dontforgettosmileandread

Kedves Olvasó: üdvözöllek a személyes blogomon. Az oldalon többségében könyvajánlókat, értékeléseket és olvasmányösszegzőket találsz, továbbá bejegyzéseket életmód, egyetem, blogger és utazás témákban. Remélem tetszeni fognak tartalmaim, melyekhez Instagramon (@ktssyedina) további képek társulnak.♥ Jó olvasgatást és böngészést kívánok! Edina

Sziasztok! 


Nemrég debütált a Reunion - Újra együtt c film, visszaemlékezés az HBO-n. Ennek apropóján, jöttem egy kis sztorizásra és természetesen könyvajánlóra.

Ma egy kiváltképp izgalmas könyvvel érkeztem. Friends.  Kinek, mit mond ez a szó? Beugrott azért valakinek Rachel, Ross, Phoebe, Chandler , Monica és Joe figurája? Ugye , ugye?
A fejünkben már csengenek az ismerős főcímdal dallamai... I'll be there for you.. 

Akkor most, hogy ez megvan, már mindannyian tudjuk melyik könyvről fogok ma mesélni kicsit. 

Nagyon nehéz összefoglalni, mit is ad a Jóbarátok. Sokáig nem értettem miért van ekkora sikere ennek a sorozatnak. 2000-es születésemmel én lemaradtam az új részek premierjeiről, nem ültem akkor a képernyő előtt. Pedig pont a múltkor hallgattam (-palacsintasütés közben-) a Lapozza99-re podcast Jóbarátokos epizódját, ami rengeteg új információval szolgált nekem. Mint például , hogy mennyi millió (!) embert ültetett a sorozat nap, mint nap a tévé képernyők elé, hihetetlen. 

Szinte bárkitől kérdeztem, örök kedvenc sorozatának mondta, de legalább a top 5-ben mindenkinek benne volt.
Mindennek ellenére én kicsit ódzkodtam tőle ,nem tudtam nekem való e ez a sorozat. Az alapkoncepciót tudtam (hiszen, ki nem?) , el-el kaptam részeket belőle, valamelyik csatorna a mai napig adja, mostmár bármikor be tudok kapcsolódni, de régebben mégsem tudtam magam rávenni, hogy elkezdjem ténylegesen nézni.

Egészen 2020 márciusig, amikor is mindannyiunk élete új  fordulatot vett. Akkor úgy éreztem, na most van szükségem egy olyan sorozatra, ami teljesen kiszakít a világból, elfeledteti az odakint zajló történéseket, lesújtó és egyre ijesztőbb híreket. 
Úgyhogy belekezdtem én is immár teljes erőbedobással, az elejétől. Természetesen nagyon-nagyon tetszett. Azonnal megvett magának. Ahogy ez a hat fiatal laza könnyedséggel és természetességgel mesél egymásnak mindenről, legyen az az élet nagy dolgai, vagy csak egy eltörpülő apróság. Mégis mindig ott vannak egymásnak, jó barátok. Rengeteget tudok nevetni egy-egy jeleneten, hatalmas respekt az íróknak és a színészeknek, akiken szerintem egy életre rajta maradtak a karakterek , immár végérvényesen és kitörölhetetlenül. 

A Jóbarátok generáció  ( a sorozattal karöltve) pedig végig kísért az akkori vizsgaidőszakomon. Amikor már nagyon kész voltam, csak bekapcsoltam egy részt vagy olvastam egy fejezetet és elvonatkoztattam mindattól, amit addig tanultam. Kikapcsolt, megnevettet és feldobott. 
De most, hogy a sorozatot kiveséztük, megvan az alaphangulat, nézzük ténylegesen a Jóbarátok generációt.. 

Csodás volt ez a könyv, vidám és humoros. 
Szinte letehetetlen, ha tehettem volna, valószínű egy ültő helyemben elolvasom.  Persze, erre nem volt alkalmam, így be kellett érnem a fejezetekről fejezetekre haladással. Amit egyébként nem túlzottan szeretek, de hát valamit, valamiért. Ameddig a leckekönyv minden tantárgya mellett nincs zöld pipa (=tárgy teljesítve) , addig nem sokat olvasgathatok kedvemre. 
Áprilisi posztomban is szerepeltek



Izgalmas, sokoldalú. Remekül felépítette Austerlitz, ügyesen kalauzul bennünket a színfalak mögött. A könyv hatására végignéztem egy csomó Behind the scene videót a youtube-n, amit azóta is ajánlj, és egyaránt szeretek. 
Teljesen az elejéről indulunk a könyvben, egészen a történet megálmodásáig, a szereplők keresgéléséig. Bemutatják a készítési folyamatot, pletykáknak veszik elejét, magyaráznak, mesélnek, nosztalgiáznak az írók. 

A rengeteg idézet is hozzájárul a sikerhez, szinte megelevenedtek előttem a sorozat azon képkockái.  Nem tudnék még egy olyan könyvet mondani, aminek a köszönetnyilvánítását és utolsó 'Jegyzetek' fejezetét is ilyen örömmel olvastam volna. ( Na jó, azért nyilván tudok...)

Egészen biztos, hogy más szemmel fogom nézni az ismétléseket.

Az értékelést az egyik kedvenc idézettel zárom:
„-Szó sem lehet róla. A sorozat nem lehet rosszabb száz százalékosnál. – Talán lehetett volna gyorsabban és felszínesebben is dolgozni, de ez Marta Kauffman és David Crane szériája, az ő írószobájuk volt.”

Nem is lett rosszabb száz százalékosnál! Ó, de mennyire nem!

Ezek után, nincs is más hátra, minthogy megnézzük az új filmet (mégegyszer). Várom kommentben kinek, hogy tetszett! A könyvet pedig olvassátok, megéri megtudni, mi is zajlott a színfalak mögött!

Off topic a végére: 
Az HBO Magyarország Facebook oldalán a filmet promózó poszthoz írt rövidke (ámde szerintem velős) értékelőm azóta is top-komment a kép alatt... WOW! (Életem első top kommentje is a Jóbarátokhoz köthető..)

