dontforgettosmileandread

Kedves Olvasó: üdvözöllek a személyes blogomon. Az oldalon többségében könyvajánlókat, értékeléseket és olvasmányösszegzőket találsz, továbbá bejegyzéseket életmód, egyetem, blogger és utazás témákban. Remélem tetszeni fognak tartalmaim, melyekhez Instagramon (@ktssyedina) további képek társulnak.♥ Jó olvasgatást és böngészést kívánok! Edina

 

Spoiler: vagy épp legrosszabb 

Sziasztok!

Rohamtempóban az Április vége felé közeledünk , ami azt is jelenti, hogy bármilyen hihetetlen , az év egy negyede már eltelt. Három hónap rengeteg idő. Azt kell mondanom, hogy olvasmányok terén az eddigi legjobb évem vette kezdetét - minden bizonnyal - . Ezidáig 47 könyvet olvastam el, ami hajszálpontosan annyi, mint az előző évem féléves teljesítménye. WOW! Tudom, álljunk meg egy pajkaszegi szóra...! Hogy?? Nekem is hihetetlen, de mentségemre szóljon, tudom az okát. Január a megszokott kevés könyves időszak volt a vizsgaidőszak miatt, utána viszont ez a két hónap most lazább, mármint nyilván sokat tanulok ésatöbbi, de nincs olyan megfeszített tempó, mint az egyetemisták kedvenc időszakában... (Ha-ha..)

Arra gondoltam, hogy bevezetnék egy új fajta olvasmányösszegzőt, a negyedéveset. Van egy nagyon jó kis sablon, amit szoktam töltögetni, lényegében annyit tesz, hogy a legjobb olvasmányokat és szigorúan minden hónapból egyet, kell kiválasztani, majd pedig három hónap után a legjobb kettőt ezek közül, végül e kettő közül a legjobbat. Így lesz majd az év végére egy könyv. Értitek szerintem. Na most, ez egy szuper jó dolog, de ! Nincs az a könyvmoly, aki így letudja szűkíteni az olvasását, nekem legalábbis nagyon nehezen megy! Így nem is érzem annyira igazságosnak, hisz sok olyan könyv van, amit ki tudnék emelni. És ebben a bejegyzésben ki is fogok! Némiképp ezért is született meg.


A sablon, amiről értekeztem


Eszerint az összegző szerint a negyedéves olvasmányaim közül az abszolút favorit : a Holtak vallatója. 

Nos, nem tagadom, imádom azt a könyvet. Nálam nagyon betalált, nagyon jókor! Írtam róla természetesen egy hosszas élménybeszámolót katt ide és már ugrik is a cikkhez. Lassan én már a Holtak vallatója nagykövetének mondhatom magam. Tényleg annyi ódát zengtem már róla, pusztán azért mert egy baromi jó könyv. Tényleg!! Aki olvasta, meg tudja erősíteni. S a legnagyobb büszkeségem, hogy több tucat visszajelzés érkezett a bejegyzésem, ajánlóim óta. Akár itt, akár molyon. Miszerint nagy valószínűséggel elmentetek volna mellette, ha nem hívom fel rá a figyelmeteket. Annyira, de annyira örülök! Olvasni azt, hogy Ti az én írásaim alapján vettétek meg és olvassátok, valami leírhatatlan érzés! Boldog vagyok!

Na de, bármennyire is tudnék mit mondani még, ne csak erről a könyvről szóljon ez a poszt, hisz neki már megvan a saját cikke . 

Régóta szeretnék egy olyan bejegyzést, ahol az #egymondatbankönyvekről sorozatom nagyobb reflektorfényben tündököl. S megint a sors, ugye nincsenek véletlenek, hogy épp az egymondatos egy éves születésnapján kezdek bele egy ilyenbe! Ez az a saját kreálmányú ajánlóm, amiben minden hónap végén az összes olvasmányomat összegyűjtve jellemzem őket egyetlen mondatban! Jöjjön a januári:

Könyvek, amiket tehát januárban olvastam rövid elemzéssel és borítóval:

Danielle Steel amerikai írónő, a világ egyik legolvasottabb írója. Általában egyszerre több könyvön is dolgozik, nem csoda, hogy ilyen termékeny. Könyveiből eddig 570 millió példány talált gazdára, 47 országban olvassák és 28 nyelvre fordították le műveit. A moly.hu szerint magyar nyelven több, mint 150 regénye elérhető.  Régóta szeretnék már Tőle olvasni valamit; ám valljuk be, ennyi könyvből nem egyszerű egyet kiválasztani. Az élet viszont megkönnyítette a helyzetemet. Egy zsákbamacska könyvként kaptam a Hosszú az út hazáig c kötetét, ezt szeretném most ajánlani, hírét tovább adni.

Gabriella Harrison családja éli a manhattani gazdagok elegáns életét, kívülről minden tökéletesnek látszik. De Gabriella gyermekkora: összefüggő lázálom. Szülei torzsalkodásának minden gyötrelmét ő szenvedi el. Az anyja verte, az apja meg hagyta. A fél fülére alig hall, a legtöbb bordája eltört, csupa forradás. Otthagyták vérbe fagyva a padlón, aztán még kegyetlenebbül elpáholták, mert összepiszkolta a szőnyeget.


A szekrénybe menekülő, riadt kislányt végül az menti meg, hogy apácazárdába kerül, ahol az idő, a békés környezet, a nővérek jósága lassan begyógyítani látszik a legsúlyosabb sebeket is.

Joe Connors atya is tragikus események szenvedő alanya. Isten szolgálatának szenteli életét, míg meg nem hallja Gabriella gyónását… Joe-nak rövidesen választania kell a papi hivatás és Gabriella között. A két szereplő bátorsága és az élet nagy, szent kérdéseire adott válaszuk révén Danielle Steel ismét bizonyítja, hogy a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút, ha erős a lélek, és nem fél szembenézni a múlt démonaival. 
. 
Borzongató sors, szeretetéhes gyermek . 
Apácák . A lány azt hiányolja, akik lehettek volna, vagy akiknek szerette volna,hogy legyenek, ahogy élhettek volna, de sohasem éltek.
Történet egy hihetetlenül bátor lányról, aki túl hamar nő fel és akinek rengeteg mindenen kell keresztülmennie, míg megtalálja önmagát, sok zárt ajtón kopogtatva ér végül célba.
Hisz, hosszú az út hazáig.

Te olvastál már tőle? Mit ajánlanál nekem? 


Leiner Laura számomra egy olyan meghatározó író, akinek könyvei jóformán végigkísérik az életem minden szakaszát. Túl azon, hogy A Szent Johanna Gimivel nőttem fel, az a korosztály voltam, akiknek bizony várniuk kellett 1-1 újabb rész megjelenésére. Emlékszem az akkor még kisebb polcomon milyen nagy becsben voltak tartva a legújabb részek. (Megjegyzem, most is, egy egész polcot kaptak Laura regényei, most kezdek majd egy újabb polcot nekik.) Tervben van, hogy újraolvasom majd a teljes SZJG-t valamikor. 

Jelenleg pedig a Mindig karácsony az, amit 2019-ben olvastam először, azóta pedig minden évben újraolvasom. 2021 karácsonyi olvasása végül csúszott egy picit idén januárra, de az biztos, hogy még jó sokszor fogom olvasni. Nekem ez az a könyv, amit leveszek, leülök, elkezdek, majd a nap végén befejezem. Minden évben másra tanít ez a könyv, a szórakoztatása mellett. Magával ránt és az utolsó oldalig visz magával, együtt éled át a karácsonyt a szereplőkkel, szurkolsz, izgulsz, élvezed. Imádom.

Az Otthontól fűtött tél a másik olyan, amit vizsgaidőszakban lapozgattam, így kevés szó esett róla. De, íróiról annál több. Újabb köztudott tény, hogy hatalmas Bagossy Brothers Company rajongó vagyok. Minden dalukat kívülről tudom (igen, még a zoknidalt is... :D ), most, amikor írom ezt a bejegyzést is, az ő dalaikből összeállított egyveleg szól a háttérben. Szerintem azt, amit ők képviselnek, kevesen a hazai zeneiparban. Alázat, munka, igazi mondanivaló... Hidegrázós élmény. Valahogy ennyire jól jellemezhető a saját könyvük is. Könyv, amiben sztorizgatnak, önfeledten, édes gyermekkori élményeket idéznek fel, vagy épp a leghidegebb koncertélményüket elevenítik fel. Újabb 5 csillagos kötet!

Bagossyéknál maradva, karácsonyra kaptam egy Poket zsebkönyvet a barátnőmtől, amit ők ajánlottak. Bevallom, ezért is volt kívánságlistán. A Zeng a lélek népdalválogatásról van szó. A Kárpát-medence „best of” népdalait tartalmazza a kis kötet, amit Berecz István válogatott. A kötet grafikai megjelenését a népdalok olykor misztikus, olykor sűrű, súlyos képi világából, a folklór motívumaiból kiinduló, mégis a széles, városi nagyközönség számára is vonzó vizualitás jellemzi. Páratlan vizuális élményt nyújt, nagyon tetszett.
 A kötet elején QR-kód található, melyet  beolvasva azonnal a poket Spotify-lejátszó listáját hívja elő. A szövegeket így hangzó-anyagként, az olvasással párhuzamosan, zenei élményként is felkínáljuk. Bár mostanában sajnos több negatív élmény is ért a pokettel kapcsolatban, ami miatt egy ideig nem szeretnék most az automatákhoz menni, meg kell hagyni, hogy ez egy nagyon kivételes és remek összeállítás, nagyon tetszett. Méltó volt, nem véletlenül adták Norbiék a nevüket hozzá. 


