Ellen Schreiber Vámpírcsókok
Sziasztok,😊
Újabb könyvajánló. De mit tehetek, a név kötelez. Sose felejts el mosolyogni és olvasni. Vagy mosolyogva olvasni? Na jó, befejeztem. Tudjátok, elég sok könyvet olvastam már , de kevés olyan volt, amelynél egyszerre tudtam mosolyogni, bosszankodni és izgulni. Van az a mondás (tudom, sokat idézek) miszerint minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet. Nos ennél a könyvnél ez tuti.🔖
Ellen Schreiber Vámpírcsókok című könyvét fejeztem be az imént. Már megtapasztaltam magamon, hogy akkor jó egy könyv, ha hatással van rám. Ha elkezdek gondolkodni a benne boncolgatott témáról az elolvasása után. Ennél bizony gondolkodtam, jó sokat. Először is azon, hogy mennyire bírom a vámpírsztorikat, ezen túlmenően azért a mondanivalója is megtetszett. Miért van az, hogy a mi világunkban , ha valaki már kicsit is kitűnik a tömegből, azt bolondnak, furának gondoljuk. Megítéljük, elítéljük még mielőtt egy szót is válthatnánk vele. 📖
Könyvünk főszereplője Raven, aki a maga furcsa karakterével egyszerűen megbabonáz. A 16 éves belevaló csajszi az állandó fekete mániájával a gótok tökéletes megtestesítője. Fekete körömlakk, bakancs, ruha és minden amit el tudtok képzelni. Talán meglepő, hogy úgy rajong a vámpírokért, mint senki más... ? Nem. A saját kicsiny városkáját Uncsifalvának csúfolja, ahol saját bevallása szerint semmi nem történik, megállt az élet jó pár évvel ezelőtt. Számkivetettnek érzi magát, hiszen még szülei sem értik meg, hogy ő más. Ő nem az a kislány, aki barbie babákkal játszana, vagy tündi bündi kis tüllszoknyában balettozna. Raven az a csaj, aki mindig a kalandokat keresi és az alkalmakat, hogy végre elérje nagy álmát és vámpírként élje le élete hátralevő részét, akarom mondani az örökkévalóságot. Az álmával csak egyetlen egy bökkenő van. Nincs egy épkézláb vérszívó sem Uncsifalván.
Az egyetlen valamire való hely az a Benson-dombon álló kastély, ami valaha egy grófnőjé volt, de annak halála után már csak "szellemjárta" birtokként emlegetik. Vagy mégsem az? Raven már 12 éves korában tudta, hogy a hely különleges lesz a számára. Akkor, amikor egyedül ment oda, hogy belopózhasson a pletykák alapját szolgáló házba. Azonban volt ott egy csapat, tele nyápic fiúkkal. Egyik sem mert még csak a közelébe sem menni a rettegett vasajtónak. Kicsit olyan volt ez a jelent nekem, mint a Nagy Hal c. film eleje jelent volna meg előttem. Ironikusan, pont aznap reggel láttam a tévében azt a filmet, ami szerintem remek. Tökéletesen kidomborítja a család szerepének fontosságát egy ember életében. Visszakanyarodva a könyvhöz, Raven megmenti egy félénk fiú , Jack becsületét, a kastély boszorkányánál hagyva a maga pecsétgyűrűjét . Az eset sosem derül ki.
Mígnem Raven tizenhatodik szülinapja után az a hír járja, hogy a szellem kúriának új gazdája lett. Fura teremtmények, akiket csak éjjel látni, a fiukkal pedig a temetőben lehet találkozni. De vajon kik ezek a hátborzongató idegenek? A városban futótűzként terjed a pletyka, miszerint vámpírok.
Minden a veszélyes szerelemmel kezdődik. Az a helyes, magányos fiú, aki mindent tud Ravenről. A lány kockára téve halandóságát megpróbálja kideríteni az igazságot.