Így szól: Ez egy hatalmas nagy buli volt, visszaemlékezések sora. Sok humorral, ahogy megszokhattuk. Csak a mosoly maradt utána és a megnézek akkor még egy részt, érzés. A vége pedig különösen meghatóra sikerült, méltó volt. 
Köszönjük az élményt!
Nagy izgalomban vagyok.... *-*





Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5

Karakterek:  5/ 5*

Borító:  5/5 - uh nagyon tetszik ez a dizájn
Cím: 5/5*
Stílus: 5/5

Szórakoztatás: 5/5*


Kiadás: XXI.század
Oldalszám: 430

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

"A Jóbarátok tehát már nem pusztán egy sikeres tévéműsor volt; jelenséggé nőtte ki magát, és nem a sorozat tükrözte már a világot, hanem a világ kezdte utánozni a sorozatot. Akárhova ment az ember, a Jóbarátokba botlott."

"A való világ szívás – de tudtuk, hogy imádni fogjuk."

"Nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk!"

"A kávé immár életstílus lett, a kávézás pedig (néha ugyan kissé rohanósan) a szabadidő eltöltésének egy módja. Az amerikai fiatalok már nem csak azért itták a kávét, hogy a koffein áldásos hatását élvezzék; órákon át üldögéltek a kávézókban, beszélgettek, poénkodtak, titkokat meséltek el, egyszóval éltek az új helyek adta lehetőséggel, és belakták az országszerte sorra nyíló tereket."

"Minden változik, de a barátság örök."


Köszönöm, hogy velem tartottatok, legyen szép napotok.

Ui.: újra fogom olvasni a Jóbarátok generációt, ám idén csak is a vizsgaidőszak után... 


Hamarosan jövök,


Edina

Előző bejegyzésem: Budai-Lotti-ahová-holdam-is-velem-jön




A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2022
Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Sziasztok!


Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a poszt, de ma a Tök-életlen életek sorozat második részéről szeretnék mesélni Nektek! Az első regényről itt írtam. 

Ahová a holdam is velem jön
Könyv, ami vigasztalja a sokat látott, összetört/ragasztott lelkeket. 
Könyv, aminek a borítóján az én ajánlásom szerepel.
Könyvsorozat, amiért rajongok. 
Könyv, ami annyira mai. 

Könyv, amiről nem tudok sokat mesélni, mégis próbálom azt az érzést átadni, amit nyújt. 

Visszacsöppenünk Birtalan Laura világába. Ahol azemberek szögletes világban élnek. Ahol azemberek azért pincérkednek, mert „jobb" állást nem találnak, ahol azemberek azért járnak terápiára, mert megkattantak, és ahol azemberek azért szakítanak, hogy kiélhessék magukat. 
"Leánylakás, ahol az ablakpárkányba helyezett virágos ládában növény sosem nőtt, ellenben egy galambpár évi kétszer ott költött, ahol a fürdőkád peremén állandósított füstölőből és mécsesből rengeteg sorakozott, ahol mindennap Bonobo szólt a reggelihez, és a hűtőben mindig volt fehérbor és Tihany camembert. Hát, így tengettem én akkoriban a napjaimat, meg-megpihenve a Leánylakás békés odújában, a felszínen viszonylagos nyugalomban, hogy újra elinduljak egy hosszú, kanyargós, sötét úton, lépten-nyomon göröngyökbe és tök-életlen életekbe botolva.  "
Ez az a könyv, ahol göröngyökbe és lépten nyomon tök-életlen életekbe fogsz botlani. Mert ilyen a való élet. És mindenki , aki mást mond, hazudik. 
Ne menekülj tökéletes tökéletlenségeidtől. 
Kevés szerethetőbb és maibb könyvet tudok mondani. 
"Befejezte a jegyzetelést, majd a szemüvege mögül rám emelte a tekintetét. Az agy bölcsen van összerakva, Laura. Általában csak azokat az emlékeket hagyja meg a tudatunkban, amelyekkel képes megbírkózni. 
- És a többivel mit csinál? Eltemeti? Vagy átalakítja? 
- Amire épp a túlélés érdekében szükség van. Ha arra, akkor elfojtja őket, ha arra, hogy illúziókat gyártson, akár éppen azokról a személyekről, akiktől kisgyerekkorunkban a túlélésünk függ." 
Neked most épp mi kell a túléléshez? Lehet épp ez a könyv! 


Erő, lelkesedés, kitartás.
Kellő bölcsességre tanít, ami arra kell, hogy megértsük, minden okkal történik, minden okkal jön az életünkbe. Minden, ami jön,  arra szükségünk van. 
Egyedüllét. Kifejező borító. Mert végső soron , Te ott vagy, ahová a holdad is elkísér. 
Még több humorral, még több végre-valaki-kimondja életigazsággal, amolyan igazival.  Közvetlen és valódi! 
És pont ezt szeretem benne! Az előző kötetben Laura messzire menekült a problémái elől; ám idővel rádöbbentették ; hogy a szőnyeg alá söprésnek nincs értelme. Először önmagadat kell megtalálnod ; helyrehoznod, hogy később majd mást is felemelhess. 
Az élet ezen szakaszán vezet végig ez a rész. Segít, hogy ne cipeld tovább a nehéz poggyászaidat. 
Laura a bőröndjei mélyére ásott. Neked sikerül?
Garantáltan megtanít sírni , érezni. A döntés súlyára. Vedd a kezedbe a sorsodat ; de ne félj, a holdad mindig veled megy!
Nagyon várom a következő részt , kedvenc sorozatom! 
Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5*
Karakterek:  5/ 5*
Borító:  5/5*
Cím: 5/5**
Stílus: 5/5*
Szórakoztatás: 5/5*
Vége: 5 / még nincs vége
Kiadás: 2021
Oldalszám: 408
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖   
"Pláne hogy most meg már érzem ezeket a régi érzéseket. Mármint úgy értem, visszamenőleg érzem őket...- kéne erre egy kifejezés. - Mondjuk... Visszérezni? -Kicsit úgy hangzik, mint valami időskori érbetegség... "
"Az ő szavai csengtek egyre a fülemben, míg a hazafelé tartó repülőn ültem. ,,Nem dobhatod el a poggyászaid anélkül, hogy beléjük néznél..."Valahogy így mondta. Hát..., a poggyász mélyére bámulásnak számomra a kőkemény terápia volt a legkézenfekvőbb formája. De volt még egy okom rá, hogy hazatértem után egyből terapeuta után kezdjek kutatni: nem akartam többé a múlt hibáiba esni. Pontosabban: nem akartam többé úgy élni, mint egykor. És ennek zálogát abban láttam, hogy feltárom, ugyan mik vezettek azokhoz a döntésekhez, amelyeket a múltban hoztam. No persze akkor még nem éreztem át Jonas barátom bölcsességének a mondanivalóját, miszerint az, hogy tudod, mit nem akarsz, még korántsem jelenti azt, hogy tudod, mit akarsz..." 
"A valaki még mindig jobb, mint a senki, így aztán esélyünk sincs megtapasztalni, kik is vagyunk mi, egyedül. Mert gondolj bele! Ha még nem is élsz együtt valakivel, de van valakid, akkor egyből annak a valakinek a gravitációs mezejéhez kezdesz igazodni. Ha meg ne adj' isten egyedül maradunk, akkor minden idegszálunk azon pörög, hogy ugyan mikor lesz vége ennek a helyzetnek, pedig ezt az energiát inkább arra kéne fordítani, hogy rájöjjünk, hogy is szeretjük a tojást.  
- A tojást? 
- A tojást."