A hónap zárásaként pedig egy verseskötetet is elolvastam Simon Mártontól. Akinek nagyon szeretem a verseit, szerintem mestere a szakmának. Ám de, nekem ez, az Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni , egy kicsit alulmúlta a várakozásaimat és elvárásaimat. A többihez képest nekem kevesebbet adott. De ugye, mint ahogy egy könyv, úgy egy verseskötet sem mindig ugyanazt a hatást váltja ki az emberekből. Sőt egyazon emberből sem, nem mindegy milyen időszakodban olvasod. Ezért mindenképp szeretném majd még fellapozni később, mert így csak 4 csillagot érdemelt tőlem, ami kicsit bánt, szeretném, hogyha jobb kapcsolatom lenne a kötettel és megtalálnám benne az igazán nekem való verseket. Így biztos választásom lesz később.

Januári olvasmányok mégegyszer, együtt.





Februárban jött akkor egy nagyon nagy váltás, egyszerre lett több időm olvasni, s azt sem tudtam melyik könyvhöz nyúljak. Szó szerint, ugyanis elkezdtem a párhuzamos olvasást, mikor melyikhez volt kedvem. Szerintem ez is egy nagy titok, miért olvastam ennyit, mindamellett, hogy -szerintem- gyorsan is olvasok relatíve.


Az olvasást egy nagyon rövid kötettel kezdtem, mely tulajdonképpen egy orvosi életút volt. Dr Surányi Mária doktornőnek a memoárja: A beteg még megmenthető címmel. Őszinte leszek, ez egy könyvszekrényes zsákmány volt- Ez az a kezdeményezés Debrecenben (de tudom,hogy több helyen van még), amikoris hozol egy könyvet és viszel egyet. Persze, ez nincs kőbevésve, ha épp nem hoztál is vihetsz el és fordítva. Nagyon kedves hely, kincsekre lehet lelni. Ez is egy ilyen kincs volt, kár, hogy már nem található meg sehol. Illetve Antikvárium.hu-n volt a múltkor egy példány. És akkor ez itt a reklám helye lesz, ugyanis nagykövetként fix kedvezményem van a könyveikre.
Kuponkódom: NK20220218971255
Nézzetek szét, biztosan találtok valami kedvetekre valót. 


Következő olvasmányom, aminek szentelek majd egy feed posztot is a Kés és kereszt, amit a Szegletkő kiadó honlapján megtaláltok. Így hát akkor itt a blogon értekezem róla először.  Könyv, amely olyan kicsi, hogy akár a legkisebb táskádba is befér, mégis hatalmas dolgokra hivatott.
Talán nem véletlen, hogy az olvasó fél egy picit az olyan könyvektől, amelynek borítója kihangsúlyozza, mennyire sikeres az adott történet külföldön, de akár az egész világon. Lehet bennünk egy pici "kényszer", miszerint szeretnem kell, mert mások is szeretik.
Nos, ennél a könyvnél minden félelem alaptalan. " Minden idők egyik leginspirálóbb igaz története." 
Hihetetlenül olvasmányos, nagyon olvastatja magát. Átformáló könyv. Csodák, bukások, újrakezdés. Egy kisvárosi lelkész beszámolója elhivatottságról, elhívásról és engedelmességről. Hogyan kerül ő New Yorkba, tizenévesekből álló, heroinista bandák közé, s látja meg az ifjakban mindazt, amit senki más. Mindenki lemondott már róluk, elzülöttek címszóval. Egyedül Dave nem, s az ő általa üzenő Isten nem.
Döbbenetes, mégis valahol mélyen megrázó és felemelő történet a hit erejéről. Táplálék a léleknek.
"Az olyan ne imádkozzék csodáért, aki nem hisz benne."

Miért klasszikus mű a Kés és kereszt? Nem csupán az eladott példányszám vagy a népszerű mozifilm miatt, hanem mert betekintést nyújt egy átlagos ember életébe, a Lélek rendkívüli erejébe, aki ugyanaz tegnap, mint ma vagy holnap.  „embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges"? Az eredmény  lebilincselő. A történet, amelyet ebben a könyvben olvasunk, arra bátorít, hogy senkiről ne mondjunk le. Ha szenvedélybeteg vagy , de bármivel is küzdesz, ez a könyv megmutatja számodra, hogy szabaddá lehetsz. Ha közvetlen vagy tágabb környezetedben élnek mély sorsban élő emberek, a fejezetek olvasása közben megerősödhet benned velük kapcsolatban a reménység. Még egy dologra megtanít ez a könyv: ne csak reménykedjünk, hanem Istenben bízva tegyük meg azokat a lépéseket, amiket nekünk kell megtenni. Isten pedig megteszi azt, amit csak Ő tehet meg. 

A könyveknek van egy olyan szokásuk, hogy megváltoztatják az embereket. Ez is egy ilyen! Olvassátok el mindenképp!

A beteg a doktor regény Anthony Burgess-től a hónap, de talán az év egyik legnagyobb csalódása lesz. Azon túl, hogy nagyon jó képet sikerült készítenem a kedvenc egyetemi segédemmel, Hugóval (igen, a koponya modellemnek van neve, nézzétek el, ez ilyen teljesen normális... , eskü ! :D ) , semmit nem tudnék mondani. Olvastam, de semmilyen volt. Végül 2,5 csillagot kapott nálam, de az biztos, hogy nem maradandó élmény volt. Itt írtam róla kicsit többet, miért nem tetszett. 

A kép amiért viszont oda vagyok


Nagy kontraszttal megyünk tovább,  ugyanis egy-két mondat erejéig megemlíteném a kedvenc külföldi szerzőm, Colleen Hoover Maybe Someday sorozatát. Külön blogbejegyzést szenteltem neki, szerintem az egyik legjobb CoHo sorozat. Ráadásul a napokban kézbe vettem a sorozat 1,5 részét is , így végre teljes.

A kávéházi pillanatok kötetet egy Líra akció során vettem poton pénzért. Amilyen olcsó volt, annyira kellemes meglepetés volt, nagyon szerettem. Sokszor kávézom a Karakter könyvesbolt és kávézóban , itt, Debben, a kedvenc helyem is egyébként. Egy finom Latte mellett pedig ezt  könyvet forgattam, jó párszor fel-felvettem. Értékes könyv, örülök, hogy rátaláltam.





Ismét elérkeztünk a Holtak vallatójához, amiről már a bejegyzés elején szó volt. Ugye, hogy nem lehet mellette elsétálni? Ez tényleg egy olyan könyv, ami életem meghatározó olvasmányai között fogom még jó sokáig emlegetni. (Az Ugyanúgy más, mint én mellett természetesen, ami a másik olyan könyv, amiről ha beszélni kell én beszélek, írok, mondom, csak ne felejtsetek el leállítani... Imádom azt is, idén is újraolvasom , ez az egyetlen kötet, amiből szándékosan van kettő a polcomon!! Nem lehet megunni....) Na de, tehát rövidre fogva, ezt a kettőt nagyon ajánlom!



Kis herceg témára menjünk picit. A kis herceg is életem nagy olvasmányai közé tartozik, idén újra újraolvastam, a kis könyves kiadását. Ami miatt pedig ez megtörtént, az az , hogy láttam, hogy megjelent a Hogyan éljünk úgy, mint a kis herceg című kötet, ami hát azt kell mondanom woooow!!

 Nem gondoltam volna, de a holtak vallatója után a második kedvencem volt a hónapban. Még mindig alig tudok róla értelmeset pötyögni, annyira meghatározó volt. Annyi életigazság, annyi tanács, tapasztalás van megírva benne, ami nagyon ritka. Úgy örülök, hogy bizalmat szavaztam neki, nagyon nagy élmény volt. Már maga a szerkesztése, az, hogy ez az egész fehér, letisztultságot képviseli. A kis herceg illusztrációival színesítve fekete fehér rajzokkal. Káprázatos, szerintem ez is egy kihagyhatatlan olvasmány.

A céltudatos élet a következő, ami nagyon meghatározta a napjaimat. Elmélkedjünk rajta : egyedül a céltudatos élet igazi élet. 
Számomra ez a könyv egy csoda volt! Egy igazi lelki táplálék, amely nélkül nem tudom hogyan jutottam volna tovább olyan élethelyzeteken , amelyeket az élet adott elém azon a szakaszon, amelyen ez a könyv elkísért. Átsegített. 
S vezetett, most pedig a könyv elengedte a kezem, hogy a belőle való javakkal építsem tovább , immár céltudatos életem. 
A könyvet 2014-ben a konfirmációm alkalmával kaptam a gyülekezettől, ahova járok. Emlékül a konfirmációi vizsgán tett hitvallásomért. Akkor, tizenéves fejjel más könyveket olvastam, így ezt nem kezdtem el, mert nem éreztem magam elég érettnek hozzá. 8 évvel később vagyunk most (hihetetlen… mert minden pillanatára tisztán emlékszem. ) S valamiért , a legjobbkor került most a kezembe.

