy felismerje, nem jó úton halad. Megtanul hinni önmagában, nyugodtabb lesz. Az olvasót pedig arra biztatja, merjen változtatni, nagyot álmodni és kockáztatni.

Mindezek mellett új barátai lesznek, ott van a dögös kertészfiú , Ryan, valamint a helyes Alain is, így szépen lassan Nathan emléke feledésbe merül.
Ahogyan telnek a friss croissant-nal és mennyei kávéval kényeztető reggelek és a virág- és szántóföldillatú esték, Emmy egyre otthonosabban érzi magát Rupert panziójában. De vajon képes lenne e mindent feladni otthon egy helyért, ahova eredetileg csak nyaralni jött?
A könyvben fellelhető jó adag szomorúság (megcsalás, búcsú, magánéleti gondok) eltörpül amellett, hogy az egészet átszövi a humor, a jókedv. Ennek szerves alakja Rupert , a panzió tulaja, aki mintegy nagypapa tanítgatja Emmyt. Végül egy lehetőséget kínál fel neki, amin Emmy hosszasan töpreng : visszamenni a megszokottba, de biztosba, vagy előre az álmok felé, de bizonytalanba.

Te mit választanál?

Nos, amikor végeztem az első résszel, sokáig nem tudtam elengedni. De jó is volt, mert nem kellett sokáig nélkülöznöm Emmy történetét. Szintén a vásárban, de megtaláltam a folytatást, a Visszatérés  a kis francia panzióba -t. És azt kell mondanom, jobban szerettem, mint az elsőt, ha ezt lehet még fokozni. Letehetetlen volt. A bonyodalmak, izgalmak fokozódtak, új feladatok és kihívások vártak a szereplőkre. Teljesíthetetlennek tűnő foglalás, Glória újbóli megjelenése és egy rosszmájú gasztroblogger nehezítette a mindennapokat. Hihetetlenül eseménydús , nagyon szerethető történet. Én alig tudtam letenni és mindenkinek folyamatosan erről beszéltem.

A két részt összesen 5 nap alatt kivégeztem, ami azért elég jó teljesítmény szerintem.
Ez a könyv megtanít arra, hogy hiába a jól fizető állás, a felhalmozott vagyon, ha munka után egy üres, élet nélküli házba térünk be. A boldogság mindennél fontosabb.

Ezután már nincs is más dolgotok, mintsem fogni egy finom üdítőt és nekikezdeni a könyvnek. Én addig is várom a befejező, harmadik részét, hátha hamarosan megjelenik magyarul is.

Frissítés ( 2022. 08. 17. ) : A sorozat befejező részét is elolvastam , így teljes lett az élmény, mégha picit keserédes volt. Értékelésem itt olvasható: kattints ide .


Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5*

Karakterek: 5/5**

Borító: 5/5** - neki köszönhetem , hogy megvettem

Cím: 5/ 5*

Stílus: 5/5**

Szórakoztatás: 5/5***

Vége: 5/? - még nincs vége

Kiadás: 2018, KMK 

Oldalszám:407 és 408



Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

" Így kötöttünk ki itt, " a festői Loire- völgy közepén található, barátságos La Cour des Roses panzióban, ahol a vendégek kifogástalan kényelméről és zavartalan pihenéséről az itt élő tulajdonos házaspár Rupert és Gloria Hunter gondoskodik. Élvezzék ki kertünk nyugalmát, fedezzék fel a hamisíthatatlan francia vidék kincseit, a színes kisvárosokat, a pompás kastélyokat....."
A honlapon kétségtelenül jól hangzott."

" Az ég szerelmére, a pasim csak most lépett le egy középkorú  nimfomániással,hát még a sebeimet sem nyalogathatom békében? Miért kell  ilyenkor görögistenszerű kertészeknek előbukkanniuk a bozótból?"

" Ó, a fodrászok nagy titka! Tisztára, mint a pszichológusnál, az ember csak leül a székbe, és öt perc múlva már a legsötétebb titkairól mesél. Lehet, hogy éppen emiatt látogattam a lehető legritkábban a fodrászatokat?"