" Ez kivételes volt, hisz az emberek többsége egy kezén meg tudná számolni azokat az alkalmakat, amikor magát ellenállhatatlanul erősnek, élettelinek és örök fiatalnak érzi, az életet pedig egy kifogyhatatlan bőségszarunak, amiért csordultig tölti őket a hála... Hogy röviden fogalmazzam meg: azokra a pillanatokra gondolok, amikor szerencsésnek érezzük magunkat. Csodálatosak ezek a pillanatok. Bármit megérnek. És amikor azt mondom, bármit... Nos, komolyan gondolom."
"Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy szeressék. Neki is. Ez tart minket életben, és ez alól ő sem kivétel."
"- Egy tanárom egyszer azt mondta, hogy felnőttnek lenni annyi, mint nem idomulni és nem is lázadni."
"- Értem. Nos, akkor hadd mondjam el, hogy a megbocsátásnak sokak szerint két eleme van. Az egyik, amikor nem akarunk bosszút állni a másikon. Amikor nem akarunk fájdalmat okozni valakinek csak azért, mert ő is fájdalmat okozott nekünk. A másik, hogy megértjük, a másik ember miért tette, amit tett."
" Például a találkozásokról. Hogy mindenki, aki az életembe jött, adott nekem valamit. Hogy mindenkitől kaptam valamit. Valamit, ami továbblendített a következő stációra, életem azon következő pontjára, ahol lennem kell. Ahol a helyemen vagyok. De nem mindenki jön ilyen indokkal, vagy csak ilyen indokkal az életünkbe. Van, hogy nem másnak van dolga velünk, hanem nekünk van dolgunk másokkal. "
"- Minek haragudjak? Az ember végül mindig oda kerül, ahol lennie kell. Akkor meg miért haragudjunk bárkire is, hogy segített odajutni? Hogy fájdalom vagy öröm révén... Nos, kinek mire van szüksége, hogy odajusson."
Örülök, hogy elolvastad és köszönöm, hogy itt voltál! 
Hamarosan jövök, 



A bejegyzés bármely részletének felhasználáshoz a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2021     

Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Sziasztok!

Nem is sejtettem volna, hogy ilyen hamar olyan olvasmányélményben lesz részem, amiért érdemes billentyűzetet ragadni és hosszabban elemezni. Nos, a mai viszont ilyen lesz! Egy olyan kötetről fogok mesélni, amely azonnal feltornázta magát a kedvenceim polcra!




A könyv, pedig nem más, mint Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap c regénye. 
Ezt a regényt majdhogynem együltő helyemben elolvastam. Egyik este elkezdtem, a feléig tényleg megállás nélkül faltam a lapokat, majd pedig az esti rutin és alvás után, reggel felkelve a reggeli után folytattam és be is fejeztem. Annyira nem volt semmi hangulatom megszakítani ezt a csodás történetet jegyzeteléssel - amúgy mindig az olvasás közben szoktam meg-megállni , elővenni a telefonomat, megnyitni a jegyzetemet és írni néhány gondolatot- , hogy jobb híján a nálam levő könyvjelzőre és mellettem levő zsebkendőre írosgattam... 

Nem vicc, mutatom :


Nekem pedig a mostani feladatom nem kevesebb,mint, hogy mindezt értelmezzem, kibogarásszam és egy értelmes bejegyzéssé - majd később poszttá is korrigáljam . Remélem, jól sikerül !

A történet Szabadkáról indul, majd Jesenicében folytatódik , de még több város is feltűnik, említésre és főleg bemutatásra kerül.  De erről majd később! 

Főszereplőnk Mijo , aki , mint már idősödő nagyapa kezdi el mesélni a történetet. Az ő életének fejezetit. Olyan ez, mint amikor a nagyszülők mesélni kezdenek fiatalságukról, a tipikus 'az én időmben így volt ' , amikor én fiatal voltam kezdetű , joggal szeretett - vagy épp unás untalan ismételt emlékezetes monológok.
Jó szó ez a monológ, mert a fejezetek közti idősíkokbeli változások miatt, sokszor éreztem azt, mintha tényleg ott ülnék Mijóval és Őt hallgatnám. 

Jó volt úgy olvasni, hogy férfi szemszögű. Ritka az ilyen könyv, legalábbis hozzám ritkábban jutnak el ezek a kötetek. Az meg még ritkább az olvasmányaimban , hogy női író mer férfi szemszögből írni. (Nem mondom, hogy nincs, de az eddigi évben elolvasott  hatvanhárom könyvemből négy ilyen volt - ezen kívül). 

De olyan jó is ez. Mert nagyon jól állt a regénynek, remekül át tudta adni az érzéseket. Bár ezt igazán nyílván csak akkor tudnám teljesen jó szívvel kijelenteni, ha egy fiú ismerősömnek is odaadtam volna olvasásra és véleményezésre, de minthogy ezt nem tettem meg , csak magamra hagyatkozom. Viszont biztosra veszem, hogy forgatták már ezen nem képviselői, úgyhogy erősítsenek meg!

Az írónővel folytatott rövid beszélgetésem alatt említette nekem, hogy nagyon kíváncsi a véleményemre, mert szerinte mélyen fog érinteni! Nos , kedves , Éva, nem tudom honnan ismert ki ilyen jól , de ez pontosan így történt. Megkönnyeztem Mijo pár jelenetét, ami nálam tényleg ritkaság számba megy. Kevés az a könyv, ami el tud érzékenyíteni, de ez azok közé tartozik. 