 Polcrendezgetésben voltam, készítettem kedvencek polcot és csináltam egy keresztény polcot is. Ahová jobbára a kedvenc hittel kapcsolatos könyveimet tettem. Ekkor került a kezembe ez a könyv is. Sokáig néztem a borítót. Emlékeztem persze mindenre vele kapcsolatban, a szerzőt néztem. Rick Warren, 
R i c k W a r r e n , honnan ismerős? S akkor beugrott… Hát persze! A Biblia alkalmazásban (You Version) nagyon sok olvasói tervet olvastam végig az ő tollából . Ezek a kedvenceim közé tartoznak. Akkor döntöttem el, a következő olvasmányaim között lesz!
Megvártam vele az újévet és januárban elindultam a 40 napos utazásra. Mérföldkő! Életünk értelmére tanít, élni úgy, hogy nem csak magunkra támaszkodunk. Mert nem csak magunkra támaszkodhatunk. Nem kell… Van segítségünk! 
Tisztában kell lennünk azzal, hogy Istennek van egy terve a számunkra. Nem tudjuk milyen lesz az út, mennyi de mennyi nehézséggel kell majd szembenéznünk, de abban biztosak lehetünk, hogy fogni fogja  a kezünket. S ha még el is engedjük pillanatokra, megingunk, akkor is visszavár és féltőn óv. 
Említettem, hogy 40 napos lelki utazás. Minden napra van egy fejezet. Végigcsináltam, és érzem a változást az életemben.  A fejezetek végi kérdések elgondolkodásra ösztönöznek. Remény, kihívás, tanítás, meggyőződés. 
Egy csoda volt ez a könyv, annyira örülök, hogy most olvastam! 


Már a felénél megrendeltem Warren egy másik könyvét : Isten válaszai az élet nehéz kérdéseire. Amit azóta elolvastam és legalább ilyen, ha nem még jobb és nagyobb élmény volt.…  Ezt most visszateszem a polcra, de egészen biztos, hogy valamikor - akár még ebben az évben is- újra előveszem. 



A Teaivók zsebkönyvét is muszáj kiemelnem, hisz nagyon hasznos tudásra tettem szert, ami most, hogy kalandozni kezdtem a matcha világában ( matcha sztorim ) rendkívül jól jött. Érthető, lényegretörő. Talán az apró betűje az egyetlen, ami miatt sajnos néha félre kellett tennem, mert zavarta a szemem. De amúgy ajánlom, akit érdekel. Ugyanígy, még két további olvasmányom a témában: Szuna Noémitől a Tea című hihetetlen részletgazdag és vizuális élményt adó kötet. Illetve a Csodateák. 




Innen mindenképp ki kell emelnem a 365 gondolat a boldog(abb) élethez című kötetet. Ez amolyan öröknaptár szerű könyv, Hidasi Judit írta és az ő gondolatait is tartalmazza. Ahogy az előszóban is áll, nem a boldogság kulcsát találod meg benne. De segíti megtalálni azt, felébreszt benned valamit, elindítja az elhatározást, hogy dolgozz rajta, dolgozz magadon. Magvakat ültet el a fejedben, hogy később gyökeret verve kibontakozzanak . Kivirágozzanak. Újulj meg bármikor. 

Kezdd újra, amikor szeretnéd.🌸 Hihetetlen, milyen régóta tervezek beszerezni egy ehhez hasonló,motiváló, naptárat, amelyet akár minden évben újra elővehetek. De olyat szerettem volna, amiben nem minden rózsaszín,ami emlékeztet arra, hogy teljesen normális,ha épp rosszabb napod van, vagy épp nem érzed magad produktívnak. Megtaláltam.
Kivételes dizájn, szeretem ezt a virágos stílust, főleg így tavasszal.

Hidasi Judit egy éves utazásra invitál bennünket a saját elménk körül,  Te mikor indulsz? Köszönöm az élményt, folytatom az évben is, s közbe-közbe megosztok majd belőle idézeteket inspirációként. #365gondolat highlightban visszanézhető.

Frida Kahlo naplója, amely szintén egy poket kiadvány volt. Amikor megláttam, hogy napló, vegyes érzéseim támadtak és vacciláltam. Elsőként a saját naplómra gondoltam, én örülnék e annak, ha valakinek a kezébe kerülne és ezáltal egy egész világnak a tudomására jutnának a gondolataim. Aztán ezeket gyorsan elhesegettem, hisz jelenleg nincs benne olyan, amit a saját lelki világomon kívül, sokakat érdekelne. S mivel Frida művészete rendkívüli módon felértékelődött az évek során, mind nemzeti, mind nemzetközi síkon, én is kíváncsi lettem az Ő világára, világszemléletére és hihetetlenül erős személyiségére.

S a kíváncsiság győzött, és azon a vasárnapon, amikor minden automatában megjelent, szerintem elsőnek vettem egyet a debreceni zsebkönyv automatából. Pár napot vártam vele, aztán egy borús napon elvonultam, hogy megismerjem kicsit Frida Kahlo lelkének egy szegletét. Hisz minden napló egy emberi lélek legbelsőbb füzete, gondolatainak papírra vetett formája. A napló jó fele minden bizonnyal az eredeti bemásolva, képekkel színesítve. Jó sokat lehet rajtuk elmélkedni, figyelni. Majd a könyv utolsó negyedében megkapjuk az átiratokat. Ez, mint minden művészé , gondolatfoszlányokat, szavakat, kissé elvont részleteket  tartalmaz, néhol gyönyörű festményrészletekkel. Bár az első rész nekem sokkal többet adott, hiába nem értettem a kézírását. Magam előtt volt az a szigorú arc, amint írja ezeket a sorokat. Jó élmény volt.

"Ez nem olyan napló, amit olvasni kell: ezt élni kell, minden érzékünkön át, megtapasztalva ezek dialogikus és dialektikus kapcsolatát az oldalak lapozgatása közben."






Szóval ezekkel a könyvekkel telt a február és ezeket szerettem volna kiemelni.
Februári pakk



Máricussal folytatjuk és érünk majd a bejegyzés végére is. Itt is sok minden van, amit szeretnék kiemelni. Kiváltképp meglepett, hogy ebben a hónapban is sikerült sokat olvasnam, igazából nem vettem ennyire észre. Bár a párhuzamos olvasást folytattam, illetve esténként több ideig olvastam, tv nézés helyett is,  ez egy másik pro tipp annak, aki szeretne belecsempészni olvasást a napjaiba. Ezen túl egyébként, amit még gyakorta alkalmazom, hogy reggelente hamarabb kelek olvasni.  (Persze a kettő - a késő estig és a korán reggel olvasás - kizárja egymást , hisz az alvás kimondhatatlanul fontos és nagyon sokan nem vetnek neki kellő figyelmet!) . 

Rögtön egy klasszikussal indítok. Vagyis Sally Rooney kötete. A könyv, amiről nem tudok mit írni ?Szerintem két éve már eléggé a célkeresztben van egy a könyv, én bárhová mentem szembe jött velem. És ha valamit ennyire jónak mondanak, attól az olvasmányélménytől picit ódzkodom. Miért? Két opció van : az a könyv nekem nem jön be , vagy én is felülök a hype vonalra. Jelen pillanatban nem tudom, valahol az aranyközépúton vagyok a könyvvel kapcsolatban ; pedig ilyen nagyon ritkán van. Emiatt azt mondom, kivételes könyv.

Nem szokványos , sőt! (Mivel láttam a sorozatot nagyjából tudtam miről szól.) Érdekelt Rooney stílusa. Meglepett. Nyilván számítottam rá, hogy valamelyest érzelemmentes lesz, de számomra túlontúl is tárgyilagos volt. Szerintem nem is olvastam mostanában olyan könyvet, ami ennyire leíró és hiányoznak belőle a párbeszédek és a szöveget tagoló gondolatjelek. (És ez zavaró lenne...Mert ennél a könyvnél nekem az volt.) Továbbra is azt mondom, kellenek a nem szokványos történetek. Barátságról, két ember közötti kötődésről. Egy kicsit az elmék harcát éltem meg benne. Mi az, hogy normális ember? Ki az, ki nem az. Joggal jelenthetünk e ilyet ki? Hát nem vagyunk mind a magunk módján, mind normálisak (saját világunkban), mind pedig "furák". Akkor miért akar mindenki a más világához csatlakozni…? Ki mondja meg mi a jó és a normális. Nekem , mint fejlődésregény adott. Elgondolkodtató. 
Kicsit fekete-fehér vászonra festve. A maga egyszerűségével ad sokat.
A kíváncsiságom győzött. 
Ajánlom? Igen..
5/3,5 *

A 3,5 csillagos olvasásoknál maradva, jöjjön egy másik bestseller itthonról. Örökölt sors . Talán az utóbbi idők leggyorsabban felkapott könyve, ami végülis hozzám is elért. 92%-os molyos értékelésen áll, amit több ezer olvasó adott neki. Eleinte óvakodtam tőle, többször is nézegettem a könyvtárban, de boltban is került már bele a kosaramba, aztán végül kivettem. Végül ennek az egyszerűnek nem  mondható kapcsolatnak most márciusban vetettem véget, amikor elolvastam a könyvet. Vagy jobban mondva, végigrágtam. Valószínűleg a kisebbséggel fogok egyetérteni, de nekem nem jött át ez a könyv. Nagyon érdekes volt, de nekem sokkal inkább egy ismeretterjesztő és figyelemfelhívó könyv volt, mintsem egy lelki utazás magam körül.

