Sziasztok!
A mai nap egy kisregénnyel érkeztem hozzátok , ami ritka nálam. Az Underground kiadó jóvoltából érkezett hozzám egy könyvcsomag, amelynek tagja volt ez a kötet. A négy kapott könyv közül ezt olvastam harmadjára és meg kell mondjam, nagyon meglepett. Teljesen más volt, mint a többi, nagyon komoly, léleksimogató írás , egészen egyedi írásmódban és torokszorító monológokkal.
Valahol egyébként sejtettem, hogy egy nem mindennapi könyv került a kezembe. Nem tudom az okát megmondani, van úgy, hogy egyszerűen érzi az ember.
Kevés az a könyv, ami a szerzői ajánlójával megfog. Nos, ez a kisregény ebbe a kategóriába tartozik.
Ekkor döntöttem el , hogy írok róla a blogon hosszabban is.
Ajánlás a könyv elején:
(katt a képre és nagyobb lesz!)
 |
Rengeteg fontos téma van belesűrítve (persze még épp eléggé tömör stílusban) a kötetbe.
Család
& Szeretet & Boldogság.
& Szeretet & Boldogság. Klisésen hangozhat, de valahol mindannyian erre vágyunk, megtalálásra vagy épp ennek a megőrzésére.
Nos, Dorisznak, a főszereplőnek nem jutott igazi értelemben vett család. Édesanyja , miután világra hozta, minden előzetes jel nélkül magára hagyta , még csak nevet sem adva neki. Így lett nevesincs hercegnő a neve, a kórházban. És innen indulunk a könyvben is.
Dorisz gyermekotthonba került , ahol Betti gondozónővel kialakult szoros kapcsolata, már - már tökéletes anya -lánya kapcsolatnak mondható.
Legbelül azonban érzi, hogy valami hiányzik. Egy belső indíttatástól vezérelve keresni kezd. Keresni okokat, miérteket. Nyomozásba kezd, segítségére lesz az újságíró Csaba, az egyetlen cikk írója, s az egyetlen ember, akinek akkoriban furcsa volt, a magára hagyott kisbaba esete. Csabának, mint tökéletes mellékszereplőnek is megvan a maga keresztje, ami szépen lassan majd ki is bontakozik a regényben. De elmondható ez valamennyi mellékszereplőről is. Mindenki története szépen ki van dolgozva, és minden szálat elvarr a végén. Na de ne menjünk ennyire előre.
Dorisz tehát Csabával elkezdi beleásni magát a múltjába. A szálak kezdetben a Balatonig, majd távoli ír maffiáig vezetnek. Hát el tudjátok képzelni? Überjó!!
De érdemes-e tovább nyomozni?
Fény derülhet-e egy olyan titokra, melyet 25 évvel ezelőtt nagyon nem akartak napvilágra hozni . Titkok, amelyeknek az elzárásáról gondoskodtak, hogy örök homály fedje! De meddig?
Megoldhat-e egy olyan rejtélyt , melyet hosszas nyomozás után zártak le? /Eredménytelenül.../
Lehet-e happy end, boldog vég egy olyan történetnek, melynek megfejtéséhez generációkon át zárt ajtókon kell kopogtatni. S még az is meglehet, hogy olyan emberekhez kell eljutni, akiknél ritkán jár látogató, de netán olyanok tudnának csak segíteni, akikkel már nehéz beszélni.
Véghez tudja-e ezt egy ilyen fiatal lány vinni?
Egy biztos, a főhősnőnk mindenre elszánt és a fejébe vette, hogy összerakja élete hiányzó kirakósait, hogy végre teljes egészben tudjon életére ránézni.
Bennetek is felmerülhet egy kérdés, hogy miért épp most lett kíváncsi? Nos, ezt minden bizonnyal a legjobb az lenne, ha az írónőtől magától tudnánk megkérdezni. Mivel én ezt most nem tettem meg, így csak arra tudok következtetni, hogy a diploma után , kilépve a nagybetűs életbe, elég erősnek érezte magát , hogy megtudja, de legalább megpróbálja megtudni az igazat.
S még egy dolog van hátra, hogy az értékelésem teljes legyen. A nyomozás egy nem várt fordulatot vesz, amikor a lányt a munkája külföldre, Amerikába szólítja. Indulása előtt nem sokkal betér egy antikváriumba, majd ott egy "véletlen" miatt szó szerint elébe hullik egy szerzővel el nem látott , rövid könyvecske, A varázsgömb titka. És persze felmerül egy újabb kérdés, hogy a könyv, amelyet Dorisz talált, hogyan is kapcsolódik be a történetbe és bonyolítja vagy épp megoldja az élete fonalát.
Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lett azonnal kedvencem a könyv. A lapok csak úgy fogynak a széles tördelés miatt abszolút nem 170 oldalnak éreztem.
A mondanivalója hidegrázós, engem sokszor el is érzékenyített kicsit.
Első könyves szerzőnek elég erős kezdés lett!
Nagyon tetszett! Sajnálom, hogy nem írt még (tudomásom szerint), én vevő lennék rá.
Mind az elbeszélésmód , mind a leírásokat, a figyelemfelkeltés és megtartás, páratlan. Nagyon tehetséges, ittam a szavait.
S mondanom sem kell, örömmel zártam be és tettem fel a kedvenceim polcra! Remélem ti is így fogtok tenni , hamarosan a kezetekbe veszitek ezt a csodát és megrázzátok a képzeletbeli varázsgömböt!
Amennyiben máris megszereznétek, van két, július 31-ig felhasználható kedvezményem az Underground boltnál, amivel megtehetitek. Alábbiak.
