Sziasztok!👌

Elnézéseteket kérem, amiért az elmúlt napokban nem voltam olyan aktív Instagramon, illetve kevés bejegyzést tettem közzé itt, a blogon. Nyaraltam, rengeteg program volt, ezért történt kimaradás. Most viszont élménybeszámolóval készültem Nektek, fogadjátok szeretettel az első részt!

Alig vártam már, hogy megírjam ezt a bejegyzéssorozatot. Idén mi Hévízet, Balatonföldvárt és Harkányt választottuk a családommal a nyaralás helyszínévé. Úgyhogy a következő utazós posztokban ezekről és környékükről olvashattok bővebben.

Első nap, Július 22

Ritkán van alkalmam napfelkeltét nézni, de most megtettem. 5 óra előtt nemsokkal keltünk, majd kicsit több mint egy óra múlva már autóban ültünk célállomásként Hévíz volt előttünk. Ez az út eredetileg 4-4,5 óra lett volna, ha nem keveredünk dugóba az M7es autópályán, több száz más autóval együtt, akik szintén a magyar tengert tűzték ki uticéljukként.  Először mókásnak tűnt, hogy amerre a szem ellátott autó volt, de mikor már megfejtettem 2 oldal Suduku rejtvényt, valamint az összes körülöttünk levő autót megjegyeztem, már nem volt az. Lépésben haladtunk, végül elértük Velencét, ahol már mérséklődött a tömeg és végre fellélegezhettünk. Így ugyan késéssel, de 11:50 körül begördültünk Hévízre. Ezután következett az egyik kedvenc részem: Keresd a szállodád címmel. Amikor az online foglalt képeket beazonosítod a valósággal. Tudjátok, az a tipikus első benyomás érzés. Nekem ez abszolút pozitív volt, a szállodánk pont olyan volt, mint a képeken, pálmafák, erkélyes szoba, minden ami kell. Igaz, a második emeleten volt szobánk, ahová -lift hiányában- a bőröndöket felcipelni a kacskaringós lépcsőkön, igazi kaland. De én még ezt is élveztem.
Majd ezután következett egy kis pihenés, majd a másik nagy kedvencem, a környék és a város feltérképezése. Mivel a szállodánk körülbelül 3 percre volt a központtól, egy laza sétával hamar eljutottunk a főtérre. Kicsit olyan nekem Hévíz, mint Hajdúszoboszló. Bazársorok, butikok, szuvenírboltok tömkelege várja az ide látogató turistát, valamint éttermek, cukrászdák, sörözők. Tipikus üdülőnegyed hangulat, fantasztikus. A főtéren fagyiztunk, majd megpillantottam a begördülő járgányt, a Dotto kisvasutat. A legjobb városnéző eszköz. Egy jó órát vonatoztunk a Dottóval, ami nagyon jó volt. Hévíz gyönyörű kis város. Csak néztem és néztem , mennyi minden van itt. Körbevitt minket a főutcán, a nagy szállodák előtt, a tófürdő parkolóján és amellett is elhaladtunk, majd felvitt a szűk kis utcákon keresztül a borvidékre, végül vissza. Mikor a kisvonat visszaért a kiinduló helyhez, leszálltunk és gyalog végigsétáltunk a Dr Schulhof Vilmos sétányon a Tófürdő bejáratához. Gyönyörű virágoskert mellett mentünk el, igazán varázslatos színekben pompázott. Ezután vacsora majd esti séta következett. Kissé fáradtan, de már élményekkel gazdagabban tértünk vissza a hotelba, ahol még este az erkélyen ülve olvastam, bejegyzéseket írtam, többek között ezt is. Már elsőnek egy nagyon jó napot zártunk egy gyönyörű naplementével. Így volt teljes ez a nap.