Nem találtam meg benne magamat, a saját személyiségemet, ha így lett volna, sok minden talán jobban átérzem. Nyilván ennek a könyvnek valahol nem is ez a célja, de "transzgenerációs önismereti úton" szeretné végigvezetni az olvasót a fülszöveg alapján. Én úgy éreztem, nem tudok rálépni erre az útra, csak egy felüljáróból nézem a hosszú-hosszú útszakasz villódzó fényeit, amint lassan suhannak rajta az autók az esti forgalomban…

Rengeteg példával próbálja illusztrálni a különböző sorsokat, de ez pont elég benne, utána jönnek egy-egy élethelyzetre  a tudományos alátámasztások. Valahol egyébként ezek voltak a kedvenceim. 
Természetesen ez a könyv nem egyenlő egy szakspecialistával való több alkalmas konzultációval, inkább irányt mutathat, merre indulj. 
Talán azért nem érzem most a magaménak, mert nagyon mást vártam , mást kaptam. Valahol a jó könyv felé van, de mégsem adott akkorát, amiért a 4-csillagot nálam öregbítené. 

Mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt!
Ámde, mindezek alapján, nekem sokkal inkább egy olvasmányos tankönyv volt, mintsem lélektani. 
(A szerző másik könyve várólistán van, kicsit negatívabb fennhangot kapott az előzőhez képest, de úgy érzem, nekem pont ezért lesz sokkal jobb élmény. Remélem igazam lesz.)

A hónap és talán az év legnagyobb meglepetése A gyémántkalitka sorozat. Szenteltem neki külön blogbejegyzést, így abból MINDENT IS megtudhattok. 

A Lagom volt a másik olyan könyv, ami már ősidők óta a kívánságlistámon volt! És nagyon tetszett! Imádtam, hogy olyan volt, mint egy lapozható boldogságfüzet, tele illusztrálva, praktikákkal, mindenféle jóséggal. 
Valahogy a svéd életstílus annyira követendő példa. Annyira, jó! A Lagom (ejtsd: lá-gom) jelentése egyébként: nem túl kevés, nem túl sok, - éppen elég. Annyira más volt ez a könyv és annyival másabb lenne ez a világ, ha megfogadnánk , amit írt benne. 



A Nyitott könyvvel folytatnám, Perepelica Claudiától, akit követek instán már nagyon-nagyon régóta, és olvastam a Piszkos kis Instagram hazugságok kötetét is, pazar az is, kézikönyv és felhasználói útmutató a platformhoz. A nyitott könyv által pedig ismét egy csodával lettem gazdagabb. Őszinte alkotás.Már az előző könyve is hatással volt rám (sajnálom, hogy a legelsőt nem olvastam...), ez pedig... Hát mit is mondjak. Olyan energia van ebben a könyvben, amit nem lehet egy szimpla könyvajánlóban összefoglalni. (Olyan,hogy le kell tenni a könyvet pár fejezet elolvasása után,  mert emészteni kell és beépíteni , elgondolkodni a saját életünkre reflektálva. )

Megnevettet, megérint (volt egy pont, ahol csak azt vettem észre, pörögnek a könnyeim és elfogytak a post-iteim - a fizikai és mentális is), összetör, összerak minden lelket. Rendkívüli erő van benne és a köteteiben, ami valahol Ő maga. Egy része, a lénye egy darabja. 
Becsülendő minden egyes bátorító, tanácsoló,... mondat. 
Köszönöm, hogy kiadta, jelenleg meg sem tudom fogalmazni mit jelentettek a szavai, amelyek a legjobbkor találtak meg. 
Elismerésem. 
.
2022 -es olvasásom 33.könyve volt ; amivel meghaladtam a 10 000 elolvasott oldalt is. Méltó könyv hozzá!







A témánál maradva olvastam el a Győztesek törvényeit. Azt kell mondanom, hogy én nagyon szeretem az Ulpius baráti kör által kiadott, hasonló borítójú könyveket. (Olvastam már jó párat, főleg Raphello Giordano köteteit.) Lélektani kategória ismét. Ez a könyv az első fejezetével, az első példájával magával ragadott. Sikerült elterelnie a gondolataimat nehéz pillanatomban. A harmadik fejezet / törvény után megrendeltem. (Könyvtári példányt olvastam.) Tudtam, hogy ez nem egy egyszerű, egyszer olvasós kötet. 
Jelölgetni , aláhúzni, sokszor elővenni szeretném. Ha most ránézek a polcra, ott van, s bármikor leveszem.  Hadd mutassam meg a személyes kedvenc példám: 
" A gyümölcs, a jó könyvek és a takarékosság viszont egészséghez, tudáshoz és jóléthez. Senki nem várja el, hogy mindig kizárólag okos döntéseket hozzunk, de az élet az összes meghozott döntésünk összeadódott eredménye. A közöny pedig rossz recept. 

Egy apa le akarta foglalni egy időre a kisfiát, hogy ő maga addig nyugodtan dolgozhasson. Egy magazinban talált egy világtérképet, azt kivágta és kis darabokra tépte, aztán azt mondta a gyereknek, rakja össze újra. 
Nagy meglepetésére a gyerek nemsokára a hibátlanul összerakott térképpel jött vissza. Az apa alig akarta elhinni, hogy a fia ilyen gyorsan végzett a feladattal. A kisfiú elmagyarázta: »A térkép másik oldalán egy férfi arca volt, amit egyszerűen össze lehetett rakni. Azt gondoltam, ha az arc rendben van, akkor a világ is rendben lesz. 
Kicsi és nagy döntéseink határozzák meg, hogyan fest majd a jövőnk. Ha mi magunk rendben vagyunk, rendben lesz a világunk is."



A hónap közepén, a nemzeti ünnepi hosszú hétvégén adta lehetőség és idő alatt (tejóég ez a mondat.... :D , de már csak azért sem írom újra..) elolvastam az IOV második trilógiát. Leiner Laura , iskolák országos versenye. Leiner Laura könyvei iránti szeretetemet már említettem. A lelkemnek pedig sokszor csak úgy szüksége van az ő könyveire . Így újraolvastam az IOV 2. trilógia első két részét, hogy visszarázódjak a Hortobágyon játszódó versenyre, ezzel pedig teljes legyen a Szirtes élmény. Majd pedig a kezembe vettem az utolsó, Állj mellém kötetet is. (Ezt jóval hosszabb ideig olvastam egyébként, ez a sztorihoz hozzá tartozik.) 
Azt kell mondanom, Laura egy zseni. Semmi hibát nem találtam a könyvben, noha nem is kerestem. Ez a történet így volt kerek egész. A sokszor béna kommentekkel, Tahi és Rajmund szócsatáival, szerelmekkel, megmondó monológokkal, vagy épp Panna véget nem érő sztorijaival. Mindenkivel, aki egy kicsit is kilógott a sorból, a „tökéletesek” között.

Az az igazság, hogy egy fokkal közelebb áll a szívemhez ez, a második trilógia.
Ez az egész IOV nem csak egy verseny volt. Történet volt a való életből. Ahol barátok árulnak el, ahol az egész világ percek alatt ellened fordulhat. Egy olyan világból, ahol semmi sem tökéletes, ahol érző lények élnek, akiknek egy-egy komment igenis tud fájni. Világ, ahol viszont sokkal komolyabb tragédiák is történhetnek, mintsem hány lájkot kap egy adott poszt és mennyire lesz sikeres. Igen, játék volt, verseny, ahogy kicsit az élet is az. Ne vedd túl komolyan, de ne is bagatellizáld el.
Ahogy Kocsis igazgató utolsó posztjában állt: „ Így hát nem tehetek mást, mint még egyszer, őszintén és szívből gratulálok a nyertes csapataink tagjainak, akik bebizonyították, hogy semmi sem lehetetlen, és kitartásukkal, akaratukkal és bajtársiasságukkal duplán megszerezték az elismerést iskolánk számára, bebizonyítva, hogy mi vagyunk a legjobbak.”

Biztosan fogom még olvasni! Élmény volt.


Hadd emeljem még ki Hidasi Judit másik regényét és novelláját, amit olvastam a hónapban: Egy nap a parton címmel. Imádnivaló!Receptre kellene felírni! Elolvasod és elönt a jókedv.🌞 Romantikával, jó poénokkal és kalanddal. Egy nyári kaland, ami az életedet is megváltoztatja. Ennél az Insta posztnál kiveséztem. 


Ahogy Kerry Fisher tanulságos regényét (A hazugság, ami utolér) is szeretném mindenképp megemlíteni, amit ha csak egy mondattal jellemezhetném, ez lenne az: Az internet nem felejt ! Ami oda egyszer felkerül, az bizony sokszorosítható, továbbküldhető, ellopható, az onnantól kezdve nem a tiéd. Mert kitetted, megosztottad egy közösséggel. A következményét pedig viseled, akár egy életen át.
Nem tudom csak egy korosztálynak ajánlani. Kamaszok kezébe figyelemfelkeltés céljából, hogy előre lássanak. Nekünk azért, hogy mosolyogjunk és elgondolkodjunk rajta, s örüljünk, ha nem tudjuk belehelyezni magunkat a történtekbe. Az eggyel tapasztaltabb generációnak pedig azért kell elolvasni, amit az író maga is említ az utolsó oldalon a levelében: az ötletet az adta, hogy mennyire örülnünk kell, hogy mi még az internet előtt nőttünk fel, s nem láthattuk viszont kamaszkori hibáinkat a facebookon.

