Ezt olvastam februárban
Sziasztok!
Szépen lassan, de updatellek titeket az olvasmányaimat illetően! Február hónapban kevesebb könyvet olvastam , mint az év első szakaszában. Ez érthető is, hiszen a hónap második hetében megkezdődött a második félév az egyetemen, szép szoros , kötött órarenddel fűszerezve, így redukálódott az olvasásra szánt időm. De! Még ennek ellenére is sikerült 5,5 könyvet elolvasni. Technikai okokból még azt a másik felet is ide veszem, így ma összesen 6 könyvről fogok mesélni. Ez a hat könyv 1344 oldalt jelentett összesen. Nézzük!
Márai számomra egy régóta bakancslistás író volt. Számtalan idézetet mentettem már le tőle különböző platformokról, illetve más molyok által. Mégis mindig húztam és halogattam a tőle való olvasást, bár ez a "félelmem" teljesen alaptalannak bizonyult. Ugyanis nagyon tetszett az Eszter hagyatéka. Rövid, mégis tömör visszaemlékezés egy nem mindennapi találkozásra Eszter és (volt) szerelme Lajos között. Soha meg nem kapott levél, ármányok, hazugság, '30-as évek. Nagyon fájdalmas, mégis megdöbbentő az , ahogyan Márai a szavakkal-betűkkel bánik. Ahogyan Ő ismeri az emberi lélek vívmányait, kiismerhetetlenségét, érzékenységét, az egyszerűen páratlan. Igazi klasszikus!
"Az ember egy életen át hallgat arról, ami a legfontosabb volt. Néha belehal e hallgatásba."
"De aki viharból érkezik,boldog, hogy fedelet tud feje fölött."
"A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra… Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek a véletlen találkozásokban…"
Ahogyan már az előző olvasmányösszegzős posztomban is mondtam, Simon Marci az idei évem egyik nagy felfedezettje versek terén, meg úgy amúgy is. Nagyon megfogtak a versei, igazán tudok azonosulni többnyire minden gondolatával és versével. Egyetlen bajom a hosszával volt, túúúlontúl rövid....
Remélem pár általam favorizált idézettel áttudom adni a kötet hangulatát.
hogy nehéz, hogy nyolc-kilencszáz kiló."
Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom : ránéztem erre a könyvre és egyből tudtam, hogy kell!! Nos, igen. Nehéz ennél tökéletesebb, szebb borítót találni. Egyszerű, de nagyszerű. Ez volt az első benyomás. Majd a fülszöveg elolvasása még inkább kíváncsivá tett : egy újabb (nekem való) lélektani kisregény. Kortárs, francia, pszichológiai kötet. Az 1940-es évek Franciaországában játszódik. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számlálja a napjait a nyugdíjig. Minden egyes páciense után lehúz egy strigulát, pontosan tudja hány unalmas terápiás ülést kell még végigülnie. A praxisában töltött utolsó hónapok reménytelenül lassan telnek, unottan hallgatja a háziasszonyok mindennapos problémáit, miközben madárkarikatúrákat rajzolgat. Még önmagát is megkérdőjelezi, jó szakember volt e és tudott e segíteni bárkin is.
Az egyik nap azonban a titkárnője unszolására, duzzogva elfogad egy új pácienst, a fiatal német nőt, Agathe-t. A nő nem találja az örömöt az életben. legszívesebben eltűnne az emberek elől. A terapeuta először ugyanolyan közönnyel hallgatja a lányt, ahogyan a többi páciensét is. De ahogy egyre több mindent tud meg róla, közelebb kerülnek egymáshoz és jogosan merül fel a kérdés az olvasóban: vajon a pácienst gyógyítják e, avagy ő gyógyítja a doktor urat. Ugyanis a doktornak is szembe kell néznie a félelmeivel.
Ezzel a könyvvel nem érdemes túl gyorsan haladni, mert bár rövid, a lét kérdését értelmezi, így jó párszor meg kell állni , hogy elgondolkodjunk rajta. Nagyon ígéretes kötet volt, biztos fogok még olvasni a dán szerzőtől.
– Néha segít, ha valaki mástól hallja az ember."
– Hiszen mind ismerjük, nem?"
