Pauline Harmange: Széttört helyeken
Sziasztok!
Szeretettel köszöntelek benneteket újra itt, a dontforgettosmileandread blogon !
Ti ítéltek könyvborító alapján? Én alapjáraton próbálok mindig arra törekedni, hogy ne befolyásoljon egy adott kötet borítója, de valljuk be, nehéz. Ezt látja meg először az olvasó, az első benyomás pedig akarva akaratlanul meghatározó. Segít, hogy akard olvasni, hívogat, üzen és előzetesen "beszél" hozzád. Nos, Pauline Harmange Széttört helyeken regénye pont ilyen volt. Annyira kifejező a borítója, óriási elismerésem innen is a készítőnek. S akkor jön a beltartalom, hisz külső megfog, belső megtart, ugye. Itt ezzel sincs probléma.
Ez a könyv már az első pár fejezet után is nagyon erős volt, intenzív és erőteljes hatást vált ki az olvasóból. Az az igazság, hogy ezt a szintet tartani is tudja, ami ritka, hiszen a legtöbb erős felütésű regény egy idő után ellaposodik. A francia kortárs írónő regénye viszont szó szerint letehetetlen, folytonos gondolkodásra késztet.
Témája, a depresszió, a mentális, érzelmi padlóra kerülés nem egyszerű, de kivitelezése páratlan. A borító pedig eszméletlen kifejező.
Nagyon erős volt az idei április jó könyvekben, de mondhatnám azt is, hogy ez az év is elég erős, rendkívül jó regényeket olvasok mostanában. Ami leginkább meglepett a hónapban, amire rögtön bejelöltem kedvencnek, sőt, aminek kétszer is átgondoltam, hogy biztosan, csak három napja olvasom? Lehetetlen... hiszen annyi minden történt benne, annyi érzelem, fordulat, aggódás a részünkről,
Annyi bizonyos, hogy nem feltétlen kell 1000, de még 400 oldal sem ahhoz, hogy egy történet mélyre menjen és hasson.
Ha képtelen vagy abbahagyni a gondolkodást, miután elolvastad: öt csillag. Ha nyomot hagy benned, nem tudod feledni: öt csillag. Ha megváltoztatja a gondolkodásmódodat, akkor is, ha ez csak egy finomhangolás: öt csillag.
Természetesen ez egy 5 csillagos kedvenc olvasmány.
Tökéletes, finom lírai meditáció életről, szerelemről, kapcsolatokról, tragédiákról, veszteségekről, és arról, hogyan lehet megtanulni továbblépni a legrosszabb történések után is, hisz újra jöhet még tavasz a tél után.
Nehezen tudom visszaadni, mi van ezek között a lapok között. Élet, halál, szomorúság, öröm, szerelem és gyűlölet, emberek, akik élénken életre kelnek, szinte megelevenednek előttünk.
A sötétségen át vezet az út legszebb, legélethűbb kilátásokhoz !
Impozáns és ízléses szépirodalmi regény. Írásmódja finom.
Attraktív, megújulásra késztető, mint a természet, amely évről évre, szezonról szezonra akkor újul meg, amikor annak rendelt ideje van.
Anais Nolet eladónő, akit a munkája nem lelkesít, nem elhivatott, nincsenek tervei, egy elég halovány teremtés, akit a legtöbbször észre sem vesznek. S néha, még ő sem veszi észre saját magát.
Reménytelenül, korlátozott ambíciókkal és állandó gyengeséggel bírja ki munkanapjait, vagy inkább cselekvéseit az egyik táppénzes papírtól a másikig. Mígnem elbocsátják, mondván ide sem elég jó.
Egyetlen biztos pont az életében a párja és párkapcsolata, egészen addig, amíg Axel, a férfi, akit szeret, akivel együtt változtak egymás mellett, közli: gondjaik vannak. Létezik, hogy ő ezt nem vette észre, vagy csak nem akarta realizálni, tudatosítani önmagában. "Őt az meríti ki, hogy olyan jó abban, amit csinál, engem a kudarcom fáraszt le."
Nincs ereje harcolni. "Ezzel vége is a küzdelemnek, véget vetett neki ez a hirtelen jött kín, amelynek semmi köze a szemhéjunkat elnehezítő és a félénk mosolyainkat fájdalmas fintorrá torzító, ki nem mondott dolgokhoz."