Tanulságos , nekem tetszett.
Bár, maga a szituációk sorozata igazán parádés volt, egyvalami mindenképp a legnagyobb tanulságként levonható: a hazugság hazugságot szül. Ha bekerülsz a spirálba, nincs menekvés, s akkor nincs az a hazugság, ami nem ér utol.  Bővebben ide kattintva olvashatsz a könyvről. 

Ha már pedig Kerry Fisher, olvastam már tőle a Nem titok, amit ketten tudnak c regényt és ez a kettő így elég nagy élmény volt ahhoz, hogy a szerző további két könyvét is elolvassam, ami magyarul megjelent. Itt is vannak már, hamarosan sort kerítek rájuk.





A Szerelem a kolera idején volt a márciusom utolsó olvasmánya, ami kicsit még az áprilisba is átnyúlt. Rendkívüli Márquez élmény volt (az első), így ennek szeretnék egy jövőbeli bejegyzést is szentelni. Amit még nem írtam meg (vagyis csak félig), emiatt csak szűkszavúan nyilatkoznék most: szerelem volt, első olvasatra. (a corona idején... bocsánat...)



S hadd zárjam ezt a bejegyzést a Niok ehavi közös könyvével, ami vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. A méhek története sajnos nem győzött meg. Nagyon sokat küszködtem vele. Az első feléig gördülékenyen eljutottam, onnantól pedig mintha elvágták volna. Annyira sajnálom. Nem túlzok, ha azt mondom , egyfajta félelem már az elején volt benne, mégpedig a címe, a méhek miatt. Ugyanis én rettegek tőlük. (A minap vettem észre a debreceni malompark emeletén, a magasból lecsüngő óriás méhek díszítik, hát frászt kaptam tőlük…) Mindegy, ettől még jó lehet(ett volna). Abszolút komfortzónán kívülinek mondanám az olvasásaim közül.

Mégis úgy voltam vele, hogy közös könyv és csakazértis elolvasom, ez nem fog eltántorítani, tetszeni fog, mert a téma érdekel és rendkívül fontos.
A környezetvédelmi szál (bár ez szerintem inkább klímaváltozás fókuszú) jó volt, de bőven lehetett volna még fejtegetni. A 3 szereplő közül egyikkel sem tudtam azonosulni, sem a történetekkel és bár volt egy -két élvezhető rész, sajnos vontatott volt. Talán most épp a rövid részek voltak ennek a könyvnek a negatívumai, olyan volt, mintha kapnék is, meg nem is. Elhintett információmorzsákból kellett csemegézni, ami nem épp kellemes, ha regényről van szó.
Nekem a második résztől kiszámítható volt és így már unalmassá kezdett válni. Nagyon nehezen vettem rá magam az olvasására, mert mindig volt jobb, volt más. Végül a végére értem, mert csak hajtott a kíváncsiság, bár sejtettem, hol ér össze a három szál. Örülök, hogy elolvastam, de egyszer olvasós könyv volt, amit mihamarabb visszavittem a könyvtárba és sajnos hamar fogok feledni.





Nos hát, ennyi lett volna ez a giga -mega hosszú bejegyzés, nagyon köszönöm, ha velem tartottatok. Igyekeztem azokat a könyveket kiemelni, amiről nem esett elég sok szó Instán, vagy pont ellenkezőleg, még tovább mesélni azokról, amiket mindenképp szeretném, ha továbbvinnétek a hírét. Persze a kettő nem zárja ki egymást, a legtöbb könyv ilyen. 

Végezetül még szeretném hozzátenni, hogy nekem is vannak olyan napjaim, amikor nincs energiám már vagy egyszerűen nem tudok olvasni. Többször is, több ideig is. De! Ez teljesen természetes. Az olvasás öröm , kikapcsolódás és feltöltődés. Így is kell hozzáállni! Nem kényszer, nem a számok számítanak. A minőségi olvasmány a lényeg. Remélem sok ilyet tudtok általam megismerni!

Nagyon köszönöm mégegyszer, hogy olvastok és életben tartjátok ezt a blogot! Nemsokára blogszülinap is következik, no meg persze sok-sok izgalmas dologgal készülök még. 
Tartsatok velem!

Előző bejegyzésem: Búcsúszimfónia, avagy könyv, ami 2022 legjobb könyve lesz

Témába vág, avagy az összes könyvajánlóm egy helyen: itt találod


Hamarosan jövök, 




A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2022

Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Van egy pont, ahol eldöntöd, hogy egy olvasmányélményből blogbejegyzés lesz. Van egy pont, amin túl már nem tudod és nem is akarod leírni, rövidíteni az ajánlódat. Van egy pont, amikor elbizonytalanodsz, értelmes e , amit írsz, vagy csak szüntelen szavakat pakolsz egymás után... Van egy pont, ahol sírsz egy könyvön, mert ez a könyv Te magad vagy. Azt mondják, akkor igazán jó a könyv, ha kicserélve a neveket önmagadra találsz benne. Akkor jó, ha tanít, ha példát mutat, ha szétszakít, ha mindenhol a fejedben van, ha nem tudsz másra figyelni, csak az adott olvasásra. Amikor az utolsó szöveted is megérzi, feszít a mellkasod, mert benne a szíved minden sejtje érzi. 
Nem fogom tudni leírni mit jelentett ez a könyv, mert az már azon a bizonyos határon túl menne, amit még megosztanék. Azok az apró részek lennének, ami a jelszóval védett naplómban vannak megírva, de ott sem az összes részlettel... Így hát nem mondhatom el, nem érzem ildomosnak, hogy elmeséljem, hol kapcsolódom én ehhez a kötethez. Csak az érzést tudom elmesélni, mit jelentett és mit adott !
Röviden mindent. Mindent jelentett! Annyira fájdalmasan mindent, hogy csak remélni tudom, hogy elolvassátok és átérzitek azt, amit én éreztem. Szükségtelen is lenne a saját történetem feltárása, hisz Te máshol, másképp fogsz vele azonosulni. Affelől, hogy megtalálod benne magad, nincs kétségem. Hisz ez a könyv mi vagyunk, ifjúságunk, életünk, kételyeink és magabiztos állításaink.
Bízom benne, hogy ez az ajánló méltó lesz ehhez.


A rövid felvezető után folytatnám. Sziasztok, hisz a köszönés elmaradhatatlan. Ma egy komolyabb hangvételű regény ajánlójával készültem. Meghatározó olvasmányélményben volt részem. Nagyjából olyanban, ami annyira fájdalmasan gyönyörű volt, hogy a nagy részét végigsírtam. Pedig ha valakit, engem aztán nehéz ennyire megérinteni egy könyv által. Majdnem egyhuzamban olvastam el, ami igencsak ritkaság számba megy manapság. Pláne, hogy nem egy rövid regényről beszélünk. Nem is egy könnyű regényről. Mindössze kétszer álltam meg olvasás közben, először aludni, hisz beesteledett. Másodszor pedig inni egy kis vizet és teát. Mert az kötelező emellé! Plusz zsepi! Zsepi is mindenképp!
Gondolkodom, ülök a billentyűzet felett, hallgatva a kedvenc együttesen legszebb számait és felváltva írok. Hadd kezdjem most mégis egy személyes élménnyel. Az előbb említett favorit együttes a Bagossy Brothers Company. Ez talán nem meglepő. Az viszont már az lehet, hogy van tőlük egy dal, amit nem tudok meghallgatni. Egy időben sokat hallgattam, a zene gyógyír, írtam a felkomferáló képen. Gyógyított. Ponttá változtatta a megmaradt kérdőjeleket. Ahogyan az összes zenéjük, de az talán mindközül a legfájdalmasabb. (Számomra biztosan). Ez egyébként a Maradj így c szám, de nem ez a lényeg. A hasonlat, ami miatt ezt idehoztam az az, hogy ahogyan ezt a számot nem tudom könnyek nélkül meghallgatni, úgy ezt a könyvet sem lehet ilyen eufórikus állapot nélkül elolvasni. Számomra ugyanazt az élményt nyújtotta. Az a keserű, fájdalmas, de ugyanakkor gyönyörű élményt. A zenei hasonlat sem véletlen, hisz a regényben is kiváltképp fontos a zene. 

Stella Albright - Búcsúszimfónia tehát a legutóbbi olvasmányom, ami nemhogy 2022 legjobb könyve lesz nálam (igen, ez már biztos), hanem a jelenlegi életem legmeghatározóbbja is. 

Az első fejezet előtt két idézet található meg. Az a két idézet, amit én is nagyon szeretek:  


Folytatnám az idézetes sort egy harmadikkal, ami részlet, a már említett dalból. És igen, most is könnyezem... 
"Minden vihar lassan,
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél.
Lassan összeforr,
Nem tátong az űr tovább.
És a lélek meghajol
Elengedi bánatát."
Ez a zene ereje. Amelynek olyan hatása van, hogy az szavakkal leírhatatlan. 