Hátráltatója, az iskola futballmacsója, Trevor, akit oly sokszor megvertem volna.... ajj ilyen piszkosul jól megformált karakterekkel is ritkán találkoztam. És az új fiú? A világ legédesebb, Alexander Sterlingje, aki egy sötétben munkálkodó , zárkózott magántanuló. Tényleg csak ennyi lenne? A történet borzasztóan izgalmas. Két magányos fiatal románcát mutatja be, akik olyan világban ismerkednek meg, ahol a szürke hétköznapiság uralkodik. A kiábrándító hétköznapokban vergődő lelkeknek sikerül vajon egymásra találniuk? Amikor már azt hinnéd, hogy igen, az író még akkor fordítja csak igazán feje tetejére a dolgokat. Az események pedig döbbenetes meglepetéssel zárulnak....
A Vörös pöttyös könyvek hátuljának jobba alsó sarkában mindig van egy szó, ami jellemzi a történetet. Ezúttal az odaszegez jelzővel illeték meg a könyvet. Hihetetlenül igaz rá. Mindösszesen két este alatt végeztem ki , mindig csak még egy fejezettel olvastam tovább, mígnem egyszer-csak vége lett. Képtelenség letenni. A jó tévé műsorok reklámszünetei alatt olvasni szoktam, és nagyon örülni, amikor a rengeteg ajánló után visszatér a show. Most azonban túl rövidnek találtam a szüneteket, pedig az Áll az alku adását szakították meg, ami köztudottan az egyik kedvencem.
Mindez bizonyítja, hogy elképesztően jó könyv. Eredeti, humoros. Van benne minden ami kell: izgalom, szerelem na meg persze vámpírok. Jókat lehet kacagni rajta és nem mellesleg az újraolvasós stócra kerül a végén.
A bejegyzés végén még egy dolgot szeretnék veletek megosztani a sztorival kapcsolatban. Itthon, magyarul csak egy rész jelent meg. Pedig nem egy rövidke sorozat. További nyolc része van. Azonban megtaláltam angolul letölthető pdf formátumban a maradék összes kötetet. Így ha valaki elolvassa az első részt és szeretné a többit, nagyon szívesen átküldöm neki a linket.
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5* - kifejezetten tetszett a cím betűtípusa és a könyv gerincén található mini kép
Cím: 5/4 - nem teljes mértékben értek egyet vele az első rész alapján
Stílus: 5/5 - tökéletes : vicces, de ugyanakkor tanulságos
Szórakoztatás: 5/5*
Vége: 5/4 - kell a következő rész, azonnal.
Kiadás: Kmk kiadó, 2011
Oldalszám: 202
"Uncsifalva legizgalmasabb eseményei egész eddigi életem folyamán időrendi sorrendben a következők:
1. A 3:10-es vonat kisiklott, sok doboznyi Tootsie Roll cukorkát zúdítva a városra, amelyeket gyorsan felfaltunk.
2. Az egyik végzős diák tűzijátékot húzott le a vécén, felrobbantva a szennyvízcsatornát, ami miatt azután egy hétre bezárták az iskolát.
3. A tizenhatodik szülinapomon a Benson-domb tetején magasodó, kísértetjárta kastélyba egy vámpírhírben álló család költözött!"
"Gyermekkorom nagy részét ezután úgy töltöttem, hogy figyeltem, amint mások folyton elhúzódnak tőlem. "
"Az ismeretlen helyen fodros ruhácskákba bújt kislányok és jólfésült kisfiúk nyüzsögtek, akik mintha mind ugyanazon áruházi katalógus oldalairól léptek volna elő. Anya és apa így mutatta be nekem a szörnyűséges intézményt: Óvoda."
"Szülővárosom hivatalos üdvözlőtábláján a következő feliratnak kellene díszelegnie: "Üdvözöljük Uncsifalván! Városunk ugyan tágasabb, mint egy barlang, ám valószínűleg itt is utoléri a klausztrofóbia.!""
"Egy pillanat, amelyre ő sosem fog emlékezni, egy pillanat, amelyet én sosem fogok elfelejteni. "
"Szörnyszülinap. Édes tizenhat éves. Nem úgy volna rendjén, hogy minden születésnap édes legyen? Miért kellene a tizenhatodiknak édesebbnek lennie a többinél? Szerintem felesleges felhajtás az egész."