" Rupert nevetésben tört ki.
- Hogy van ez veled meg a könyvelőkkel? Azt hittem, Nathannel végeztél velük.
- Jó, hát apa volt előbb - feleltem sértődötten. - Ha valaki, akkor Nathan volt itt a felesleges könyvelő."

" Ezek ketten sosem változnak. Az én mindig csendes, nyugodt és törődő apám, akit sosem hagy érvényesülni az örökké nyüzsgő, beszólogató anyám. És mégsem ismerek náluk boldogabb párt."

" - Ez a sok szar Nathan műve. Emmy, állj ki magadért! - szólalt meg apa halkan. Elővette a pénztárcáját és intett a pincérnek. - És miközben a sok szar eltakarításával foglalatoskodsz, sose feledkezz meg arról, hogy mit nyersz vele: a szabadságodat. A lelki békédet. Lehet, hogy manapság ez közhelyesen hangzik, de hidd el, ezekért megéri küzdeni."

Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok!
Eddigi könyvajánlóimat : ide kattintva megtaláljátok.

Ha úgy gondoljátok, hogy a bejegyzés tetszett nektek, kérlek, jelezzétek egy kommenttel. Köszönöm! ♥

Hamarosan jövök, 

Edina. 



Előző bejegyzésem:féléves-olvasmányösszegző








Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Sziasztok!


Ma egy nagyon izgalmas poszttal érkeztem hozzátok, aminek a párját az Instagramon láthatjátok. 
Szinte hihetetlen belegondolni, de máris eltelt a húszhuszas év fele. 
Talán emlékezhettek rá , még év elején volt egy kérdezz-felelek sorozatom , amiben az is téma volt, hogy mi alapján olvasok, hogyan és mennyit, illetve mi az idei tervem. Már akkor is mondtam, de azt hiszem most még inkább témába vág, hogy abszolút random az, hogy mennyit olvasok. Soha nem nézem, vagy számolom görcsösen a köteteket. Egyik hónapban többet olvasok, ha nagyon elkap a feeling és beszippantanak a történetek (lásd tavaly nyári hónapban 14 könyv), de megeshet, hogy egy könyvet egy egész hónapban olvasok. Ez mind kedv, de legfőképpen idő kérdése. Nem volt ez másképp az idei évemmel sem. A kérdésen, hogy mennyit tervezek elolvasni, nagyon sokat gondolkodtam, majd rávágtam, hasraütésszerűen, legyen negyven. De nem lesz belőle semmi, ha nem sikerül. Most pedig itt vagyok, július elején, azzal a beszámolóval, hogy a "terv máris " sikerült, és pontosan 40 könyvet olvastam el januártól ezidáig. 

Ez a tudat fellelkesített és úgy döntöttem erről mindenképp szeretnék mesélni Nektek, illetve emlékként magamnak. Így reggel, ha már amúgy is hatalmas könyvrendezgetésekben voltam, mert rengeteg, de tényleg rengeteg könyvvel gazdagodott a könyvtáram (de erről majd máskor), összeraktam egy kupacba az köteteket, majd pedig óvaaatosan egymásra pakolásztam őket. 
Az első hónapokban többet voltam könyvtárban is, illetve kölcsön is kaptam köteteket, így ezek helyére egy terjedelmileg hozzá passzolót választottam az itthoniak közül, lapjával kifele. 
S, hogy legyen valami muris is a dologban, ezeket mégiscsak a blogon szerettem volna megosztani veletek. 

Térjünk is át egy kicsit a statisztikára. A moly adatai alapján ez a 40 könyv 10 486 oldalt jelentett. (Ez csak egy nagyon picivel kevesebb, mint a '19-es évem össz(!) mennyisége, azta!
Ami még jobban meglepett, hogy még úgy is bőven pozitív tartományba esnek a számok az előzőhöz képest, hogy a vizsgaidőszak alatt, kevesebbet olvasok. 