Összetört, emlékeztetett, fel is zaklatott, de valahol mégis megnyugtatott! Ennyire elgondolkodtató könyvem a témában régen volt. Nehéz erről a könyvről bármit is mesélni spoiler nélkül. De talán még a főbb témákat elbírja a papír: regény, romantikus, történelmi romantikus, halál, életértelmezés, útkeresés, feldolgozás, visszaemlékezés. 
Én ezekkel illetném. 



Mijo-t fiatalon, egyetemi tanulmányai alatt, szenvedélyes szerelem kötötte az ifjú Meda-hoz; aki az Adria mellől származott. Kapcsolatuk sok mindent vészelt ád, véget nem érő vággyal volt fűszerezve. Egy valamit nem bírt el csupán, a katonai szolgálatot. Kettejük története ekkor kétfelé vált, s úgy búcsúztak el: 
ha a sors úgy határoz, hogy újra találkozniuk KELL, akkor fognak. 
Akkor úgy gondolták, hogy számukra ennyi volt megírva, önszántukból pedig semmi nem marad már a kettejük által írt élet lapján. 

Azt, hogy az írónő -alias a sors- hogy gondolta, ahhoz mindenképp el kell olvasni a regényt!

Ám nem engedjük el ilyen könnyen őket, a háttérből kapunk információkat alakulásokról . Főleg Mijoéról, aki a szolgálat után, Jesenicéből visszatérve, új életet kezd, röviddel ezután megnősül és gyerekei lesznek. 

Vajon meddig maradhat egy titok leplezve és alakulhat-e jól egy emberi sors, akit rendesen megdolgoztatott az élet? Meddig lehet bírni a folyamatos válaszút elé állításokat? 

Mijo hosszú élete során sok mindent tanult. A legváratlanabb pillanatban pedig egy régi levél által olyan döbbenetes titokra derül fény, ami talán újból előhúzhat  - mára lezártnak tekintett emlékeket és kapcsolatokat. 

Alakíthatja-e a múlt a jelent? Van-e befolyása és joga ehhez? 
S mi van, ha lelked legnehezebb poggyászai rossz kezekbe kerülnek? Néha nehéz szembenézni a saját életünkkel! 

Csodálatosan megírt regény , amely egyben egy őszinte és kendőzetlen vallomás is. Érzékeny és érzékenyít. Különösen tetszett, ahogyan formálódtak a karakterek, nemcsak a főszereplő, de annak barátai. Szerettem benne az Istenkeresés , a gondviselés témakörét. Nem egy kifejezetten vallásos nézeteket valló regény (sőt!), de korhű és előrevetíti a mai emberben felmerülő kérdéseket is. Tetszett az egyszerűsége, az, hogy nem voltak túldíszített , köntörfalazott és elhúzott események, hanem minden pont olyan volt, amilyennek lennie kell. 

Jobban szerettem , mint az írónő előző regényét, pedig az is nagyon tetszett : arról ide kattintva olvashatsz ajánlót!


Még a végén tényleg azt kell mondanom, hogy a történelmi romantikusok a kedvenceim lesznek. Egy biztos, még többször is olvasni fogom ezt a regényt, és Neked is csak ezt tudom mondani, de siess! Olvasd, mielőtt lemegy a nap!

(Ui: De szeretnék egyszer én is piros gyöngysoros nő lenni...! 💚😇)

Nagyon várom Pap Éva következő regényét!

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5*
Karakterek:  5/ 5
Borító:  5/4 - én személy szerint kevésbé szeretem a teljes arcképes borítókat
Cím: 5/5**
Stílus: 5/5*
Szórakoztatás: 5/5
Vége: 5 /5*
Kiadás: 2021
Oldalszám: 282

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖   

"    Szeretem ezeket a születésnapokat, de az igazi ünnep mindig az, ha együtt a család."

" Az ember gyakran homályosan látja magát a tükörben."

"Határozott férfinak akartam tűnni, miközben féltem, mint egy gyerek, hogy nem áll szóba velem."

"Bőröndjeim olyan súlyosak voltak, mintha már akkor a titkaimat cipeltem volna bennük."

"kezdtem kapiskálni, lehet valami abban, hogy a tenger mindenre gyógyír – legalábbis számára"

"-Tudod, mikor lélegzik? Amikor hullámokat vet. És nem gondolsz az ég világon semmire.
– És ha akkor sem fogom hallani? – kérdeztem, és hunyorogva néztem rá.
– Akkor csak figyeld magad körül a jeleket."

"Ebben csak reménykedni tudtam, mert olyan volt ez a magával ragadó nő nekem, mint a vaj a kenyéren. A vaj, ami kihozza annak az ízét."

"Megbeszéltük, hogy külön tanulunk, de utána sétákra indultunk. Mint amikor turista vagy egy városban, és utoljára még egyszer mindent látni akarsz."

"– Ha az élet úgy akarja, összehoz bennünket – válaszoltam, és ahogy kimondtam, éreztem, ez suta volt."

"Pedig én úgy gondolom, a lélek, legyen az férfi vagy női, egyforma természetű, és egyformán érzékeny a világ rezdüléseire."

"Újra látni valakit húsz év után, az ritkán adatik meg az életben. Olyasvalakit, akire nem is számítunk, az egészen különös érzés. Olyankor egyetlen pillanatra lelassul és megáll az idő, összesűrűsödik az ember vére, és megáll az ereiben a keringés, mielőtt aztán újra elindulna, hogy visszatérjen az életbe."

"Hmm. Az ilyen nagy szerelmek nem múlnak el nyomtalanul – mondta tűnődve."

"Rendben van, de tud főzni?
– Majd megtanul – feleltem"

"Hosszú életem során megtanultam, mindennek oka van."

"A sors összehoz embereket, ha akar, csak a kérdés az, hogy ők is akarják-e igazán."

"Az őszi levelek vastag paplanként terítik majd be a talajt, aztán komposztálódnak, és földdé válnak. A természet mindent elrendez."



Örülök és köszönöm, hogy itt voltál! 

Hamarosan jövök, 





Előző bejegyzésem: Szűcs-Peter-Dharma , a könyv, amibe mindig belebotlunk



A bejegyzés bármely részletének felhasználáshoz a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2021        











Share
Tweet
Pin
Share
No comments
 Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig!


