Budai Lotti: Ahová a holdam is velem jön
Sziasztok!
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a poszt, de ma a Tök-életlen életek sorozat második részéről szeretnék mesélni Nektek! Az első regényről itt írtam.
Ahová a holdam is velem jön
Könyv, ami vigasztalja a sokat látott, összetört/ragasztott lelkeket.
Könyv, aminek a borítóján az én ajánlásom szerepel.
Könyvsorozat, amiért rajongok.
Könyv, ami annyira mai.
Könyv, amiről nem tudok sokat mesélni, mégis próbálom azt az érzést átadni, amit nyújt.
Visszacsöppenünk Birtalan Laura világába. Ahol azemberek szögletes világban élnek. Ahol azemberek azért pincérkednek, mert „jobb" állást nem találnak, ahol azemberek azért járnak terápiára, mert megkattantak, és ahol azemberek azért szakítanak, hogy kiélhessék magukat.
"Leánylakás, ahol az ablakpárkányba helyezett virágos ládában növény sosem nőtt, ellenben egy galambpár évi kétszer ott költött, ahol a fürdőkád peremén állandósított füstölőből és mécsesből rengeteg sorakozott, ahol mindennap Bonobo szólt a reggelihez, és a hűtőben mindig volt fehérbor és Tihany camembert. Hát, így tengettem én akkoriban a napjaimat, meg-megpihenve a Leánylakás békés odújában, a felszínen viszonylagos nyugalomban, hogy újra elinduljak egy hosszú, kanyargós, sötét úton, lépten-nyomon göröngyökbe és tök-életlen életekbe botolva. "
Ez az a könyv, ahol göröngyökbe és lépten nyomon tök-életlen életekbe fogsz botlani. Mert ilyen a való élet. És mindenki , aki mást mond, hazudik.
Ne menekülj tökéletes tökéletlenségeidtől.
Kevés szerethetőbb és maibb könyvet tudok mondani.
"Befejezte a jegyzetelést, majd a szemüvege mögül rám emelte a tekintetét. Az agy bölcsen van összerakva, Laura. Általában csak azokat az emlékeket hagyja meg a tudatunkban, amelyekkel képes megbírkózni.
- És a többivel mit csinál? Eltemeti? Vagy átalakítja?
- Amire épp a túlélés érdekében szükség van. Ha arra, akkor elfojtja őket, ha arra, hogy illúziókat gyártson, akár éppen azokról a személyekről, akiktől kisgyerekkorunkban a túlélésünk függ."
- És a többivel mit csinál? Eltemeti? Vagy átalakítja?
- Amire épp a túlélés érdekében szükség van. Ha arra, akkor elfojtja őket, ha arra, hogy illúziókat gyártson, akár éppen azokról a személyekről, akiktől kisgyerekkorunkban a túlélésünk függ."
Neked most épp mi kell a túléléshez? Lehet épp ez a könyv!
Erő, lelkesedés, kitartás.
Kellő bölcsességre tanít, ami arra kell, hogy megértsük, minden okkal történik, minden okkal jön az életünkbe. Minden, ami jön, arra szükségünk van.
Egyedüllét. Kifejező borító. Mert végső soron , Te ott vagy, ahová a holdad is elkísér.
Még több humorral, még több végre-valaki-kimondja életigazsággal, amolyan igazival. Közvetlen és valódi!
És pont ezt szeretem benne! Az előző kötetben Laura messzire menekült a problémái elől; ám idővel rádöbbentették ; hogy a szőnyeg alá söprésnek nincs értelme. Először önmagadat kell megtalálnod ; helyrehoznod, hogy később majd mást is felemelhess.
Az élet ezen szakaszán vezet végig ez a rész. Segít, hogy ne cipeld tovább a nehéz poggyászaidat.
Laura a bőröndjei mélyére ásott. Neked sikerül?
Garantáltan megtanít sírni , érezni. A döntés súlyára. Vedd a kezedbe a sorsodat ; de ne félj, a holdad mindig veled megy!
Nagyon várom a következő részt , kedvenc sorozatom!
