Karateütés - Dorthe Nors
Sziasztok!
Keresem a megfelelő szavakat, de (röviden) jelentem még itt vagyok és szépen lassan visszatérek a rendszeres posztokkal. A megszokott mindennapok , egyetemi hómoffiszolás meg miegymás kicsit beszippantott, és blog/insta igencsak lejjebb csúszott a prioritási sorban. De nem tűnt el! Az ötletelgetés, a kreatív koncepciók mindvégig megvannak az agyam egy hátsó szegletében, arra várva, hogy a dolgaim végeztével több időt tudjak majd szánni a hobbijaimra.
Most viszont egészen másról szeretnék írni. A sok tanulás közepette azért az olvasásra legtöbbször sikerül időt szakítanom, ha mindezt (meglehetősen) sokszor dokumentáció nélkül is teszem.
Legutóbbi elolvasott könyv után pedig rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem, így készül most ez a bejegyzés is - ilyen hosszabb idő után- .
Legutóbbi elolvasott könyv után pedig rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem, így készül most ez a bejegyzés is - ilyen hosszabb idő után- .
Egyik napi sétám alkalmával tértem be a TKK könyvesboltba. Célom nem volt, néha csak jó könyvek között lenni és nézelődni picit. Természetesen rengeteg akciós könyv kínálkozott most is. Így került a kezembe a Karateütés Dorthe Nors-tól. Ő egy olyan írónő, akiről még életemben nem hallottam, itthon valamiért kevésbé népszerű, pedig nemzetközileg nagyon sikeres szerző. Ami már messziről megfogott a könyvben, az a minimalista stílusú borító, ami már-már szinte rikított a sok mintás és egyéb kötetek között. Ez az egyszerű, pasztell árnyalatú rózsaszín borító , rajta fekete, belül még egyszerűbb, fehér szöveggel. A másik meglepő dolog a karakterek elrendezése. Mintha tényleg valaki bele ütött volna a szövegbe, eltorzítva , összeborogatva vele a megfelelő szavakat, betűket. Első látszatra teljesen olyan volt, akár egy képkeret, ami a mostani kiszámíthatatlan időjárás okozta viharos, szeles estén leesett a falról, benne pedig a gondosan elrendezgetett minták összekuszálódtak.
Ez egy komoly gondolatmenetet indított el bennem, a tartalmával kapcsolatban. Vajon ez egy pszichológiai kötet, talán ez az egyszerű, letisztult borító a figyelemfelkeltést vagy a témamegjelölést szolgálja? Elég egy pillanat, rossz gondolat, üzenet, hogy a magunk kis jól felépített világa egy ütésre megboruljon? De mennyire rossz a rossz? Tényleg az, vagy csak mi nagyítjuk és nyújtjuk el egy egész napra, azt az egyszeri pillanatot, percet.
Ez egy komoly gondolatmenetet indított el bennem, a tartalmával kapcsolatban. Vajon ez egy pszichológiai kötet, talán ez az egyszerű, letisztult borító a figyelemfelkeltést vagy a témamegjelölést szolgálja? Elég egy pillanat, rossz gondolat, üzenet, hogy a magunk kis jól felépített világa egy ütésre megboruljon? De mennyire rossz a rossz? Tényleg az, vagy csak mi nagyítjuk és nyújtjuk el egy egész napra, azt az egyszeri pillanatot, percet.
Azt szokták mondani, minden könyv akkor jó, ha elindít benned valamit, és elolvasása után teljesen más szemszögből tudsz arra tekinteni. Mert minden olvasóból mást hoz ki az adott kötet. Milyen érdekes is ez.
Nos , miután már az első benyomás ilyen szintű volt, nyilvánvaló, hogy a fülszöveget is elolvastam.
Nos , miután már az első benyomás ilyen szintű volt, nyilvánvaló, hogy a fülszöveget is elolvastam.
Mint kiderült ez egy novellás kötet, 15 egymástól teljesen különböző történettel. A védőborító oldalán a címadó történetből olvashatunk egy kis részletet.
Hát a spekulációim itt ezen a ponton elbuktak, mert ezek alapján nem lehet megítélni ugyan, hogy miről szólnak a kötetek, de egy biztos, hogy értékes gondolatokat tartalmazhat. Így hát nem volt kérdés, hogy jött velem.
Tudni kell a könyvről, hogy nagyon rövid. Mindössze 150 oldal, így átlagosan egy történetet ~10 oldalra sűrítve kapunk.
Így nem is kérdés, gyorsan elolvastam. Igazán érdekes egy könyv. Az utolsó oldal után nem pontosan tudtam mi is akart lenni. Így gyorsan utánaolvastam és egy röpke kutatásba kezdtem. A kritikusokkal egyetértve én is ezzel a három jelzővel tudnám összefoglalni:
Így nem is kérdés, gyorsan elolvastam. Igazán érdekes egy könyv. Az utolsó oldal után nem pontosan tudtam mi is akart lenni. Így gyorsan utánaolvastam és egy röpke kutatásba kezdtem. A kritikusokkal egyetértve én is ezzel a három jelzővel tudnám összefoglalni:
Rövid, gyors és kemény!