Sziasztok!

Ma egy olyan különleges könyv ajánlóját hoztam el Nektek, ami közel áll hozzám és remélem a bejegyzés végére, meggyőzlek, hozzád is!

Ritka alkalmak egyike , amikor a könyv talál meg téged. Nos, ez ennél a könyvnél hatványozottan igaz. 

Szűcs Péter utazóblogger neve sokunk számára ismerős lehet. Instagramon (petersplanet.travel ) néven találjátok meg. 

Életművéről én legelőször egy podcast beszélgetésben hallottam. Már akkor elvarázsolt az a rengeteg információ, amit az évek során összegyűjtött egy adott tájról, kultúráról. Ilyen tisztelettel és lelkesedéssel beszélni messzi-messzi tájakról, már akkor lenyűgözött. Kevés az ilyen utazó a mai világban! Mindenhová telefonnal megyünk, mindent dokumentálunk... A számtalan kép között nem szabad, hogy elvesszen a lényeg: az élmény! Ezt is tőle tanultam. 

Később a könyvespolcába nyerhettünk, mi nézők és olvasók betekintést. Említést tett ebben az adásban a készülő regényéről. Akkor már tudtam, hogy valamikor fogom olvasni. Aztán lépten nyomon a könyvvel találkoztam,  ajánlókban, boltban, online. S végül a megismerkedést a könyvvel most tehettem meg a Prológus csapatával. 

A frissen, júniusban megjelent könyv helyszíne  helyszíne a II. világháború traumájából éppen csak magához tért Biharnagybajom. 

A családregény három különböző kort ölel fel és mutat be sokkönyves szerzőket megszégyenítő módon! Élvezhető, izgalmas és korhű!

Debreceniként, hajdúsági lakosként olvasni a jó alföldi szólásokat, elbeszéléseket felemelő volt.  Azonban , ha "otthonról" olvasol, az mindig kihívás - tud e újat mutatni, meg tud-e fogni!  Mégis itt ezt kevésbé éreztem. Kijelenthetem, sikerült neki , elkaptam a történetet. Lassan csordogáló regény, ami egyszercsak beindul és nem ereszt.
Lecsendesít és hoz egy kis békét ebbe a túlgyorsult világba! 




Az információk hihetetlenül jól vannak belecsempészve, nem is túl sok, mégis élvezhető és remek tájékoztatást ad. Hagyományőrzés. Családfa. 3 generáció,  3 történet, 3 részre osztva a regényben. 
1️⃣. Kamuti István, az egyszerű bajomi parasztfiú, aki az ötvenes évek közepén megkapja katonai behívóját a messzi fővárosba. Csak az első állomása Budapest: a sors hamarosan egészen az óceánon túlra repíti, hogy az otthoniakat maga mögött hagyva New Yorkban, majd pedig Rio de Janeiróban keresse a boldogulást és a szerelmet. Ezt a részt szerettem a legjobban!

2️⃣ Tamás és Andrea története a rendszerváltás körüli időkben, magánéleti valósággal és az ezzel járó bonyodalmakkal tarkítva. Számomra a legmeghatóbb rész.

3️⃣ Léna, az Y-generációs fiatal útkeresése, amit egy váratlan ajándék indít el. 
Nem titok, hogy ez állt hozzám a legközelebb .

Ez a három történet pedig természetesen több szálon is kapcsolódik egymáshoz, életútjuk így vagy út, de befolyásolták a többiekét.

Egészen felemelő, ahogyan tud játszani a szavakkal, a 3 rész, 3 különböző hangvétele dicséretes. 
Mondatok, melyek minden magyarnál elhangoznak legalább egyszer.  Az , hogy igaz történeten alapul , csak hab a tortán. Érződik rajta, hogy személyes élmények ihlették, valós tapasztalatokra alapozva íródott. 
Fel van adva a lecke, mindenkinek legalább ennyit kellene a családjával foglalkoznia. 

Mesél elfogadásról, családról, hagyományról és hagyománytiszteletről. Semmiképpen nem hagyhatom ki az elemzésből a virágokat, hisz , ha jól sejtem, a szerző - hozzám hasonlóan- nagyon szereti azokat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a könyv mellé ajándékba kapható volt a Sárga pillangóvirág szépségét örző, magokat tartalmazó kis zacskó. Ezeket el lehet ültetni, amit én magam is megtettem . Innentől nincs más dolgunk, mint szeretettel nevelgetni és hagyni, hogy fejlődjön. 
Ahogyan ebben a történetben a szerző is hagyta, hogy kicsit az ő szemeivel utazhassunk. Hisz ő nem csupán utazik, hanem tökéletesen bebarangol, megismer és felfedez mindent, amerre csak jár. Mindannyiunknak ilyen nyaralónak kellene, hogy legyünk. S ez az utazás rendkívül nagyívű volt, az általam jól ismert Tiszától, ismeretlen vidékig, a Gangeszig repített. 

Hogy mindez hogy fért bele kicsivel több, mint 300 oldalba? Nem tudom, de csak úgy röpültek a lapok és mégis olvastam volna még. Remélem hamarosan még több regényt olvashatunk Szűcs Péter tollából!

Szép ívű és kerek történet mély mondanivalóval. Amikor letettem, ezt mondtam magamnak: ez egy jó könyv volt. S utóiratként: természetesen, nincsenek véletlenek.  

Készen állsz egy virtuális utazásra?

Keresd a könyvet  a Libri könyvkiadó oldalán vagy a bit.ly/dharma_libri oldalon!



Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5
Karakterek:  5/ 4
Borító:  5/5*
Cím: 5/4 - most, hogy már tudom mi ez, egyértelműen 5
Stílus: 5/5
Szórakoztatás: 5/5
Vége: 5 / 5

Kiadás: 2021, Libri
Oldalszám: 321

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖 

"              A svájci óra is megáll, ha nem húzzák fel időben. "

"Ha senki sem látja, mid van, de téged boldoggá tesz, akkor teljesen mindegy, hogy nem tudod kinek megmutatni. A tied."