Második nap:, Július 23

Elérkezett a várva várt nap, a szülinapom. 17 lettem. A reggeli után pedig kezdődhetett is a kirándulás. Első állomásunk Zalacsány volt. Itt a térkép és az internetes források szerint 2 kastély volt. Gyakorlatban pedig az egyik a valaha volt kastély valamelyik épülete, kicsit elhanyagoltan, vélhetőleg most újítják majd fel. Viszont a másik! A nagy betűs kastély. Vagyis kastélyszálló. Gyönyörű park, belül csodaszépen felújított tér, a kúria részben pedig külön golf részleg. Miután körbejártuk folytattuk utunkat. Következő megállóhelyünk Kehidakustány volt, ahol egy nagyon érdekes kiállítást tekinthettünk meg Deák Ferencről, a Deák-kúriában. Bővebben erről, valamint a többi kastélyról majd a Kastélyok című blogbejegyzésben olvashattok. Mindezek után elindultunk megkeresni a Deák-kutat, viszont tekintve, hogy elég hepehupás hosszú, egy sávos út vitt felfelé, amely sáros mivolta jelezte hogy az elmúlt napokban eső esett, inkább visszafordultunk és Kallósd felé vettük az irányt. A falu határában álló Kerektemplomot kerestük. Az itt tett rövid látogatásunk tanulsága: ne indulj el a dombon felfelé papucsba. Még akkor sem, ha az a világ legkényelmesebb papucsa, mert elég nehéz lesz benne felfelé menni, hát még lefelé. De senki ne aggódjon, túléltem. És szerencsére volt nálam váltócipő is. Na de visszatérve a templom igazán különleges. Érdekessége, hogy kívül féloszlopok tagolják, belsejében hat csúcsíves ülőfülke van. Egyszerű berendezése. Az építmény egy dombon áll, amiről a panoráma egészen elbűvölő. Utunk Zalaszentgróton folytatódott, ahol szintén kastélyt kerestünk. Amit meg is találtunk. Gyönyörű épület, sárga színekben pompázik, előtte pedig egy szép állapotban megmaradt kőhíd jelzi, hogy ez bizony főuri hely volt valamikor. A nap nagyobb részét pedig a megyeszékhelyen, Zalaegerszegen töltöttük. Vasárnap lévén nem közlekedett sok ember az utcán, ez pedig pont turistának való. Szétnéztünk a városban , a főtéren, a környező utcákban majd elmentünk egy szülinapi ebédre alkalmas éttermet keresni. Ezt meg is találtuk ezután pedig fel a hegyekbe , a Tv-toronyhoz, hiszen magasan a legjobb. Belépve a toronyba, beszálltunk a liftbe, amit fentről vezényeltek. Megállva a második emeleten egy kávézóba csöppentünk. Körben végig asztalok. Miután elfogyasztottuk a rendelt sütiket és limonádékat, valamint kigyönyörködtük magunkat , lesétáltunk egy emelettel lejjebb, ahol a kilátó rész volt. Meseszép panoráma! Tényleg, ahogy alattad eltörpül a város, amelyben pár órával ezelőtt sétáltál. Nagy élmény. A toronyt elhagyva elindultunk az aznapi utolsó állomásra, Misefára. Egy újabb pompás kastélyszállóval találkozhattunk. Virágoskert, hátul medence, tökéletes helyszín. Természetesen sokat fotóztam, mindenféle beállítás. Mindezt, mint utólag észrevettem, a szálló vendégei is végignézték, nem kis érdeklődést és kíváncsiságot tanúsítván. (Akár azt is kérdezhették volna: mégis mit fotózok én vasárnap kora este ennyit?) Mosolyogva ültem be a kocsiba. A nap lezárásaként még sétáltunk egyet visszatérve Hévízre.

