K.A. Tucker - 10 apró lélegzet
Sziasztok,
Ma, ezen a szép őszi napon egy újabb ajánlóval érkezem. Az imént csuktam be K.A. Tucker 10 apró lélegzet című könyvét. Nehéz összeszednem a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban. Nem azért, mert megosztó lenne, épp ellenkezőleg, hihetetlenül mély érzelmek vannak benne. Nem hiába lettek az új kedvenceim a rubin pöttyös könyvek. Ha valami megható, gyönyörű olvasmányra vágyom, mindig ezeket a pontokat keresem meg. Egyszerre nevettem, sírtam, olvadoztam és a végén nekem is kellett 10 apró lélegzetet vennem egy ilyen befejezés után.
Főszereplőnk, Kacey, akinek élete 4 évvel azelőtt teljesen megváltozott. Egy részeg sofőr miatt elvesztette szeretteit. Szüleit, barátját és legjobb barátnőjét is. Csak a húga, Livie maradt neki. A baleset emlékeire a mai napig tisztán emlékszik, látta még rokonai utolsó sóhaját, minden éjjel újraéli, és még mindig kísértik a borzalmas éjjel képei. Hallja édesanyja utolsó szavait. Ezek után nem akar mást, csak valamennyire elfelejteni a múltat és továbblépni. Ő és húga maguk mögött hagyják Michigant és elindulnak Miami felé, hogy új életet kezdjenek. Kacey kemény pajzzsal veszi magát körbe, erősnek mutatkozik, miközben belül szenved. Mindennel elbír, meg tud állni a saját lábán.
Ám itt van Ő, a szomszédból. Trent Emerson, akinek ragyogó kék szeme van. Hibátlanul egyensúlyoz a jó fiú és a veszély között. A lány úgy dönt, tragikus múltja miatt senkit nem enged közel magához. Ám Ő más. Trentnek sikerül áttörnie a jéghegyet és bejutnia a lány szívéhez. Végezetül azonban lekerül a lepel arról a titokról, ami végül közéjük állhat. Veszteség, szerelem és továbblépés.
A könyv fejezeteken belül fázisokra van osztva: kellemes zsibbadtság, tagadás, ellenállás, elfogadás, függés, elvonás, összeomlás, felépülés és megbocsátás. E köré lehet felépíteni a történetet. Annyira szép regény. Kívül belül. Hihetetlenül jól van megírva. Ha éltél már át csalódást(még pedig ki nem?) , ha téged is kísért a múlt, el kell olvasnod és megkönnyíti a továbblépést. Hiszen nincs az a baj, amiről még nem írtak könyvet. Ez erről szól. Arról, hogyan haladjunk át egy traumán, a feldolgozás és a felépülés útját járhatjuk be. A főszereplők is feloldozást nyernek a végén. Senkinek nem volt könnyű, de nem adták fel.
Sok mindenre tanít a könyv. Először is a mellékszereplők : ne a külső alapján ítélj meg valakit. Azután arra, hogy a csapások után meg kell tanulni megbocsátani, felejteni és tiszta lappal újra kezdeni. ( " Az az élet nem jön el, amíg harcban állsz." - Lotfi Begi ft Mező Misi - Egy szó miatt c dalból egy idézet. ) Végül pedig arra, hogyan kell megragadni, érezni és szeretni az életet, hiszen csak egy van belőle.
Először bevallom féltem tőle, hiszen ezzel a regénnyel kezdtem jóformán a nyaram. De könnyen olvasható. Nem egy csöpögős, elcsépelt romantikus történet, annál sokkal több. Van benne fájdalom, szenvedés, öröm és bánat egyaránt. Hatása van a rekeszizomra, mert megnevettet, könnycsatornáidra, sírásra fakaszt, a szívre, mert kiakaszt, a gondolkodásra, mert nem hagy nyugodni a teljes lényedre, mert hozzád tesz valamit. Az első szótól az utolsóig imádtam, letehetetlen. AJÁNLOM!
S végül a befejezés. Az utolsó oldalak előtt már éreztem mi lesz itt a nagy csavar, a "poén". Hát igen, na ne már érzés garantált...
