Hová tűntem? Life update és motiváció
Sziasztok!
Köszöntök mindenkit újra a blogon.
Fhu de szokatlan leírni ezt, szinte már el is szoktam tőle. Aki picit is figyeli a tevékenységeimet észre vehette , hogy az utóbbi hónapokban, sőt durván fél évben hanyagoltam a blogot. Ez nem jókedvemből történt persze és nem is szabadkozásképp írom most ezt le, hanem , hogy képben legyetek mi van most velem.
Említettem szerintem már, hogy idén érettségizem. Most kicsit nyugodtabban írom ezt a bejegyzést, hisz az utolsó írásbelimnek ma lett vége. Sokan mondják, ó, ez csak egy érettségi, úgyis meglesz. Ez igaz, csak nem mindegy milyen eredménnyel lépsz ki majd a sulid ajtaján, kezedben a bizonyítvánnyal. Elvégre, ha nagyon súlyozottan nézzük, akár az egész életed is eldőlhet tőle. Ugyanakkor viszont úgy gondolom, hogy ha túlstresszeljük magunkat, akár rosszabb is lehet. Kicsit rosszul van ez megoldva.. Sokan írtátok nekem Instagramom, mikor kitettem , hogy készülök az érettségire, hogy ti is hasonló cipőben jártok és borzasztóan izgultok , mi van ha.. stb... Tanácsot nem tudtam adni nagyon, hiszen még előttem volt. Igaz, hogy az angolt, már tavaly , előrehozottan letettem, azért akkora tapasztalatot nem szereztem, hogy osztogathattam volna. Annyit viszont tudtam, hogy én tavaly sokkal jobban izgultam mind az írásbeli előtt, mind a szóbeli előtt, mint most.. Mondanom sem kell, jól tettem, hogy május 6-án nyugodtabban mentem be érettségizni.
Sokan, már magától a szótól is rosszul vannak.. Érettségi.. Google, a barátunk azt mondja, idézem "a középiskolai tanulmányokat lezáró és a felsőoktatásba bebocsátó vizsga". Milyen rosszul hangzik, nem? Talán ott van elrontva a dolog, hogy már a középiskola legelejétől rémisztgetnek a tanárok minket az érettségivel, persze nem szándékosan. Sok diák már ott tart , hogy gyomorideggel indul el otthonról a vizsga napján. Mi voltunk olyan szerencsés helyzetben a sulimban, hogy rendszeresen voltak "kis" és "próba" érettséginek nevezett vizsgáink, ahol nem csak az akkori tudásunkat mérték fel, hanem gyakorolhattuk a vizsgaszituációt is. Mondhatja, most bárki, hogy őt ugyan nem zavarja, meg se kottyan.. de igen . Nem egy ember ment már be fehéredő arccal a terembe, vagy szólalt meg elcsukló hangon, amikor meglátta hány ember előtt kell most bebizonyítani, hogy tudja a tételét.
Mert nincs olyan és nem szabad olyannak lenni, hogy nem megy. Ha becsületesen tanultál és tényleg mindent megtettél, ami tőled telhet, akkor nem kell aggódnod ezen. Többen írtátok, hogy segítsek pozitívnak lenni és kicsit ha szabad így mondani, nem a rosszat meglátni a dolgokban..
