Tove Alsterdal & a skandináv krimi műfaja
Sziasztok!
Ma két izgalmas skandináv krimivel érkeztem hozzátok. Én nagyon kedvelem magát a krimi és thriller műfaját, de konkrét skandináv krimi kötetet (ha jól tudom) most olvastam először. És nagyon tetszett, így biztos nem az utolsó volt!
Ma két izgalmas skandináv krimivel érkeztem hozzátok. Én nagyon kedvelem magát a krimi és thriller műfaját, de konkrét skandináv krimi kötetet (ha jól tudom) most olvastam először. És nagyon tetszett, így biztos nem az utolsó volt!
Ti szeretetitek a műfajt? Ha esetleg ismerkednétek, Tove Alsterdal kötetei elég jó kezdésnek bizonyultak. Az Eira Sjödin nyomozó sorozatban ( a könyvek egyébként különállóak, bármelyikkel kezdhető) remekül játszik az olvasó gondolatával.
A Gyökerestül kitépve fülszövege máris erős és kíváncsiságot felkeltő.
Olof Hagström hirtelen ötlettől vezérelve kitérőt tesz a kisvárosba, ahol felnőtt, és ahová húsz éve be sem tette a lábát. Elhanyagolt gyermekkori otthonához érve azonban rossz érzés fogja el: rábukkan az apjára, akit több mint két évtizede nem látott. Az idős férfit megölték.Eira Sjödin nyomozó nemrég költözött vissza Stockholmból gyermekkori otthonába, hogy idős, demens édesanyját ápolja. A gyanús körülmények között elhunyt idős férfi halálának kivizsgálása során felderengenek előtte gyermekkori rémálmai. Eira mindössze kilencéves volt, amikor a tizenéves Olof Hagström beismerte egy helybéli lány, Lina Stavred meggyilkolását és a holttest eltüntetését. Az eset mély nyomot hagyott a település kollektív emlékezetében és félelemmel töltötte meg Eira gyermekkorát. Olofot soha többé nem látták a városban. Egészen mostanáig.Vajon Olof ölte meg az apját, Svent? Eira Sjödin hozzáfog Sven Hagström gyilkosának felkutatásához, amely óhatatlanul visszavezeti az évtizedekkel korábbi Lina-ügyhöz. Amire pedig a nyomozás során bukkan, az a települést és a saját családját egyaránt megrendíti.
Tökéletes bekuckózós könyv, szerintem az előttünk álló őszre (is) kiváló választás lehet. Talán sokszor hangsúlyoztam már, hogy krimit ajánlani olyan szempontból nehezebb, mint egy másik műfajba tartozó regényt, mert nem mondhatsz semmit, ami akár egy kicsit is előrevetítené a cselekményt. Történik egy gyilkosság. Bumm! Kriminél ez nem meglepő!
Ám mégis, valahol minden bűnügyi könyvet az írásmód visz előre! A svéd szerző pedig remekül felkelti és fenntartja a figyelmet.
Ám mégis, valahol minden bűnügyi könyvet az írásmód visz előre! A svéd szerző pedig remekül felkelti és fenntartja a figyelmet.
Sok CSI sorozatos elem felismerhető, rendkívül szórakoztató, mintha csak egy idegtépő részt néznénk. Lassan csordogáló, nagyon sok hangsúlyt fektetett a lélektani vonalra és a szereplők tényleges megismerésére, ez nekem nagyon bejött! Ez még pont az a fajta lassúság volt, ami kellett ahhoz, hogy belehelyezkedjünk a történetbe. Tájleírásokkal színesítve és ellensúlyozva az amúgy remekül megtartott feszültségkeltést. Van benne mindig valami szokatlan, valami új, valami kimondhatatlan . Ez teszi egyedülállóvá a hangulatot.
De azt is hangsúlyozni kell, ha nem szereted a lassabb krimiket, nem ez a Te könyved!
Izgalmas és sok mindent lehet belőle tanulni. Mekkora jelentősége lehet egy kardigánnak ? Lehet- e , kell-e kapcsolatot vonni egy évekkel ezelőtti brutális gyilkossággal, ami alapjáraton változtatta meg a környéket, mindenki életét. Mintha ketté vágták volna az itt élő embereket. Volt az előtti és van az utáni élet. Az emberek örökre megjegyezték és megbélyegezték az akkori történéseket, elkövetőt.
Mennyivel másabb volt akkor a nyomozás menete és mi mindenre lehet rájönni ennyi év elteltével. Mond -e még újat egy hangfelvétel? Egyáltalán érdemes e erre időt szánni vagy csak pazaroljuk az időt, amivel meghosszabbítjuk egy gyilkos szabadlábon létezését.
Mit tudnak a rokonok és szomszédok? Segítség vagy hátráltatás?
Mit tudnak a rokonok és szomszédok? Segítség vagy hátráltatás?
A tejóég mi jöhet még érzés. Elbizonytalanítás. De még a nyomozókat is. Eirának nincs könnyű dolga.
De a soron következő részben, mindez csak fokozódik! Az Elnyelte a föld regény talán egy picivel közelebb áll hozzám, mondhatni jobban tetszett, bár itt most tényleg csak nüanszokról beszélgetünk.
Jöhet a fülszöveg?