A kötet előzménye a Sodrás, amely Trent szemszögébe ad betekintés, de azt javaslom mindenképpen a 10 apró lélegzettel kezdjétek.
A kötet folytatása pedig az Egyetlen kis hazugság, ami a húg, Livie sorsát követi, amit hamarosan a kezembe veszek!
Olvassátok, megéri!
Ma, ezen a szép őszi napon egy újabb ajánlóval érkezem. Az imént csuktam be K.A. Tucker 10 apró lélegzet című könyvét. Nehéz összeszednem a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban. Nem azért, mert megosztó lenne, épp ellenkezőleg, hihetetlenül mély érzelmek vannak benne. Nem hiába lettek az új kedvenceim a rubin pöttyös könyvek. Ha valami megható, gyönyörű olvasmányra vágyom, mindig ezeket a pontokat keresem meg. Egyszerre nevettem, sírtam, olvadoztam és a végén nekem is kellett 10 apró lélegzetet vennem egy ilyen befejezés után.
Főszereplőnk, Kacey, akinek élete 4 évvel azelőtt teljesen megváltozott. Egy részeg sofőr miatt elvesztette szeretteit. Szüleit, barátját és legjobb barátnőjét is. Csak a húga, Livie maradt neki. A baleset emlékeire a mai napig tisztán emlékszik, látta még rokonai utolsó sóhaját, minden éjjel újraéli, és még mindig kísértik a borzalmas éjjel képei. Hallja édesanyja utolsó szavait. Ezek után nem akar mást, csak valamennyire elfelejteni a múltat és továbblépni. Ő és húga maguk mögött hagyják Michigant és elindulnak Miami felé, hogy új életet kezdjenek. Kacey kemény pajzzsal veszi magát körbe, erősnek mutatkozik, miközben belül szenved. Mindennel elbír, meg tud állni a saját lábán.
Ám itt van Ő, a szomszédból. Trent Emerson, akinek ragyogó kék szeme van. Hibátlanul egyensúlyoz a jó fiú és a veszély között. A lány úgy dönt, tragikus múltja miatt senkit nem enged közel magához. Ám Ő más. Trentnek sikerül áttörnie a jéghegyet és bejutnia a lány szívéhez. Végezetül azonban lekerül a lepel arról a titokról, ami végül közéjük állhat. Veszteség, szerelem és továbblépés.
A könyv fejezeteken belül fázisokra van osztva: kellemes zsibbadtság, tagadás, ellenállás, elfogadás, függés, elvonás, összeomlás, felépülés és megbocsátás. E köré lehet felépíteni a történetet. Annyira szép regény. Kívül belül. Hihetetlenül jól van megírva. Ha éltél már át csalódást
Sok mindenre tanít a könyv. Először is a mellékszereplők : ne a külső alapján ítélj meg valakit. Azután arra, hogy a csapások után meg kell tanulni megbocsátani, felejteni és tiszta lappal újra kezdeni. ( " Az az élet nem jön el, amíg harcban állsz." - Lotfi Begi ft Mező Misi - Egy szó miatt c dalból egy idézet. ) Végül pedig arra, hogyan kell megragadni, érezni és szeretni az életet, hiszen csak egy van belőle.
Először bevallom féltem tőle, hiszen ezzel a regénnyel kezdtem jóformán a nyaram. De könnyen olvasható. Nem egy csöpögős, elcsépelt romantikus történet, annál sokkal több. Van benne fájdalom, szenvedés, öröm és bánat egyaránt. Hatása van a rekeszizomra, mert megnevettet, könnycsatornáidra, sírásra fakaszt, a szívre, mert kiakaszt, a gondolkodásra, mert nem hagy nyugodni a teljes lényedre, mert hozzád tesz valamit. Az első szótól az utolsóig imádtam, letehetetlen. AJÁNLOM!
S végül a befejezés. Az utolsó oldalak előtt már éreztem mi lesz itt a nagy csavar, a "poén". Hát igen, na ne már érzés garantált...
A kötet előzménye a Sodrás, amely Trent szemszögébe ad betekintés, de azt javaslom mindenképpen a 10 apró lélegzettel kezdjétek.
A kötet folytatása pedig az Egyetlen kis hazugság, ami a húg, Livie sorsát követi, amit hamarosan a kezembe veszek!