"Hogyan lehet ugyanazoktól a szülőktől származó két kölyök ennyire más? Talán van valami igazság abban a postáselméletben. Buzgó Mócsing esetében viszont anyámnak minden bizonnyal a könyvtárossal akadt kalandja."
" A kastély legendáját mindenki ismerte a városban. Egy román származású bárónő építette , aki saját hazájából egy véres parasztlázadás után menekült el, amelyben férjét és családja nagy részét lemészárolták. Az úrhölgy úgy terveztette meg új otthonát a Benson-domb tetején, hogy minden részben hasonlítson európai birtokára, a hullákat leszámítva."
" Lekaptam a Román kastélyok című könyvet a polcról, azt remélve, hogy megnyitja a szellemekkel teli pincebörtönbe vezető titkos folyosót. Semmi sem moccant, egy szőrős, barna pókot leszámítva, amely sebesen szaladt tova a porlepte polcon. "
" -Jaj, ne! Tényleg igaz, Raven. Itt szellemek laknak! - ordított Becky, és a karomba kapaszkodott.
- Hát, ez a szellem láthatóan egy fekete Mercedesszel jár! - válaszoltam, rámutatva a kocsifelhajtón várakozó szédületes járgányra."
" Úgy éreztem magam, mint a Vörös-tengert kettéválasztó Mózes, amikor megérkezésünkkor nyomban szétszóródott a folyosón gyülekező sznobok csoportja. Osztálytársaim kimeredt szemmel bámultak rám, amint szokásos sötét, gótikus stílusú cuccaimban feszítettem. Kár, hogy Tommy Hilfiger nem tudott eljönni. Hízelgőnek találta volna a helyzetet. Minden srác az ő ruháit hordta, mintha ez lett volna az iskolai egyenruha. "
"Még csak arról sem volt szó, hogy ő a Mars, én pedig Vénusz - nem is ugyanabba az Univerzumba tartoztunk!"
"Halloween. A kedvenc napom. Az év egyetlen napja, amikor képes vagyok beilleszkedni. "
"Már épp elég bajba jutottam olyan dolgokért, amelyeket elkövettem, nem akartam olyanokért bűnhődni , amit nem követtem el. "
" Abban a pillanatban tényleg azt kívántam, bárcsak vámpír lennék - sosem hallottam róla , hogy Drakula valaha is dolgozni járt volna. "
" - Én már pontosan tudom, mi akarok lenni. - feleltem. Azt akartam mondani, hogy vámpír, csak a régi szép idők kedvéért. De tudtam, úgysem fogná fel. "
" - Ó, kicsikém - megpróbált megölelni. - Amikor az ember tini, mindig azt gondolja, hogy senki nem érti meg igazán és az egész világ ellene van. "
" -Becky, te... hiszel a vámpírokban ?
- Nem.
- Nem?
- Nem! "
"Kirohantam a suliból. Vérre szomjaztam. "
" Attól még nem változhatsz át denevérré, hogy a srácot figyeled."
" - De mi van , ha tényleg vámpír? Te is vámpírrá változol. Akkor mihez kezdesz majd?
- Akkor - feleltem mosolyogva - hívom a CNN tudósítóit."
" - Drakula bosszúja, immáron ötvenedjére?
- Nem. Ez egy új film. A címe Vámpírcsókok.
- Na és jó?
-Fantasztikus! "
" -Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az emberek mondják! Ő a legeslegfantasztikusabb srác a naprendszerünkben... rajtad kívül, Apa.
- Nos, ebben az esetben, mulassatok jól."
" - Hát nem fura? - kérdezte Alexander ....- Ma éjjel nem mi vagyunk a számkivetettek."
Remélem tetszett Nektek ez a bejegyzés, és hamarosan a kezetekbe veszitek ezt a könyvet (is).
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésemben!