Írta egy lány a múltkori kérdezős sztorijaim után, látta , hogy sokaknak segítenek a motivációs üzenetek. Kérdezte, mire jó ez? Bevallom sok fajt kérdést/kérést szoktam kapni nap, mint nap, de ehhez hasonló még nem érkezett. Megírtam, ez nem csak annyiból áll, hogy idézeteket olvasgatunk. Én sem vagyok az a mindig hű de jó és tökéletes minden nézőpontú, ugyanakkor igyekszem a pozitív gondolkodásomat tartani. Az üzenet írója elmesélte, neki milyen nehéz napjai szoktak lenni. Engedjétek meg, hogy most én is elmeséljem a múltkori napomat. Nagyon rosszul aludtam, így nem éppen kipihentem ébredtem, pedig a reggelek nagyon fontosak. Megadnak egy alaphangulatot a napnak. Ködös és esős nap volt. Nem túl jó kezdés, ha már az ablakon kinézve is szürkeség néz vissza rád. Mondanom sem kell a nap folyamán majdnem elhagytam a sapkámat, jól eláztam, miközben az esernyőmet kettétörte a szél. Rendesen átfújt a szél, miközben 12 percet vártam a buszra, mert pont előttem ment el. Az összes piros lámpát elkaptam, mire hazaértem. Otthon pedig várt egy rakat tanulnivaló, pár nap és érettségi. DE! Amikor végiggondoltam újra a napomat és az aznapi üzenetet, a klasszikus "Minden nap nem lehet jó, de minden napban van valami jó", ami pont rá illett erre a 24 órára, rájöttem, valójában nem is volt ez olyan rossz. Elmaradt egy órám, élvezhettem egy igazi őszi napot (igaz, hogy tavasszal, de sebaj) és már egyre kevesebb van a suliból. Ha megtanuljuk értékelni az apró dolgokat az életben, sokkal könnyebben vesszük majd az akadályokat. Hinnünk kell benne, hogy a mai nap jó lesz, sikerünk titka ez. Így hát vettem a tollat és ceruzát, persze képletesen és írtam egy hála listát. Összeszedtem a fejemben, miért vagyok hálás a mai napnak. Hogy egy csodás szivárványt tudtam fotózni? Hogy egészséges vagyok? Hogy volt ülőhelyem a buszon egy ilyen fáradt nap után? Hogy kedves üzenetet kaptam, ami azt jelenti, hogy a blogomba fektetett energiám, ha kicsit most alább is hagyott, megéri? Ez mind-mind csak 1-1 a hosszú listáról. Ezáltal megláttam, hogy nincs túlsúlyban a rossz a napomban, sőt még csak balansz sincs, ha jól végiggondolom, igazán szép nap is volt akkor.
Köszöntök mindenkit újra a blogon.
Fhu de szokatlan leírni ezt, szinte már el is szoktam tőle. Aki picit is figyeli a tevékenységeimet észre vehette , hogy az utóbbi hónapokban, sőt durván fél évben hanyagoltam a blogot. Ez nem jókedvemből történt persze és nem is szabadkozásképp írom most ezt le, hanem , hogy képben legyetek mi van most velem.
Említettem szerintem már, hogy idén érettségizem. Most kicsit nyugodtabban írom ezt a bejegyzést, hisz az utolsó írásbelimnek ma lett vége. Sokan mondják, ó, ez csak egy érettségi, úgyis meglesz. Ez igaz, csak nem mindegy milyen eredménnyel lépsz ki majd a sulid ajtaján, kezedben a bizonyítvánnyal. Elvégre, ha nagyon súlyozottan nézzük, akár az egész életed is eldőlhet tőle. Ugyanakkor viszont úgy gondolom, hogy ha túlstresszeljük magunkat, akár rosszabb is lehet. Kicsit rosszul van ez megoldva.. Sokan írtátok nekem Instagramom, mikor kitettem , hogy készülök az érettségire, hogy ti is hasonló cipőben jártok és borzasztóan izgultok , mi van ha.. stb... Tanácsot nem tudtam adni nagyon, hiszen még előttem volt. Igaz, hogy az angolt, már tavaly , előrehozottan letettem, azért akkora tapasztalatot nem szereztem, hogy osztogathattam volna. Annyit viszont tudtam, hogy én tavaly sokkal jobban izgultam mind az írásbeli előtt, mind a szóbeli előtt, mint most.. Mondanom sem kell, jól tettem, hogy május 6-án nyugodtabban mentem be érettségizni.
