Sziasztok!

Elérkezett az insta vs valóság bejegyzéssorozat következő része. Ismét kiválasztottam 5 szerencsés képet a feedemből, amelyekről lerántjuk a leplet. Mert minden insta képemnek története van. Ahogy az előzőeknek, így ezeknek is! Tartsatok velem!

1) Egy kis séta

Avagy PR fotózás. Tavalyi nyár elején kaptam a Happy Socks-tól egy kis csomagot. Mivel nem akartam basic képeket lőni, nekiálltam kompozíciókat kreálni. Abban már biztos voltam, hogy szabadtéri fotózásra kell menni. Így hát megkértem a barátnőmet, hogy álljon zokni modellt nekem. Először fotóztunk együtt akkor, azóta meg már megannyit. Nagyon jól sikerültek a képek és remekül szórakoztunk.

A debreceni Nagyerdő eléggé kedvelt hely a városban, ezért eldöntöttük, korán megyünk, hogy senki ne zavarjon minket a képek elkészítésében. Tényleg koránra sikeredett, már 8 körül a parkban voltunk.

Egyszer csak megszületett ott a helyszínen a fejemben a kép ötlet. Réka először nem nagy értette mit akarok, csak azt mondtam neki, mindegy, lépdelj a zoknikban.
Szerencsére nem sokan láttak minket, hiszen konkrétan majdnem hasaltam a hídon, miközben barátnőm oda vissza sétált.

Rengeteg féle kép készült csak ebből. De azt hiszem, megérte.



2) Virágszirmok

Szeretem a könyves képeket, de hiszen ezt tudjátok. Gondoltam feldobom az egyik ilyen képemet virágokkal, mert az mindig jól néz ki és könnyű elkészíteni.
Aha.
Gondoltam én.

Több nyitott könyvvel is próbálkoztam, de  mindig becsukódtak, amint rájuk ejtettem a magasból a szirmokat. Kellemesen eshetett nekik, miután becsukódtak. De nyugi, nem 8 napon túl gyógyuló volt a sérülésük, csupán egy két karcolás.

De végül egy keményborítós kötettel próbálkoztam, ezzel pedig a végeredmény olyan lett, amilyet 100 képpel előtte preferáltam volna.

3) Yummy

Az egyik kedvenc fagyizóm lett mostanában a Yummy. Egyrészt azért, mert saját magunk nyomhatjuk ki a kívánt adagot az ínyencségekből. Másrészt pedig, hogy a kreativitás itt sem szab határokat. Emlékszem annyira büszke voltam erre az "alkotásomra", fotóztam nagyba, amikor is a mellettünk lévő asztalhoz leült két lány. Nos az ő fagyijuk volt A fagyi. Szerintem az összes ízből volt belesűrítve a tálba, rengeteg feltéttel. Baromi jól nézett ki.
Keserű mosollyal eresztettem lejjebb a kamera elől a saját tölcséremet, amiről egészen addig azt gondoltam, csodás lett.

Kössz csajok, sikerült romba dönteni a fagyi adagoló önbizalmam.


4) Nyugis délután

Nos, igen. Csakhogy akkor egyáltalán nem olvastam, csak elővettem a könyvet, mert hú de jól néz ki. Csupán limonádézni ültünk le, ahogy a nagyok szokták mondani :  *a könyv csupán illusztráció*.

(Egyébként sem tudtam volna pont azt a könyvet olvasni, mert addigra azzal már végeztem. Azt sem tudom miért vittem el. Tudjátok nem volt elég nehéz a táskám, gondoltam megsétáltatom már a könyvespolcon elgémberedett lapjait...)

5) Fagyi

Ismét. Csodálatos Szentenderi fagyim, ami egész eddigi életem legdrágábbjaiból való. Csakhogy a kedves cukrászdás még a tölcséren is spórolt, mire lefotóztam az oldaláról mindenünnen csöpögött a fagyi a kezemre. Thx.


Ennyi lett volna ez a kis kulisszatitkos bejegyzés, remélem mosolyt tudtam csalni az arcotokra!
Mindez azt is bizonyítja, amit az Instán látsz, nem minden! A képeknek történetük van és ebben a bejegyzéssorozatomban lerántjuk a leplet róluk! Tartsatok velem a következő Insta vs Valóság posztban is.