Edina📌
Előző bejegyzésem: Insta-vs-valóság-1
Eddigi könyvajánlóim: ide kattintva érhetőek el
Újabb könyvajánló. De mit tehetek, a név kötelez. Sose felejts el mosolyogni és olvasni. Vagy mosolyogva olvasni? Na jó, befejeztem. Tudjátok, elég sok könyvet olvastam már , de kevés olyan volt, amelynél egyszerre tudtam mosolyogni, bosszankodni és izgulni. Van az a mondás (tudom, sokat idézek) miszerint minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet. Nos ennél a könyvnél ez tuti.🔖
Ellen Schreiber Vámpírcsókok című könyvét fejeztem be az imént. Már megtapasztaltam magamon, hogy akkor jó egy könyv, ha hatással van rám. Ha elkezdek gondolkodni a benne boncolgatott témáról az elolvasása után. Ennél bizony gondolkodtam, jó sokat. Először is azon, hogy mennyire bírom a vámpírsztorikat, ezen túlmenően azért a mondanivalója is megtetszett. Miért van az, hogy a mi világunkban , ha valaki már kicsit is kitűnik a tömegből, azt bolondnak, furának gondoljuk. Megítéljük, elítéljük még mielőtt egy szót is válthatnánk vele. 📖
Könyvünk főszereplője Raven, aki a maga furcsa karakterével egyszerűen megbabonáz. A 16 éves belevaló csajszi az állandó fekete mániájával a gótok tökéletes megtestesítője. Fekete körömlakk, bakancs, ruha és minden amit el tudtok képzelni. Talán meglepő, hogy úgy rajong a vámpírokért, mint senki más... ? Nem. A saját kicsiny városkáját Uncsifalvának csúfolja, ahol saját bevallása szerint semmi nem történik, megállt az élet jó pár évvel ezelőtt. Számkivetettnek érzi magát, hiszen még szülei sem értik meg, hogy ő más. Ő nem az a kislány, aki barbie babákkal játszana, vagy tündi bündi kis tüllszoknyában balettozna. Raven az a csaj, aki mindig a kalandokat keresi és az alkalmakat, hogy végre elérje nagy álmát és vámpírként élje le élete hátralevő részét, akarom mondani az örökkévalóságot. Az álmával csak egyetlen egy bökkenő van. Nincs egy épkézláb vérszívó sem Uncsifalván.
Az egyetlen valamire való hely az a Benson-dombon álló kastély, ami valaha egy grófnőjé volt, de annak halála után már csak "szellemjárta" birtokként emlegetik. Vagy mégsem az? Raven már 12 éves korában tudta, hogy a hely különleges lesz a számára. Akkor, amikor egyedül ment oda, hogy belopózhasson a pletykák alapját szolgáló házba. Azonban volt ott egy csapat, tele nyápic fiúkkal. Egyik sem mert még csak a közelébe sem menni a rettegett vasajtónak. Kicsit olyan volt ez a jelent nekem, mint a Nagy Hal c. film eleje jelent volna meg előttem. Ironikusan, pont aznap reggel láttam a tévében azt a filmet, ami szerintem remek. Tökéletesen kidomborítja a család szerepének fontosságát egy ember életében. Visszakanyarodva a könyvhöz, Raven megmenti egy félénk fiú , Jack becsületét, a kastély boszorkányánál hagyva a maga pecsétgyűrűjét . Az eset sosem derül ki.
Mígnem Raven tizenhatodik szülinapja után az a hír járja, hogy a szellem kúriának új gazdája lett. Fura teremtmények, akiket csak éjjel látni, a fiukkal pedig a temetőben lehet találkozni. De vajon kik ezek a hátborzongató idegenek? A városban futótűzként terjed a pletyka, miszerint vámpírok.
Minden a veszélyes szerelemmel kezdődik. Az a helyes, magányos fiú, aki mindent tud Ravenről. A lány kockára téve halandóságát megpróbálja kideríteni az igazságot.