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Történet: 5/5*
Karakterek: 5/ 5*
Borító: 5/5*
Cím: 5/5**
Stílus: 5/5*
Szórakoztatás: 5/5*
Vége: 5 / még nincs vége
Kiadás: 2021
Oldalszám: 408
Karakterek: 5/ 5*
Borító: 5/5*
Cím: 5/5**
Stílus: 5/5*
Szórakoztatás: 5/5*
Vége: 5 / még nincs vége
Kiadás: 2021
Oldalszám: 408
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖
"Pláne hogy most meg már érzem ezeket a régi érzéseket. Mármint úgy értem, visszamenőleg érzem őket...- kéne erre egy kifejezés. - Mondjuk... Visszérezni? -Kicsit úgy hangzik, mint valami időskori érbetegség... "
"Az ő szavai csengtek egyre a fülemben, míg a hazafelé tartó repülőn ültem. ,,Nem dobhatod el a poggyászaid anélkül, hogy beléjük néznél..."Valahogy így mondta. Hát..., a poggyász mélyére bámulásnak számomra a kőkemény terápia volt a legkézenfekvőbb formája. De volt még egy okom rá, hogy hazatértem után egyből terapeuta után kezdjek kutatni: nem akartam többé a múlt hibáiba esni. Pontosabban: nem akartam többé úgy élni, mint egykor. És ennek zálogát abban láttam, hogy feltárom, ugyan mik vezettek azokhoz a döntésekhez, amelyeket a múltban hoztam. No persze akkor még nem éreztem át Jonas barátom bölcsességének a mondanivalóját, miszerint az, hogy tudod, mit nem akarsz, még korántsem jelenti azt, hogy tudod, mit akarsz..."
"A valaki még mindig jobb, mint a senki, így aztán esélyünk sincs megtapasztalni, kik is vagyunk mi, egyedül. Mert gondolj bele! Ha még nem is élsz együtt valakivel, de van valakid, akkor egyből annak a valakinek a gravitációs mezejéhez kezdesz igazodni. Ha meg ne adj' isten egyedül maradunk, akkor minden idegszálunk azon pörög, hogy ugyan mikor lesz vége ennek a helyzetnek, pedig ezt az energiát inkább arra kéne fordítani, hogy rájöjjünk, hogy is szeretjük a tojást.
- A tojást?
- A tojást."
- A tojást?
- A tojást."
" Ez kivételes volt, hisz az emberek többsége egy kezén meg tudná számolni azokat az alkalmakat, amikor magát ellenállhatatlanul erősnek, élettelinek és örök fiatalnak érzi, az életet pedig egy kifogyhatatlan bőségszarunak, amiért csordultig tölti őket a hála... Hogy röviden fogalmazzam meg: azokra a pillanatokra gondolok, amikor szerencsésnek érezzük magunkat. Csodálatosak ezek a pillanatok. Bármit megérnek. És amikor azt mondom, bármit... Nos, komolyan gondolom."
"Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy szeressék. Neki is. Ez tart minket életben, és ez alól ő sem kivétel."
"- Egy tanárom egyszer azt mondta, hogy felnőttnek lenni annyi, mint nem idomulni és nem is lázadni."
"- Értem. Nos, akkor hadd mondjam el, hogy a megbocsátásnak sokak szerint két eleme van. Az egyik, amikor nem akarunk bosszút állni a másikon. Amikor nem akarunk fájdalmat okozni valakinek csak azért, mert ő is fájdalmat okozott nekünk. A másik, hogy megértjük, a másik ember miért tette, amit tett."
" Például a találkozásokról. Hogy mindenki, aki az életembe jött, adott nekem valamit. Hogy mindenkitől kaptam valamit. Valamit, ami továbblendített a következő stációra, életem azon következő pontjára, ahol lennem kell. Ahol a helyemen vagyok. De nem mindenki jön ilyen indokkal, vagy csak ilyen indokkal az életünkbe. Van, hogy nem másnak van dolga velünk, hanem nekünk van dolgunk másokkal. "
"- Minek haragudjak? Az ember végül mindig oda kerül, ahol lennie kell. Akkor meg miért haragudjunk bárkire is, hogy segített odajutni? Hogy fájdalom vagy öröm révén... Nos, kinek mire van szüksége, hogy odajusson."
Örülök, hogy elolvastad és köszönöm, hogy itt voltál!
Hamarosan jövök,
A bejegyzés bármely részletének felhasználáshoz a szerző írásbeli engedélye szükséges.
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2021
0 megjegyzés