Ők így jellemezték Dorthe Nors nemzetközi sikert aratott Karateütés című kötetének novelláit. Mint kiderült Nors kortárs dán szerző, aki a skandináv irodalom megkerülhetetlen alakja. A hétköznapok drámáit kíméletlenül rögzíti, arcodba tolja a valóságot, azt, amit gondolunk, de nem mindig mondunk ki. Az ember szembesül azzal, milyen izgalmak és veszélyek között éljük az életünket. Egy emlék, egy nevetés, egy mozdulat: bármi beárnyékolhatja a hétköznapokat. (És itt jöttem rá, hogy bizony a borító alapján levont rögtönzött gondolatmenetem, nem is volt akkora badarság... ) Nors számára semmilyen veszteség nem jelentéktelen, és minden pillanat számít. Megborzongató , de olykor mégis humoros. Ezt a kettőt pedig az írónő tökéletesen hozza egyszerre. Ritka jó időzítéssel.
Bár a könyv első fele kicsit megijesztett, utána már tényleg csodálatosak ezek a történetek.
Bár a könyv első fele kicsit megijesztett, utána már tényleg csodálatosak ezek a történetek.
 |
| A belső részlet |
Ezen novellák legjellegzetesebb ismérve az a mérhetetlenül egyszerű nyelvezet. A mindennapok tökéletes begyakorolt, monoton párbeszédeit sorakoztatja fel. Minden sor után észlelhető a baljós kiszámíthatatlanság, a csattanó közelsége. Mintha valaki melletted állna és mondogatná : szoríít az idő, szoríít az idő!
Sejtelmes, sokrétű történetek, a maga egyszerű elbeszélésében. Remekül példázza , hogy minden apró furcsaság és tett mögött bizony ott van a tömör valóság, ami hirtelen azonnal értelmet ad mindennek, magyarázatul szolgál és meglátjuk a fényt az alagút végén.
Sejtelmes, sokrétű történetek, a maga egyszerű elbeszélésében. Remekül példázza , hogy minden apró furcsaság és tett mögött bizony ott van a tömör valóság, ami hirtelen azonnal értelmet ad mindennek, magyarázatul szolgál és meglátjuk a fényt az alagút végén.
Csak hogy egy pár példát említsek, hagyatkoznék a fülszövegre: miután a feleség elaludt , a férj megszállottan guglizza az interneten a női sorozatgyilkosok profiljait, ismérveit és elérhetőségeit. A munkanélküli hivatalnok új életet próbál kezdeni, a bántalmazott nő pedig az ágya szélén ülve azon töpreng, miből meríthetne erőt a továbblépéshez.
Nors bravúrosan egyensúlyoz a valós és képzelt erőszak és a mindennapi élet semmiségei között. Képes arra, hogy bemutassa milyen bonyolultak, összetettek is az emberi érzések , hogy a kegyetlenség és az irgalom között sokszor alig észrevehető, apró cérnaszál a különbség.
Nors bravúrosan egyensúlyoz a valós és képzelt erőszak és a mindennapi élet semmiségei között. Képes arra, hogy bemutassa milyen bonyolultak, összetettek is az emberi érzések , hogy a kegyetlenség és az irgalom között sokszor alig észrevehető, apró cérnaszál a különbség.
Dorthe Nors írásait a legjelentősebb irodalmi lapok közlik; ő az első dán szerző, akit Oprah Winfrey bemutatott, a New Yorker pedig publikált.
"Olyanok ezek a dán novellák, mint a dán bútorok: takarékosak és tökéletesek." Oprah W.
Ha tehetitek, olvassátok el a kötet , mert megéri!
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Történet:
5/ 4
Karakterek: 5/ ? - nincs kiemelkedő, bármelyikünk lehetne
Borító: 5/5* - letisztultság, nagyon tetszik
Cím: 5/ 5 - rendesen üt
Stílus: 5/5*
Kiadás: Park könyvkiadó , 2016
Oldalszám: 150
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
" Hogy megkapja az állást, hazudnia kell. .... saját szájába kell adnia bizonyos szavakat. A jó ügy érdekében szabad ilyet tenni , és neki komoly gyakorlata van ebben."
"Állandóan azt mondogatta, hogy nem számít. Micsoda? , kérdeztem. Semmi, felelte, én meg tudtam, hogy nem igaz..."
"Állandóan azt mondogatta, hogy nem számít. Micsoda? , kérdeztem. Semmi, felelte, én meg tudtam, hogy nem igaz..."
" Az ember azzal a képességgel születik, hogy mindent meg akar fogni, mindenre kíváncsi. Ahogy a csecsemő bárki ujját bizalommal megragadja, ha felé nyújtják, mert élni akar, és ha élni akar, néha össze kell piszkolnia a kezét."
"Hátradőlt, és elmagyarázta, hogy ha a világ tényleg olyan lenne, amilyennek néha hihetné az ember, reggelente nem merné kinyitni a szemét."
" - Szeretnünk kell magunkat, ennyi az egész. Ha mi magunk se szeretjük magunkat, akkor ki szeressen? - kérdezi a fodrász"
" Szóltam , hogy lassan indulhatnánk. Erre azt felelte, hogy van egy hely, ahol a művi világból át kell jutni az életadó zónába."
Ha úgy gondoljátok, hogy a bejegyzés tetszett nektek, kérlek, jelezzétek
egy kommenttel. Köszönöm, hogy itt voltatok! ♥
Hamarosan jövök,
Edina.
Előző bejegyzésem: Ezt olvastam februárban
 |
| A bejegyzés végére egy elgondolkodtató, ide illő vers, ami a könyv vége után egyből eszembe jutott. |
0 megjegyzés