"Ha az ember emlékezni akar, a fényképeihez menekül, ha felejteni, akkor a fényképein áll először bosszút. Széttépi, szaggatja, akár el is égeti őket, mintha néhány mozdulattal kitörölhető lenne bármi egy életből. Másodpercnyi enyhülést vagy elégtételt hozhat ez a rombolás, de törvényszerű, ha az ember szembenézés helyett a pusztítást választja, később még égetőbb kínnal tér vissza mindaz, amitől szabadulni szeretne."

"Valóban létezik szerelem első látásra? Fellobbanhat a szerelem lángja egyetlen pillantás alatt, vagy ez csupán múló szikra, amely aztán lassan érlelődhet és mélyülhet valódi szerelemmé? Az ilyen fellángolás magával hozhatja-e a valódi szenvedélyt? S ha igen, vajon mennyi időre szól, és mitől lesz – ha lehet egyáltalán – életre szóló egy ilyen szerelem?"

"A csillagos égbolt nyújtott valamennyi otthonosságot az ismeretlenben. „Ha ugyanazt látom az égen, mint otthon, akkor mégsem egy idegen bolygóra kerültem" – keresett vigaszt a körülötte lévő új világ szűnni nem akaró zajában."

"Csodák azokkal történnek, akik hisznek bennük."

 


"Arról a korról beszélt, amikor Brazíliában gyógyszerek helyett csak a hit, a remény és a szeretet volt képes csodára és gyógyításra."

"Amit és ahogyan gondolsz, vagy ahogyan magadban imádkozol, az egy idő után érezhetővé és láthatóvá válik mások számára is. Történjen veled bármi, élj bárhol, bármilyen körülmények között, mindig te választod meg a belső világodat. Csak rajtad áll, hogyan és kivel szeretnél boldog lenni. Ha bátran és kompromisszumok nélkül élsz, akkor az élet mindent könnyedén elrendez, és minden segítséget megad ahhoz, hogy megvalósuljon, amit elképzeltél. De fontos, hogy jó szándékú légy, és hogy dolgozz meg a céljaidért."

"A gazdagság sokszor olyan, mintha tengervizet inna az ember, minél többet iszik, annál szomjasabb lesz tőle."

"María igy jól tudta, mit jelent a szegénység, a nincstelenség, és azt is, hogy nem szükséges vagyon ahhoz, hogy valaki jó ember lehessen."

"És ugyanígy: a nincstelenségből fakadó nincs mit veszíteni és a dúsgazdagságból következő bármit megtehetsz szabadsága között közelebbről nézve csak hajszálnyi a különbség. A kérdés az, mit kezd az ember a szabadsággal: mind a kilátástalanságból, mind a gazdagságból fakadó szabadság nagyszerű tettekhez vezethet."

"Párizs segíti a szerelmeseket és az alkotókat, de képmutató és szeszélyes is tud lenni."

"Miklós szentül hitte, hogy a porcelánok összetartják az egymástól elszakadt családtagokat, ezért úgy bánt a két csészével, mintha az élete múlna rajtuk, s a kecses darabok csak ünnepnapokon és a házassági évfordulójukon, június 24-én kerültek elő."

"Gabi bácsi mosolyogva magyarázta el, hogy abban a temetőben, ahová ő jár, az emberek virág helyett követ tesznek a sírokra.
– Nem szeretik a virágot? – kérdezték tőle a gyerekek tágra nyílt szemmel.
– Talán éppen azért, mert annyira szeretik. Nem akarják, hogy hamar elhervadjon!"

"A kő sosem hervad el. A lélek örök."

"Sose nézd hülyének az embereket, de sose felejtsd el, hogy azok."

"A jó tanácsot egy francia reklámügynökségtől kölcsönözték a kollégák, hogy ezzel tereljék az ügynökségnek dolgozó kreatívokat a tömegízlés felé. Ebben a műfajban valójában mindenki lenézte a partnereit, viszont meggyőző erővel megbízást, a megbízással pedig sok pénzt lehetett nyerni. A megrendelő lenézte a kreatívokat, a kreatívok a megrendelőt, az ügynökség a márkát. A márka képviselője lenézte az ügynökség képviselőjét, a márka, az ügynökség és a kreatívok pedig együttes erővel vetették meg a fogyasztót, akiből amúgy mindannyian jól éltek."

"Azt hiszem, először magamat kellene megmentenem ahhoz, hogy utána bármi más megmenthető legyen."

"– Maga is valami olyat tett ma, ami nem mindennapos az életében? – kérdezte a sofőr. – Éppen most lépek ki a saját életemből."

"Tamás ekkor már tudta, hogy ki kell szabadulnia türelmetlenségének börtönéből, hogy kitartó és fegyelmezett munkával elérhesse a vágyott változást."

"Az élet valójában végtelenül egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl. Ami megy, azt el kell engedni, ami jön, azt el kell fogadni. Mi most éppen ezt tesszük. Egy illúziót kell elengednünk ahhoz, hogy befogadhassuk, vagy még inkább, hogy megérthessük és elfogadhassuk a bennünket érintő igazságot." 


Olvassátok! Mindenképp!

Hamarosan jövök, 


Előző bejegyzésem: A varázsgömb titka

A bejegyzés bármely részletének felhasználáshoz a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2021
































Share
Tweet
Pin
Share
No comments
 Sziasztok!

A mai nap egy kisregénnyel érkeztem hozzátok , ami ritka nálam. Az Underground kiadó jóvoltából érkezett hozzám egy könyvcsomag, amelynek tagja volt ez a kötet. A négy kapott könyv közül ezt olvastam  harmadjára és meg kell mondjam, nagyon meglepett. Teljesen más volt, mint a többi, nagyon komoly, léleksimogató írás , egészen egyedi írásmódban és torokszorító monológokkal.  

Valahol egyébként sejtettem, hogy egy nem mindennapi könyv került a kezembe. Nem tudom az okát megmondani, van úgy, hogy egyszerűen érzi az ember. 

Kevés az a könyv, ami a szerzői ajánlójával megfog. Nos, ez a kisregény ebbe a kategóriába tartozik. 
Ekkor döntöttem el , hogy írok róla a blogon hosszabban is. 

Ajánlás a könyv elején: 
(katt a képre és nagyobb lesz!)



Rengeteg fontos téma van belesűrítve (persze még épp eléggé tömör stílusban) a kötetbe. 
Család❤ & Szeretet & Boldogság. 
Klisésen hangozhat, de valahol mindannyian erre vágyunk, megtalálásra vagy épp ennek a megőrzésére.
 