„edina15”: csak a könyvcsomagokra , 15% kedvezmény (ezek már alapjáraton is rendkívül jó áron beszerezhetőek) https://undergroundbolt.hu/konyvcsomagok/
„edina20” : minden teljes árú könyvre 20%
Remélem hasznát tudjátok még venni!
S még mielőtt elköszönnék: Videó a könyv a könyvből!
Illetve az elmaradhatatlan összesítőm!
Pontozás / tudnivalók:📚📚
Történet: 5/4,5
Karakterek: 5/ 5
Borító: 5/4
Cím: 5/5
Stílus: 5/5
Szórakoztatás: 5/5**
Vége: 5 /5
Kiadás: 2017
Oldalszám: 172
Idézetek / kedvenc részek 🕮🔖 :
"– Ne haragudj, hogy bizalmatlan voltam veled szemben, hogy megkérdőjeleztem a barátságodat irántam, de én még csak egy szárnyait próbálgató kismadárka vagyok itt kinn a nagyvilágban. Szinte semmi tapasztalatom nincs az emberekkel kapcsolatban. Nekem mindenki egyformán jó és aranyos, de mindig bennem motoszkálnak Anyácska intelmei és ezért egy kicsit félek is az emberektől, vagyis félek közel engedni magamhoz őket."
"Életünk mindennapja megismételhetetlen események sorozata és arról saját magunknak kell gondoskodnunk, hogy ezek az események úgy történjenek meg, hogy felejthetetlenek, szépek és jók legyenek."
"Én az öngyilkosság helyett inkább a keresést választom. Szeretném megtalálni azokat az embereket, akik egy édes éjszakán a világra hívtak engem akarva, vagy akaratlanul, mindegy, de egyszer az életben szeretnék találkozni velük, szeretném megtudni, megérteni, megkérdezni, miért hagytak magamra, miért nem kerestek meg. Bízom abban, és valahol a hetedik érzékem is azt súgja, hogy a nagy találkozásra már nem kell sokáig várnom és fényt deríthetek a saját családom titkaira, mert a mostani szabadságom így nem teljes. Nem tudom úgy élvezni az élet szépségeit és örömeit, ha azokat nincs kivel megosztanom. Tudni akarom, honnan indultam, hiszen csak így válik teljessé a múltam, a jelenem és főleg a jövőm. Csak azt az egyet jó lenne tudni, merre induljak. Apa és anya hová, merre indultak el akkor, azon az éjszakán? Ha lenne egy varázs gömböm, biztosan ezt kérdezném tőle."
"Az az érzésem, hogy mi halandók a mindennapjainkban egyszerűen elsiklunk efelett. Lehet, hogy sokszor megtapasztaljuk a szeretet csodás érzését és erejét, de valahogy nem engedjük, hogy tartósan részévé váljon az életünknek. Mást hajszolunk, anyagi javakat, jól fizető állást, meg ki tudja, mi minden mást helyezünk előtérbe. Számomra elgondolkodtató, jól van-e ez így."
"Olvass figyelmesen!"
"légy elégedett azzal, amivel az égiek megajándékoznak, fogadd el az élet adta dolgokat, legyenek azok jók vagy rosszak, küzdj tisztességgel és becsülettel, hogy a földön hagyott életművedről, a szellemi örökségedből ismerőseid, rokonaid, barátaid és családod bátran és bőven meríthessenek, mint egy kiapadhatatlan forrásból!"
"Tudta, hogy a könnyek nem segítenek, de azért könnyítenek a lelkén."
"A lány arra gondolt, milyen fura dolgokat teremt néha a sors. Tud adni, ugyanakkor elvenni is, az örömbe tud ürömöt vegyíteni, a boldogság mellé bánatot is osztani. Aki ember a talpán, az megbirkózik ezekkel a nehézségekkel, de vannak olyanok is, akik a súlytól összerogynak."
"Dorisz becsukta a kis könyvet és hosszú percekig némán meredt a semmibe."
"Olyan vagyok – gondolta –, mint egy kamasz. Ábrándozom és megpróbálom elképzelni azt, ami számomra szinte elképzelhetetlen."
"Tudom és érzem – válaszolta. – Már jobban is vagyok. Tudod, kicsim, a magányom mindig elszomorít, bár igyekszem csak a szép dolgokra emlékezni, de magányosan még a legszebb pillanatok felelevenítése is nagyon keserű."
"Az anyai szeretetnél nincs szebb, jobb és fontosabb dolog a világon. Az édesanyák szeretete feltétel nélküli, kiapadhatatlan forrás, amelyből mindig annyit meríthetsz, amennyit csak akarsz. Ebből a szeretetből bármennyit kapsz, mindig kevés, erre mindig vágysz, ez mindig édes, ez mindig felvidít még akkor is, ha nagyon szomorú vagy, és az édesanya szeretete mindig veled van."
"Akkor mostmár mi írjuk a folytatást? Találkozott a gyönyörűséges királylány és a királyfi, akik egy szempillantás alatt egymásba szerettek. A királylány megmenti szerelmét egy balesettől és pont, pont, pont. Hogyan folytatódik tovább a történet, kedves hercegnőm? – mosolygott a férfi biztatóan a lányra.
– Szerintem úgy, ahogy ezt majd ők együtt alakítják."
Köszönöm, hogy itt voltatok velem most, és az eddigiekben is!
Hamarosan jövök,
Edina.
Előző bejegyzésem: Budai-Lotti-akik-poggyász-nélkül-utaznak
A bejegyzés bármely részletének felhasználáshoz a
szerző írásbeli engedélye szükséges.
Minden jog fenntartva
Copyrigth,© Kutasi Edina 2017-2021