Ezt a könyvet leginkább azért kölcsönöztem ki, mert többen is a mai Édes Anna jelzővel illeték. És, mivel Kosztolányi regénye egyike volt azon kevés kötelezőknek, amiket szerettem, így mindenképp kíváncsi voltam rá. A tényt, miszerint a baba meghal nagyon hamar, már az első mondatból megtudjuk. Ezután már az egész történet olyan, mintha csak késleltetve lenne az egész és egy vékony szál mentén haladnánk. Akár egy időzített bomba. Hol a határ? Meddig lehet bírni, azt, hogy az eleinte gyerekeknek való esti mesélésből már lassan mindent neki kell végeznie. Főz, most, takarít és ügyeket intéz. A szomszédoknak és barátoknak tökéletes dadaként emlegetett lányból egyszerre tökéletes gyilkos lett. A feléje irányuló közöny, a szeretet hiányát már a mindent odaadó Louise sem tudja sokáig bírni. Izgalmas és rejtélyes a lélektanon vezet minket keresztül az író, mi vezet egy ilyen brutális gyilkossághoz. Ki, mit és hol hibázott? A végső következtetés a miénk.. konklúziót nekünk kell levonni a végén az elhangzottak alapján. Egy biztos: a meglepetés garantált.
Nyugi, én is úgy érzem , hogy kissé megszaporodtak a lélektani olvasmányaim, de mindenkinek vannak különböző szakaszai. Én most egy ilyen szakaszban vagyok, amikor nagyon sokat gondolkodom ,agyalok és mindehhez, most ilyen könyvekhez van szükségem.
Ettől eltekintve ez a könyv is hatalmas hatással volt rám , remek és hiánypótló kötet. Választ ad rengeteg kérdésre a szeretet témakörében. Alaposan végigjárja a szerelem kérdéskörét is. Létezik e szerelem első látásra, vagy ilyen csak a mesékben van? Mit keresünk a párunkban? Mikor kell továbblépni? Milyen lélektana van a különböző emberi kapcsolatoknak.
Laura Mucha nagy sikernek örvendő regénye tudományos tényeken alapul, amiket statisztikai eredményre alapoz. No meg annak a sok száz személyes történetre, akiknek ihletőivel az író beszélgetett és foglalkozott. A legszemélyesebb érzések, megvilágító és felébresztő beszélgetéseken keresztül mutatja be a szerző a szeretet, szerelem aspektusait. Őszinte, pszichológiai és filozófiai kérdéseket vet föl, elgondolkoztat, majd magyaráz.
Az interjúalanyok - melyek sokszor mi magunk is vagyunk- pedig kendőzetlenül, beszélnek a kapcsolataikról, örömeikről és bánataikról. A nagy döntésekről, melyeket minden embernek meg kell hoznia legalább egyszer az élete során.
Tanulságos könyv mindenki számára emberektől---embereknek.
A hónap utolsó könyveként sikerült nekem is elolvasnom A szívem fehéret. Tartva magam ezzel a Nincs időm olvasni kihíváshoz és a közös könyvhöz.
Bár nem annyira eget rengetően hosszú könyv, nekem mégis nagyon sokáig tartott az elolvasása, aminek okát én magam sem tudom. Ezáltal a vége felé már a lelkesedésem is lankadt, így inkább egy olyan, olvassuk, hogy túl essünk rajta dilemmám volt. Fura egy kettős, mert a történet maga és az alapötlet tetszett és fontosnak is tartom-
A spanyol szerző kötete az öngyilkosság titkáról szól. A regény narrátora egy diplomáciai tolmács, aki a környezetére rendkívüli mód érzékeny. A emberek rezdüléseit, gesztusait kiváltképp figyeli és szinte akarva akaratlanul is elemzi, lefordítja azokat. Mindeközben pedig a házasságáról és a férfi-női szerepekről, viszonyról is elmélyülten töpreng.
Mindeközben pedig ott van az a szál is , amiről szinte nem is akar tudomást venni, pedig szépen lassan megoldja a rejtélyt. Hogyan halt meg apja első felesége és miért, miként lett öngyilkos a második. A történet rendre ugyanarra akar kilyukadni : titkot. A titok mindaddig titok, míg egyedül őrzöd. Ha elmeséled valakinek, talán csak véletlen is, valaki fültanúja lehet, így hibás címzetthez is eljuthat. Akár több címzettje is lehet, és így a titok szépen lassan átalakul. Belekerülsz, már-már sajátodként őrzöd vagy épp fecseged és adod tovább.
Szuggesztív, hajszálpontos és lényegre-törő elbeszélésmód jellemzi a kötetet. A stílusa egészen egyedi, mindeközben pedig a tolmácsok nehézségeivel is szembe kell néznünk: miközben az élet történéseit elbeszélésekké változtatjuk, maga a valóság , valahogy mindig kisiklik a markunk közül és elveszünk, valahol a részletek között.
