Ma két olyan kötettel jelentkezem, melyek segítettek nekem abban, hogy új kedvenc szerzőt avathassak. A 2019-es év nagy felfedezettje egyértelműen Helen Pollard Rózsakert sorozata, meg úgy egyáltalán az írónő maga. A kis francia panzió című kötetet még tavalyelőtt vettem a vásárba, kivártam, hogy nyáron kezdhessem el olvasni, hiszen a borítóján ez áll. "Tökéletes, könnyed nyári olvasmány." És ez így is van. Sőt, aki bármikor egy kis nyári hangulatra vágyik, vegye a kezébe, mert élvezetes olvasmány sok humorral. Hatalmas meglepetés volt.
Bár nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre, bevallom a borítója alapján fogott meg. Árad belőle a nyugalom. Kedves, imádnivaló történet. Életre szóló kalandok, nyár , romantika, új lehetőségek, teli humorral. Ami különösen tetszett: a szereplők kidolgozottsága, a táj észveszejtő leírása, egyszóval élve: csodás! Remek hely lehet a  La Cour des Roses, a Loire- völgyében fekvő panzió, ahol imádnivaló a kisváros és a helyiek is. Minden adott egy tökéletes nyaraláshoz.


Így gondolta ezt főszereplőnk, Emmy Jamieson is, aki párjával Nathannel együtt érkezik a panzióba, hogy végre kiszakadjanak a hetek monotonitásából és újra egymásra találjanak. Nathan, Emmy helyett azonban a tulaj feleségével, Glóriával gabalyodik össze. Aki, bár csinos, de jóval idősebb , igazi dívaként járt- kelt a panzió folyosóin. Emmy magát okolja a történtek miatt és miután az újdonsült gerlepár eltűnik a színről, egy nagylelkű pillanatában, felajánlja Rupertnek, a panzióvezetőnek, hogy segít a panzió körüli munkában. Emmy tehát ottmarad a panzióban, ahol élete egy csapásra összeomlott, csakúgy, ahogyan Rupertnek is. A lány ágyneműket cserél, mos, főz , sőt be is vásárol ha kell, inkább ezek, mint a saját nyomorúságán való rágódás.
Emmy hamar megszereti a szállás körüli teendőket, a kisvárosi életet és a nyugalmat. Az eredetileg 3 hétre tervezett nyaralás így meghosszabbodik. Az egész könyvön átívelő jellemfejlődéssel találkozhatunk az ő karakterében. Ahogyan a mindig feszült, robotoló, korlátozott látókörű nő kilép a megszokottból. Rájön, hogy élte ő az életét, de nem élt igazán. Egy magánéleti válság kell ahhoz, hogy felismerje, nem jó úton halad. Megtanul hinni önmagában, nyugodtabb lesz. Az olvasót pedig arra biztatja, merjen változtatni, nagyot álmodni és kockáztatni.

Ahogyan telnek a friss croissant-nal és mennyei kávéval kényeztető reggelek és a virág- és szántóföldillatú esték, Emmy egyre otthonosabban érzi magát Rupert panziójában. De vajon képes lenne e mindent feladni otthon egy helyért, ahova eredetileg csak nyaralni jött?
A könyvben fellelhető jó adag szomorúság (megcsalás, búcsú, magánéleti gondok) eltörpül amellett, hogy az egészet átszövi a humor, a jókedv. Ennek szerves alakja Rupert , a panzió tulaja, aki mintegy nagypapa tanítgatja Emmyt. Végül egy lehetőséget kínál fel neki, amin Emmy hosszasan töpreng : visszamenni a megszokottba, de biztosba, vagy előre az álmok felé, de bizonytalanba.

Te mit választanál?

Nos, amikor végeztem az első résszel, sokáig nem tudtam elengedni. De jó is volt, mert nem kellett sokáig nélkülöznöm Emmy történetét. Szintén a vásárban, de megtaláltam a folytatást, a Visszatérés  a kis francia panzióba -t. És azt kell mondanom, jobban szerettem, mint az elsőt, ha ezt lehet még fokozni. Letehetetlen volt. A bonyodalmak, izgalmak fokozódtak, új feladatok és kihívások vártak a szereplőkre. Teljesíthetetlennek tűnő foglalás, Glória újbóli megjelenése és egy rosszmájú gasztroblogger nehezítette a mindennapokat. Hihetetlenül eseménydús , nagyon szerethető történet. Én alig tudtam letenni és mindenkinek folyamatosan erről beszéltem.

A két részt összesen 5 nap alatt kivégeztem, ami azért elég jó teljesítmény szerintem.
Ez a könyv megtanít arra, hogy hiába a jól fizető állás, a felhalmozott vagyon, ha munka után egy üres, élet nélküli házba térünk be. A boldogság mindennél fontosabb.

Ezután már nincs is más dolgotok, mintsem fogni egy finom üdítőt és nekikezdeni a könyvnek. Én addig is várom a befejező, harmadik részét, hátha hamarosan megjelenik magyarul is.

Frissítés ( 2022. 08. 17. ) : A sorozat befejező részét is elolvastam , így teljes lett az élmény, mégha picit keserédes volt. Értékelésem itt olvasható: kattints ide .




" Így kötöttünk ki itt, " a festői Loire- völgy közepén található, barátságos La Cour des Roses panzióban, ahol a vendégek kifogástalan kényelméről és zavartalan pihenéséről az itt élő tulajdonos házaspár Rupert és Gloria Hunter gondoskodik. Élvezzék ki kertünk nyugalmát, fedezzék fel a hamisíthatatlan francia vidék kincseit, a színes kisvárosokat, a pompás kastélyokat....."
A honlapon kétségtelenül jól hangzott."

" Az ég szerelmére, a pasim csak most lépett le egy középkorú  nimfomániással,hát még a sebeimet sem nyalogathatom békében? Miért kell  ilyenkor görögistenszerű kertészeknek előbukkanniuk a bozótból?"

" Ó, a fodrászok nagy titka! Tisztára, mint a pszichológusnál, az ember csak leül a székbe, és öt perc múlva már a legsötétebb titkairól mesél. Lehet, hogy éppen emiatt látogattam a lehető legritkábban a fodrászatokat?"

" Rupert nevetésben tört ki.
- Hogy van ez veled meg a könyvelőkkel? Azt hittem, Nathannel végeztél velük.
- Jó, hát apa volt előbb - feleltem sértődötten. - Ha valaki, akkor Nathan volt itt a felesleges könyvelő."

" Ezek ketten sosem változnak. Az én mindig csendes, nyugodt és törődő apám, akit sosem hagy érvényesülni az örökké nyüzsgő, beszólogató anyám. És mégsem ismerek náluk boldogabb párt."

" - Ez a sok szar Nathan műve. Emmy, állj ki magadért! - szólalt meg apa halkan. Elővette a pénztárcáját és intett a pincérnek. - És miközben a sok szar eltakarításával foglalatoskodsz, sose feledkezz meg arról, hogy mit nyersz vele: a szabadságodat. A lelki békédet. Lehet, hogy manapság ez közhelyesen hangzik, de hidd el, ezekért megéri küzdeni."

Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok!
Eddigi könyvajánlóimat : ide kattintva megtaláljátok.