Hadd meséljek kicsit, hogyan került hozzám ez a könyv. December elején rendeltem meg és elmondhatatlanul vártam a tavaszt, hogy olvashassam. Majd pár nappal a megjelenés előtt keresett meg a kiadó, elolvasnám e Stella Albright debütáló regényét? Leírhatatlan örömöm volt! És van a mai napig, ugyanis a könyvszimatom nem csalt, olyan élményben volt részem, amiről álmodni sem mertem volna. Nem gondoltam, hogy valaha lesz az Ugyanúgy más mint én című életem könyvének párja. Ha valaki megkérdezte tőlem, melyik az a három könyv, amit mindenképp megtartanék vagy magammal vinnék egy lakatlan szigetre? Mindig azt mondtam, legyen inkább egy és az a fentebb említett kötet. Nos, most, 2022 áprilisában megtörténik az, hogy ezentúl erre a kérdésre meglesz a második címem is. A Búcsúszimfónia. 
Szerelmes vagyok a borítóba és szerelmes vagyok ebbe a regénybe. 

Az elolvasása után teljesen kész vagyok és kezdem érteni a könyvnaposság kifejezést. Amikor egy könyv elolvasása után nem tudod melyik lesz a következő, de nem is akarod tudni. Az utolsó oldal után eldöntöttem, hogy akkor most hagynom kell egy pár nap szünetet, egy pár napig nem olvasni semmit és hagyni magamnak, hogy megeméssze ezt a könyvet. Erős. Erős és tényleg húsba tépő. 

Szeretném még kiemelni, hogy a képekhez a saját hegedűmet kértem fel fotóalanynak, aki lubickolt ebben a szerepben. A képeken szereplő kották is sajátjaim, valamikor ezeket játszottam az utolsó zenesulis záró fellépések egyikén... Kevesen tudják, de én nyolc évig hegedültem, bár a főszereplőnkkel ellentétben, én hobbi szinten.

Mindezek után a fülszöveget szeretném ismertetni, hogy a cselekményszállal képben legyetek, utána folytatom az elemzést. 
Kívül-belül gyönyörű


"Egy ​szerelem megváltoztathatja az életed
Harmony képtelen elengedni a múltat. Kislányként mindene megvolt: jó fej, menő szülők, akik rajongásig szerették. Azt hitte, ő a legszerencsésebb gyerek a világon, mígnem egy hideg, téli reggelen mindent örökre elveszített.
Édesanyja meghalt, és imádott rockzenész édesapja is magára hagyta. Tíz éve csak sodródik. Fél újból szeretni, ezért senkit sem enged közel magához. Egyedül a zenében talál vigaszt, és úgy tűnik, különleges tehetsége szélesre tárhatja előtte a világ kapuit. Azonban a találkozás a távolságtartó, vonzó brit sportolóval, Hayden Pryce-szal megváltoztat benne mindent. Örökre.
Vajon a szerelem begyógyíthatja két megtört lélek sebeit? Képesek lesznek megtanítani egymást újra szeretni? És még nem is tudják, hogy egy különös ismerős visszatérte a múltból mindkettőjük világát fenekestől felforgatja majd.
Stella Albright Búcsúszimfónia-duettjének első része szívszorító, nagy hatású, felejthetetlen romantikus debütregény a lélek mélységeiről, a halhatatlan szeretet hatalmáról, a hit erejéről és a zene különleges hatásáról."


Ez a könyv maga az élet. Mindenkinek el kell olvasnia, aki félt már szeretni, aki csalódott már. Akit bántottak már meg azok, akiktől a legkevésbé várta volna azt, akit ért már fájdalom. Mindenkinek, aki felejtett már és akit felejtettek már el.  Akit hagytak már kérdések között, aki nem hisz és aki hisz. Mindenkinek, aki fiatal és aki volt már fiatal. Mindenkinek olvasnia kell, akit összetörtek már, mégis sikerült újjáépülnie. Ez a könyv is ilyen. Emlékeztet, ha még nem forott be kellően a seb, feltépi, hogy majd később újra betapassza. Ha már elég régen ejtették és már csak hegek vannak a szíven, akkor csak mosolyogsz rajta és elgondolkodsz azon, mennyire erős vagy! Mennyi mindent kibír az ember. Hisz akármilyen klisé is, ami nem öl meg, az megerősít. Valahol minden közhely igaz. 


Harmony Rayne életébe akkor csöppenünk bele, amikor olyan lehetőség előtt áll, ami csak egyszer adódik az életben. Egy nemzetközi verseny előtti meghallgatás előtt áll az egyetlen darabbal, ami az összetört szívén kívül megmaradt neki : a hegedűjével, és a zene iránti hitével.
Ez lenne az esély, hogy élete - amely egy zord téli napon örökre megváltozott s azóta annyi sebből vérzik a felszín alatt-  megváltozzon. A jó irányba! Szülei elvesztése óta nem tud újra bízni, egy része odaveszett. 

Nagyszüleivel él, akik igyekeznek őt mindenben támogatni. Mindössze 17 éves, de neki a zene a menedék. Haydn és Beethoven művekbe menekül a világ elől. (A napokban - egészen pontosan március utolsó napján volt Joseph Haydn születésének 290.évfordulója. Véletlen lenne? Nem hiszek a véletlenekben. )
Ám de Mami és Papi sem árul el mindent. Vannak olyan családi titkok, melyeket homály fed, amelyek ha felmerülnek, szüntelen terelés a válasz. Kérdőjelek. 

Ám amikor Harmony megszólaltatja a hangszerét minden megszűnik körülötte. Ott lehet igazán önmaga. Nincsenek túldíszített részek, ez magáról az életről szól, ami néhol frazírokkal, olykor lecsupaszított egyszerűséggel, de az egész fájdalmasan gyönyörű és igaz!


Nem csoda hát, hogy Harmony fél, fél bízni és fél szeretni. Egészen addig, amíg Hayden Price meg nem jelenik, mint új osztálytárs. Olyan gyorsan történik minden. Ám a nagy és égető szerelem tud egyszerre az égig emelni, de ugyanakkor a legfájóbb sebeket is ejteni. 
Ennek a két fiatalnak meg kell gyászolniuk a gyermekkorukat. Hisz azokért, amik akkor történtek velük, nem ők tehetnek, ám az, hogy miként reagálnak rájuk és hogy jutnak túl ezen, az már nagyon is a saját felelősségük, terhük. De vajon ennek együtt kell e sikerülnie? Sikerülhet e együtt? 

Ha igazán szeretsz valakit, néha el kell engedned őt, amennyiben neki így a legjobb. Ám de ki dönti el? Nem végtelenül önző magatartás ez? Ezáltal nemcsak az illetőt, magunkat is mélyebbre sodorhatjuk. 

Hihetetlenül csodás megfogalmazások, metaforákkal és hasonlatokkal színesítve emelik magasra a regényt. Gondolatok. Generációkon átívelő traumák és örökölt sorsok. 

Mindegyik mellékszereplő is annyira kidolgozott, senki sem egyszerű, mindenkinek megvan a maga keresztje. Hisz mindannyian megannyi sebet cipelünk életünkön át, toldozgatjuk- foldozgatjuk, elrejhetjük, de mind tudjuk, mindig ott vannak valahol. 
Küzdelem nélkül, viszont nincs győzelem és ez a könyv megmutatja, érdemes küzdeni, hogyan és miért.
"Hibázunk, aztán jóvátesszük, tanulunk belőle, majd előfordul, hogy ismét hibázunk. ... A kudarc lehetősége mindig fennáll, a kérdés az, hogy vajon megéri-e vállalni a kockázatot még úgy is, hogy esetleg kudarcot vallhatsz majd?"



Őrjítő mennyire szükség van az ilyen könyvekre. Imádom és imádom, hogy itt a komolyzene kap végre szerepet! Éreztem! Nem véletlen vannak a képen a hanglemezek. Olvasás közben feltenni egy bakelitet még magasztosabbá emelte az élményt, amit amúgy is kaptam. 

Van ebben családi rejtély, nyomozás, szeretet és szerelem, megbocsátás és begyógyíthatatlannak látszó sebeket hordozó fiatalok! Elképesztően tud írni a szeretetről. A szeretet fontosságáról. Azt hiszem sosem volt még ilyen erős olvasmányom, amiben ennyire fontos szerepet kapna. 

Jöjjön a szeretet himnusza: 
Szeretet himnusza: 
"  1Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.  2 És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.3  És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból.  4 A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.  5 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.  8 A szeretet soha el nem fogy.

De legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. 9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás. 10 De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. 11 Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. 12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. 13 Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. "
1 Korinthus 13

Fájdalmas. Ezt a lelkedben érzed, Mit mondjak még? Igen, olvasd! 
A könyvjelző, amely épp szabad volt.
Győztes vagy, sose feledd! Szárnyalj! 



Kevesen tudják, de én nyolc évig hegedültem, így van személyes érintettségem is. Bár nálam a főszereplővel ellentétben hobbi volt.  A komolyzene szeretetét valahol mégis ezidő alatt sajátítottam el, és viszem tovább azért a mai napig. (Spotifyon van is egy lejátszási listám a kedvenceimből, amit tanuláshoz gyakran hallgatok!) 


Én az az olvasó voltam, akinek erre a könyvre most égetően szüksége volt! De nemcsak nekem, az egész világnak kellene!!

Ne feledd, amit már Márquez a 20.században megfogalmazott : 
"Szereti a zenét?
– Hát ez hogy jön ide? – kérdezett vissza.
– A zene jót tesz az egészségnek – mondta a férfi." 