"Meghallani valamit a legveszélyesebb, az már egyenlő a tudással, a beavatottsággal, a tájékozottsággal."
"…nem könnyű tudni valamit, amit meg akartunk tudni, vagy továbbra sem tudni valamiről, amit egyszer már megtudtunk."
"Legnagyobb döntéseink hátterében az ésszerűség és a kíváncsiság áll, vagy – ami ugyanaz – az elkerülhetetlenség."
Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben is, olvassatok sokat, akár az itt felsorolt kötetek közül is!
Szépen lassan, de updatellek titeket az olvasmányaimat illetően! Február hónapban kevesebb könyvet olvastam , mint az év első szakaszában. Ez érthető is, hiszen a hónap második hetében megkezdődött a második félév az egyetemen, szép szoros , kötött órarenddel fűszerezve, így redukálódott az olvasásra szánt időm. De! Még ennek ellenére is sikerült 5,5 könyvet elolvasni. Technikai okokból még azt a másik felet is ide veszem, így ma összesen 6 könyvről fogok mesélni. Ez a hat könyv 1344 oldalt jelentett összesen. Nézzük!
Márai Sándor : Eszter hagyatéka
Márai számomra egy régóta bakancslistás író volt. Számtalan idézetet mentettem már le tőle különböző platformokról, illetve más molyok által. Mégis mindig húztam és halogattam a tőle való olvasást, bár ez a "félelmem" teljesen alaptalannak bizonyult. Ugyanis nagyon tetszett az Eszter hagyatéka. Rövid, mégis tömör visszaemlékezés egy nem mindennapi találkozásra Eszter és (volt) szerelme Lajos között. Soha meg nem kapott levél, ármányok, hazugság, '30-as évek. Nagyon fájdalmas, mégis megdöbbentő az , ahogyan Márai a szavakkal-betűkkel bánik. Ahogyan Ő ismeri az emberi lélek vívmányait, kiismerhetetlenségét, érzékenységét, az egyszerűen páratlan. Igazi klasszikus!
Csillagozás és tudnivalók:📚📚
Történet:
5/5
Oldalszám: 118
Oldalszám: 118
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
"Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni,hogy tolvaj vagy szàndék, vagy törvèny, isteni vagy világi törvény ne tehessen e szerelem semmit.""Az ember egy életen át hallgat arról, ami a legfontosabb volt. Néha belehal e hallgatásba."
"De aki viharból érkezik,boldog, hogy fedelet tud feje fölött."
"A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra… Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek a véletlen találkozásokban…"
Simon Márton - Dalok a magasföldszintről
Ahogyan már az előző olvasmányösszegzős posztomban is mondtam, Simon Marci az idei évem egyik nagy felfedezettje versek terén, meg úgy amúgy is. Nagyon megfogtak a versei, igazán tudok azonosulni többnyire minden gondolatával és versével. Egyetlen bajom a hosszával volt, túúúlontúl rövid....
Remélem pár általam favorizált idézettel áttudom adni a kötet hangulatát.
Csillagozás és tudnivalók:📚📚
Történet:
5/5
Oldalszám: 54
Oldalszám: 54
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
"a bálnák szíve, ez jut eszembe,hogy nehéz, hogy nyolc-kilencszáz kiló."
"Képzeld azt, hogy ez van belül.
Képzeld azt, hogy van olyan, hogy benn.
Mert se ég, se part, se kiút, de mindegy
Csak majd te légy, amire magamból emlékszem.."
Képzeld azt, hogy van olyan, hogy benn.
Mert se ég, se part, se kiút, de mindegy
Csak majd te légy, amire magamból emlékszem.."
"Volt már jobb, vagy lesz.."
"(…) A szerelem, mint a
környezetszennyezés. Lehet rá nem gondolni."
környezetszennyezés. Lehet rá nem gondolni."
"(…) az idő elmesélhetetlen."
Anne Cathrine Bomann - Agathe
Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom : ránéztem erre a könyvre és egyből tudtam, hogy kell!! Nos, igen. Nehéz ennél tökéletesebb, szebb borítót találni. Egyszerű, de nagyszerű. Ez volt az első benyomás. Majd a fülszöveg elolvasása még inkább kíváncsivá tett : egy újabb (nekem való) lélektani kisregény. Kortárs, francia, pszichológiai kötet. Az 1940-es évek Franciaországában játszódik. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számlálja a napjait a nyugdíjig. Minden egyes páciense után lehúz egy strigulát, pontosan tudja hány unalmas terápiás ülést kell még végigülnie. A praxisában töltött utolsó hónapok reménytelenül lassan telnek, unottan hallgatja a háziasszonyok mindennapos problémáit, miközben madárkarikatúrákat rajzolgat. Még önmagát is megkérdőjelezi, jó szakember volt e és tudott e segíteni bárkin is.
