Sziasztok!

Újabb könyvajánlóval érkeztem. A legeslegfrissebb olvasmányt hoztam most elétek. Mondjuk, azt azért fontos hangsúlyoznom, hogy ez a titulus, nem túl jó megnevezés, mert általában sorban haladok a feltöltésekkel. Tehát amit ti éppen aktuális könyvélményként olvastok, valószínűleg már jó pár héttel/hónappal azelőtt volt nekem új. Ez lényegében szerintem logikus is, hiszen gyorsabban olvasok, mint ahogyan az ajánlókat feltöltöm a blogra. De hasznos azt is megemlítenem, hogy minden ajánlót a könyv közvetlen elolvasása után írok meg. Szabad kezűleg, ahogyan azt már említettem az insta sztorimban. Ez történt szerdán is, még egy gimis sulis héten.

Körülbelül fél órával ezelőtt fejeztem be Charlotte Bronte Jane Eyre c regényét. Mi tagadás, imádtam. Na de, kezdjük csak az elején. Általában mikor olvasok egy könyvet már az első tíz oldal is nagyon meghatározó. Alkot róla valamilyen elsődleges benyomást, sokszor ráteszi a bélyeget arra, milyen kedvvel olvasom tovább. Nos, ez ennél a könyvnél semleges volt. Igen, kedves sztori. Egy árva kislányról, akit a nagynénje,  gonosz és öntelt Mrs Reed ígéretből magához vesz, de sohasem szereti rokonaként, sajátjaként pedig pláne. Úgy él Gatesheadben, mint egy szolga, végképp nem mint egy rokon. Unokatestvére rendszeresen veri, soha nem kap egy kedves szót sem. Az olvasó akaratlanul is megsajnálja, ilyen az ember. Ha egy gyermekkel történik valami rossz, mindig sokkal nagyobb az együttérzés, mint mikor ugyanaz a dolog felnőttel történik.

Gondolhatod azt, hogy ez egy sablonos sztori lesz és a végén minden happy end. Megértelek, hiszen én is így voltam vele. Azonban a kíváncsiságtól hajtva muszáj volt mégis tovább olvasnom, nem szeretek félbe hagyni könyveket, mert mi van ha a második felére indul be a cselekménye? A remény legalább meg van rá, az esélyt megadom. És ez a könyv élt az eséllyel. Csakis jó lehet, hiszen a barátnőm ajánlotta, akivel hellyel-közzel egyezik az ízlésünk olvasmány alapján. Tehát folytattam és milyen jól tettem.

Imént említett főhősnőnk, Jane, elkerül a Lowoodi intézetbe, ahová kegyetlen nénje küldi őt, hogy megszabaduljon végre a bajtól. 8 évet van itt, felcseperedik, tanul és kapcsolatba kerül Istennel is. Egy keresztyén ember számára végképp szerethető történet. Tanúja lesz a fegyelemnek és a szigornak, egyetlen barátnője halálának. Majd pedig, mikor kedves nevelőnője, Temple kisasszony férjhez megy, ő is elkerül ebből a bentlakásos iskolából .

Egy feladott hirdetés által egy Rochester nevű úr kastélyában lesz, annak a fogadott lányának a nevelőnője. Igazán Jane-nek való állás. Adele tökéletes francia kis hölgy. Ugyan, már Angliában él, mégis meg van benne a jellegzetes franciákra jellemző modor, furfang, mozdulat, beszéd. Igazán tüneményes alak. Akárcsak a Lowoodi nevelőintézet példája ez is életrajzi elemhez köthető (köszi Réki az infót). Ő és a nővérei is egy hasonló iskolába jártak és valószínűleg az ottani körülmények miatt a két nővére tuberkulózisban (tüdőbaj) haltak meg. A könyvben Helen Burst, a barátnő alakjában állít emléket nekik.

Joggal kérdezhetitek hát, mi tart ebben a regényben további 300 oldalon át. Természetesen ezt nem mesélhetem el, de annyi bizonyos, hogy az első pár oldal nehézségein túllendülve valóságos hihetetlen történetbe csöppenünk bele. Jane és a nála 20 évvel idősebb gazdája egymásba szeret. Azt, hogy ezt milyen módon vallják be végre önmaguknak, nem árulhatom el. Akárcsak egy detektív sztoriba csöppentünk volna. Mintha Agatha Christie valamelyik könyvében járnánk, csak gyilkosság nélkül. (A sors fintora, jelenleg pont egy AC regényt olvasok, úgyhogy tudom mit beszélek, írok)Tökéletes cselekményvezetés. Maradnak sötét titkok, elrejtett apró dolgok, amelyek a legváratlanabb helyzetekben derülnek ki. Van itt minden ami kell: csalódás, az új kezdet reménye és végül a kiteljesedés. Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia, szerintem kötelező olvasmányként megállná a helyét.

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége, nagy sikert aratott. Címszereplője szerethető árva lány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja egy intézetbe, ahol felnő az élethez, de még sokat kell tapasztalnia. Jane tanítói oklevet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házába kerülve jön rá sok mindenre. A bonyodalmak azonban nem oldódnak meg. A bátor, tiszta, önmagához mindig hű hölgy vezet be minket,olvasókat a 19. század Angliájának világába. Mi pedig az ő tisztán látó szemével figyelhetjük meg a kastélyok színesen kavargó társasági életét és az e falak mögött megbúvó könyörtelen önzést. Ez pedig sokszor meghökkentő.

Nehezen indul, de miután ráharapsz, csodálatos tájakra vezet. Magával ragad és nem akarod elengedni. Kivételes elbeszélésmódja és Jane szimpatikus személyisége (okos, finom , eszes nő) példakép lehet számunkra. Rochesterrel alkotott párosuk álomba illő még a sok nehézség ellenére is. A legigazabb, amire megéri várni. Belebújunk Jane fejébe, halljuk szinte a gondolatait.

A végén nem marad el a drámai fordulat, de talán ez az , ami miatt még maradandóbb élményt ad.

A mű rövidített változata, melyből a szerelmi szál kimaradt, a Lowoodi árva címmel jelent meg.


Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               


Remélem meghozta a kedveteket és elolvassátok .





Szép hetet,