Sziasztok!

Ma ismét egy ajánlóval érkeztem, ez azonban kicsit más lesz, mint az eddig megszokottak.
Még tavaly év elején ( te jó ég, milyen rég volt!) jártam pár antikváriumban, itt, Debrecenben. Fel is szerelkeztem jó néhány könyvvel. Az egyik ott szerzett kötet volt Wendy Mass 11 szülinap címűje is. Őt fejeztem be az imént. Pontosabban, amikor még ezt a könyvajánlót írtam, volt még hátra 20 oldal. Az olvasása közben több minden is eszembe jutott, ezért úgy döntöttem először papírra vetem a gondolataimat, még mielőtt a végére érek ennek a könyvnek.

Hogy őszinte legyek, azon is sokat gondolkoztam, egyáltalán kitegyem e ezt a bejegyzést, de végül csak oda kattintottam a közzététel gombra.

Engedjetek meg nekem azonban előtte egy kérdést. Ti hány pöttyös könyvet tudtok felsorolni? Vörös, Arany , Rubin? Igen, ezek nekem is megvannak. De tudtátok, hogy például bíbor és narancs pöttyel ellátottak is vannak? Nos, én nem. Ráadásul a vörös és a bíbor között vajnyi kevés különbség van, főleg olyan "gyér" fényben, mint amilyen abba a boltban volt, ahol vettem.

Gondolom kitaláltátok, bíbor pöttyös könyvet vettem. Aki eddig nem tudta volna, annak elárulom, ez a 14 év alatti fiataloknak való. Na, de most , hogy kiveséztem a háttértörténetet térjünk át magára a sztorira.

Már írtam korábban, hogy minden KMK-s könyv jobb sarkában van egy szó, ami jellemzi a könyvet. Ezúttal a feldob volt az. Igaz!

A történet Amandáról szól. Aznap van a lány 11. születésnapja.  Tudni kell róla, hogy  születése óta jó barátok Leóval. Mindig együtt is tartották a szülinapi partijukat, tekintve, hogy egy napon látták meg a napvilágot. Az első szülinapjukon megtanultak járni, az ötödiken kézzel készített cserépbe virágot ültetni. A 10. megtanulták, minden kimondott szónak ára van, amit nem lehet csak úgy visszaszívni.
Pont egy éve, ezen a partin, a lány fültanúja lesz egy beszélgetésnek Leó és a barátai között. Összevesznek, elhagyja a házat és azóta sem beszélnek. Most először töltik  külön majd a születésnapjukat. Két külön buli, a megszokott egy közös helyett.

Amanda tizenegyedik születésnapjának boldogan kellene telnie. Ehelyett egy szúrós jelmezben feszeng, amelyet anyukája választott, és már pirosra csípte a nyakát. A kényelmetlen cipője már csak hab a tortán. Mindemellett a város másik felén ex legjobb barátját egy fergeteges bulival ünneplik. Hatalmas rock banda, hipnotizőr és egy sztárfocista is a fellépők között van egy óriási  sárkánygyík kíséretében. Ez nem fair. És, ha mindez nem lenne elég, Amanda barátai is szeretnének ott lennii a volt barátja buliján. A lány alig várja, hogy túlléphessen végre ezen a szörnyű napon.

Akad azonban egy kis bibi.  Másnap újra péntek van, az óriási spongyabob lufi pedig ismét ott van a szobája közepén. Mindez újra és újra megismétlődik. Amikor Amanda már azt hinné elment a tíz év alatt összegyűlt esze is rájön, nem ő az egyetlen, aki újra éli Június 5-ét. Igen, Leo is. Pontosan tizenegyszer. Ez idő alatt pedig meg kell tanulniuk hogyan lépjenek tovább, több értelemben is.


Bájos, kedvek történet. Bárcsak egy kicsit hamarabb olvastam volna el, mondjuk úgy jó 5-6 évvel . Ahhoz képest azonban, hogy ez egy gyermekkönyv, meglepően jó történet. Tetszik a cselekményvezetés, a feltárás és az a csöppnyi bűbáj, ami benne van. Újra a 10 éves énemet hozta elő, újra tizenegy éves lehettem, ha csak pár órára is. A varázslat miatt rögtön beugrott Bibi blogsberg meséje. Kinek van meg?

Alapvetően jó sztori. Minden könyvnek kicsit az is a célja, hogy kikapcsoljon, elszakítson a valóságtól. Ez alapvetően megvolt. Valami azonban mégis hiányzott. Nem tudom pontosan minek, de a hiányát éreztem.

Május közepén voltam a barátnőmmel az egyik helyi könyvtárban, ahol szembe találkoztam Wendy Mess 12, Végre c könyvével, mely mint utóbb kiderült, az előző folytatása. Akkor, mivel még nem néztem meg jobban, hogy nem feltétlen én vagyok a célközönsége a könyvnek. Így hát, kikölcsönöztem.

Most, hogy elolvastam az elsőt, vonakodom, folytassam e. De végül is, ha már kivettem, miért ne? Elkezdtem.

Ahogy számítottunk rá, újból aranyos kategória. Ezúttal főszereplőnk Rory, aki alig várja, hogy betöltse a 12-t. Komplett listája van arról, miket szeretne kívánni, ezen a jeles napon, amikor már mindent megkaphat. Mobiltelefon, saját házi állat, egyedüli otthon maradás és sok minden más. Vicces, de ha belegondolunk, mi is ilyeneket kértünk akkoriban, ugye? A tizenéves korod elején azt hitted felnőttél, pedig valójában még nem sok mindent tudhatsz a nagybetűs életről. Rory azt gondolja csak úgy lehet menő, ha munkája van, Quarty billentyűzetes 12 megapixeles telefonja és miegymás. Tényleg fel kell nőnie. Meg kell tanulnia, hogy nem minden a külső, hogy milyen felelősséggel jár egy háziállat és milyen veszélyei lehetnek, ha mindent ki akar próbálni. Csak, hogy pár emlékezetes pillanatot említsek a könyvből. Rory szeretne szemüveg helyett kontaktlencsét, ám rá kell jönnie, hogy az nem olyan mulatságos, mint hitte. Szeretne bársonyos lábakat, ám de első találkozása a borotvával, eléggé véres fordulatot vesz. 12 éves korára szeretné kilyukasztani a fülét, de itt sem jár sikerrel. Akárcsak a kalózok, leragasztott szemmel, bekötött lábbal, nagy kalapban kell közlekednie az incidens végére. Helyzetén az sem segít, hogy épp a héten forgatnak az iskolájukban egy fimet, híres sztárok szereplésével. Statiszta lesz. Érdekes napok elé néz.

Hogyan oldja meg a helyzetet? Miként igazolódik be az, amit egy idős hölgy mondott neki, miközben kihúzta őt a csatornából az osztálykiránduláson? Nem kaphat meg mindent, amire vágyik. Vajon hogyan értette ezt és ki volt az a néni? Mindenre fény derül a könyvből!

Szeretnél újra gyerek lenni akárcsak pár órára is? A siker garantált, tutira élvezni fogod. Kedvesen, humorosan tárja elénk az írónő a kisgyermekekből tinivé érés nehézségeit.

Nem mondom, hogy újraolvasós lesz, sőt! De úgy gondolom, arra az 1-2 órára, ami alatt elolvastam őket, kikapcsolt.

Ígérem több ilyen gyermek sztorit nem hozok, de úgy éreztem, néha kell ilyen is!





Szép hetet mindenkinek



Edina.

 Előző bejegyzésem: the-reading-rush-élménybeszámoló