Az egyik nap azonban a titkárnője unszolására, duzzogva elfogad egy új pácienst, a fiatal német nőt, Agathe-t. A nő nem találja az örömöt az életben. legszívesebben eltűnne az emberek elől. A terapeuta először ugyanolyan közönnyel hallgatja a lányt, ahogyan a többi páciensét is. De ahogy egyre több mindent tud meg róla, közelebb kerülnek egymáshoz és jogosan merül fel a kérdés az olvasóban: vajon a pácienst gyógyítják e, avagy ő gyógyítja a doktor urat. Ugyanis a doktornak is szembe kell néznie a félelmeivel.
Ezzel a könyvvel nem érdemes túl gyorsan haladni, mert bár rövid, a lét kérdését értelmezi, így jó párszor meg kell állni , hogy elgondolkodjunk rajta. Nagyon ígéretes kötet volt, biztos fogok még olvasni a dán szerzőtől.
Csillagozás és tudnivalók:📚📚
Történet:
5/5
Oldalszám: 144
Oldalszám: 144
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
"Maga szerint én nem próbáltam megértetni magammal ugyanezt?– Néha segít, ha valaki mástól hallja az ember."
"– Maga ismeri a halált?
A homlokomat ráncoltam.– Hiszen mind ismerjük, nem?"
"– Hogyan deríthetjük ki, hogy mitől félünk?
– Az én tapasztalatom az – felelte Thomas, miközben a szeme lassan lecsukódott –, hogy az ember legfőbb vágyával kell kezdeni."
– Az én tapasztalatom az – felelte Thomas, miközben a szeme lassan lecsukódott –, hogy az ember legfőbb vágyával kell kezdeni."
"– Hogy lenne túl késő, Agathe! Szerintem az élet egy sor választásból áll. És csak akkor veszti értelmét minden, ha nem vagyunk hajlandóak felelősséget vállalni magunkért."
"Azt hiszem, az élet túlságosan rövid, és túlságosan hosszú egyszerre."
"Az élet ebból épül fel, amit teszünk."
Leila Slimani - Altatódal
Ezt a könyvet leginkább azért kölcsönöztem ki, mert többen is a mai Édes Anna jelzővel illeték. És, mivel Kosztolányi regénye egyike volt azon kevés kötelezőknek, amiket szerettem, így mindenképp kíváncsi voltam rá. A tényt, miszerint a baba meghal nagyon hamar, már az első mondatból megtudjuk. Ezután már az egész történet olyan, mintha csak késleltetve lenne az egész és egy vékony szál mentén haladnánk. Akár egy időzített bomba. Hol a határ? Meddig lehet bírni, azt, hogy az eleinte gyerekeknek való esti mesélésből már lassan mindent neki kell végeznie. Főz, most, takarít és ügyeket intéz. A szomszédoknak és barátoknak tökéletes dadaként emlegetett lányból egyszerre tökéletes gyilkos lett. A feléje irányuló közöny, a szeretet hiányát már a mindent odaadó Louise sem tudja sokáig bírni. Izgalmas és rejtélyes a lélektanon vezet minket keresztül az író, mi vezet egy ilyen brutális gyilkossághoz. Ki, mit és hol hibázott? A végső következtetés a miénk.. konklúziót nekünk kell levonni a végén az elhangzottak alapján. Egy biztos: a meglepetés garantált.
Csillagozás és tudnivalók:📚📚
Történet:
5/4
Oldalszám: 240
Oldalszám: 240
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
"Folyton rohannak, ebből van a baj. Tudja, mit hallanak a gyerekek a legtöbbet a szüleiktől? Azt, hogy „Siess!” És ennek persze mi isszuk meg a levét. A kicsik rajtunk verik le, hogy szoronganak, és úgy érzik, senki sem törődik velük."Laura Mucha - Kit, miért, hogyan szeretünk?
Nyugi, én is úgy érzem , hogy kissé megszaporodtak a lélektani olvasmányaim, de mindenkinek vannak különböző szakaszai. Én most egy ilyen szakaszban vagyok, amikor nagyon sokat gondolkodom ,agyalok és mindehhez, most ilyen könyvekhez van szükségem.