A zene gyógyít! Az olvasás gyógyít! A könyv, amiben e kettő megjelenik, igazi gyógyszer! 
 
Higgy a csodákban, higgy abban, hogy újjászülethetsz . Figyelj befelé, figyelj arra, mit súg a szíved és hallgass rá. Ne gondold, hogy az apró törések megállíthatnak! 

"Ne a mások szemében lásd magad, legyél te a saját lelked tükre!" (Részlet Papp Csilla: HA/MAR c regényéből.)
Tudd, hogy Te magad vagy az a kapaszkodó, aki mindig ott lesz veled. 


Első könyves szerzőként ilyennel debütálni azt hiszem egyedülálló. Magasan a léc, de biztosan meg lesz ugorva. Kedvencem lett , ez nem kérdés. 

Leírhatatlanul várom a második részt!

Könyv elérhető: https://alomgyar.hu/konyv/bucsuszimfonia-1 (Az Álomgyár kiadó honlapján, ahol kedvezménnyel szerezhető be az első rész, illetve rendelhető elő a második.) 

Soha nem volt ekkora jelentősége az idézeteknek, mint most! Jöjjenek!

Pontozás / tudnivalók:📚📚                   
Történet: 5/5****

Karakterek: 5/5*

Borító: 5/5*

Cím: 5/ 5*

Stílus: 5/5***

Szórakoztatás: 5/5

Vége: 5/5**

Kiadás: 2022, Álomgyár

Oldalszám: 336

Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖               

"A képen egy lány tűnik fel, türkizkék koktélruhában, mosolya szomorúnak hat, tekintete elvágyódik a végtelenbe. Egy lány, akit egész életében csak egy dolog éltetett: a zene. Egy lány, aki nem bízott senkiben, csak az elrejtett lelkéből, a legmélyebb érzelmeiről síró hegedűjében, amit azóta is, már hosszú évek óta makacsul az ujjai közé szorít.
Ez volt minden.
Tényleg.
Minden, amiről valaha is tudtam, hogy az enyém, és soha, senki nem veheti el tőlem: a hitem a zene hatásában." 

"Túlságosan félünk feltenni a nehéz kérdéseket.
Túl sok a csendes perc, a félbehagyott mondat, az ezernyi elhallgatott, kimondatlan igazság ebben a házban." 

" Ezek vagyunk mi. Egy furcsa, darabokból összerakott család, akik csupán kényszerből képesek a nevetésre. A legjobb barátaink sem tudják, akik vendégként leülnek mellénk a családi asztalhoz, akik nevetnek a már milliószor elsütött favicceiken, hogy a mosolyunk mögött egy életre még épp csak képes szív bújik meg, bátor tekintetünk mögött pedig rettegés rejtőzik. Próbálunk mindenkinek megfelelni, de a családunk szétesése óta már senki és semmi sem ugyanaz. Meg kellett tanulnunk újra élni. Másképp. Anélkül, aki egykor mindannyiunknak a világot jelentette." 

"- Azt mondják, ősztől lesz egy új osztálytársunk. Imádkozz, hogy Edward legyen az - mondja aztán Lindsey.
Hangosan felsóhajtok.
-Értsd már meg, hogy Edward Cullen nem létezik - nevetek. " 

" Szeretni fáj. És én nem vagyok mazochista." 

" Laktam már a nagy, francia fővárosban és egy kis amerikai városkában is. De igazán otthon mindig is csak a zenében éreztem magam..., és ha már mindenhol rossz, akkor inkább hadd legyek itthon. Talán az életben soha nem is lesz más vigasztalóm, egyedül a zene. " 



"Különben sem hiszek az ilyesmiben. Hidd el, nem kellenek ahhoz mesék és ősi legendák, hogy az életed egyik pillanatról a másikra átváltozzon valami szörnyűvé." 

" Ő az a barát, aki nélkül sosem éltem volna túl ebben az amerikai kisvárosban. Aki mindent tud rólam, aki a legnagyobb ellentétem, és ezzel együtt mégis a legnagyobb támaszom. Valójában nemcsak barát, hanem testvér is. Nevet, amikor félek, és ezzel eloszlat minden kételyt bennem. " 

"Azt gondoltam, hogy csak addig tudom sikerre vinni az életemet, amíg szingli maradok. Miközben valójában csak féltem.
Rettentően féltem.
Attól,hogy valakit tiszta szívemből megszeretek, és az a valaki egyszer ismét elhagy majd, kilép az életemből, és otthagy egyedül a szeretettel, amit iránta, és a hiánnyal, amit nélküle érzek. "


"A gyász tulajdonképpen egymásnak ellentmondó érzések összessége - ezt még olvastam valahol, és igaz. Mégis ez az egyik legemberibb, legtermészetesebb folyamat, amin végigmehetünk életünk során, és hogy fel tudjuk dolgozni, el kell viselnünk a szomorúságot, a haragot és a fájdalmat, meg minden ehhez kapcsolódó érzést. Minden ember otthagy bennünk valamit, egy darabot önmagából, ki nagyobb, ki kisebb darabot, de a részünkké teszi. És minél több ember lesz életünk része, annál több darab kerül a lelkünkbe, de ha az az egész, aki birtokolta azt a kis darabot, egy idő után eltűnik mellőlünk, létrejön bennünk a hiány. A lenyomat, amit bennünk hagynak az emberi kapcsolatok, ad értelmet a találkozásoknak, és tulajdonképpen a búcsúzásoknak egyaránt. De éppen ettől, időről időre, de mindig hiányozni fog az, aki egykor bennünk hagyott egy darabot önmagából.
De szeretet nélkül a szív kihuny. Szükségünk van arra, hogy szeressünk és szeretve legyünk."



"Világéletemben úgy hittem, a sport és a zene két külön világ; míg a zenészek művészi beállítottságúak, a sportolóknak realista gondolkozásuk miatt még csak fogalmuk sincs, milyen egy zeneszerető élete. 
Be kell vallanom, óriásit tévedtem. 
Az elhivatottság a legfőbb, ami közös bennünk. Évekig is eltarthat, mire egy sportoló vagy egy zenész igazán profivá válik, a test és az elme közös edzésére van szükség, hogy a megfelelő zónába érve folyamatosan magasabb szintre érjenek. 
A zene és a sport újabb és újabb lehetőséget ad arra, hogy megtanuljuk leküzdeni a félelmeinket. Ki kell használnunk a lehetőséget, hogy a legtöbbet adjuk magunkból, mert ott és akkor csak az az egy esélyünk van a sikerre. 
Megtanítanak nem feladni, hanem a végtelenségig küzdeni egészen a célig. Nem adhatjuk fel egy nagy meccs vagy éppen egy előadás közepén, csak mert elhibáztunk egy lépést. Tovább kell mennünk. Küzdenünk kell a legvégsőkig. Koncentrálni a célra. 
Végül pedig, mindkettő feszegeti a határainkat: azt hinnénk, lefáraszt, de amikor elérjük azt a pontot, amikor a játék végül szenvedéllyé válik, mindennél elképesztőbb energialöket tölt fel, és megtanít élvezni a pillanatot, mely olykor egészen természetfelettivé válik, amelyet sehol máshol nem érzünk. 
Rájöttem, hogy csak más szavakat használunk; a lényeg a sport és a zene szenvedélyében is pontosan ugyanaz."





"De ez akkor sem jelenti azt, hogy a nagy világ nem létezik többé. Hanem azt, hogy van a nagyvilág, és van benne egy kicsi, ami a tiétek, van egy másik, ami a barátaitoké, van egy harmadik, ami a karrieredé, a negyedik, ami a hobbidé és így tovább, de ezek a kis világok akkor is mind a nagy világ részei, mindegyiknek meg van a saját funkciója, de egy kerek egész része, amik így vagy úgy, de kapcsolódnak egymáshoz és ki is egészítik egymást. Nem működik egyik a másik nélkül. Része kell hogy legyél minden egyes kis világodnak, és át kell térned néha egyikből a másikba, hogy az ott lévő energiából töltekezni tudj, amire ugyanúgy szükséged van, mint bármely másra, amit a többi kis világod nyújt számodra. 

Szükségünk van a kis világainkra ebben a nagy világban, hogy kerek egésszé váljunk, és megtaláljuk a helyünket benne; hogy tartozzunk valahová. "



"Nézd, nagyon egyszerű a képlet. Van, amin változtathatsz, és van, amin nem. Csak azon kell változtatni, amin tudsz, ami rajtad áll, a többin meg felesleges kattogni. Este ugyanúgy lemegy a nap, reggel pedig ugyanúgy felkel, teljesen mindegy, hogy neked épp rossz napod volt, valakinek pedig lehet, hogy épp jó, de sokszor rajtad múlik, hogy milyen az a nap. Izgulni, kattogni bármin teljesen felesleges. Ne kattogj olyanon, amin nem tudsz változtatni. Pont ezért. Múltkor bementem egy egyirányú utcába, hiába kerestem a táblát, nem láttam, és egy csaj hadonászva káromkodott velem szemben, de na és? Mi van abban? Ez van! Legközelebb majd nem megyek be, hanem a másik irányba megyek. Ami a jó út lesz. Meg különben is, mindig lesz olyan, akinek nem tetszik majd, amit csinálok, akkor végül is miért ne tehetném azt, amit igazából szeretnék? És ha valami nem jön össze, nem tragédia, majd megpróbálod újra. A cél nem az, hogy örülj a kudarcnak, hanem egyszerűen az, hogy ne súlyosbítsd még inkább a vele járó fájdalmat. Ne ostorozd magad jobban, mint kéne. Gondolj a kudarca úgy, hogy az a fejlődés útjának része. Legyél önmagad legjobb barátja, képzeld el, hogy a legjobb barátod mit mondana neked egy ilyen helyzetben. Te olyan jól bátorítasz mindig, miközben önmagadnak nem adsz ezekből az inspiráló szavakból, pedig ezt a képességedet akár arra is használhatnád, hogy perspektívát válts, és tekints úgy önmagadra, mintha egy barátod lennél, akit szeretsz és együtt érzel vele." 