Hátráltatója, az iskola futballmacsója, Trevor, akit oly sokszor megvertem volna.... ajj ilyen piszkosul jól megformált karakterekkel is ritkán találkoztam. És az új fiú? A világ legédesebb, Alexander Sterlingje, aki egy sötétben munkálkodó , zárkózott magántanuló. Tényleg csak ennyi lenne? A történet borzasztóan izgalmas. Két magányos fiatal románcát mutatja be, akik olyan világban ismerkednek meg, ahol a szürke hétköznapiság uralkodik. A kiábrándító hétköznapokban vergődő lelkeknek sikerül vajon egymásra találniuk? Amikor már azt hinnéd, hogy igen, az író még akkor fordítja csak igazán feje tetejére a dolgokat. Az események pedig döbbenetes meglepetéssel zárulnak....
A Vörös pöttyös könyvek hátuljának jobba alsó sarkában mindig van egy szó, ami jellemzi a történetet. Ezúttal az odaszegez jelzővel illeték meg a könyvet. Hihetetlenül igaz rá. Mindösszesen két este alatt végeztem ki , mindig csak még egy fejezettel olvastam tovább, mígnem egyszer-csak vége lett. Képtelenség letenni. A jó tévé műsorok reklámszünetei alatt olvasni szoktam, és nagyon örülni, amikor a rengeteg ajánló után visszatér a show. Most azonban túl rövidnek találtam a szüneteket, pedig az Áll az alku adását szakították meg, ami köztudottan az egyik kedvencem.
Mindez bizonyítja, hogy elképesztően jó könyv. Eredeti, humoros. Van benne minden ami kell: izgalom, szerelem na meg persze vámpírok. Jókat lehet kacagni rajta és nem mellesleg az újraolvasós stócra kerül a végén.
A bejegyzés végén még egy dolgot szeretnék veletek megosztani a sztorival kapcsolatban. Itthon, magyarul csak egy rész jelent meg. Pedig nem egy rövidke sorozat. További nyolc része van. Azonban megtaláltam angolul letölthető pdf formátumban a maradék összes kötetet. Így ha valaki elolvassa az első részt és szeretné a többit, nagyon szívesen átküldöm neki a linket.
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5* - kifejezetten tetszett a cím betűtípusa és a könyv gerincén található mini kép
Cím: 5/4 - nem teljes mértékben értek egyet vele az első rész alapján
Stílus: 5/5 - tökéletes : vicces, de ugyanakkor tanulságos
Szórakoztatás: 5/5*
Vége: 5/4 - kell a következő rész, azonnal.
Kiadás: Kmk kiadó, 2011
Oldalszám: 202
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
"Uncsifalva legizgalmasabb eseményei egész eddigi életem folyamán időrendi sorrendben a következők:
1. A 3:10-es vonat kisiklott, sok doboznyi Tootsie Roll cukorkát zúdítva a városra, amelyeket gyorsan felfaltunk.
2. Az egyik végzős diák tűzijátékot húzott le a vécén, felrobbantva a szennyvízcsatornát, ami miatt azután egy hétre bezárták az iskolát.
3. A tizenhatodik szülinapomon a Benson-domb tetején magasodó, kísértetjárta kastélyba egy vámpírhírben álló család költözött!"
"Gyermekkorom nagy részét ezután úgy töltöttem, hogy figyeltem, amint mások folyton elhúzódnak tőlem. "
"Az ismeretlen helyen fodros ruhácskákba bújt kislányok és jólfésült kisfiúk nyüzsögtek, akik mintha mind ugyanazon áruházi katalógus oldalairól léptek volna elő. Anya és apa így mutatta be nekem a szörnyűséges intézményt: Óvoda."
"Szülővárosom hivatalos üdvözlőtábláján a következő feliratnak kellene díszelegnie: "Üdvözöljük Uncsifalván! Városunk ugyan tágasabb, mint egy barlang, ám valószínűleg itt is utoléri a klausztrofóbia.!""
"Egy pillanat, amelyre ő sosem fog emlékezni, egy pillanat, amelyet én sosem fogok elfelejteni. "
"Szörnyszülinap. Édes tizenhat éves. Nem úgy volna rendjén, hogy minden születésnap édes legyen? Miért kellene a tizenhatodiknak édesebbnek lennie a többinél? Szerintem felesleges felhajtás az egész."