Hol vannak már azok a szép szerelmes napok, gyöngédséggel és szeretettel teli órák? Mikor ragadta el őket ennyire az elsuhanó élet és feledkeztek el arról , milyen szerencsések, hogy vannak egymásnak?
Kutatja emlékezetében a válaszokat.
Anais élete több sebből vérzik, melyre csak az utolsó csepp volt a pohárban kapcsolata tönkremenése.
Nemsokkal később, egy szombati napon összeszedi kevéske holmiját és elutazik. "Limoges különben is egy olyan város, ahová meghalni mennek az emberek." Neki pedig épp most omlik össze az élete. Árnyéka önmagának, s lassan ez az árnyék is szertefoszlik. "Kiszívta színeimet. Megfakultam, és egészen egyedül maradtam, mint egy felnőtt. És már semmit sem tudok. "
Hogy mire számít itt? Az utolsó napjaira. Csakhogy a sorsnak, gondviselésnek terve van az életével. "A világ, amilyennek idáig ismertem, nem létezik többé."
Talpra állás? Nála szóba sem jöhet. Jelentéktelen, s nem várja senki már.
Tragédiájának üressége megrémíti az olvasót. Csak nem ?! Ugye nem azt tervezi?
Ugye dönthet még úgy, hogy folytatja életét, ahelyett, hogy véget vetne annak.
Eltűnik.
Itt az ideje megreparálni életét. Ki volna ő, ha megengedné magának, hogy az legyen, akire belül igazán vágyik?
" Az élet nem telepszik be a vasúti sínek közé és a várótermek mindig mocskos kövezetére, az élet csak áthalad itt, háromszáz kilométer per órás sebességgel rohan mindig éppen az ellenkező irányba. Ha valamely véletlen folytán az ember kénytelen is itt maradni egy időre, két átszállás közöt, sohasem jókedvéből teszi, vagy azzal a céllal, hogy alaposan kiélvezze ezeket az oszlopokat, színes üvegablakokat – mi kéne még? Egy cirkuszi sátor, elefántokkal? Egy arany szökőkút? "
Limoges varázslatos hely. De ő nem érzi a varázsát. Találkozik ugyan Tiziana Conti-val, aki a főbérlője lesz. A vak, de csodálatos személyiségű idős hölgy szárnyai alá veheti, ha hagyja. Ő megbízik, s ami talán fontosabb, hisz benne.
" Úgy tűnik, először saját magunkat kell megszeretnünk, hogy mások is megszeressenek. "
A történetet, lírai elbeszélést több szemszögből is olvashatjuk. Feltűnik ugyanis Anais nővére, Camille is, aki a boldog, kiegyensúlyozott családanya (látszatát kelti), aki a szülők kedvence, ő a minden szempontból tökéletes, lényegében minden, ami Anais nem. Nagyon jó testvérek voltak, de nővére családalapításával valamit elvágtak kettőjük között. Ez a rövidke történet még ezt a témát is úgy tudja körbejárni, hogy közben hiteles marad, s eleget mond.
Nincs sok stabilitás az életében, de nem nélkülözi a jó emberek támogatását. Váltott hangnemben mesélik el nekünk ezt az utat. A fejezetek zökkenőmentesen váltják egymást a szereplők között.
Az ő küzdelmeik a mi küzdelmeink lesznek, bevezet az élet sajátosságaiba , szépséggel humorral és öniróniával mesélik el.
A Széttört helyeken Anais saját veszteségeit, tragédiáját járja körül, miközben vele együtt, de néha nélküle szurkolunk, hogy legyen ereje a folytatáshoz.
Franciaország, a vidék szinte hullámzik a fülünkben, a könyvbéli lapozással együtt, mintha nyári élmények között is lapoznánk, majd az évszakok egymást váltják, őszbe, majd télbe hajlik az idő.
A könyv rávilágít érdemes és lehet-e szabadságra menni önmagunk elől, s ha igen, hogyan térhetünk vissza a saját világunkba. Ólomsúlyos témákat hoz, mégis azt érezzük, pihekönnyű utakon járunk. Betekintést enged egy olyan állapotba, ahová senki sem szeretne eljutni.