Nos, Dorisznak, a főszereplőnek nem jutott igazi értelemben vett család. Édesanyja , miután világra hozta, minden előzetes jel nélkül magára hagyta , még csak nevet sem adva neki. Így lett nevesincs hercegnő a neve, a kórházban. És innen indulunk a könyvben is. 

Dorisz gyermekotthonba került , ahol Betti gondozónővel kialakult szoros kapcsolata, már - már tökéletes anya -lánya kapcsolatnak mondható.
Legbelül azonban érzi, hogy valami hiányzik. Egy belső indíttatástól vezérelve keresni kezd. Keresni okokat, miérteket. Nyomozásba kezd, segítségére lesz az újságíró Csaba, az egyetlen cikk írója, s az egyetlen ember, akinek akkoriban furcsa volt, a magára hagyott kisbaba esete. Csabának, mint tökéletes mellékszereplőnek is megvan a maga keresztje, ami szépen lassan majd ki is bontakozik a regényben. De elmondható ez valamennyi mellékszereplőről is. Mindenki története szépen ki van dolgozva, és  minden szálat elvarr a végén. Na de ne menjünk ennyire előre. 

Dorisz tehát Csabával elkezdi beleásni magát a múltjába. A szálak kezdetben a Balatonig,  majd távoli ír maffiáig vezetnek. Hát el tudjátok képzelni? Überjó!!

De érdemes-e tovább nyomozni?
Fény derülhet-e egy olyan titokra, melyet 25 évvel ezelőtt nagyon nem akartak napvilágra hozni . Titkok, amelyeknek az elzárásáról gondoskodtak, hogy örök homály fedje! De meddig? 
Megoldhat-e egy olyan rejtélyt , melyet hosszas nyomozás után zártak le? /Eredménytelenül.../ 

Lehet-e happy end, boldog vég egy olyan történetnek, melynek megfejtéséhez generációkon át zárt ajtókon kell kopogtatni. S még az is meglehet, hogy olyan emberekhez kell eljutni, akiknél ritkán jár látogató, de netán olyanok tudnának csak segíteni, akikkel már nehéz beszélni. 
Véghez tudja-e ezt egy ilyen fiatal lány vinni?

Egy biztos, a főhősnőnk mindenre elszánt és a fejébe vette, hogy összerakja élete hiányzó kirakósait, hogy végre teljes egészben tudjon életére ránézni.

Bennetek is felmerülhet egy kérdés, hogy miért épp most lett kíváncsi? Nos, ezt minden bizonnyal a legjobb az lenne, ha az írónőtől magától tudnánk megkérdezni. Mivel én ezt most nem tettem meg, így csak arra tudok következtetni, hogy a diploma után , kilépve a nagybetűs életbe, elég erősnek érezte magát , hogy megtudja, de legalább megpróbálja megtudni az igazat. 

S még egy dolog van hátra, hogy az értékelésem teljes legyen. A nyomozás egy nem várt fordulatot vesz, amikor a lányt a munkája külföldre, Amerikába szólítja. Indulása előtt nem sokkal betér egy antikváriumba, majd ott egy "véletlen" miatt szó szerint elébe hullik egy szerzővel el nem látott , rövid könyvecske, A varázsgömb titka. És persze felmerül egy újabb  kérdés, hogy a könyv, amelyet Dorisz talált,  hogyan is kapcsolódik be a történetbe és bonyolítja vagy épp megoldja az élete fonalát. 

Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lett azonnal kedvencem a könyv. A lapok csak úgy fogynak a széles tördelés miatt abszolút nem 170 oldalnak éreztem.

A mondanivalója hidegrázós, engem sokszor el is érzékenyített kicsit. 
Első könyves szerzőnek elég erős kezdés lett!
Nagyon tetszett! Sajnálom, hogy nem írt még (tudomásom szerint), én vevő lennék rá.
Mind az elbeszélésmód , mind a leírásokat, a figyelemfelkeltés és megtartás, páratlan. Nagyon tehetséges, ittam a szavait. 

S mondanom sem kell, örömmel zártam be és tettem fel a kedvenceim polcra! Remélem ti is így fogtok tenni , hamarosan a kezetekbe veszitek ezt a csodát és megrázzátok a képzeletbeli varázsgömböt!

Amennyiben máris megszereznétek, van két, július 31-ig felhasználható kedvezményem az Underground boltnál, amivel megtehetitek. Alábbiak. 

„edina15”: csak a könyvcsomagokra , 15% kedvezmény (ezek már alapjáraton is rendkívül jó áron beszerezhetőek) https://undergroundbolt.hu/konyvcsomagok/

„edina20” : minden teljes árú könyvre 20%

Remélem hasznát tudjátok még venni!

S még mielőtt elköszönnék: 
Videó a könyv a könyvből! 

Illetve az elmaradhatatlan összesítőm!

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/4,5
Karakterek:  5/ 5
Borító:  5/4
Cím: 5/5
Stílus: 5/5
Szórakoztatás: 5/5**
Vége: 5 /5
Kiadás: 2017 
Oldalszám: 172

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               :

"– Ne haragudj, hogy bizalmatlan voltam veled szemben, hogy megkérdőjeleztem a barátságodat irántam, de én még csak egy szárnyait próbálgató kismadárka vagyok itt kinn a nagyvilágban. Szinte semmi tapasztalatom nincs az emberekkel kapcsolatban. Nekem mindenki egyformán jó és aranyos, de mindig bennem motoszkálnak Anyácska intelmei és ezért egy kicsit félek is az emberektől, vagyis félek közel engedni magamhoz őket."

"Életünk mindennapja megismételhetetlen események sorozata és arról saját magunknak kell gondoskodnunk, hogy ezek az események úgy történjenek meg, hogy felejthetetlenek, szépek és jók legyenek."

"Én az öngyilkosság helyett inkább a keresést választom. Szeretném megtalálni azokat az embereket, akik egy édes éjszakán a világra hívtak engem akarva, vagy akaratlanul, mindegy, de egyszer az életben szeretnék találkozni velük, szeretném megtudni, megérteni, megkérdezni, miért hagytak magamra, miért nem kerestek meg. Bízom abban, és valahol a hetedik érzékem is azt súgja, hogy a nagy találkozásra már nem kell sokáig várnom és fényt deríthetek a saját családom titkaira, mert a mostani szabadságom így nem teljes. Nem tudom úgy élvezni az élet szépségeit és örömeit, ha azokat nincs kivel megosztanom. Tudni akarom, honnan indultam, hiszen csak így válik teljessé a múltam, a jelenem és főleg a jövőm. Csak azt az egyet jó lenne tudni, merre induljak. Apa és anya hová, merre indultak el akkor, azon az éjszakán? Ha lenne egy varázs gömböm, biztosan ezt kérdezném tőle."