"Hogyan lehet ugyanazoktól a szülőktől származó két kölyök ennyire más? Talán van valami igazság abban a postáselméletben. Buzgó Mócsing esetében viszont anyámnak minden bizonnyal a könyvtárossal akadt kalandja."
" A kastély legendáját mindenki ismerte a városban. Egy román származású bárónő építette , aki saját hazájából egy véres parasztlázadás után menekült el, amelyben férjét és családja nagy részét lemészárolták. Az úrhölgy úgy terveztette meg új otthonát a Benson-domb tetején, hogy minden részben hasonlítson európai birtokára, a hullákat leszámítva."
" Lekaptam a Román kastélyok című könyvet a polcról, azt remélve, hogy megnyitja a szellemekkel teli pincebörtönbe vezető titkos folyosót. Semmi sem moccant, egy szőrős, barna pókot leszámítva, amely sebesen szaladt tova a porlepte polcon. "
" -Jaj, ne! Tényleg igaz, Raven. Itt szellemek laknak! - ordított Becky, és a karomba kapaszkodott.
- Hát, ez a szellem láthatóan egy fekete Mercedesszel jár! - válaszoltam, rámutatva a kocsifelhajtón várakozó szédületes járgányra."
" Úgy éreztem magam, mint a Vörös-tengert kettéválasztó Mózes, amikor megérkezésünkkor nyomban szétszóródott a folyosón gyülekező sznobok csoportja. Osztálytársaim kimeredt szemmel bámultak rám, amint szokásos sötét, gótikus stílusú cuccaimban feszítettem. Kár, hogy Tommy Hilfiger nem tudott eljönni. Hízelgőnek találta volna a helyzetet. Minden srác az ő ruháit hordta, mintha ez lett volna az iskolai egyenruha. "
"Még csak arról sem volt szó, hogy ő a Mars, én pedig Vénusz - nem is ugyanabba az Univerzumba tartoztunk!"
"Halloween. A kedvenc napom. Az év egyetlen napja, amikor képes vagyok beilleszkedni. "
"Már épp elég bajba jutottam olyan dolgokért, amelyeket elkövettem, nem akartam olyanokért bűnhődni , amit nem követtem el. "
" Abban a pillanatban tényleg azt kívántam, bárcsak vámpír lennék - sosem hallottam róla , hogy Drakula valaha is dolgozni járt volna. "
" - Én már pontosan tudom, mi akarok lenni. - feleltem. Azt akartam mondani, hogy vámpír, csak a régi szép idők kedvéért. De tudtam, úgysem fogná fel. "
" - Ó, kicsikém - megpróbált megölelni. - Amikor az ember tini, mindig azt gondolja, hogy senki nem érti meg igazán és az egész világ ellene van. "
" -Becky, te... hiszel a vámpírokban ?
- Nem.
- Nem?
- Nem! "
"Kirohantam a suliból. Vérre szomjaztam. "
" Attól még nem változhatsz át denevérré, hogy a srácot figyeled."
" - De mi van , ha tényleg vámpír? Te is vámpírrá változol. Akkor mihez kezdesz majd?
- Akkor - feleltem mosolyogva - hívom a CNN tudósítóit."
" - Drakula bosszúja, immáron ötvenedjére?
- Nem. Ez egy új film. A címe Vámpírcsókok.
- Na és jó?
-Fantasztikus! "
" -Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az emberek mondják! Ő a legeslegfantasztikusabb srác a naprendszerünkben... rajtad kívül, Apa.
- Nos, ebben az esetben, mulassatok jól."
" - Hát nem fura? - kérdezte Alexander ....- Ma éjjel nem mi vagyunk a számkivetettek."
Remélem tetszett Nektek ez a bejegyzés, és hamarosan a kezetekbe veszitek ezt a könyvet (is).
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésemben!
Edina📌
Előző bejegyzésem: Insta-vs-valóság-1
Eddigi könyvajánlóim: ide kattintva érhetőek el
0 megjegyzés