Sziasztok!

Szeretettel köszöntelek benneteket újra itt, a dontforgettosmileandread  blogon! 

A mai bejegyzésnek témát adó regény a nyaram eddigi egyik legmeghatározóbb kötete. Bízom benne, hogy át tudom adni, miért, és az ajánló végére Ti is kedvet kaptok az elolvasásához, ha eddig még nem tettétek volna. 

Az idén nyáron megjelent kötet fülszövege következik:
Forró Bence Kérésztánc

Hálásan köszönöm a megtisztelő példányt innen is Szabados Áginak és a Libertine kiadónak! 

" A múlt megváltoztathatatlan, de az újrakezdés magában hordozza a reményt. " 

" – Kornélkám, bizonyára igazad van, de tudod, ez olyan, mint a díjugratás. Azzal a különbséggel hogy most képzeld el az akadályokat mint az elveidet, amikhez tartod magad, amelyek segítségével eligazodsz a világban. Óhatatlanul leverünk útközben egy-két akadályt. Ez elkerülhetetlen. Azonban ha kitartóan és következetesen elég szilárdra építetted az évek során, akkor az alapja nem rongálódik. Még versenyben maradhatsz vészterhes időkben is. Előfordul viszont, hogy valaki túl nagyot hibázik, vagy akár rossz lovat választ. A vizesárokból már nincs menekvés. Akkor bizony jön a nagy újratervezés, már ha nem fullad bele az illető. Ilyenkor érkeznek a világmegváltó értelmezések, az akadályok utólagos átfarigcsálása, a transzcendens összefüggések felsőbbrendűsége, a megvilágosult élet, ami, mint tudjuk, új„barátok közt vár". – "

" Nem rágódnak a múlton, és nem aggodalmaskodnak a jövő miatt. "

" Én meg azt mondom, ne akarj senkivel cserélni, mert csak a saját sorsodat vagy képes cipelni, máséba rögvest beletörnél. "

" Csináld csendben , vagy inkább ne csináld sehogy. "

" Ilyen az agyam, tele van fölösleges ismerettel, mint mindenkinek. " 

" Feltettük magunknak a kérdést valamikor a felnőtté válás környékén, mi a létezésünk célja, amiért ide születtünk. Azt hiszem, rossz választ adtam, vagy nem jól tettem fel a kérdést. "

" -Igazad van, de néha azért ez nem ilyen egyszerű. Nagyon sokfélék lehetnek az emberi kapcsolatok. Nincs rálátásunk a sorsok összefonódására, csak egy kis szeletet, egy pillanatképet kapunk el, ami alapján ítélkezünk. "

" Minden új megvilágítást kap. A kávé reggel olyan finom lesz, mint előtte soha. Egy ölelésben benne lesz az élet minden szépsége és gyötrelme. Esszencia lesz a létezés minden pillanata. Drogok nélküli lebegés. Az utazás maga lesz a megváltás. Képzeld el, amikor pontosan tudod, hogy utoljára nézel fel a Sixtus-kápolna mennyezeti freskóira, vagy sétálsz végig a Szajna partján. Mindezt szabad akaratodból, nem a sors szeszélye folytán. Ez lehet talán a földi létezés legmagasabb minősége. Milyen keveseknek adatik meg, pedig csak döntés kérdése! " 

" A részletek érdekelték. A nagy kép apró összetevői. A színek, szagok, árnyak, textúrák változatossága, amelyek mégis képesek harmóniában egyesülni. A kötőanyagot, az átjárót kereste a világok között. "

" A kérdés, hogy van-e valóban erőnk és szándékunk megismerni önmagunkat. "