" A szívem helyén – mert a szívem mindig ott hever megégve az udvar hatszögletű, piros kockakövén – megpörkölt szélű lyuk tátong, és nem érzek mást, csak tompa vágyat, hogy mindent összetörjek. "
S ahhoz is segítséget ad, hogyan és miként lehet ebből kiutat találni.
" Az emberek olyan könnyen ítélkeznek, fennen hangoztatják, hogy ők sokkal jobban csinálnák…" Remegő hanggal és torokszorító érzésekkel visz minket az együttérzés talajára.
Átérezzük akkor is, ha át nem éltük.
Érzéstelenített szívét van, ami meglágyíthatja?
" … nem lehet összeadni a kettőnk fájdalmát, és azt várni, hogy kioltják egymást."
Hideg tisztánlátás. Figyelemre méltó, szelíd történet. Bár mélyről indulunk, az üzenete a remény, az erő, a szeretet és a kitartás megtalálása az életben.
Ismerd fel, ha valakinek segítség kell, aki csak a csendes szomorúságba burkolódzik!
Ez egy gyönyörűen megírt történet tragikus veszteségről és gyászról, önmagára találásról, amit a szép emlékek és helyek is mérsékelnek. Elrabolja a szíveket. Igazi lakoma a léleknek és az elmének.
Nagyon hamar belemerülsz ebbe a szívszorító és egyben életigenlő történetbe, ami lenyűgöz a maga egyszerűségével. Összetöri az olvasói szíveket és sokáig birtokolja a lelkeket.
Kóstolgattuk vele az életet, apró kortyokban, mint az édes jázminteát. A történet sok szeretetet, humort, érzelmet és drámát egyaránt tartalmaz. Van néhány traumatikus része ennek a könyvnek, de határozottan állíthatom, hogy csodálatos az érzelmek skáláján.
Végső soron ez a regény a bátorságról szól: hogyan változik, fejlődik egy emberi lélek, és hogy tart ki végül a nyomás, a társadalmi elvárások és minden kihívás ellenére.
A könyvet emészteni kell, olyan kötet, ami után nehéz levegőhöz jutni .
Elég merész és elég bátor ahhoz, hogy megtanítsa nekünk a határtalan boldogság lehetőségét, az odáig vezető rögös utat egy introspektív, bensőséges monológ keretein belül.
Garantáltan megmozgat – félúton észrevettem, hogy szorul a torkom, … és hamarosan vele együtt kezdtem könnyezni.
Lassan magamba szívtam ennek a -lélegzetelállító - történetnek a mélységét...
Finom leckét tanít az élet bonyolult, másoknak néha nem érthető részleteiből – arról, hogyan lehet kilépni abból a buborékból, amit oly sokáig fújtak fel, hallgattak el és görgettek maguk előtt.
Visszaolvasva, már csak az idézeteket is, másodszor is egyszerre nevettem és érzékenyültem el.
Csak azt vettem észre, majdnem minden oldalon bejelöltem valamit. Az egymondatos rovatom szerkesztője szinte felrobbant, annyit írtam róla.
Csodáltam a főszereplő helyzetfelismerését, kitartását, eltökéltségét és szembenézését a csalódással és veszteséggel szemben. Ritka emberi karakter, aki állapotába nem belesüppedve, megmutatva lelkierejét megy tovább.
A történeteken keresztül az olvasó kimondhatatlan tragédiákról és szívfájdalomról, színes anekdotákról, és meglepő kapcsolatokról olvashat. A sokoldalú karakterek pedig igazán megnyerőek.
Nagyon szerettem ezt az elegáns felnőtté válásról szóló történetet.
Megragadja a fontos kötelékeket, intenzív barátságokat, ami a nagy álmok közös megvalósításához vezet.
Soha nem tűnik tiszteletlennek, de azt sem engedi, hogy a történet túlságosan szomorú legyen. Az olvasóból kezdettől fogva nagyon mély együttérzést vált ki.
Mesél és elgondolkodtat saját életünkről, arról, hogy milyen átalakulásokon megyünk keresztül, és arról, hogy a különböző események, élethelyzetek hogyan befolyásolnak, formálnak, és tesznek azzá, akik ma vagyunk.
S bár tökéletesek nem lehetünk, mindig törekedhetünk jobbra a tegnapi önmagunknál és lehetünk a legjobb verzióink, a döntéshez pedig sosincs késő.
