Sziasztok, ☺

Elérkeztünk egy újabb könyvelemző bejegyzéshez. A blog nevéhez híven, természetesen ezek vannak többségben. Remélem, ezt nem bánjátok. Bár a számok azt mutatják, hogy nem.

Nézzük a mai regényünket. Úgy emlékszem, hogy itt a blogon még nem is volt alkalmam beszélni   írni nektek a kedvenc íróimról. Azokat az írókat sorolom ide, akiktől már több kötetet is volt szerencsém olvasni, és mindegyiket élveztem, imádtam és elindítottak bennem egy gondolatot. Nos, hazai íróktól ez a státusz mindenképpen Leiner Laurát illeti meg. Külföldiek közül azonban még eddig egy nagy kedvencem nem volt. Eddig!📖

Ugyanis hála Zsuzsi barátnőmnek és a karácsonynak a kezembe vehettem idén Colleen Hoover egyik kötetét. ÉS te jó ég! Nagyon megfogott, az előadásmód, a hangnem, minden! Egyszerűen pazar! Hivatalosan is lett kedvenc külföldi alkotóm, CH személyében!

Ja, hogy még nem is mondtam a címet? Vallomás (Confess)! Olvastátok már? Ha igen se zárjátok be az oldalt, elevenítsük fel együtt.

Biztosan éreztél már olyat, hogy van egy nagy teher rajtad, ami a válladat nyomja. Jól esne elmondani, valakinek. De kiben is bízhatnál meg igazán ilyen nagy titkok kiadását illetően. Mi lenne, ha meg tudnád osztani valakivel anélkül, hogy tudná, ki vagy. Jól hangzik, ugye? CH könyvében erre is van lehetősége dallasi lakosoknak. Megírhatják saját vallomásukat és bedobhatják a titokzatos művész galériája előtti kis ládába. Na de ki az a festő? Neki milyen titkai vannak? Egy újabb fantasztikus könyvvel érkeztem hozzátok.

Hogy mit érdemes kockára tenni a szerelemért? Auburn Reed 21 éves korára már mindent elvesztett, ami valaha fontos volt neki. Első barátja, Adam tragikusan, fiatalon elhunyt. Azonban hagyott hátra valamit, amiért érdemes harcolnia a lánynak. Auburn most azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, céljaira összpontosít, nem engedhet meg magának hibákat. De amikor munkát keresve belép azon a bizonyos műterembe Dallasban, váratlanul erős vonzalmat érez az ott dolgozó Owen Gentry iránt. Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, a szívére hallgat, de hamarosan minden titokra fény derül. Ki is Owen és milyen múltja van? Elmúlt évei árnya tönkretehet mindent? A lánynak kemény döntést kell hoznia, hogy sínre helyezze életét, és ebbe nem férhet bele egy férfival való kapcsolat. Ki kell zárnia őt. De vajon mi mindenre képes Owen, hogy megmentse viszonyukat? Hisz ehhez nem kell más, csak vallomást tennie.

Csodás könyv volt ez is. Az a hatás, amit Hoover a könyvei által kivált az olvasóiból példátlan. Szívszorító, megindító ez a történet is. A lapuk magukkal ragadnak, abszolút nem törődsz az idővel. Elvarázsol, miközben az egészet körüllengi a titokzatosság. Senki sem tökéletes, ahogyan ezek a szereplők sem. Owennek és Auburnnak is komoly titkai vannak. Őket tényleg a sors hozta össze. Egyediek, önzetlenek és összetartoznak. Mindketten súlyos tragédián vannak túl. Éppen ezért csak apró részletekből, de a végére teljesen összeállnak az események. Egy igazán gyönyörű végkifejletet kapunk, még az utolsó lapokra sem lankad a figyelmünk, tele van fordulatokkal. Egyszerűen remek!

Erős érzelmek, fájdalom elevenedik meg előttünk. Megmutatja, mennyi mindenre vagyunk képesek azokért, akiket szeretünk. Harc, szenvedély. Pusztító gondolatok a hazugságról, gyógyulásról, reményről, túlélésről. Annyira megérintett, hogy biztosan sokáig fogok még rá emlékezni. Szívfacsaró. Ennek az egyedi történetnek a hatását emelik a könyvben gyakran előforduló illusztrációk. Szép versek, megfestett, valós képek. Teljesen mintha egy galériában járnánk. Akárcsak a szereplők vezetnének körbe bennünket a fotók között, s miközben sétálunk, a megismerkedésük történetét mesélik, mennyi minden mentek keresztül ők és szeretteik. Még magabiztosabbá teszik ezt, hogy a vallomások valóban is titkok, igaziak, nem pedig kitaláltak. Hús-vér emberektől származnak, mint te vagy én. Ezek az anonim cetlikre írt sorok ihletik meg a művészt, Owent, aki vászonra viszi a vallomásokat. Akinek teljes neve: Owen Mason Gentry, monogramján O.M.G. Így ez, a csodálkozásra elkönyvelt szó trió új értelmet nyer a szemünkben. Ezek után, ha kimondom azt, Oh my God, mindig elmosolyodom magamban és eszembe jut ez a történet. Na így kell maradandót alkotni!

Felkavar, darabokra tör, s végül valahogy csak összerak. Duplán remek, mert mindkét fél szemszögét megismerhetjük. A fejezetről fejezetre változik a nézőpont.

Búcsúzóul a fülszövegből: A csodálatos, kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit senki sem szakíthat el.

Vajon mi, mit írnánk a magunk kis cetlijére vallomás gyanánt?



Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               


Egyébként, a könyvből sorozat is készült. Még nem vettem rá magam, hogy elkezdjem. De az egyik barátnőm, aki szintén olvasta a könyvet általam, rögtön az utolsó oldal után nekiállt a sorozatnak is, azonban csalódott. 


Ti olvastátok már? Vagy láttátok a filmet? Hogy tetszett?

Amíg ti a kommenteket írjátok, én megyek olvasok még egy kis CH-t.

Szép hetet nektek!