Sokan, már magától a szótól is rosszul vannak.. Érettségi.. Google, a barátunk azt mondja, idézem "a középiskolai tanulmányokat lezáró és a felsőoktatásba bebocsátó vizsga". Milyen rosszul hangzik, nem? Talán ott van elrontva a dolog, hogy már a középiskola legelejétől rémisztgetnek a tanárok minket az érettségivel, persze nem szándékosan. Sok diák már ott tart , hogy gyomorideggel indul el otthonról a vizsga napján. Mi voltunk olyan szerencsés helyzetben a sulimban, hogy rendszeresen voltak "kis" és "próba" érettséginek nevezett vizsgáink, ahol nem csak az akkori tudásunkat mérték fel, hanem gyakorolhattuk a vizsgaszituációt is. Mondhatja, most bárki, hogy őt ugyan nem zavarja, meg se kottyan.. de igen . Nem egy ember ment már be fehéredő arccal a terembe, vagy szólalt meg elcsukló hangon, amikor meglátta hány ember előtt kell most bebizonyítani, hogy tudja a tételét.
Mert nincs olyan és nem szabad olyannak lenni, hogy nem megy. Ha becsületesen tanultál és tényleg mindent megtettél, ami tőled telhet, akkor nem kell aggódnod ezen. Többen írtátok, hogy segítsek pozitívnak lenni és kicsit ha szabad így mondani, nem a rosszat meglátni a dolgokban..
Írta egy lány a múltkori kérdezős sztorijaim után, látta , hogy sokaknak segítenek a motivációs üzenetek. Kérdezte, mire jó ez? Bevallom sok fajt kérdést/kérést szoktam kapni nap, mint nap, de ehhez hasonló még nem érkezett. Megírtam, ez nem csak annyiból áll, hogy idézeteket olvasgatunk. Én sem vagyok az a mindig hű de jó és tökéletes minden nézőpontú, ugyanakkor igyekszem a pozitív gondolkodásomat tartani. Az üzenet írója elmesélte, neki milyen nehéz napjai szoktak lenni. Engedjétek meg, hogy most én is elmeséljem a múltkori napomat. Nagyon rosszul aludtam, így nem éppen kipihentem ébredtem, pedig a reggelek nagyon fontosak. Megadnak egy alaphangulatot a napnak. Ködös és esős nap volt. Nem túl jó kezdés, ha már az ablakon kinézve is szürkeség néz vissza rád. Mondanom sem kell a nap folyamán majdnem elhagytam a sapkámat, jól eláztam, miközben az esernyőmet kettétörte a szél. Rendesen átfújt a szél, miközben 12 percet vártam a buszra, mert pont előttem ment el. Az összes piros lámpát elkaptam, mire hazaértem. Otthon pedig várt egy rakat tanulnivaló, pár nap és érettségi. DE! Amikor végiggondoltam újra a napomat és az aznapi üzenetet, a klasszikus "Minden nap nem lehet jó, de minden napban van valami jó", ami pont rá illett erre a 24 órára, rájöttem, valójában nem is volt ez olyan rossz. Elmaradt egy órám, élvezhettem egy igazi őszi napot (igaz, hogy tavasszal, de sebaj) és már egyre kevesebb van a suliból. Ha megtanuljuk értékelni az apró dolgokat az életben, sokkal könnyebben vesszük majd az akadályokat. Hinnünk kell benne, hogy a mai nap jó lesz, sikerünk titka ez. Így hát vettem a tollat és ceruzát, persze képletesen és írtam egy hála listát. Összeszedtem a fejemben, miért vagyok hálás a mai napnak. Hogy egy csodás szivárványt tudtam fotózni? Hogy egészséges vagyok? Hogy volt ülőhelyem a buszon egy ilyen fáradt nap után? Hogy kedves üzenetet kaptam, ami azt jelenti, hogy a blogomba fektetett energiám, ha kicsit most alább is hagyott, megéri? Ez mind-mind csak 1-1 a hosszú listáról. Ezáltal megláttam, hogy nincs túlsúlyban a rossz a napomban, sőt még csak balansz sincs, ha jól végiggondolom, igazán szép nap is volt akkor.