"Hibázunk, aztán jóvátesszük, tanulunk belőle, majd előfordul, hogy ismét hibázunk. " 

"- Szóval a hibáim ellenére is szeretsz?
- Nem - válaszolom halkan. - Azokkal együtt szeretlek." 

"Pedig a feledés törvényszerű, és egyszer majd porrá lesz minden, amit alkottunk.
De addig olykor kínkeserves út vezet." 

"Papi ezúttal is ráébreszt, hogy a zene a világ leghatékonyabb csodagyógyszere." 

"- Ez az, ami összeköt titeket - hangosan megköszörüli a torkát, mielőtt folytatná. -A zene. Tudod, a testünk mulandó, de a zene halhatatlan." 

" A hangszer pedig mesélni kezd. Nem csak a zongora, de a szív billentyűin is játszik ebben a pillanatban." 

"A szeretet egyszerűen csak idővel kialakul, és összekapcsolja az embereket, akik nélkül egy idő után már el sem tudod képzelni az életedet, a szeretetük éltet, értük van értelme mindennap felkelni, és tovább létezni ebben az olykor reménytelenül elcseszett világegyetemben. Olyan ez, mint a felső és az alsó szólam egy zenedarabban; léteznek egymás nélkül, de akkor válnak igazán gyönyörű dallammá, amikor egy időben szólnak, és ezzel értelmet nyer a darab valódi lényege. A legszebb talán az az egészben, hogy ez a szeretet végtelen, soha nem fogy el, mindenki számára jut elegendő, mindig önzetlenül cselekszik, gyógyít, amikor fáj, bátorít, ha félnél, megfedd, ha magad és a világ ellen fordulnál, felemel, amikor már úgy érzed, képtelen lennél ismét felállni. Átformál, megváltoztat, teljesen a hatása alá von, emberré tesz, és megteremti az élet legmegfoghatóbb értelmét. " 

" Erősnek akar látszani előtted, de tudom, hogy a lelke darabokban van. Veled jobb ember lett, boldoggá vált melletted." 

"Azt kívánom, bár újra gyerek lehetnék, állítólag akkor minden sokkal könnyebb volt." 

" „Olyan szerelemmel szeretlek, amely türelmes és kedves. Ez a szeretet nem féltékeny és nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán veled, nem önző, nem haragszik meg, nem tartja számon a hibáid. Nem örül annak, ha rossz történik veled, de ujjong, ha jó és helyénvaló. Szerelmem irántad soha nem adom fel, ez a szeretet mindig hisz és mindig remél, és veled mindenben és mindörökké kitart. Olyan szerelemmel szeretlek Leonard R. Rayne, mely irántad soha el nem fogy." " 



 


" Úgy tűnik, a negatív élményekre többet gondolunk, és sokkal több időbe is telik feldolgozni őket." 

"Ugye mennyire érdekes az élet? Az egyik nap még minden rendben, az életed tökéletes, másnap pedig átfordul valami teljesen másba. Különös, ahogy egyik pillanatról a másikra gyökerestül megváltozik az ember sorsa, és egy perc alatt rémálommá változik az élet. " 

" Bármennyire is szörnyű, de az igazság az, hogy
sokszor egy kimondott szó milliószor fájdalmasabb, és sokkal mélyebb nyomot hagy bármilyen fizikai sérelemnél. " 

" Hová tűnnek a rég megfakult emlékek? Talán már csak a képzeletemben vagy egy rég halványodó álomban élnek tovább, az elfeledett csillagok homályában." 

"A szeretetet vajon el lehet felejteni?" 

" Nem tudjuk, mi lesz holnap, de talán pont ez benne a szép. Mert megtanít értékelni a jelent, - Hosszasan felsóhajt, és a tenyerébe fogja nedves arcomat. - " 

" A nap minden reggel felkel. De ki tudja, hogy hol? Amikor az egyik földrészen megtölti fénnyel az eget, a másikon elsötétül a világ. A fénysugarak sosem találkoznak,és sosem töltik meg a világ két különböző pontját ugyanabban az időben." 




A bejegyzés végére pedig szeretnék egy ide kapcsolódó programajánlót mondani. 2015-ben a családi kirándulásunk egyik napján volt lehetőségünk ellátogatni az ausztriai Raiding településre, ahol egy kiváló zeneház található Liszt Ferenc emlékére. De természetesen a komolyzene nagyjai is feltűnnek a kiállításon, így például Bach , Beethoven és Haydn is. ( Végig audionarrációval, külön lejátszóval járható végig a ház, egyedi élményt adva.)
Cím:  Franz Liszt-Platz 1, 7321 Raiding, Ausztria 
Konkrét múzeum honlap : ezen a linken keresztül elérhető

Innen mutatnék pár képet búcsúzóul, 
Raiding Burgenland határában már jelzik a kiállítást 

Kiállítás részlet 1

Kiállítás részlet 2

Kiállítás részlet 3

Kiállítás részlet 4





Magához a házhoz olyan út vezet, amely végig violinkulccsal van díszítve

A park, ahol ma már étterem is üzemel.





Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, bízom benne, hogy olvasni fogjátok  a kötetet! 

Előző bejegyzésem:A gyémántkalitka sorozat - az év sorozata

További könyvajánlóim: ide kattintva érhetőek el .

Hamarosan jövök, 




A bejegyzés bármely részletének felhasználásához a szerző írásbeli engedélye szükséges. 
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2022



Share
Tweet
Pin
Share
No comments
Newer Posts
Older Posts

Magamról

Saját fotó
dontforgettosmileandread
Teljes profil megtekintése
Edina vagyok, könyvmoly és orvostanhallgató egyetemista. Hiszem, hogy a könyvek és az olvasás sosem megy ki a divatból. Minden könyvből magaddal viszel valamit, minden könyvvel te is több leszel! Az oldalaim az alkotásaimmal vannak tele, szívügyem és legkedvesebb misszióm, hogy a könyvek iránti szeretetből át tudjak adni az olvasóknak. A mai világban nagy szükség van a könyvek varázsára, ezért írok én. Ha olvasnivalót keresel, tudok egy jó könyvet ! Igyekszem az Instagram oldalamat kiegészítve és attól picit el is rugaszkodva személyesebb hangvételben mesélni a könyvélményeimről, no meg arról, ami épp foglalkoztat. Hogy milyen rendszereséggel várhatóak posztok? :
"Vannak folyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni, mert szeretettel kell hozzájuk kezdeni, példának okáért ilyen az írás is. (Isabel Allende) "

Örülök, hogy itt vagy! Köszönöm!

Ahol még megtalálsz

  • Instagram
  • Moly
  • Facebook

Kategóriák

könyvmoly (112) könyvajánló (62) kedvenckönyveim (52) lélektani regények (44) utazzkönyvekkel (42) életstílus (27) regény (26) romantikus (23) blogger (21) thriller - krimi (19) BuJo (14) olvasmányösszegző (11) Karácsony (10) motiváció (9) nyár (8) social media (7) Colleen Hoover (6) Álomgyárkiadó (6) egyetemista (5) iskola (5) 21.századkiadó (4) KővágóSára (4) Libertine (4) orvosi vonatkozású (4) Diana Hunt (3) FarkasAnett (3) Lontai Léna (3) klasszikusok (3) memoár (3) szórakoztató irodalom (3) utazás (3) Agatha Christie (2) Librikiadó (2) SiennaCole (2) szépirodalom (2) Elin Warner (1) Newline-kiadó (1) Sarah Pearse (1) tél (1) évzáró (1)

Látogatók

Legutóbbi bejegyzések

Visszatekintés- blogarchívum

  • ►  2025 (6)
    • ►  június (1)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
  • ►  2024 (28)
    • ►  december (3)
    • ►  november (2)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (27)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  június (1)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (3)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ▼  2022 (25)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (5)
    • ►  május (4)
    • ▼  április (2)
      • Negyedéves összegző
      • Búcsúszimfónia - Miután elmentél
    • ►  március (2)
    • ►  február (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2021 (10)
    • ►  november (1)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (2)
    • ►  május (2)
    • ►  március (2)
    • ►  február (1)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (2)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (18)
    • ►  november (1)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2018 (42)
    • ►  december (2)
    • ►  november (2)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (6)
    • ►  június (4)
    • ►  május (4)
    • ►  április (3)
    • ►  március (4)
    • ►  február (3)
    • ►  január (3)
  • ►  2017 (31)
    • ►  december (7)
    • ►  november (3)
    • ►  október (4)
    • ►  szeptember (5)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (4)

Ezt a könyvet olvasom jelenleg:

Created with by ThemeXpose