"Az az érzésem, hogy mi halandók a mindennapjainkban egyszerűen elsiklunk efelett. Lehet, hogy sokszor megtapasztaljuk a szeretet csodás érzését és erejét, de valahogy nem engedjük, hogy tartósan részévé váljon az életünknek. Mást hajszolunk, anyagi javakat, jól fizető állást, meg ki tudja, mi minden mást helyezünk előtérbe. Számomra elgondolkodtató, jól van-e ez így."

"Olvass figyelmesen!"

"légy elégedett azzal, amivel az égiek megajándékoznak, fogadd el az élet adta dolgokat, legyenek azok jók vagy rosszak, küzdj tisztességgel és becsülettel, hogy a földön hagyott életművedről, a szellemi örökségedből ismerőseid, rokonaid, barátaid és családod bátran és bőven meríthessenek, mint egy kiapadhatatlan forrásból!"

 "Tudta, hogy a könnyek nem segítenek, de azért könnyítenek a lelkén."


"A lány arra gondolt, milyen fura dolgokat teremt néha a sors. Tud adni, ugyanakkor elvenni is, az örömbe tud ürömöt vegyíteni, a boldogság mellé bánatot is osztani. Aki ember a talpán, az megbirkózik ezekkel a nehézségekkel, de vannak olyanok is, akik a súlytól összerogynak."


"Dorisz becsukta a kis könyvet és hosszú percekig némán meredt a semmibe."

"Olyan vagyok – gondolta –, mint egy kamasz. Ábrándozom és megpróbálom elképzelni azt, ami számomra szinte elképzelhetetlen."


"Tudom és érzem – válaszolta. – Már jobban is vagyok. Tudod, kicsim, a magányom mindig elszomorít, bár igyekszem csak a szép dolgokra emlékezni, de magányosan még a legszebb pillanatok felelevenítése is nagyon keserű."


"Az anyai szeretetnél nincs szebb, jobb és fontosabb dolog a világon. Az édesanyák szeretete feltétel nélküli, kiapadhatatlan forrás, amelyből mindig annyit meríthetsz, amennyit csak akarsz. Ebből a szeretetből bármennyit kapsz, mindig kevés, erre mindig vágysz, ez mindig édes, ez mindig felvidít még akkor is, ha nagyon szomorú vagy, és az édesanya szeretete mindig veled van."

"Akkor mostmár mi írjuk a folytatást? Találkozott a gyönyörűséges királylány és a királyfi, akik egy szempillantás alatt egymásba szerettek. A királylány megmenti szerelmét egy balesettől és pont, pont, pont. Hogyan folytatódik tovább a történet, kedves hercegnőm? – mosolygott a férfi biztatóan a lányra.
– Szerintem úgy, ahogy ezt majd ők együtt alakítják."



Köszönöm, hogy itt voltatok velem most, és az eddigiekben is!

Hamarosan jövök, 

Edina. 




Előző bejegyzésem: Budai-Lotti-akik-poggyász-nélkül-utaznak



A bejegyzés bármely részletének felhasználáshoz a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2021







Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Newer Posts
Older Posts

Magamról

Saját fotó
dontforgettosmileandread
Teljes profil megtekintése
Edina vagyok, könyvmoly és orvostanhallgató egyetemista. Hiszem, hogy a könyvek és az olvasás sosem megy ki a divatból. Minden könyvből magaddal viszel valamit, minden könyvvel te is több leszel! Az oldalaim az alkotásaimmal vannak tele, szívügyem és legkedvesebb misszióm, hogy a könyvek iránti szeretetből át tudjak adni az olvasóknak. A mai világban nagy szükség van a könyvek varázsára, ezért írok én. Ha olvasnivalót keresel, tudok egy jó könyvet ! Igyekszem az Instagram oldalamat kiegészítve és attól picit el is rugaszkodva személyesebb hangvételben mesélni a könyvélményeimről, no meg arról, ami épp foglalkoztat. Hogy milyen rendszereséggel várhatóak posztok? :
"Vannak folyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni, mert szeretettel kell hozzájuk kezdeni, példának okáért ilyen az írás is. (Isabel Allende) "

Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm!

Ahol még megtalálsz

  • Instagram
  • Moly
  • Facebook

Kategóriák

könyvmoly (113) könyvajánló (63) kedvenckönyveim (52) lélektani regények (44) utazzkönyvekkel (43) életstílus (27) regény (26) romantikus (24) blogger (21) thriller - krimi (20) olvasmányösszegző (15) BuJo (14) Karácsony (10) motiváció (9) nyár (8) social media (7) Colleen Hoover (6) Álomgyárkiadó (6) 21.századkiadó (5) egyetemista (5) iskola (5) KővágóSára (4) Libertine (4) orvosi vonatkozású (4) szórakoztató irodalom (4) Agatha Christie (3) Diana Hunt (3) FarkasAnett (3) Lontai Léna (3) klasszikusok (3) memoár (3) utazás (3) Librikiadó (2) SiennaCole (2) szépirodalom (2) Elin Warner (1) Newline-kiadó (1) Sarah Pearse (1) tél (1) évzáró (1)

Látogatók

Legutóbbi bejegyzések

Visszatekintés- blogarchívum

  • ▼  2026 (1)
    • ▼  július (1)
      • Félévzárás - 2026
  • ►  2025 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2024 (28)
    • ►  december (3)
    • ►  november (2)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (27)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (3)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2022 (25)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (5)
    • ►  május (4)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2021 (10)
    • ►  november (1)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  május (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (18)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (42)
    • ►  december (2)
    • ►  november (2)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (6)
    • ►  június (4)
    • ►  május (4)
    • ►  április (3)
    • ►  március (4)
    • ►  február (3)
    • ►  január (3)
  • ►  2017 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (4)
    • ►  szeptember (5)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)

Ezt a könyvet olvasom jelenleg:

Created with by ThemeXpose