Most pedig, jöjjenek tényleg a kötetek, dátummal: 
Ha a könyv címére kattintotok, rögtön az adott kötet ajánlójához/ értékelő blogposztjához fog vinni! (Esetenként a moly-os oldalhoz). 
Jó böngészést, remélem sok könyv fog felkerülni a kívánságlistátokra!

Könyv

Olvasás ideje

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

2020. január 1., 14:45 → 2020. január 1., 17:26

>

Sienna Cole: Lefelé a folyón

2020. január 1., 21:03 → 2020. január 3., 19:47

>

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

2020. január 4., 21:32 → 2020. január 6., 23:16

>

Sándor Anikó: El Camino

2020. január 11., 01:14 → 2020. január 11., 22:06

>

Antoine Laurain: A piros notesz

2020. január 12., 20:43 → 2020. január 16., 16:46

>

Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk

2020. január 17., 00:10 → 2020. január 19., 01:18

>

Mucha Dorka: Puncs

2020. január 19., 16:23 → 2020. január 19., 21:03

>

Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak

2020. január 19., 23:11 → 2020. január 21., 02:10

>

Zsingor Tünde: Ne tudd meg!

2020. január 23., 00:42 → 2020. január 25., 22:27

>

Amy Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja

2020. január 26., 16:15 → 2020. január 30., 19:00

>

Simon Márton: Polaroidok

2020. január 30., 23:44 → 2020. január 31., 01:54

>

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

2020. január 31., 23:29 → 2020. február 2., 16:15

>

Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

2020. február 2., 16:17 → 2020. február 2., 17:12

>

Anne Cathrine Bomann: Agathe

2020. február 2., 23:10 → 2020. február 5., 00:32

>

Leïla Slimani: Altatódal

2020. február 5., 20:17 → 2020. február 7., 00:17

>

Laura Mucha: Kit, miért, hogyan szeretünk?

2020. február 8., 21:39 → 2020. február 15., 23:57

>

Javier Marías: A szívem fehér

2020. február 23., 21:32 → 2020. március 7., 22:58

>

Michelle Obama: Így lettem

2020. március 7., 23:15 → 2020. március 14., 20:41

>

Stephanie Perkins : Ajándékba adlak

2020. március 14., 20:41 → 2020. március 16., 22:14

>

Simon Márton: Rókák esküvője

2020. március 15., 20:23 → 2020. március 16., 22:22

>

Csukás István: Egy kiscsacsi története

2020. március 17., 17:11 → 2020. március 17., 18:28

>

Han Kang: Nemes teremtmények

2020. március 16., 23:33 → 2020. március 19., 19:27

>

Rupi Kaur: milk and honey

2020. március 17., 22:59 → 2020. március 19., 19:49

>

Zoe Sugg: Girl online

2020. március 20., 19:39 → 2020. március 21., 20:58

>

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

2020. március 22., 21:30 → 2020. március 28., 22:07

>

Dombóvári István: Netperces novellák

2020. március 28., 22:28 → 2020. április 1., 00:15

>

Polly Shulman: Rajongás

2020. április 1., 20:43 → 2020. április 6., 19:41

>

J. Lynn: Wait for You – Várok rád

2020. április 7., 23:28 → 2020. április 8., 20:12

>

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

2020. április 9., 23:58 → 2020. április 11., 01:17

>

Lucy Diamond: A tengerparti kávézó

2020. április 6., 19:46 → 2020. április 18., 00:43

>

Diana Gabaldon: Az idegen

2020. április 19., 18:05 → 2020. május 3., 23:52

>

Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

2020. május 4., 12:24 → 2020. május 9., 01:19

>

Helen Exley: A legszebb napok emlékére

2020. május 9., 01:31 → 2020. május 9., 10:33

>

Hézser Gábor (szerk.): Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek

2020. május 9., 15:59 → 2020. május 14., 00:45

>

Agnès Ledig: Egy lépés a boldogság

2020. május 10., 01:14 → 2020. május 16., 01:55

>

Demi Lovato: Légy erős!

