Sziasztok!
Ez egy nem tervezett bejegyzés. (És szerintem ezek a legjobbak! Amikor csak jönnek a gondolatok, hogy erről írni kell, van min elmélkedni!)
Pontosabban egy olyan könyvről lesz ma szó, amiről hosszú, olyan "blogos" elemzést nem terveztem írni.
A mai bejegyzés egy másik könyvről szólna, de a Nem titok, amit ketten tudnak könyv elolvasása után hajlandó voltam, sőt, muszájnak éreztem ezt a bejegyzést! Meg kellett írnom!
Nem titok, hogy először a címe fogott meg.
"Az időt általában gondolkodás nélkül elpazaroljuk, siettetjük, hogy mikor lesz már karácsony, mikor érkezik el a nyaralás, valaminek a vége, valaminek a kezdete; úgy gondoljuk, hogy akkor majd boldogok leszünk."
Azután az első mondatával letaglózott és magával ragadott.
Mindig egy fokkal kíváncsibb vagyok a történetvezetésre és a közben kibontakozó szálakra és miértekre azoknál a könyveknél, ahol a fülszövegből már rengeteg minden kiderül.
Ebből másolnék most be részletet Nektek, hogy nehogy közben mégis valami olyat mondjak, ami kimerítené a spoiler fogalmát:
„Susie tisztában volt vele, hogy örökké bánni fogja a döntését, mégis megtette az elképzelhetetlent: örökbe adta a kisfiát, hogy hűtlenségét titokban tartsa családja előtt.A terhességéről senki, a hosszú bevetésen lévő férje sem tudott, és a nő remélte, hogy ez így is marad.A család megszenvedte Susie ballépését. Az egyik lányával, Louise-szal túl keményen, míg a másikkal, Grace-szel túl engedékenyen bánt.Danny, a férj pedig hiába imádta az asszonyt, legbelül érezte, hogy valami nem stimmel a házasságukkal.Amikor tragédia történik a családban, úgy tűnik, napvilágra kerül az igazság. A múlt súlyos titka a nővérek kapcsolatát is próbára teszi, hisz lehetetlen választás előtt állnak… Grace már tudja, hogy az anyjuk milyen terhet cipelt, de vajon megértheti tette okait?Képes lesz a család szembenézni az igazsággal? El lehet felejteni a hazugságban telt éveket?”
Nos, mit szóltok? Elég lényegretörő , nem de?
Történet az egymásba vetett bizalom megrendüléséről. Örömmel jelentem mégis, hogy Fishernek sikerült valami olyat alkotnia , amivel meglepett és nem untam végig a regényt a maga majd 500 oldalával.
A tragédia, mely mindvégig elkíséri Susie-t. Danny, a szerető férj , mintaapa. Kölcsönösen imádják egymást feleségével, akivel már nagyon fiatalon egybekeltek. Danny haditengerész, aki sokszor hosszú időre távol van családjától. Mi, olvasók, a regény elején rögtön egy édesanya legnehezebb pillanatába csöppenünk. Egy otthonban van, apácák adták kezébe a csecsemőjét. „Hat hét”. Mindössze ennyit tölthetett vele, nagyon szigorú körülmények között.
Ezek után hazudott, becsapott és gyászolt. 45 éven, ismétlem – negyvenötéven- keresztül. Rajtam először a döbbenet ült.
Nem titok talán, hogy a regény két részre osztható: Susie történetére, ami bevallom, egy idő után már-már túl nyomasztó és vontatottá válik. Leragadt 1968-ban, amikoris elvesztette fiát. Azóta szinte árnyéka önmagának. Bár két gyermeke ott van mellette, mégsem tudja elengedi akkori tettét. Vajon miért nem tudja elfelejteni, ha egyszer ezt szerette volna?! Egy egész életutat, elettörténetet kísérhetünk végig, egészen az apró részletekig. De ugye, az ördög a részletekben rejlik – szokás mondani. Ez igaz itt is! Figyeljetek oda minden részletre, minden apró pici zárójelre. 😉
A könyv felénél nézőpontot váltunk, amit őszintén nem bántam. Na innentől kezdve éreztem azt, hogy mintha egy új írót is kaptunk volna. Majd az utolsó 150 oldal, nagyon kevés, röpke egy hónapot ölelt fel. No de mennyi minden történt abban a márciusban…
Tökéletes mintája , példája annak, hogy sokszor egy tragédia, betegség, nem feltétlen szervi eredetű. Nem mindig a rendszerben (=értsd szervezetben, a testben) kell keresni a hibát. Sokszor egy sokkal definiálhatatlanabb , kézzel nem fogható részünk, a lélek a felelős a meghibásodásért. Illetve az ember saját maga, vagy épp a körülmények, de ez már túlontúl pszichológia…
Döntések. Mikor jó és mikor rossz. Sosem tudható előre. Hazugságban élni éri meg, vagy inkább vállalni az őszinteség okozta gondokat és következményeket. Hmm! Te mit választanál? És vajon Susie hogy és miért döntött így!?