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Történet:
5/5**
Karakterek: 5/5** - megint mindenkit szerettem
Borító: 5/5*
Cím: 5/ 5* - találó
Stílus: 5/5* - magával ragadó
Karakterek: 5/5** - megint mindenkit szerettem
Borító: 5/5*
Cím: 5/ 5* - találó
Stílus: 5/5* - magával ragadó
Szórakoztatás: 5/5
Vége:
5/5**
Kiadás: 2017
Oldalszám: 352
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖 Kiadás: 2017
Oldalszám: 352
-
„Csak lélegezz!- mondta mindig anyu. – Tíz apró
lélegzet… Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket! – Valahányszor csak
ordítottam, vagy dühömben toporzékoltam, vagy a tehetetlenségtől kisírtam a két
szemem, vagy rosszul lettem az idegességtől, anya csak nyugodtan ismételte
ezeket a szavakat.”
-
„Mondd csak még egyszer, hol is találtad ezt a
helyet?
- A www.nagyonkellegyalbi.com-on – hecceltem.”
- A www.nagyonkellegyalbi.com-on – hecceltem.”
-
„Két év keresete, amit túlárazott Starbucks kávé
töltögetésével töltöttem, már oda is lett. „
-
„Gondolom, mindenkinek van valamije, ami elől
menekül.”
-
„ Minden egyes mondatával, ami csak elhagyja a
száját, az irgalmas szamaritánus és a gonosz csábító között ugrál.”
-
„Ez a srác két lábon járó ellentmondás. Az egyik
pillanatban édes, a következőben arcátlan.”
-
„ A múltunk nem határozza meg, kik is vagyunk.
Én én vagyok, te pedig te vagy, és pontosan ez az, aminek lennünk kell”
-
„Előtte- Kacey négy évvel ezelőtt meghalt, és
nem maradt más utána, csak káosz. Valaki, aki egy évet töltött egy
rehabilitációs intézetben, ahol rendbe rakták a darabokra tört testét, csak
hogy utána darabokra tört lélekkel engedjék ki. Valaki, akinek a jegyei
hirtelen a legrosszabbak lettek az osztályban. Valaki, aki egy évre elveszett a
drogok és az alkohol világában, mert máshogy nem bírta ki. Utána-Kacey nem
sírt, egyetlen könnyet sem ejt. Nem vagyok benne biztos, hogy tudja, hogyan is
kell. Semmiről sem beszél. Képtelen elviselni a kezek érintését, mert a halálra
emlékeztetik. Nem engedi közel magához az embereket, mert az mindig fájdalmat
szül. A zongora látványától megszédül. Az egyetlen vigasza, ha a szart is
kipüfölheti a hatalmas homokzsákokból, egészen addig, amíg az ökle vörös nem
lesz, a talpa fel nem hólyagosodik, és nem érzi úgy, hogy a teste –amit
számtalan fémcsavar tart egyben – mindjárt szétesik. Utána-Kacey –t jól
ismerem. Akár tetszik, akár nem , biztos vagyok benne, hogy nekem már csak ő
marad.” (38-39.o)
-
„ Mert a megbocsátás képes gyógyítani.”
-
„ A múlt az a múlt, és oda kell temetnem, ahová
tartozik – a múltba.”
-
„ Az örökké elég hosszú idő.
- Nem elég hosszú, ha veled tölthetem.”
- Nem elég hosszú, ha veled tölthetem.”
Olvassátok, megéri!
Ha úgy gondoljátok, hogy a bejegyzés tetszett nektek, kérlek, jelezzétek
egy kommenttel. Nagy örömmel venném, ha megosztanátok, hogy minél több emberhez
eljusson. Köszönöm! ♥
Hamarosan jövök,
Edina.
2 megjegyzés
Én is nagyon nagyon imádtam a könyvet, és amikor megláttam, hogy erről írtál bejegyzést, nagyon izgatottan fogtam neki az elolvasásának. Gyönyörűen összefoglaltad, imádtam a bejegyzést! <3 Ha eddig nem olvastam volna, tuti a listámra került volna! *-*
VálaszTörlésÖrülök neki, hogy tetszett, a könyv és a bejegyzés is! ♥
Törlés