2020. május 17., 00:07 → 2020. május 20., 23:15

>

Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció

2020. május 23., 12:09 → 2020. június 17., 11:18

>

Dorthe Nors: Karateütés

2020. június 17., 22:39 → 2020. június 19., 09:00

>

Antoine Laurain: Az elnök kalapja

2020. június 20., 23:09 → 2020. június 25., 22:49

>

Ole Thorstensen: Hogyan csináljuk jól? (Egy ácsmester gondolatai az életről)

2020. június 26., 22:08 → 2020. június 28., 22:29



A bejegyzés végére pedig azon túl, hogy szeretném megköszönni , hogy elolvastátok, azt is köszönöm, hogy itt vagytok. Nem felejtettem el ám a blogszülinapot sem, ugyanis június 21- én volt a blog HÁROM (3!) éves. Ennek alkalmából hamarosan egy nyereményjátékkal is készülök!

Kommentben szívesen olvasnám a Ti féléves adataitokat, mi volt a legmeghatározóbb könyvélményetek? 
Melyik (már olvasott) könyvekről látnátok szívesen ajánlót? Kíváncsian várom, írjátok meg!

Legyen csodaszép hetetek!

Hamarosan jövök, 

 

Edina. 

 

Előző bejegyzésem: Karateütés és helyzetjelentés
Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Newer Posts
Older Posts

Magamról

Saját fotó
dontforgettosmileandread
Teljes profil megtekintése
Edina vagyok, könyvmoly és orvostanhallgató egyetemista. Hiszem, hogy a könyvek és az olvasás sosem megy ki a divatból. Minden könyvből magaddal viszel valamit, minden könyvvel te is több leszel! Az oldalaim az alkotásaimmal vannak tele, szívügyem és legkedvesebb misszióm, hogy a könyvek iránti szeretetből át tudjak adni az olvasóknak. A mai világban nagy szükség van a könyvek varázsára, ezért írok én. Ha olvasnivalót keresel, tudok egy jó könyvet ! Igyekszem az Instagram oldalamat kiegészítve és attól picit el is rugaszkodva személyesebb hangvételben mesélni a könyvélményeimről, no meg arról, ami épp foglalkoztat. Hogy milyen rendszereséggel várhatóak posztok? :
"Vannak folyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni, mert szeretettel kell hozzájuk kezdeni, példának okáért ilyen az írás is. (Isabel Allende) "

Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm!

Ahol még megtalálsz

  • Instagram
  • Moly
  • Facebook

Kategóriák

könyvmoly (113) könyvajánló (63) kedvenckönyveim (52) lélektani regények (44) utazzkönyvekkel (43) életstílus (27) regény (26) romantikus (24) blogger (21) thriller - krimi (20) olvasmányösszegző (15) BuJo (14) Karácsony (10) motiváció (9) nyár (8) social media (7) Colleen Hoover (6) Álomgyárkiadó (6) 21.századkiadó (5) egyetemista (5) iskola (5) KővágóSára (4) Libertine (4) orvosi vonatkozású (4) szórakoztató irodalom (4) Agatha Christie (3) Diana Hunt (3) FarkasAnett (3) Lontai Léna (3) klasszikusok (3) memoár (3) utazás (3) Librikiadó (2) SiennaCole (2) szépirodalom (2) Elin Warner (1) Newline-kiadó (1) Sarah Pearse (1) tél (1) évzáró (1)

Látogatók

Legutóbbi bejegyzések

Visszatekintés- blogarchívum

  • ▼  2026 (1)
    • ▼  július (1)
      • Félévzárás - 2026
  • ►  2025 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2024 (28)
    • ►  december (3)
    • ►  november (2)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (27)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (3)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2022 (25)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (5)
    • ►  május (4)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2021 (10)
    • ►  november (1)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  május (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (18)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (42)
    • ►  december (2)
    • ►  november (2)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (6)
    • ►  június (4)
    • ►  május (4)
    • ►  április (3)
    • ►  március (4)
    • ►  február (3)
    • ►  január (3)
  • ►  2017 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (4)
    • ►  szeptember (5)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)

Ezt a könyvet olvasom jelenleg:

Created with by ThemeXpose