Üzenete tiszta és világos! Élj, szeress , nevess. Mindannyian sebezhetőek, érzékenyek vagyunk , s bármikor kerülhetünk a másik oldalra, ami felkavaró gondolat.
"És újra megtanulom, hogy van, akinek a jelenlétében nagyobbnak érzem magam, de az sem baj, ha néha kicsi vagyok."
Minden idők kedvenc listájára került fel. Azok az érzések, amiket kiváltott bennem, 5 csillagosak, őszintén szólva ez minden, amit valaha is remélhetünk a szépirodalmi kötetektől. Öröm belemerülni egy ilyen gyönyörű írásba és történetmesélésbe.
Amikor befejeztem ennek az olvasását, nagyon finoman csuktam be, mintha a lapok törékenyek lennének, megsérülhetnek. Káprázatos! Szó szerint átöleltem ezt a könyvet, amikor befejeztem.
Most maradt bennem egy kicsi üresség, amit csak egy jó regény hagy maga után.
Szeretném megemlíteni, hogy ez egy gyönyörű fordítás volt. Kivételes érzékkel hozza azt a történetet, amely tele van bánattal, távozással és megindító mesével egy nőről, akinek nincs mit vesztenie, s mégis mindent elveszíthet.
Egy hétköznapi, mély, s sajnos egyre gyakoribb problémával foglalkozó regényt csak a rendkívül egyedi írásmód tehet nem mindennapivá. Ami itt maximálisan meg is van. Nem olvastam még a francia írónőtől korábban, de ezek után biztosan fogok és árgus szemekkel fogom figyelni, mivel kápráztatja el olvasóit.
Hogyan lehet a halált keresve megtalálni az igazi életet? 🌼
Pauline Harmange újjászületés-regényében mintha Az ember, akit Ovénak hívnak humora keveredne Az üvegbura őszinteségével és az Amélie bájával.
Fordító: Tótfalusi Ágnes
 |
| Forrás: 21.század kiadó Facebook oldala |
A könyvet innen is köszönöm Petrának és a kiadónak! 💟
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5***
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5***
Cím: 5/ 5*
Stílus: 5/5****
Szórakoztatás: 5/5
Vége: 5/5*
Kiadás: 2024, 21.század kiadó
Oldalszám: 288
Kiadás: 2024, 21.század kiadó
Oldalszám: 288
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
" Nem neked kell eldöntened, hogy túl súlyos terhet jelentesz-e a többi ember számára. Akik szeretnek, szeretni fognak mindenestül, a hibáiddal, gyengeségeiddel együtt is, vagy anélkül. Mások pedig nem lesznek képesek rá, és eltűnnek mellőled. Igen , ez nagyon fájdalmas tud lenni, de ilyen az élet, és az ember túléli ezt. Túl fogod élni , mert nem azok lesznek többen, akik hátat fordítanak neked. "
" Nem gondolod , hogy van olyan értelmes, hogy eldöntse : igazán erre vágyik, vagy sem ? "
" Azt tanácsolta , hagyjak magamnak időt , de azért ne húzzam sokáig az egészet mert az élet hajlandó várni egy ideig ,de nem végtelen sokáig."
" Attól, hogy eltakarod a szemedet, nem fog kialudni a fény. "
" Tekintélyes méretű könyvtárszobába jutunk, sok száz, sokezernyi könyvvel a polcokon. Látszik, hogy az összes könyvet elolvasták és szerették. "
" És nem először kérdezem meg magamtól, fölöslegesen: vajon minden család egy csendes vizű tó, melytől nem árt óvakodni? "
" a szerelem néha azt jelenti, hogy ketten vagyunk egyedül. "
" A szavak már kinn vannak. Eddig még soha nem mondtam ki őket, de mostmár lehetetlen visszaszívnom. "
" […] végül csak felkel a nap, eloszlik az éjszaka, és újjáéled a remény. "
Jó olvasást!
♥
Ne feledjétek a mottót , nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre
Előző bejegyzésem és egyben könyvajánlóm : Lisa-See-A-lótusz-leánya-könyvajánló
A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma. Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell
Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.
Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
Instagram: ktssyedina
Facebook : ktssyedina
Moly.hu : dontforgettosmileandread
Pinterest : ktssyedina
Threads : ktssyedina
Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!
A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges.
Minden jog fenntartva
2017-2024
Copyrigth,© Kutasi Edina
0 comments