Zalacsány

Kehidakustány

Kallósd

Zalaszentgrót

Misefa

Harmadik nap, Július 24

Reggel a készülődést követően meglepően vettem észre, hogy a fényképezőmön, az egész estés töltést követően is ugyanannyi százalék energia van (21). Nem tulajdonítottam neki akkora szerepet, mondván biztos nem adtam áramot a konnektornak. Első állomásunk Söjtör volt. A községben megkerestük a Festetics család 1820 körül épült kastélyát, amely ma általános iskolaként funkcionál. Majd pedig ellátogattunk Deák Ferenc szülőházába, amelyben múzeum működik. Színvonalas kiállítást tekintettünk meg, érdekes történeteket hallhattunk az idegenvezető hölgytől, akitől a tárlat végén még egy apró ajándékot is kaptunk. Ezután Nagykanizsa felé vettük az irányt. Útközben megálltunk Rigyácon, ahol a térkép szerinti Benyovszky-kastélyt kerestük. Hamar meg is találtuk, viszont bemenni nem tudtunk, feltehetőleg magán kézben van a kastély, viszont kívülről nagyon szép. Kis kitérőnk után meg is érkeztünk Nagykanizsára. Nagyon tetszett ez a város, telis tele felújított, gyönyörű  épületekkel. Rengeteg látnivaló, így nem is csoda,hogy a nap hátralévő részét, itt töltöttük. Egy dolgot viszont sajnáltam. Sehol sem találtam helyi hűtőmágnest, pedig köztudott, hogy én nagy hűtőmágnes gyűjtő vagyok. De lehet csak én nem találtam meg, Nagykanizsaiak cáfoljatok meg, ha talán még is van. Visszafelé menet beugrottunk Nagyrécsére, ahol az Inkey család kúriája áll. A kastély a falusi építkezés tökéletes példája, jelenleg művelődési ház, információs központnak ad otthont. Gondoltátok volna, hogy egy 186 lelkes kis falunak lehet látnivalója? Nem, annyira én sem. De tökéletes ellenpélda Csapi, ahol egy hatalmas Nicky kastély terül el a falu végén. Az épület általános iskola, szakiskola és kollégium is egyben. Korszerűsítve, felújítva, kibővítve. Ez igen! Végül, hazafelé menet találtunk egy szuper helyet, a Kányavári szigetet, amely a következő napunk szerves részét képezte. Miután visszaértünk Hévízre, egy komoly vihar volt kialakulóban, így az esti sétánk a városban elmaradt. ( A fényképezőgépem töltője képtelen volt feltölteni a gépem, így az elkövetkezendő napokban nélkülöznöm kellett szeretett gépem, a fotók telefonnal, illetve tabletekkel készültek.)

Söjtör

Negyedik nap, Július 25

Mivel előző este szuper helyeket találtunk, így elsőként Kápolnapusztán álltunk meg. Előző nap zárás után érkeztünk, így már senki nem volt ott. Viszont most, hihetetlen, de alig kaptunk parkolóhelyet. Ami érthető is, hiszen szuper program a bivalyrezervátum. Állatsimogatók, lovaskocsikázás várja az ide látogatókat. Kijelölt útvonalon lehet haladni, körülötted mindenhol állatok, ismertetőtáblák, valamint bivalytörténeti múzeum is van. Igazi nagy élmény volt, hogy miközben sétáltunk, helyenként ürgék futottak át előttünk , valamint gyurgyalagokat is láthattunk. Otthagyván végül a bivalyokat, tovább folytattunk utunkat Balatonmagyaród felé. Itt található ugyanis az előbb már említett Kányavári sziget. Egy tanösvény, mely a Kis-Balaton szépségét mutatja be. Egyszerűen pazar, hatalmas élmény a nagy meleg ellenére is. Visszafelé még bementünk Keszthelyre. Már háromszor voltam ebben a városban, és még mindig megunhatatlan. A Festetics kastély és parkja gyönyörű, rengeteg múzeum van, amelyik közül mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelőt. Idén, mi a játékmúzeumban voltunk, ahol fotózni csak fotójeggyel lehetett, amely szerintem elég drága volt, így képekkel nem tudok szolgálni. De javaslom, hogy látogassatok el ide, hiszen akinek valaha voltak Barbie-babái, vagy gyűjtötte a figurákat a Kinder meglepetésekből, annak nagy élmény, mindent egy helyen látni. Kétszintes múzeum, ahol a lépcsőn felfelé csak vitrinekbe zárt Kinder játékok vannak, az összes, amelyiket valaha gyártottak. Autókiállítás, legyen régi vagy új. Egy teljes Barbie szoba, társasjáték terem, valamint az alagsorban is kiállítótermek. Remek programlehetőség.

Bivalyrezervátum Kányavári-sziget Keszthely

Ötödik nap, Július 26

A Hévízi látogatásunk utolsó teljes napja, így ezt a napot a városban töltöttük. Újra elmentünk a fürdőhöz, sétáltunk, új helyeket fedeztünk fel. Valamint pakolásztunk hiszen másnap már várt bennünket a következő helyszín, Balatonföldvár.





 A Földváron és Harkányon eltöltött napok élménybeszámolóját hamarosan olvashatjátok is, addig is szép napot mindenkinek.

Edina