Történet: 5/4,5

Karakterek:  5/ 5

Borító:  5/4

Cím: 5/5

Stílus: 5/5

Szórakoztatás: 5/5**

Vége: 5 /5

Kiadás: 2017 

Oldalszám: 172

"– Ne haragudj, hogy bizalmatlan voltam veled szemben, hogy megkérdőjeleztem a barátságodat irántam, de én még csak egy szárnyait próbálgató kismadárka vagyok itt kinn a nagyvilágban. Szinte semmi tapasztalatom nincs az emberekkel kapcsolatban. Nekem mindenki egyformán jó és aranyos, de mindig bennem motoszkálnak Anyácska intelmei és ezért egy kicsit félek is az emberektől, vagyis félek közel engedni magamhoz őket."

"Életünk mindennapja megismételhetetlen események sorozata és arról saját magunknak kell gondoskodnunk, hogy ezek az események úgy történjenek meg, hogy felejthetetlenek, szépek és jók legyenek."

"Én az öngyilkosság helyett inkább a keresést választom. Szeretném megtalálni azokat az embereket, akik egy édes éjszakán a világra hívtak engem akarva, vagy akaratlanul, mindegy, de egyszer az életben szeretnék találkozni velük, szeretném megtudni, megérteni, megkérdezni, miért hagytak magamra, miért nem kerestek meg. Bízom abban, és valahol a hetedik érzékem is azt súgja, hogy a nagy találkozásra már nem kell sokáig várnom és fényt deríthetek a saját családom titkaira, mert a mostani szabadságom így nem teljes. Nem tudom úgy élvezni az élet szépségeit és örömeit, ha azokat nincs kivel megosztanom. Tudni akarom, honnan indultam, hiszen csak így válik teljessé a múltam, a jelenem és főleg a jövőm. Csak azt az egyet jó lenne tudni, merre induljak. Apa és anya hová, merre indultak el akkor, azon az éjszakán? Ha lenne egy varázs gömböm, biztosan ezt kérdezném tőle."

"Az az érzésem, hogy mi halandók a mindennapjainkban egyszerűen elsiklunk efelett. Lehet, hogy sokszor megtapasztaljuk a szeretet csodás érzését és erejét, de valahogy nem engedjük, hogy tartósan részévé váljon az életünknek. Mást hajszolunk, anyagi javakat, jól fizető állást, meg ki tudja, mi minden mást helyezünk előtérbe. Számomra elgondolkodtató, jól van-e ez így."

"Olvass figyelmesen!"

"A lány arra gondolt, milyen fura dolgokat teremt néha a sors. Tud adni, ugyanakkor elvenni is, az örömbe tud ürömöt vegyíteni, a boldogság mellé bánatot is osztani. Aki ember a talpán, az megbirkózik ezekkel a nehézségekkel, de vannak olyanok is, akik a súlytól összerogynak."

"Dorisz becsukta a kis könyvet és hosszú percekig némán meredt a semmibe."

"Olyan vagyok – gondolta –, mint egy kamasz. Ábrándozom és megpróbálom elképzelni azt, ami számomra szinte elképzelhetetlen."

"Tudom és érzem – válaszolta. – Már jobban is vagyok. Tudod, kicsim, a magányom mindig elszomorít, bár igyekszem csak a szép dolgokra emlékezni, de magányosan még a legszebb pillanatok felelevenítése is nagyon keserű."

"Az anyai szeretetnél nincs szebb, jobb és fontosabb dolog a világon. Az édesanyák szeretete feltétel nélküli, kiapadhatatlan forrás, amelyből mindig annyit meríthetsz, amennyit csak akarsz. Ebből a szeretetből bármennyit kapsz, mindig kevés, erre mindig vágysz, ez mindig édes, ez mindig felvidít még akkor is, ha nagyon szomorú vagy, és az édesanya szeretete mindig veled van."

"Akkor mostmár mi írjuk a folytatást? Találkozott a gyönyörűséges királylány és a királyfi, akik egy szempillantás alatt egymásba szerettek. A királylány megmenti szerelmét egy balesettől és pont, pont, pont. Hogyan folytatódik tovább a történet, kedves hercegnőm? – mosolygott a férfi biztatóan a lányra.