dontforgettosmileandread

1) Olvass el egy lila borítós könyvet (kis rész is érvényes):

Vass Virág - Ringass, Amadeus!

Természetesen idén is sikerült jó hosszú könyvvel nekikezdenem a kihívásnak. Ahogyan tavaly, most is egy 400+ oldalas könyv várt rám hétfőn. 

Annyit elöljáróban tudni kell, hogy elég régóta ott lapul már a polcomon ez a kötet. De mindig akadt más, amit olvashattam, most azonban, amikor megláttam a LILA szempontot, egyből ez a könyv ugrott be. Hiszen nemcsak a borítója, az összes lapja is lila színben káprázik, nagyon jól néz ki véleményem szerint. Így hát egy pont pipa, kezdhettem az olvasást.
Nagyon örülök, hogy egy nap alatt kellett elolvasni, mert a sok szereplő, név és helyszín miatt nehezebb lett volna a megértés, ha hosszabb időre félbemarad. Izgalmas, cselekményes, romantikus családregény, de megjelenik benne a lélektaniság is. Egyszerre több szálon és több időben járunk. Az idősíkok közbeni ugrálás az elején nehezíti a megértést, de a végére minden összeáll. Kiváltképp jó döntés volt, hogy vártam az elolvasásával így érettségi utánra, mert a múltban játszódó, történelmi események így még izgalmasabbak voltak. Sokszor eszembe jutott: jéé, ezt is tanultam, meg erről is hallottam. Hiszen, van, ami nekünk, tízes éveinkben járóknak már csak történelem. A balaton, a 80as évek. Ugyanakkor a romantikus szál is közbe vágott, sőt nekem kiváltképp tetszett a lélektani folyamatok (értsd: több szereplő is a pszichológusnak önti ki szíve bánatát és életének jó és kevésbé jó történéseit). Összességében tetszett a könyv, meglepően élveztem az olvasását, hamar el is repültek az oldalak.

-…abba egy kicsit bele kell halni?"

" - Utálom ezt a világot!
Köszem Adem dús hajába fúrta az ujjait.

- És honnan vegyek neked másikat?"

" Az a különbség a sóvárgás és a megvalósítás között... - magyarázta.... - hogy aki sóvárog, az csak követel valamit a jövőtől, amiben a lelke mélyén maga sem hisz. Az emberek többsége ezzel tölti élete nagy részét. Koncentráld az erődet! Tűzz ki apró célokat, képzeld el, mintha már el is érted volna, hogy a kép a tudatalattidban rögzüljön. Aztán kezdj el dolgozni a jelenben minden egyes lépésért. Ezt tudod tenni - mondta. - Ez a sikeres ember stratégiája."

"Én az az ember vagyok, akit nem lehet terelgetni. Csak arrébb pofozni..."






A kedden és szerdán olvasottakat egy pont alatt elemezném, hiszen egy sorozat. Nos, tudom, hogy ebben a posztban több könyvet elemzek és rövidre kell fognom ,de ennél a könyvnél nehéz. Annyira mély mondanivalója van, megterhelő róla beszélni. Az olvasónaplómba ezeket írtam: "még az elsőre furcsának tűnő, E/2 személyű monológszerű elbeszélés ellenére is nagyon szerettem. Történet egy egyszerre csodálatos, de fájdalmas szerelemről, mely magában hordozza a végzetét. Papírcsepit elő! "
És akkor ezután már válthatnánk is a következő könyvre, de azért elmélkednék még egy picit.
Érdekesnek tartottam, hogy az első kötetben mindvégig homály fedi a főszereplők neveit és csak a mellékszereplőket ismerjük név szerint. De ez a végére még tetszett is, figyelemfelkeltő volt és ennek ellenére is élvezhető. Talán mindegy is kikkel történt meg, mert bármelyikőnk lehetett volna a helyükben. Egy megrázó és szomorú történet. Kicsit nyomasztó is volt olvasni, a párbeszédek hiánya méginkább a/az (el)gondolkodásra késztet. Szépen megírt történet, teljesen fenntartja az érdeklődésünket, várjuk a végét, de azért sejtjük is, hova fogunk kilyukadni. A csöngei táborban kibontakozó szerelem egy fiú és lány között vajon csak egy pillanatnyi fellángolás, amely öt nap múlva- a tábor végeztével - elfelejtődik? Hát, nem éppen. Hosszú évekig sem tudják egymást elfelejteni, ahhoz viszont nem elég bátrak, hogy kilépjenek a megszokottból. Vagy mégis? Valamelyikük elszánná magát, de mi lesz a másik válasza?
Keserédes, szívbemarkoló sztori a második részben is folytatódik még több bonyodalommal. Talán a Hanna örök még jobban tetszett, mint az első rész. Engem nem könnyű meghatni, de ennek a könyvnek sikerült. Plusz, már csak a csodálatos kifejezésmódért is felkerült a "kedvenc könyveim" listára! Olvassátok, nem bánjátok meg...