Talán azt szerettem nagyon benne, hogy az írónő csak az átadó volt. Ő nem ítélt, nem mondta meg, neked hogyan kellene gondolkodnod, csak elmondta ,hogy Susie és Danny családjára miként hatott a 22 éves lány hibája(??).
A regényben a megszokottaknál több említés is van zenékre, ez nagyon tetszett!
A cím megkapó, figyelemfelkeltő és helytálló. Bizony nem titok az, amit ketten tudnak!
Olvassátok! Már csak a második feléért is! Annyira izgalmas, sokkoló, megható. Fennmaradtam hajnalig, hogy befejezzem. Mintha nem is ugyanaz a szerző írta volna! Noha nézőpont, mesélő váltás, de akkor is!!!
Kedvencem lett, egy apró „hibától” eltekintve. Roppantul zavart a főszereplő vallásról tett ítélkezése, holott el tudtam képzelni miért, de ez nálam nem kapott feloldást.... Bár általában csak elengedem a fülem mellett az ilyen bejegyzéseket, mondatokat, és nem szoktam rajta fennakadni, ebben most túl sok volt!! ( A fél csillag levonást is nagyrészt ezért, illetve az eleje miatt kapta, de még így is úgy gondolom, remek könyv!)
Ennek ellenére, felkerült a kedvencek polcra, csak a másodikra.
Végezetül a szerző utószójával búcsúzom!
"És mindezek közé beszúrva az is lenyűgöz, hogy vannak emberek, akik nagyon szeretik egymást, mégis összevesznek és soha többé nem beszélnek, mert egyikük sem találja meg a megfelelő alkalmat, hogy bocsánatot kérjen. Végül aztán olyan sok idő eltelik, hogy már nehéz visszatalálniuk egymáshoz.Végezetül a remény üzenetével szerettem volna zárni a könyvet - hogy több jó ember van a világon, mint rossz, és hogy a tisztesség, a megbocsátás és a szeretet győzedelmeskednek. Még ezekben a zavaros időkben is szentül hiszem, hogy így van."
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Történet: 5/4,5
Karakterek: 5/ 4
Borító: 5/5
Cím: 5/5
Stílus: 5/4
Szórakoztatás: 5/4
Vége: 5 /5*
Kiadás: Álomgyár
Oldalszám: 478
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
"Gracie, te ne kövesd el ezt a hibát! Ne légy túl büszke, makacs vagy ostoba ahhoz, hogy bocsánatot kérj! "
"A szeretet illata volt ez."
"Miután kinőttem az esti me sékből, már nem puszilt meg, hogy jó éjszakát kívánjon. Nem tudom, szándékos volt-e, vagy csak ahogy idősebb lettem, kinőttünk az ölelésekből. Mintha tízéves korban törvényszerűen abba kellene maradnia. Felnőttként pedig inkább csak megveregettük egymás karját vagy hátát, vagy biztonságos távolságból integettünk a másiknak."
"Bárcsak tudnánk, hogy ezek az apró pillanatok, azok a percek az életünkben, amiket észre sem veszünk, azok a dolgok, amelyek megtörténnek, de olyan jelentéktelenek, mint egy szellő, ami szinte meg sem mozdítja a csipke függönyt, néha mégis életünk legfontosabb fordulópontjai lesznek. Az ilyen pillanatokat fanfárral, tűzijátékkal és villogó piros „VIGYÁZZ!" felirattal kellene előre jelezni."
"Még soha nem gondoltam bele, milyen nehéz ilyen egyirányú beszélgetést folytatni valakivel, aki talán hall engem, talán nem."
"Megrémített a haragja. Ő sohasem jött ki a sodrából. Ő volt a Mindenki nyugodjon meg!" mestere."
"Főzök teát. A tea mindent megold."
"– A legrosszabb dolog már megtörtént velünk. Bármit képesek vagyunk túlélni."
"Most azonban csodáltam Lizzyt. A társadalom elítélte, ő pedig magasról tett arra, hogy mások mit gondolnak róla. Sokat tanulhatnék tőle."
"Nem kellene folyton amiatt nyafognod, amid nincs, inkább arra koncentrálhatnál, amid van!"
(A könyvet az Álomgyár kiadótól recenzióként kaptam. Ez a tény a véleményemet sem most, sem máskor nem befolyásolja!)
Jó olvasást kívánok Nektek!
Ahol még megtalálod írásaimat, ajánlóimat és képeimet :
Instagram: ktssyedina
Facebook : ktssyedina
Moly.hu : dontforgettosmileandread
Pinterest : ktssyedina
Threads : ktssyedina
Hamarosan jövök,
A bejegyzés bármely részletének felhasználáshoz a szerző írásbeli engedélye szükséges.
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2021
.png)