Egy másik üzenet épp az ellenkezője volt. Egy lány azt írta, nem tudja, elég lesz e arra az útra, amit magának szánt. El kellett szomorítsam, mert erre még a magam szempontjából sem tudok választ adni. De nem is kell. Jó, ha van egy célunk. Mindig kell lennie egy tervnek, egy hosszú és egy rövid távúnak is. Ne feledjétek, hogy cél nélkül nincs az az ember, aki boldog lenne, ha mégis az, nagy valószínűséggel hazudik. Kell egy álom, amit előbb utóbb magunknak kell valósággá kovácsolni. De ahogy szokás mondani, a lift nem működik, a lépcsőt kell használni. Én most itt főleg a tanulásról és az érettségiről írok nektek és magamnak is, hiszen ebben vagyok most. Viszont ki- ki a maga módján értelmezi , neki mit mond az írásom. Egy biztos. A saját képességünkbe vetett hit nélkül nem sikerülhet, hinnünk kell abban, hogy elérjük a célt. A sikernek pedig ára van, ne felejtsétek, nincs kemény munka nélkül hosszútávú eredmény. Milyen árai lehetnek? Késő esték, korai reggelek, meg nem értettség, túlterheltség, a józanságod megkérdőjelezése és nem utolsó sorban a saját magunk drukkerének kell lenni. De higgyétek el megéri majd, amikor célba érünk. Bármi is történjen, mindig előre kell nézni, ahogy barátnőm mondta: nem az a lényeg, hogy kinek milyen előnyei vannak, hanem hogy ki tud a hátrányából előnyt kovácsolni! A lelki szemeink előtt mindig az legyen, amire a legjobban vágyunk. Ha mégis jön a negatív gondolat és érzés, azonnal el kell hessegetni, hogy ne hagyjuk, hogy erőt vegyen rajtunk. Azt teremtsd meg szóban és gondolatban, nem utolsó szóban tettben, amit szíved szerint kívánsz. Amikor éppen feladnád, jusson eszedbe, miért is fogtál neki. Megéri, hidd el.
Sajnos,a társadalmunk problémája, hogy mindenki kevésnek érzi magát. Hasonlítjuk magunkat olyan emberekhez, akiket csak a filtereken keresztül látunk.
Végezetül szeretnéd 5 dolgot kiemelni, amit ideje elengednünk:
- mindenkinek megfelelni
- mindent túlgondolni
- a múltban élni
- félni a változástól és a kudarctól
. negatívan gondolkodni.
Tudom, hogy nem könnyű de meg kell próbálni. Senkinek nem biztos a helye és sok minden változhat még, éppen ezért csak a bizakodás marad és a hit, ebbe kell kapaszkodni és megtenni mindent, amit tudunk a célunk érdekében.
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a szösszenetet. Remélem tudtam egy kicsit segíteni nektek. Tudom azt is, hogy kicsit megtervezetlen lett ez a bejegyzés, de úgy gondoltam, le kell írnom mindezt, kötetlenül. Sok sikert mindenkinek, aki még hozzám hasonlóan, az érettségi szóbelik előtt áll: menni fog! ♥
Elköszönéshez pedig a mostani háttérképem üzenetét választottam: "Csak akkor add fel, ha bélyeg van rajta"!
Elköszönéshez pedig a mostani háttérképem üzenetét választottam: "Csak akkor add fel, ha bélyeg van rajta"!
Szeretném ugyanakkor mondani, hogy nem tűntem el, itt vagyok, bár fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel.
Folyamatosan jönnek majd az új posztok és sok- sok meglepetés is vár rátok.
Ha úgy gondoljátok, hogy a bejegyzés tetszett nektek, kérlek, jelezzétek egy kommenttel. Nagy örömmel venném, ha megosztanátok, hogy minél több emberhez eljusson. Köszönöm! ♥
Most-már tényleg hamarosan jövök,
Edina.
2 megjegyzés
Végre megint új bejegyzés, már alig vártam! Nagyon jó lett, jól is esett, azt hiszem új kedvenc bejegyzésem lett a blogodon :) <3
VálaszTörlésEnnek nagyon örülök! :)
Törlés