dontforgettosmileandread

"– Ha az élet úgy akarja, összehoz bennünket – válaszoltam, és ahogy kimondtam, éreztem, ez suta volt."

"Az időt általában gondolkodás nélkül elpazaroljuk, siettetjük, hogy mikor lesz már karácsony, mikor érkezik el a nyaralás, valaminek a vége, valaminek a kezdete; úgy gondoljuk, hogy akkor majd boldogok leszünk." 

„Susie tisztában volt vele, hogy örökké bánni fogja a döntését, mégis megtette az elképzelhetetlent: örökbe adta a kisfiát, hogy hűtlenségét titokban tartsa családja előtt.

A terhességéről senki, a hosszú bevetésen lévő férje sem tudott, és a nő remélte, hogy ez így is marad.

A család megszenvedte Susie ballépését. Az egyik lányával, Louise-szal túl keményen, míg a másikkal, Grace-szel túl engedékenyen bánt.

Danny, a férj pedig hiába imádta az asszonyt, legbelül érezte, hogy valami nem stimmel a házasságukkal.

Amikor tragédia történik a családban, úgy tűnik, napvilágra kerül az igazság. A múlt súlyos titka a nővérek kapcsolatát is próbára teszi, hisz lehetetlen választás előtt állnak… Grace már tudja, hogy az anyjuk milyen terhet cipelt, de vajon megértheti tette okait?

Képes lesz a család szembenézni az igazsággal? El lehet felejteni a hazugságban telt éveket?”

"És mindezek közé beszúrva az is lenyűgöz, hogy vannak emberek, akik nagyon szeretik egymást, mégis összevesznek és soha többé nem beszélnek, mert egyikük sem találja meg a megfelelő alkalmat, hogy bocsánatot kérjen. Végül aztán olyan sok idő eltelik, hogy már nehéz visszatalálniuk egymáshoz. 

Végezetül a remény üzenetével szerettem volna zárni a könyvet - hogy több jó ember van a világon, mint rossz, és hogy a tisztesség, a megbocsátás és a szeretet győzedelmeskednek. Még ezekben a zavaros időkben is szentül hiszem, hogy így van."