Az északi sarkkör közelében fekvő Malmberget településnek mennie kell: a bányamunkálatok következtében instabillá vált talajra épített házakat bármelyik pillanatban elnyelheti a föld. Az egyik költöztetésre váró, üresen álló családi ház pincéjében két munkás egy rémült és zavarodott férfira bukkan. Az eset komoly fejtörést okoz a helyi rendőröknek…Eközben Malmbergettől mintegy 700 kilométerre délre Eira Sjödin rendőrjárőrt és társát a baljós hangzású Offer község melletti elhagyatott házhoz riasztják, amelynek pincéje egy csontsoványra fogyott férfi holttestét rejti. A fiatal rendőrnő addigi kemény munkájának gyümölcse beérni látszik: helyismerete, lényeglátása, alapossága és makacs kitartása a csapat nélkülözhetetlen tagjává teszi.Minél több részlet derül ki az elhunyt féri életéről és jelleméről, annál nehezebbnek tűnik a legalapvetőbb kérdések megválaszolása: Vajon kik lehetettek az elkövetők? Mi lehetett az indíték? És mégis miért csonkították meg áldozatot? Eira és kollégái bejárják Észak-Svédországot, remélve, hogy a különböző városok, falvak és a végtelen erdők mélyén megtalálják a válaszokat.Ahogy a nyomozók előtt kezdenek körvonalazódni a magányos áldozat utolsó napjai, a rejtélyes ügy egyre nagyobb hatással lesz minden érintettre. Mindegyikük máshogy próbálja enyhíteni saját magányát: alkohollal, alkalmi kapcsolatokkal, esetleg alkohollal és alkalmi kapcsolatokkal… Amikor azonban a folyamatban lévő nyomozás kellős közepén váratlanul eltűnik egyik kollégájuk is, mindnyájan kénytelenek lesznek szembenézni saját félelmeikkel, érzéseikkel és döntéseik következményeivel.
Mint mondtam, számomra ez egy erősebb rész volt. Bár meglehet, hogy csak a cselekményszál miatt érzem így. Ebben ugyanis sokkal erősebb a lélektan. Lenyűgözött mennyire jól keveri a krimi szálat a pszichológiával. Hát így is lehet! Az írónőről nem mellesleg érdemes tudni, hogy fiatalabb korában a Beckomberga kórházának a pszichiátriai osztályán dolgozott, így talán ez a mesteri ábrázolmód már nem is annyira érthetetlen.
Fellelhető benne erős társadalomkritika , a mai kor egyik vezető problémája : a magány témaköre is. (A kiadó iránytű sorozatának erről szóló könyvét ősszel fogom olvasni, nagyon várom!) Mindemellet erős a családi viszonyok megjelenítése, a kötődés és függőség problémaköre.
A könyv tükröt tart nemcsak a szereplők, de az olvasók elé is! Harcolni kell saját magával, magunkkal, de meddig és hol a határ?!
A könyv tükröt tart nemcsak a szereplők, de az olvasók elé is! Harcolni kell saját magával, magunkkal, de meddig és hol a határ?!
A megjelenő, látszólag értelmetlennek tűnő, haláleset magához láncolja az olvasót, noha a történet lassan csordogál és nem teng túl a csavaroktól. Az időjárási, természeti tájleírások ismét lenyűgözőek, kellőképpen borzongatóak és illenek a megalkotott képhez.
Nagyon tetszettek a visszatérő szereplők, Eira és nyomozótársai, illetve főnöke. Kiváltképp szeretném megemlíteni a "háttérszálat" , Eira és édesanyja viszonyát, szívszorító és nagyon szépen ábrázolt!
Remélem megjelennek még a szerzőtől további krimik!
Összefoglalva: mindenképpen ajánlom mindkét történetet, bármelyikkel is kezdenétek. Érdemes akkor olvasni, amikor nem egy vízesésként rádzúduló , véres krimire vágysz, hanem egy lassabban csörgedező, elmélkedésre késztető és messzi, lelki világba is elkalauzoló történetben szeretnél elmélyülni.
A szerzőről pár szó:
Kép és szöveg forrása: lira.hu |
" Tove Alsterdal 1960-ban született Malmőben. Fiatalon Beckomberga kórházának pszichiátriai osztályán dolgozott, abban a városban, amit könyveiben később többször ábrázolt. Közel húsz évig újságíróként dolgozott, színdarabokat írt, mára Svédország egyik legismertebb krimiírójaként tartják számon.
A Gyökerestül kitépve című művét az év legjobb svéd bűnügyi regényének választották, és elnyerte a rangos Glass Key díjat. "
Innen is köszönöm szépen Evelynnek és a Partvonal kiadónak, hogy olvashattam a könyveket!
Nektek pedig hálás köszönet, hogy olvastok és életben tartjátok ezt a blogot!
Ne feledjétek a mottót, nincs időm rossz könyvekre! #nincsidőmrosszkönyvekre
Előző bejegyzésem, egyben könyvajánlóm: G-G-Márquez : Szerelem a kolera idején
A recenziós könyvekről általánosságban szóló írásomat is ajánlom, kérlek, olvasd el hozzá, ha érdekel a téma: Minden-amit-recenziós-posztokról-nálam-tudni- kell
Minden további könyvajánlót megtalálsz a blogon. Érdemes nézelődni a kategória fül alatt is, ahol címkeként szedve látod az összes bejegyzést.
Remélem még találkozunk, én ugyanis
hamarosan jövök!
A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges.
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2022
0 comments