Az előző napok fokozott depresszív hatása után úgy döntöttem, kellene valami kevésbé megrendítő, mert kezdem pocsék hangulatban érezni magam, már elnézést a kifejezésért. Így hát csütörtökön a gyilkosság meghirdetve-nel folytattam a kihívást. Az idei kihívásból sem maradhatott ki a krimik királynője ! Tudjátok, hogy odavagyok AC regényeiért, sokat olvastam már tőle, de ez a könyv felülmúlta az eddigieket. Egyszerűen letehetetlen volt. Izgalmas, tele csavarokkal és fordulatokkal. A cím és fülszöveg már önmagában is figyelemfelkeltő, hiszen kit ne érdekelne egy olyan gyilkosság, amelynek tudja a pontos helyszínét és időpontját? Hát már csak azért is megnézzük, nem? Így voltak ezzel a falu lakosai is, sőt, szimplán azt gondolták, a klasszikus gyilkosos játékot fogják játszani. A játék azonban nagyon is valódi volt, pontban fél hétkor elalszik a lámpa és három lövés dördül el. Na, de ki és miért? A látszólag egyszerűnek tűnő történetet végül a kedves, öreg hölgy, Miss Marple fogja megoldani két kötögetés közben. A drámai megoldás pedig, háát... én általában szoktam sejteni, ki az elkövető, de itt? A végén már feladtam a kutatással és csak élveztem a történéseket. Az utolsó fejezeteknél, amikor InterCity üzemmódba kapcsoltunk és sorra zúdultak az olvasóra az információk, többször is vissza kellett lapoznom, hogy.. tessék? Ez nem lehet igaz! Úgy meg lettek tekerve a szálak, hogy csak na!
Tökéletesen megírt krimi, ha még barátkoztok a műfajjal vagy az íróval, kezdjétek ezzel a könyvvel!



Őszintén kíváncsi voltam, mit tud adni majd ez a regény. A szerzőtől már olvastam-a jóval szerényebb oldalszámot kívánó- karácsonyi kutyavásárt, amit nagyon szerettem, illetve láttam filmben eme könyv elődjét, az egy kutya négy életét, így már ismertem az alapkoncepciót. Az ott megismert Buddy hal meg a könyv elején. Már ő is úgy gondolja, többször nem születhet ujjá, hiszen teljesítette feladatát, a varázslat ismét megtörténik és újra kölyökkutyaként ébred. Mollyként már biztos benne, hogy a korábban már megismert Clarity-re kell vigyáznia, mint friss küldetés. Clarity anyja híres énekesnőként járja a világot, fittyet hányva anyai kötelezettségeire hetekre magára hagyja a lányát , nem törődik vele. A lány mentális betegséggel és testképzavarral küzd egyedül, mígnem magához veszi Molly kutyust a legnagyobb titokban. Amikor az egész kiderül Clarity választás elé állítja állatellenes anyját: vagy maradhat a kutya vagy elmondja a bíróságon miképp nem bánnak vele otthon. Anyja, Glória az előbbit választja és folytatódik a történet, melyben megismerjük egy fiatal lány jellemfejlődését, meg sok minden mást....
A kötet felveti azt a kérdést: vajon mi vigyázunk házi kedvenceinkre, vagy fordítva. Szívmelengető történet az odaadó, feltétel nélküli szeretetről.






Kétség sem fért hozzá, hogy ehhez a ponthoz a két lépés távolságot fogom elolvasni. Nemcsak azért, mert végre sikerült megszereznem, hanem azért is mert nagyon nagy hype kering körülötte. És milyen az emberi természet? Kíváncsi! Én is az voltam erre a könyvre, nagyon-nagyon érdekelt.
És nem is csalódtam, egy nagyon emberi, nagyon valóságos történetet kaptam, szerethető szereplőkkel. Érdekelnek az ehhez hasonló történetek, ilyenkor mindig előtérbe kerül, hogy mennyire hálásnak kell lennünk azért, hogy egészségesek vagyunk, mert minden más megszerezhető...
Beszippantott Will és Stella története, csak úgy fogytak a lapok. Észre sem vettem, milyen hamar elrepült az idő.. Egy csoda ez a könyv! Úgy érzem, egy külön bejegyzést is fogok szentelni a könyvnek, mert kell, hogy beszéljünk róla!
Addig is, olvassátok és nézzétek a filmet, ami szintén felemelő!


Ezennel véget is ért a hét. Összesen 1794 -azaz ezerhétszázkilencvennégy oldalt- olvastam el.
Ez azért is szép számnak mondható, mert majdnem 100 oldallal több, mint a tavalyi kihíváson elolvasott oldalak száma. Nem volt a héten könyves csalódásom, aminek hihetetlenül örülök. Viszont, azt még el kell mondanom, mindezek ellenére fárasztó is volt a hét. Így úgy döntöttem, hogy tartok egy kis könyv-stopot július végén.
(Azóta viszont újra olvasok ,  most éppen a Kiűzetés a paradicsomból-t. )


Szép hetet kívánok mindenkinek!