Ettől eltekintve ez a könyv is hatalmas hatással volt rám , remek és hiánypótló kötet. Választ ad rengeteg kérdésre a szeretet témakörében. Alaposan végigjárja a szerelem kérdéskörét is. Létezik e szerelem első látásra, vagy ilyen csak a mesékben van? Mit keresünk a párunkban? Mikor kell továbblépni? Milyen lélektana van a különböző emberi kapcsolatoknak.
Laura Mucha nagy sikernek örvendő regénye tudományos tényeken alapul, amiket statisztikai eredményre alapoz. No meg annak a sok száz személyes történetre, akiknek ihletőivel az író beszélgetett és foglalkozott. A legszemélyesebb érzések, megvilágító és felébresztő beszélgetéseken keresztül mutatja be a szerző a szeretet, szerelem aspektusait. Őszinte, pszichológiai és filozófiai kérdéseket vet föl, elgondolkoztat, majd magyaráz.
Az interjúalanyok - melyek sokszor mi magunk is vagyunk- pedig kendőzetlenül, beszélnek a kapcsolataikról, örömeikről és bánataikról. A nagy döntésekről, melyeket minden embernek meg kell hoznia legalább egyszer az élete során.
Tanulságos könyv mindenki számára emberektől---embereknek.
Csillagozás és tudnivalók:📚📚
Történet:
5/4,5
Oldalszám: 416
Oldalszám: 416
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
„Sok mindent le lehet olvasni egy 3D-ben megjelenő emberről. Láthatod, hogy miként bánik a csapossal, amikor italt rendel, hogy hogyan beszél telefonon. Nem tudom, egészséges dolog-e ettől megfosztani az embereket. Online mindenki a legjobb énjét tudja mutatni."Javier Marias - A szívem fehér
A hónap utolsó könyveként sikerült nekem is elolvasnom A szívem fehéret. Tartva magam ezzel a Nincs időm olvasni kihíváshoz és a közös könyvhöz.
Bár nem annyira eget rengetően hosszú könyv, nekem mégis nagyon sokáig tartott az elolvasása, aminek okát én magam sem tudom. Ezáltal a vége felé már a lelkesedésem is lankadt, így inkább egy olyan, olvassuk, hogy túl essünk rajta dilemmám volt. Fura egy kettős, mert a történet maga és az alapötlet tetszett és fontosnak is tartom-
A spanyol szerző kötete az öngyilkosság titkáról szól. A regény narrátora egy diplomáciai tolmács, aki a környezetére rendkívüli mód érzékeny. A emberek rezdüléseit, gesztusait kiváltképp figyeli és szinte akarva akaratlanul is elemzi, lefordítja azokat. Mindeközben pedig a házasságáról és a férfi-női szerepekről, viszonyról is elmélyülten töpreng.
Mindeközben pedig ott van az a szál is , amiről szinte nem is akar tudomást venni, pedig szépen lassan megoldja a rejtélyt. Hogyan halt meg apja első felesége és miért, miként lett öngyilkos a második. A történet rendre ugyanarra akar kilyukadni : titkot. A titok mindaddig titok, míg egyedül őrzöd. Ha elmeséled valakinek, talán csak véletlen is, valaki fültanúja lehet, így hibás címzetthez is eljuthat. Akár több címzettje is lehet, és így a titok szépen lassan átalakul. Belekerülsz, már-már sajátodként őrzöd vagy épp fecseged és adod tovább.
Szuggesztív, hajszálpontos és lényegre-törő elbeszélésmód jellemzi a kötetet. A stílusa egészen egyedi, mindeközben pedig a tolmácsok nehézségeivel is szembe kell néznünk: miközben az élet történéseit elbeszélésekké változtatjuk, maga a valóság , valahogy mindig kisiklik a markunk közül és elveszünk, valahol a részletek között.
Csillagozás és tudnivalók:📚📚
Történet:
5/3,5
Oldalszám: 372
Oldalszám: 372
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
"…a nehéz dolgokat lehetségesnek érezzük, ha csak egy kicsit beléjük gondolunk, de lehetetlenné válnak, ha túl sokat gondolkodunk rajtuk.""Meghallani valamit a legveszélyesebb, az már egyenlő a tudással, a beavatottsággal, a tájékozottsággal."
"…nem könnyű tudni valamit, amit meg akartunk tudni, vagy továbbra sem tudni valamiről, amit egyszer már megtudtunk."
"Legnagyobb döntéseink hátterében az ésszerűség és a kíváncsiság áll, vagy – ami ugyanaz – az elkerülhetetlenség."
Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben is, olvassatok sokat, akár az itt felsorolt kötetek közül is!
Hamarosan jövök,
Edina.
Előző bejegyzésem: Ezt-olvastam-januárban-második-rész
0 comments